Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

1325 alkotás (34 oldal, 40 alkotás/oldal)


Vers: Kunkorodó lepkeormány (Proboscis)

, 278 olvasás, Pancelostatu , 9 hozzászólás

Misztikum

Teliholdnak ezüst láncai kiemelnek testemből.
Kioldanak a bilincsek, mik ide kötnek a földhöz.
Lelkem ölelése enged. Vágyat formált a jelenből.
Testem szellemkezem engedi. Simurgh felettünk köröz.

Tovább


Haiku (Vegyes): fekete gyémánt

, 97 olvasás, alias , 5 hozzászólás

Misztikum

fekete gyémánt
mosolyomban észlelem
látlak bűvölet!

Tovább


Vers: Holt erdő

, 71 olvasás, Erdossandor , 0 hozzászólás

Misztikum

Sötét erdő szűri a fényt
mit a büszke hold köpött,
csend sikolya kiabál
kiszáradt ágak között.

Tovább


Novella: 113800 óra VIII. rész

, 48 olvasás, Akula , 0 hozzászólás

Misztikum

1975. november 8. 19: 00 óra Szombat, Egonék albérlete


Csöngettek. Egon ajtót nyitott, és a küszöbön ott állt Ágoston két lány társaságában. Az egyik Emese volt, a végzős orvostanhallgató, akit Egon már jól ismert. Bevezette őket Gerzson szobájába:
- Sziasztok! - üdvözölte a megjelenteket – Emese ezt a meglepetést! Hogyhogy eljöttél?
- Ágoston meghívott! - felelte Emese
- Így van! - mondta Ágoston – Tapasztalataim szerint jobban sikerülnek a szeánszok, ha a nemek aránya kiegyenlítettebb. Ő pedig a barátnőm, Zsanett!

Tovább


Novella: 113800 óra VII. rész

, 54 olvasás, Akula , 4 hozzászólás

Misztikum

- Na ez jó volt! - nevetett Gerzson – Hol is tartottunk?
- A szakirodalmi háttérről érdeklődtél – felelte Ágoston
- Ja, igen! Mindez nagyon érdekes magyarázat a tárgyak mozgására..... és szerinted mi mozgatja a töltéseket?
- Szerintem ki fogod találni!
- Fogalmam sincs...

Tovább


Novella: 113800 óra VI. rész

, 77 olvasás, Akula , 0 hozzászólás

Misztikum

Másnap este 8-kor Gerzson és Egon lementek a Lilla bárba. Mi Gézával szorosan a nyomukban voltunk. Miután Egon beazonosította a telefonban megadott személyleírás alapján a barna hajú szakállas fiatalembert, odamentek az asztalához:
- Sziasztok! - köszönt az idegen – Melyikőtökkel beszéltem telefonon?
- Velem! - válaszolta Egon
- Te volnál Egon?

Tovább


Novella: 113800 óra V. rész

, 52 olvasás, Akula , 0 hozzászólás

Misztikum

Már éjfél felé járt az idő, amikor megszólalt Géza:
- Ideje megleckéztetnünk a kis köcsögöt amiért leprimitívezett engem a kubikosnál!
- Mit akarsz csinálni?
- Hallottál már a lidércnyomásról? Most megnézheted, hogyan működik a gyakorlatban!
Ekkor odamentünk Egon ágyához, aki mélyen aludt. Géza ráült a mellkasára, miközben mereven nézte. Egonon látszott, hogy egyre nyugtalanabb az álma és szaporábban veszi a levegőt. Végül rémületében kinyitotta a szemét, ezzel egy időben pedig úgy tűnt mintha lebénult volna, képtelen volt megmozdulni. Ekkor megszólalt Géza:

Tovább


Novella: 113800 óra IV. rész

, 70 olvasás, Akula , 0 hozzászólás

Misztikum

A háztömbből kilépve Gerzson és Egon elindultak a belváros felé. Végiggyalogoltak a Csapó utcán, majd kiértek a Vörös Hadsereg útjára a Nagytemplom elé. Szorosan mögöttük haladtunk, most nem éltünk a térugrás lehetőségével, hiszen nem tudtuk hol laknak. Időnként váltottak pár mondatot a tanulmányaikkal kapcsolatosan, de az nem volt túlságosan érdekfeszítő. Néha járókelők jöttek velünk szembe de nem vettek rólunk tudomást, simán keresztülgyalogoltak rajtunk. Ez is szokatlan új élmény volt nekem. A Nagytemplomtól továbbmentek a Református Kollégium felé:

Tovább


Novella: 113800 óra III. rész

, 209 olvasás, Akula , 0 hozzászólás

Misztikum

Már beesteledett, mire Géza visszatért a lakásomba. Ránéztem a faliórára, még három perc volt hátra 6 óráig:
- Nos, készen állsz? - kérdezte Géza
- Igen, részemről mehetünk.
- Nagyszerű! A találkozó a kubikos lakásán lesz este 6 órakor.
- És hol lakik az illető?
- Egy másik randa betonkaptárban. Csapó utca 76. VIII. emelet 30. ajtó

Tovább


Novella: 113800 óra II. rész

, 97 olvasás, Akula , 0 hozzászólás

Misztikum

Mikor felébredtem, a másnaposság kellemetlen érzése helyett, könnyűnek és frissnek éreztem magam. Mikor kinéztem az ablakon a holdsarló már feljebb kúszott az égen, ugyanakkor kelet felől már pirkadni is kezdett. Úgy gondoltam ideje leoltani a villanyt hiszen természetes fényben mégiscsak egészségesebb a pihenés. Odamentem a villanykapcsolóhoz, hogy eloltsam a lámpát, de amikor megnyomtam a kapcsolót a kezem egyszerűen átszaladt rajta és belenyúltam a falba.

Tovább


Novella: 113800 óra I. rész

, 214 olvasás, Akula , 0 hozzászólás

Misztikum

Időpont: 1975. október 30. Csütörtök, Debrecen, Fácánkakas söröző

Miután megittam az utolsó korty sörömet is, úgy éreztem, hogy fokozatosan egyfajta védőernyő keletkezik a testem körül, amely „rideg üvegpáncélként” vonta be az aurámat. Emiatt a környezeti zajok csak korlátozott mértékben jutottak el hozzám, többek között a kocsmáros felém intézett erőteljes „Záróra! ” kiáltása is. Lassacskán mozgásra bírtam fáradt testemet, amelyet teljesen átjárt az alkohol okozta zsibbadás, és kiléptem a sötét utcára. A kinti hűvös levegő némileg felfrissített és a „rideg üvegpáncél” is fokozatosan szertefoszlott. Így aztán elindultam az óváros girbegurba utcáitól a frissen épült Fényes Udvari tízemeletesek felé, ahol a tanácsi bérlakásom várt a megérdemelt éjszakai pihenésre.

Tovább



Vers: Látomás

, 72 olvasás, Erdossandor , 0 hozzászólás

Misztikum

Pihennek az ágak, bokrok.
Pihennek a kerti fák.
Bolyonganak búsan sorsok.
Kicsit megállt a világ.

Tovább


Haiku (Vegyes): Haiku kísérletek

, 121 olvasás, majkopolo , 3 hozzászólás

Misztikum

1.
Este tíz óra
Kezem vizem után nyúl
Kár; szívem száraz.

Tovább


Novella: Rettenet

, 130 olvasás, Erdossandor , 4 hozzászólás

Misztikum

Már megint itt van.
Hallom, ahogy végig csoszog a nappali padlóján a szürkületi homály szűrt
fényében.
Elbújok egy szegletben, ebben a börtönnek is beillő szűk fémdobozban.
Rettenet fut át rajtam, ahogy ezeket a hangokat hallom.

Tovább


Vers: Szótlan csábító

, 118 olvasás, ZeroNemo , 0 hozzászólás

Misztikum

Szótlanul az éjszakában,
Mint lenge fuvallat.
Elindulsz, s őszi szél
Pirongatja arcomat.

Tovább


Blog: Szív és a józan ész!

, 121 olvasás, Tiberius , 0 hozzászólás

Misztikum

Harry holmes 28 éves negro electro technikus aki végzetsége után az első állása egy
New jersey szénbányában volt, amit kedvvel csinált, mindíg vidám és jó kedvű volt.
Ő csak akkor ment le a tárnába, ha valami probléma volt. A műszaknak vége jelezték a hibát amit ha nem korrigálnak másnap nem tudnak lemenni a tárnába a bányászok.

Tovább


Vers: az érzékelésen túl

, 157 olvasás, alias , 0 hozzászólás

Misztikum

mikor már nem tudtad mi az amit látsz,
mikor már szétfeszített a bizonytalanság,
lehasítottál, hogy szemem tükrében láss,
láthasd végre önmagad, mit is csinálsz?

Tovább


Vers: quam sensus

, 190 olvasás, alias , 1 hozzászólás

Misztikum

mikor már nem tudtad mi az amit látsz,
mikor már szétfeszített a bizonytalanság,
lehasítottál, hogy szemem tükrében láss,
láthasd végre önmagad, mit is csinálsz?

Tovább


Ez+az: …rszdl…

, 201 olvasás, farao , 3 hozzászólás

Misztikum

Érdekes ahogyan tapogatjuk ezt a tér-idő lufit....
Vajon ha megdöföm szétdurran?
Esetleg meglátnám álmodóm álmában álmomat álmodva
pontodban pontomat?

Tovább


Novella: Az árnyék, ami elnyelte Arlberget

, 197 olvasás, Hypnos , 2 hozzászólás

Misztikum

Oliwia nyögve és nagyot rándulva riadt fel, kapkodta a levegőt. Ijedten nézett körbe, egy pillanatra nem ismerte fel, hogy hol van. Mikor a szédülés elmúlt, elkezdte felfogni a környezetét. Sárga lámpák homályos fénye töltötte be a vonat utasterét. A szomszédos ülésen egy fiatal pár ült. Oliwia emlékezett rájuk, ők is Feldkirchben szálltak fel. A szőke lány furcsán nézett rá, karcsú ujjaival meglazította a nyaka köré tekert szögletes mintákkal tarkított zöld kötött sálat. Oliwia megszívta az orrát és magára erőltetett egy barátságos mosolyt.

Tovább


Vers: Apokalipszis

, 176 olvasás, hegeanna , 0 hozzászólás

Misztikum

Felszívódott eme határ:
a csillagos ég.

Tovább


Vers: alig lett vége

, 192 olvasás, arttur , 2 hozzászólás

Misztikum

a vadvizek forrásaikat kezdték kutatni
az illatok borzolták a szirmokat
a színek bimbóba kértek bebocsátást
húrok keseregtek a dallamon
egyszerre már nem is voltak évszakok
és minden más se lett

Tovább


Blog: Hazajáró lélek

, 177 olvasás, Tiberius , 0 hozzászólás

Misztikum

Falu végén kicsi kunyhó,
alig látszik, a sok hótol.
Kéménye kialudt régen,
madár se száll fölében.

Tovább


Vers: napéjegyenlőség

, 272 olvasás, arttur , 13 hozzászólás

Misztikum

eddig azok voltunk
kik élni tanítottuk szavainkat
sóhajaink mérték csak
a kimondhatatlanok súlyát

Tovább


Vers: Vörös homok

, 296 olvasás, Magyar Anita , 7 hozzászólás

Misztikum

A reggel bont most fátylat,
rozsdaszínű fodros takarót,
látod a homályban veszni a tájat,
a vörösben izzó Földgolyót.

Tovább


Vers: Aρτεμις

, 326 olvasás, GoldDrag , 10 hozzászólás

Misztikum

Horizont ívet lélegezz lelkembe, Kozmosz,
zenitre függő tekintetben égő Napot.

Tovább


Novella: Későbánat

, 327 olvasás, Baráth Zoltán , 4 hozzászólás

Misztikum

- Látja, uram, amott azt a hegyet? Azon van az a tengerszem, amelyet kérdezett tőlem az imént. Tudja, persze. Akkor azt is tudja, mi áll a partján?

Tudtam. Persze, hogy tudtam, hisz pont azért jöttem ide, hogy megnézzem, megvizsgáljam, mennyi az igazságtartalma annak a legendának, amely a szoborról szól a tengerszem partján.

Tovább


Próza: Szürreália

, 414 olvasás, Baráth Zoltán , 7 hozzászólás

Misztikum

Egyáltalán nem volt ismerős számára a környék, ahol leszállt a buszról. Sosem járt még a városnak ebben a kerületében, ám ez nem volt szokatlan, mások sem jártak, ebben biztos volt. Ki jön ki ide és miért? Ő. Neki most ide kellett jönnie. Ámbátor ő se jött volna, ha nem ide hívta volna az a cím, amely az újságban meg volt hirdetve. A lányát akarta meglepni a születésnapjára. Fajtiszta, törzskönyvezett, brit kékszőrű macskakölyköt kínáltak potom pénzért.

Tovább


Novella: A kő titka

, 302 olvasás, Destiny , 4 hozzászólás

Misztikum

A fák halkan suttogtak az esti szélben. Lábaiknál egy asszony lépkedett. Szoknyája és vastag köpenye megviselt volt, a nyirkos levegőtől nedvesen tapadt testére, hosszú, valamikor szőke haja most fénytelenül simult fejére, egy-két tincs élt csak önálló életet, arca körül tekergőzve. Gondolatai messze előtte jártak, ott, ahol véget ér az ösvény, ott, ahol talán megpihenhet.

Tovább


Vers: a füzekről általában

, 360 olvasás, marisom , 9 hozzászólás

Misztikum

kézfejemen az erek
partmenti füzek
folyók sodródnak a fák
árnyékában

Tovább


Próza: Rongyfej I.

, 371 olvasás, quentin , 3 hozzászólás

Misztikum

Elmerengtem egy pillanatra a kandalló párkányára helyezett alabástrom illattégely kifinomultságán. Tökéletesen illett a nappaliba. A carrarai márvány padlólapokon nevetve szikrázott a fény, épp mintha élvezné: abban a kiváltságban részesül, hogy önfeledten játszhat rajtuk. Tökéletes rend volt és tökéletes tisztaság egy tökéletes ízléssel berendezett házban. Az enyémben.

Tovább


Ballada: Talán meséd igaz volt…

, 367 olvasás, GoldDrag , 9 hozzászólás

Misztikum

Hegynek árnya fakó égbe
- éj kabátja mélységébe -
süllyedt Istenarcnak képe
felhők között Setét Folt...
...talán meséd igaz volt...

Tovább


Vers: rögzített pillanat

, 338 olvasás, marisom , 14 hozzászólás

Misztikum

asszony ül az ágyon
fáradt szemén szemüveg
szakácskötényéről a csíkok
mintha égbe futnának
ez a hajnal most sötét
belehasítanak a vonatok
pont olyan kíméletlenül
eszik az idejét
mint az összes többi pillanat

Tovább


Vers: Fényidomár

, 400 olvasás, Thalassa , 12 hozzászólás

Misztikum

középen megállt
köpenyén égi jelek
pigmentfoltok
arcok pléhtükreiben

Tovább


Vers: Gyönyörteli pokoljárás 1.

, 375 olvasás, Damien , 1 hozzászólás

Misztikum

Csak pár percet kaptam,
hogy megegyen a katlan
s őrjöngve forró fekete ég
alatt nem kellett menedék,

Tovább


Blog: Holtnapok

, 341 olvasás, turzoimre , 2 hozzászólás

Misztikum

A sorok között
kerestem az igazat,
de nem volt betű.


Lassan lépkedett a reggeli szürkületben, minden alkalommal figyelt, hogy ne kelljen sietnie. Az élettelenség vette körül, csupasz fák, mint akik elszáradni készülnek, miközben remélik az újraéledés lehetőségét. Csend, és az utcai lámpák kialszanak. A végtelennek tűnő sivárság ijesztő derengése szűnni nem akaró kérdéseket hozott elő.

Tovább


Vers: az

, 399 olvasás, efmint , 6 hozzászólás

Misztikum

ha beelőzném az árnyékomat
semmi sem maradna úgy ahogy
van kedved szomorúnak lenni
mert aki sokat kapott attól sokat
követelnek meg és akire sokat
bíztak attól többet is kérnek számon

Tovább


Vers: Folyó homok

, 408 olvasás, turzoimre , 2 hozzászólás

Misztikum

Idő mely nem segített semmit
haszontalan köröző bírám,
nem azt láttam amit kerestem
inkább mások elém tolt álmát.

Tovább


Vers: Nyomok

, 403 olvasás, Sybill Webster , 6 hozzászólás

Misztikum

Eltűnünk csendesen, mint a nyár,
Mint a novemberi, jeges kézzel simogató fehér ködben a színes képek.
Senki sem fog emlékezni ránk,
Csak a jelenünkben születő, mindenségbe szétfutó, aranyló kósza fények.

Tovább


Beszélgetés



SmileSadBig grinClownCool...Tongue...SunglassesSmokinBabyEek...CryingEmbrassed...Beach ChairSarcastic...LoLPicnicTastyWink2Yawn...VerysadEatingKirályDevil2Hi...QuestionMailBaby BoyReadTombstoneSmiley balloonCsigaSzívVirágBowlingNono!GyagyaLábnyomSörKukucsNonoHolyByeÁáááááá!ImaSzerelmesGondolkodomAllahTapsOh! My God!LolIdegbetegAngyalOlvasKávéBaby GirlHelloSzerelemNem tudomHappypápá...TáncFej-törõTapsLibikóka... mondjuk :)GépelekPunkLolAngardAlszomHallgatokNonoDanceZenebolondBólogatNyúlNyúlSétaSzámítógépgyilkosÖlelésFalnak megy...AlszikUgrálóKoccintósAngyalLáncfûrészesComputerUdvaribolondCookColdKirályDobosTévénézõSprintTeknõs...Csírke-fogóAlszikShockedSírósSírósTelefonosEsõfelhõMeditáló......ÖlelésRózsaNapocska 1Napocska 2CsillagSzakácsFace-matrixCsoport.........Szellem......Kalózrosesmile..................Bravo!Szülinapi gyertyaTábortüzEgy csésze kávéKávézás 1Kávézás 1Kávézás a gép elõttRejtõzködõKézfogásPartyBirthDayTorta1Torta2Party 2Dog KissKávéKávéKissesKissesFlowerFlowerSmiley loveSpring

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 26
Jelenlévők:
 · DelbertGrady


Könyvajánló

Alkony:
ALKONY



Zagyi Gáborné: ALKONY

Az apró érintéseket ne hagyd elveszni,
lesz olyan perc, mikor az életet jelenti.
Lesz, mikor az emlékek újra élednek.
Felmelegíthetik megfagyott...


Tovább...

Zeneajánló

NaftaZ: Rázd
Küldte: soulkeeper

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Kategóriák


Page generated in 0.0647 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz