Amatőr Művészek Fóruma

Nyírfa illatú esték
Lépteid meglesték,
de csak mentél,
nem törődtél senkivel

Szerző: Zabolátlanul és egyfolytában kereslek,
ám te folyton bujkálsz előlem,
belebújtál a gyermekeim bőrébe,
aztán elrejtőztél kiskutyám képébe.

Nézd, ott állok a folyó túlsó partján
és két kézzel integetek neked!
Tiszta a levegő, Robinsonos sziget,
vad és bújócskázni is lehet.

Szerző: Gábor ’69 őszén vonult be sorkatonai szolgálatra. Nyugodt, kiegyensúlyozott személyisége ellenére feszült várakozással készült erre a napra, a sok rémisztő katonasztori, amiket haverjaitól hallott, megtette hatását. Az első napokban iszonyatos nyomás alá került, a kemény hangnem, az állandó drill, a szabadság teljes hiánya keserűséget, belső ellenállást váltott ki belőle, ami ráadásul félelemmel keveredett. Mintha mindenkit meg akarnának törni, állandóan megalázták őket, a legkisebb vétségnél is pellengérre állították, alpári hangnemben üvöltöztek vele, mindezt tűrnie kellett valamiféle megmagyarázhatatlan belső kényszer hatására.

halántékomon szánkázik a ránc,
szememben szűköl a remény,
kemény hangon oktat ki a nagyfehér,
s feketét burkolva mond szenvtelen;
esztelen rohanás, félig megélt percek,
szúként perceg bennem a rémület,
egyre hevesebben ver a szív
– még nem, nem kövület! –, és vinnyogva
sír minden, mit Apám keze érintett;

Megjegyzés: 2017. 08. 02.

hamuszürke légy, végtelen mozim,
zord árnyékot úgy se - most akartam.
megnyerte, vigye hát, e léha lutrin,
talizmán vagyok, tégla a nyakban.

Egy felhő szélén ültem, zuhanni készültem.
Ugrom és szabad vagyok, Isten áldjon, bánatok!
Lebegtem föld és csillag közt, értem senki sem küzdött.
Hagyjon család, a barátok! Többé sosem harcolok!

Megjegyzés: Megjegyzés: a "talán" kifejezés pontatlan. a rím miatt került bele a múbe.

Nem tudom mi történt. Valami történt, és én készen állok a továbblépésre. Készen állok, mert van miért, van kiért és van kikért. Apró, pajzán gondolatok fogalmazódnak elmémben rímekké, és forr bennem az életenergia. Mikor kedves barátnőmmel (barátot kellett volna írni, de ez sehogy nem jön ki jól) beszélgetek, azt mondja, csilingel a hangom. Fura. Ezt a kifejezést még nem hallottam. Elmondjam, mi történt? Na, jó, beavatlak benneteket. Találtam egy új csillagot. És ez csoda. Nem, nem. A Mártim is hatalmas csoda volt részemről, elképzelhetetlen nagy szerencse. Boldog voltam vele minden percben. Nehéz, de boldog életünk volt. Négy gyönyörű lányunk van. Ennél nagyobb ajándék, ennél szebb örökség nem juthat özvegyembernek.

Csalódássá kasztrált korcs remények
kuporognak szívek szegletében.
Ólomsúlyú sóhajok, s temérdek
elvetélt vágyálom száll az éjben.

A sors akarta, nyilván,
hogy újra lássalak.
Meg volt írva, hogy aznap
monoton visszatérj.
Pont mint egy rémálom,
mi estről estre felfal...

De ki gondolta volna,
hogy egy ártatlan galamb
varjú húsába vághat,
hogy egy tapasztalt harcost
egy angyal idővel
madzagjain rángat?

Képek toporognak szívem előszobájában. Képek és benyomások...
Toporognak, mert még nem nyertek bebocsájtást. Szigorú az őr: az idő - megrostálja mi az amit beenged... mert ha valami belül kerül, az már onnan ki nem takarítható. Odakövesedik. Ráég az izomrostokra mint holmi barlangrajz, örök mementóul: ez is életem része volt. Meghatározó része... mint Te... És nem csak a jó dolgok - sőt! És ami nem jó az fáj... és ami fáj az rombol...


Megjegyzés: (2009, augusztus 14.)

Régi írás. Most találtam meg.
Férjem után, és most siratott Kedvesem előtt volt valaki, aki felébresztett majd tíz éves téli álmomból.
Csak barát... azóta is csak barát - már részemről is.
De én akkor többet éreztem.
Közvetve neki köszönhetem Kedvesemet, mert az iránta táplált érzések inspirálták korai verseimet, melyeken keresztül aztán Kedvesem belém szeretett.

Írtam már ilyet is,
olyat is magamról,
ki olvassa versem,
az tudja nagyon jól.

Gyere, ülj le a padra!
Gyere, ülj ide most!
Mobilod végre tedd el,
s vele száz papirost,
ezer listát és naplót,,
neveket, címeket!

Mi itt élünk már régen, a kezdetektől,
makacs sejtjeinkben örök, kódolt parancs.
Születni, létezni, újra egyesülni,
az érett gyümölcsből mag, a magból narancs,
s mint tápláló, elégett ráncos salak,
szinte elborítunk mindent a Föld felett!
Egy mindig új, aztán, újabb ”örök” élet,
szűkre szabott testünk, a Szellem és a Lélek.

A hó alatt várlak,
mint egy reszkető kis bogár.
Hiányod áthat,
a szívem majd megáll.

Megjegyzés: 2017 január

Tömegek rajongására vágyom.
Kidobja a rímszótár erre, hogy „álom”.
Egy felező tízes sem jött még össze.
Anyám ha szeretne, nem volnék böszme

Fénybe gabalyodva árnyakat kerget
lyukas cipőjű eltévedt gyermek.
Nem tudja még hogy mikor, és hova,
egy csak a biztos - eljut oda...

beoson az éj
csellengő csillagával
lélekből szakít

halovány a hold
sápadó tekintete
csendjébe merül

Égig nyújtózó
Tornyaink gingallóján
Remény hintázik

Szóval Sally Five
ebben a bluesban
szerelmes lettem beléd
mintha fényre váltanám
hűs sörös árnyékomat
kitérnék egy száguldó
ajtó elől felfelé a lépcsőn
köd-kabátú ősz a teraszon.

Megjegyzés: 2016. 09. 16.