Irodalom címke lapozgató...
1332 alkotás (34 oldal, 40 alkotás/oldal)
Vers: a keresés
2024-03-18 07:05:03,
8 olvasás,
arttur
,
a keresés
az egyik legveszélyesebb
illúzió elrejti előled
amit találhatnál
az alkony se hű
a változáshoz
jármába fogná a
sötétséget
így a titokhoz
eleve
esélytelen
|
Tovább
2024-02-25 12:10:08,
43 olvasás,
,
Szerző: Az örök és a kis fehér fóka
Az örök a megint elcsellengett időt kereste, de nem találta. Az öröknek akkor volt szüksége az időre, amikor önmagát szerette volna látni. De az időben nem talált egy akkora állótükörre, melyben megláthatta volna a teljes alakját. Olyan terjedelmű idő, mely állótükörként vissza tudta volna tükrözni őt teljes valójában, nem létezett. Csak a tagjait láthatta a létező időben visszatükröződni. Az időnek nem tetszett ez a tükörszerep, hogy ez a nagy mafla, bamba örök egyre csak bámulja magát benne.
Az örök nem tudta, hogy a hozzá képest parányi idő vissza ugyan nem tudja tükrözni egészen, de teljes rálátása van rá. És talált az örökben olyan tulajdonságokat, melyeket nem szeretett, sőt kimondotta utált. Ezért, ha csak egy mód volt rá, elcsellengett. Szóval nagyon nem voltak jó viszonyban.
|
Tovább
2024-02-24 12:05:04,
55 olvasás,
,
Szerző: Az angyalok soha nem álmodnak
Ott, ahonnan származunk, álmodba szenderedem, így, egyre ismeretlenebbül, végérvényesen és feltárhatatlanul. Álmunkban a bölcsek és a virágok eltűnnek nélkülünk, de itt, ahol még valós vagy, de már túl a fogalmi jelenen, mégis létezünk, bár a szavak lassan elvesztik fogalmi lényegüket, viharos áramlást keltve. Ez a mi pazarlásunk a csillagszelek miatt, mert mindent, amink volt, keresztre feszítettek. Maradt a nem-választás lehetősége, az értelmezett szabadság, a permanens szubjektív gondolkodás, mint a nyelv uralkodó ereje, a racionális gondolkodás követelményei által leigázva.
|
Tovább
Vers: sűrűsödő
2024-02-19 06:05:09,
29 olvasás,
arttur
,
párákba burkolóznak
távok nőnek
emlékébe temetkezik
minden ismerős
ugyanaz
ráforr az idő a járásra
orgona ítél
|
Tovább
Próza: Megtörténhet
2024-02-04 06:05:04,
29 olvasás,
arttur
,
Az életben megtörténhet, hogy többet mérsz ki magadra, mint a sors és elviselhetőség. Amíg magad vagy. De mégse lehet tudni, igazán ki vált sorsoddá így, hisz amid van, valljuk be, az klinikai élet... Talán már te is látod, gondolataid megfestett vírusok. Ahogy akartad, föléjük kerültél, mivel már nem egyezhettél bele, hogy érzelmeid diktálják. Azt hitted, képes vagy érzelmeidet diktálni, megnyerted az elválasztás adományát, s megtörténik a kiegyenlítődés. De nem értetted meg a felszabadulásod lényegét: a kiegyenlítődés még most sem rajtad múlik. Benned kel, de nem a tied. Megint csak entitás eszközévé váltál, csak föléd került.
|
Tovább
2024-01-20 09:05:05,
40 olvasás,
Aevie
,
Ajtonka
Azóta nincsenek fák az erdőben, hogy lezuhant a Nap. Lezuhant, majd meghalt. A mező torka nyelte el, kinyílt, és azóta mint nyílt seb, tátong. Az erdő néma. Nem susognak levelek, a szél fák helyett négyünket tépáz.
Rafi gyakorlatilag nem járt középiskolába, a bátyáink lopkodták össze neki az orvosi igazolásokat, hogy ne csapják ki, hogy lehessen belőle is valaki. Duci kisfiú volt, a szemüvege hetente eltörött, és nem igazán derült ki sosem, hogy miért. Míg Naven és Edi reggel az egyetemre készültek, én iskolába, Rafi csak aludt. Éveket aludt át. Évekig alig láttuk őt ébren.
Aznap, amikor megrepedt telkünkön a talaj, s a föld ajka nyílni kezdett, rettenetesen megijedtem, hogy a lenyelt szavak szivárogni kezdenek majd onnan, de végül épp, hogy a felhők közt gomolygó látvány semmisített meg.
|
Tovább
2024-01-19 09:05:04,
27 olvasás,
Aevie
,
Teodor
Behunytam a szemem, még a szemhéjam is reszketett. Keresnem kell egy pszichológust, ezt kántáltam magam elé összeszorított ajkakkal, és úgy ragadtam meg a lépcsőkorlátot, mint a madár a szakadék szélén, amely fél szabaddá válni, és messze repülni. A sérüléseim fájdalma akkor egy apró ponttá sűrűsödtek a torkom tájékán, de nem ugorhattam le két nap alatt kétszer. Picit várnom kell, döbbentem rá, és már lezajlott a beszélgetés a fejemben, ami még el sem kezdődött köztem, és a mentős tanonc között. Így aztán most is, mint mindig, volt alkalmam egy második esélyre, ahol korrigálhattam magam, de ha úgy tettem, az általában mindig csak még mélyebb szakadékokba szokott taszítani.
|
Tovább
2024-01-06 10:05:05,
47 olvasás,
Aevie
,
Rafael
– Emlékszel a mező torkára?
Rafi a kórteremben borotválkozik. Elvágja a nyakát, de nem áll meg, mozdulata folyamatos, vércsíkot húz az ádámcsutkája mellett, csak sokkal feljebb, az állkapocscsontjánál emeli a levegőbe a borotvát. Egy pillanatra a bőrére néz, majd rám a tükörből, aztán az apró kézmosót összevércseppezve lemossa nyakát, majd törölközőt nyom magára, és mellém lép.
|
Tovább
2024-01-04 09:15:04,
42 olvasás,
Aevie
,
Bonaventura
A tisztás halott. A trifólium zafír az ösvényt szántó esőcseppek üvegtestében. Alvadt levélércafrangok reszketnek a láp felszínén. Lebeg a tér, a szél fagyos, az ég merev.
Karjaim oldalra nyújtom, beleépülök a rekkenő mozdulatlanságba, magába épít nyugtalanságával a fényt szitáló őszi pára. Itt nőttem fel. Lezuhant a Nap, és összezúzta odébb a fésületlen legelő lankáit. Úgy hívtuk: a mező torka. A torok. Oda nem mehettünk, ezért persze folyton ott lógtunk.
|
Tovább
Próza: Nincs káosz,
2022-12-25 21:17:37,
131 olvasás,
arttur
,
ennek létrehozására túl szervezetlen az emberi elme. Illúzió sincs, az ehhez szükséges gondolatok mára elértéktelenedtek. Egyre kevesebb a valóságos abban, amit mondanak neked, személyed illuzórikus voltát célozzák meg a káosz influenszerei.
|
Tovább
Vers: Kunkorodó lepkeormány (Proboscis)
2022-05-14 08:00:01,
416 olvasás,
Pancelostatu
,
Teliholdnak ezüst láncai kiemelnek testemből.
Kioldanak a bilincsek, mik ide kötnek a földhöz.
Lelkem ölelése enged. Vágyat formált a jelenből.
Testem szellemkezem engedi. Simurgh felettünk köröz.
|
Tovább
2022-02-08 19:04:04,
168 olvasás,
alias
,
fekete gyémánt
mosolyomban észlelem
látlak bűvölet!
|
Tovább
Vers: Holt erdő
2022-02-04 14:00:02,
122 olvasás,
Erdossandor
,
Sötét erdő szűri a fényt
mit a büszke hold köpött,
csend sikolya kiabál
kiszáradt ágak között.
|
Tovább
Novella: 113800 óra VIII. rész
2022-02-01 15:00:02,
119 olvasás,
Akula
,
1975. november 8. 19: 00 óra Szombat, Egonék albérlete
Csöngettek. Egon ajtót nyitott, és a küszöbön ott állt Ágoston két lány társaságában. Az egyik Emese volt, a végzős orvostanhallgató, akit Egon már jól ismert. Bevezette őket Gerzson szobájába:
- Sziasztok! - üdvözölte a megjelenteket – Emese ezt a meglepetést! Hogyhogy eljöttél?
- Ágoston meghívott! - felelte Emese
- Így van! - mondta Ágoston – Tapasztalataim szerint jobban sikerülnek a szeánszok, ha a nemek aránya kiegyenlítettebb. Ő pedig a barátnőm, Zsanett!
|
Tovább
Novella: 113800 óra VII. rész
2022-01-19 16:00:02,
110 olvasás,
Akula
,
- Na ez jó volt! - nevetett Gerzson – Hol is tartottunk?
- A szakirodalmi háttérről érdeklődtél – felelte Ágoston
- Ja, igen! Mindez nagyon érdekes magyarázat a tárgyak mozgására..... és szerinted mi mozgatja a töltéseket?
- Szerintem ki fogod találni!
- Fogalmam sincs...
|
Tovább
Novella: 113800 óra VI. rész
2022-01-14 17:00:01,
125 olvasás,
Akula
,
Másnap este 8-kor Gerzson és Egon lementek a Lilla bárba. Mi Gézával szorosan a nyomukban voltunk. Miután Egon beazonosította a telefonban megadott személyleírás alapján a barna hajú szakállas fiatalembert, odamentek az asztalához:
- Sziasztok! - köszönt az idegen – Melyikőtökkel beszéltem telefonon?
- Velem! - válaszolta Egon
- Te volnál Egon?
|
Tovább
Novella: 113800 óra V. rész
2022-01-12 17:00:02,
167 olvasás,
Akula
,
Már éjfél felé járt az idő, amikor megszólalt Géza:
- Ideje megleckéztetnünk a kis köcsögöt amiért leprimitívezett engem a kubikosnál!
- Mit akarsz csinálni?
- Hallottál már a lidércnyomásról? Most megnézheted, hogyan működik a gyakorlatban!
Ekkor odamentünk Egon ágyához, aki mélyen aludt. Géza ráült a mellkasára, miközben mereven nézte. Egonon látszott, hogy egyre nyugtalanabb az álma és szaporábban veszi a levegőt. Végül rémületében kinyitotta a szemét, ezzel egy időben pedig úgy tűnt mintha lebénult volna, képtelen volt megmozdulni. Ekkor megszólalt Géza:
|
Tovább
Novella: 113800 óra IV. rész
2022-01-08 16:00:01,
120 olvasás,
Akula
,
A háztömbből kilépve Gerzson és Egon elindultak a belváros felé. Végiggyalogoltak a Csapó utcán, majd kiértek a Vörös Hadsereg útjára a Nagytemplom elé. Szorosan mögöttük haladtunk, most nem éltünk a térugrás lehetőségével, hiszen nem tudtuk hol laknak. Időnként váltottak pár mondatot a tanulmányaikkal kapcsolatosan, de az nem volt túlságosan érdekfeszítő. Néha járókelők jöttek velünk szembe de nem vettek rólunk tudomást, simán keresztülgyalogoltak rajtunk. Ez is szokatlan új élmény volt nekem. A Nagytemplomtól továbbmentek a Református Kollégium felé:
|
Tovább
Novella: 113800 óra III. rész
2022-01-06 18:00:02,
265 olvasás,
Akula
,
Már beesteledett, mire Géza visszatért a lakásomba. Ránéztem a faliórára, még három perc volt hátra 6 óráig:
- Nos, készen állsz? - kérdezte Géza
- Igen, részemről mehetünk.
- Nagyszerű! A találkozó a kubikos lakásán lesz este 6 órakor.
- És hol lakik az illető?
- Egy másik randa betonkaptárban. Csapó utca 76. VIII. emelet 30. ajtó
|
Tovább
Novella: 113800 óra II. rész
2022-01-04 15:00:02,
149 olvasás,
Akula
,
Mikor felébredtem, a másnaposság kellemetlen érzése helyett, könnyűnek és frissnek éreztem magam. Mikor kinéztem az ablakon a holdsarló már feljebb kúszott az égen, ugyanakkor kelet felől már pirkadni is kezdett. Úgy gondoltam ideje leoltani a villanyt hiszen természetes fényben mégiscsak egészségesebb a pihenés. Odamentem a villanykapcsolóhoz, hogy eloltsam a lámpát, de amikor megnyomtam a kapcsolót a kezem egyszerűen átszaladt rajta és belenyúltam a falba.
|
Tovább
Novella: 113800 óra I. rész
2021-12-31 19:00:02,
473 olvasás,
Akula
,
Időpont: 1975. október 30. Csütörtök, Debrecen, Fácánkakas söröző
Miután megittam az utolsó korty sörömet is, úgy éreztem, hogy fokozatosan egyfajta védőernyő keletkezik a testem körül, amely „rideg üvegpáncélként” vonta be az aurámat. Emiatt a környezeti zajok csak korlátozott mértékben jutottak el hozzám, többek között a kocsmáros felém intézett erőteljes „Záróra! ” kiáltása is. Lassacskán mozgásra bírtam fáradt testemet, amelyet teljesen átjárt az alkohol okozta zsibbadás, és kiléptem a sötét utcára. A kinti hűvös levegő némileg felfrissített és a „rideg üvegpáncél” is fokozatosan szertefoszlott. Így aztán elindultam az óváros girbegurba utcáitól a frissen épült Fényes Udvari tízemeletesek felé, ahol a tanácsi bérlakásom várt a megérdemelt éjszakai pihenésre.
|
Tovább
Vers: Elvesztés
2021-10-21 18:05:02,
108 olvasás,
Bernaat
,
Könnyező medvém
Nem táncol többé
|
Tovább
Vers: Látomás
2021-10-20 20:05:01,
129 olvasás,
Erdossandor
,
Pihennek az ágak, bokrok.
Pihennek a kerti fák.
Bolyonganak búsan sorsok.
Kicsit megállt a világ.
|
Tovább
2021-09-23 22:58:13,
195 olvasás,
majkopolo
,
1.
Este tíz óra
Kezem vizem után nyúl
Kár; szívem száraz.
|
Tovább
2021-07-08 22:22:08,
203 olvasás,
Erdossandor
,
Már megint itt van.
Hallom, ahogy végig csoszog a nappali padlóján a szürkületi homály szűrt
fényében.
Elbújok egy szegletben, ebben a börtönnek is beillő szűk fémdobozban.
Rettenet fut át rajtam, ahogy ezeket a hangokat hallom.
|
Tovább
Vers: Szótlan csábító
2021-07-08 22:13:13,
157 olvasás,
ZeroNemo
,
Szótlanul az éjszakában,
Mint lenge fuvallat.
Elindulsz, s őszi szél
Pirongatja arcomat.
|
Tovább
Blog: Szív és a józan ész!
2021-02-06 22:24:35,
169 olvasás,
Tiberius
,
Harry holmes 28 éves negro electro technikus aki végzetsége után az első állása egy
New jersey szénbányában volt, amit kedvvel csinált, mindíg vidám és jó kedvű volt.
Ő csak akkor ment le a tárnába, ha valami probléma volt. A műszaknak vége jelezték a hibát amit ha nem korrigálnak másnap nem tudnak lemenni a tárnába a bányászok.
|
Tovább
Vers: az érzékelésen túl
2020-12-09 23:03:26,
206 olvasás,
alias
,
mikor már nem tudtad mi az amit látsz,
mikor már szétfeszített a bizonytalanság,
lehasítottál, hogy szemem tükrében láss,
láthasd végre önmagad, mit is csinálsz?
|
Tovább
Vers: quam sensus
2020-11-11 22:13:47,
243 olvasás,
alias
,
mikor már nem tudtad mi az amit látsz,
mikor már szétfeszített a bizonytalanság,
lehasítottál, hogy szemem tükrében láss,
láthasd végre önmagad, mit is csinálsz?
|
Tovább
2020-09-26 22:07:12,
250 olvasás,
farao
,
Érdekes ahogyan tapogatjuk ezt a tér-idő lufit....
Vajon ha megdöföm szétdurran?
Esetleg meglátnám álmodóm álmában álmomat álmodva
pontodban pontomat?
|
Tovább
Novella: Az árnyék, ami elnyelte Arlberget
2020-09-11 22:17:45,
246 olvasás,
Hypnos
,
Oliwia nyögve és nagyot rándulva riadt fel, kapkodta a levegőt. Ijedten nézett körbe, egy pillanatra nem ismerte fel, hogy hol van. Mikor a szédülés elmúlt, elkezdte felfogni a környezetét. Sárga lámpák homályos fénye töltötte be a vonat utasterét. A szomszédos ülésen egy fiatal pár ült. Oliwia emlékezett rájuk, ők is Feldkirchben szálltak fel. A szőke lány furcsán nézett rá, karcsú ujjaival meglazította a nyaka köré tekert szögletes mintákkal tarkított zöld kötött sálat. Oliwia megszívta az orrát és magára erőltetett egy barátságos mosolyt.
|
Tovább
Vers: Apokalipszis
2020-03-28 16:11:31,
216 olvasás,
hegeanna
,
Felszívódott eme határ:
a csillagos ég.
|
Tovább
Vers: alig lett vége
2020-03-22 19:48:32,
238 olvasás,
arttur
,
a vadvizek forrásaikat kezdték kutatni
az illatok borzolták a szirmokat
a színek bimbóba kértek bebocsátást
húrok keseregtek a dallamon
egyszerre már nem is voltak évszakok
és minden más se lett
|
Tovább
Blog: Hazajáró lélek
2020-02-18 07:30:01,
226 olvasás,
Tiberius
,
Falu végén kicsi kunyhó,
alig látszik, a sok hótol.
Kéménye kialudt régen,
madár se száll fölében.
|
Tovább
Vers: napéjegyenlőség
2019-11-03 08:30:01,
316 olvasás,
arttur
,
eddig azok voltunk
kik élni tanítottuk szavainkat
sóhajaink mérték csak
a kimondhatatlanok súlyát
|
Tovább
Vers: Vörös homok
2019-10-07 11:33:59,
386 olvasás,
Magyar Anita
,
A reggel bont most fátylat,
rozsdaszínű fodros takarót,
látod a homályban veszni a tájat,
a vörösben izzó Földgolyót.
|
Tovább
Vers: Aρτεμις
2019-04-24 09:30:01,
398 olvasás,
GoldDrag
,
Horizont ívet lélegezz lelkembe, Kozmosz,
zenitre függő tekintetben égő Napot.
|
Tovább
2019-04-13 09:05:01,
369 olvasás,
Baráth Zoltán
,
- Látja, uram, amott azt a hegyet? Azon van az a tengerszem, amelyet kérdezett tőlem az imént. Tudja, persze. Akkor azt is tudja, mi áll a partján?
Tudtam. Persze, hogy tudtam, hisz pont azért jöttem ide, hogy megnézzem, megvizsgáljam, mennyi az igazságtartalma annak a legendának, amely a szoborról szól a tengerszem partján.
|
Tovább
Próza: Szürreália
2019-03-30 08:00:01,
464 olvasás,
Baráth Zoltán
,
Egyáltalán nem volt ismerős számára a környék, ahol leszállt a buszról. Sosem járt még a városnak ebben a kerületében, ám ez nem volt szokatlan, mások sem jártak, ebben biztos volt. Ki jön ki ide és miért? Ő. Neki most ide kellett jönnie. Ámbátor ő se jött volna, ha nem ide hívta volna az a cím, amely az újságban meg volt hirdetve. A lányát akarta meglepni a születésnapjára. Fajtiszta, törzskönyvezett, brit kékszőrű macskakölyköt kínáltak potom pénzért.
|
Tovább
2019-03-16 07:05:01,
355 olvasás,
Destiny
,
A fák halkan suttogtak az esti szélben. Lábaiknál egy asszony lépkedett. Szoknyája és vastag köpenye megviselt volt, a nyirkos levegőtől nedvesen tapadt testére, hosszú, valamikor szőke haja most fénytelenül simult fejére, egy-két tincs élt csak önálló életet, arca körül tekergőzve. Gondolatai messze előtte jártak, ott, ahol véget ér az ösvény, ott, ahol talán megpihenhet.
|
Tovább