Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

2374 alkotás (119 oldal, 20 alkotás/oldal)


Regény: 1. Fejezet(Dum spiro, speroval folytatása)

, 32 olvasás, Helondale , 0 hozzászólás

Fantasy

...
- Először is szeretnék kérni tőled és feleségedtől némi időt, hogy ezt megbeszéljem a társaimmal.

Az asztalnál ülők négy jó barát, akik éppen csak egy korsó sörre tértek be. A tapasztalt harcos szavai után egyedül Holger, a törp mer először szólni:
Miért segítsünk mi ennek a két idegennek? Hiszen nekünk is van családunk. A szeretteink hazavárnak. Ugyan miért kockáztassam az életem? - tárja szét izmos karjait ültében.

Tovább


Regény: Az Igazság ideát van, avagy az emberi tudat rejtelmei 01.

, 162 olvasás, Forever , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

Előszó

„Kapaszkodó, széjjelváló,
Túlélésre gyakran játszó,
Fénylő „láncszemek”.
Földön járó, csodát váró,
Mindhalálig táncot járó,
Gyarló Istenek...

Tovább


Regény: Acél és Topáz 6. fejezet

, 28 olvasás, larissza , 0 hozzászólás

Szerelem

Az ünnep reggele is 9-kor kezdődött, akár a többi nap, de most Dina vitte be a reggelit Topáznak, hogy elsőnek köszönthesse fel.
- Jó reggelt, kedvenc barátnőm! Boldog szülinapot! – ment be nagy vigyorral hozzá.
- Hagyjatok aludni! – mordult fel hirtelen.
- Nézd, gyertyás muffin! Én vagyok, mi van veled? – kérdezte, majd miután az asztalra tette a tálcát, sütivel a kezében leült az ágy szélére – Baj van, vagy csak hisztis vagy?
- Öregebb leszek, izgulok a ma este miatt és hiányzik a szerelmem. Szerinted, ne legyek hisztis? – háborodott fel.

Tovább


Mese: A Fény és a Szeretet születése

, 43 olvasás, annunziata , 0 hozzászólás

Spirituális

Hol volt, hol nem volt, az egyik életöltőben megszületett a Földre egy gyengéd, érzelmes Halak lány és egy erős, szilaj, vad Kos fiú. Teltek múltak az évek, a két lélek csak élt, éldegélt. Felnőtté válásukig nem keresztezték egymás útját, a saját útjukat járták. A fiú néha a pokolban játszadozott, bátran, örömmel, tudva, mennyire más és mennyire másak a vágyai, mint amihez a világ szokva van, míg a lány sokszor az égben talált menedéket másságára, ott élt, játszott, segített, ismerkedett, boldogságot, szeretetet szórt és olykor bölcselkedett.

Tovább


Regény: Acél és Topáz 5. fejezet

, 40 olvasás, larissza , 0 hozzászólás

Szerelem

Amikor minden egy napra esik

- Hogy tetszett a koncert, szerelmem? - kérdezett a srác, miután felállt a dob mögül, és a mikrofonhoz lépett.
- Nagyon, de ne hozz zavarba, kérlek! - kiáltott kipirult arccal.
- Nem fázol? Elég hideg van már. Dina hol van? - leugrott a színpadról, megcsókolta, majd ölbe vette.
- Egyedül jöttem, Dina kocsijával. Gyalog nem mert elengedni.
- Én sem engedtelek volna. Te akkor egy kortyot sem ittál ugye? - aggódott.
- Dehogy ittam! Mit képzelsz egy úrhölgyről? - viccelődött – Tényleg nem ittam.

Tovább


Regény: A vér nem válik vízzé XII.

, 80 olvasás, luxin , 6 hozzászólás

Boldogság

- Meséld te, én nem bírom kimondani! - kérlelte apósom anyósomat.
Amíg lovaink abrakoltak, mi babánkkal játszadoztunk a fűben. (Akkor, Gáborkának hívtuk, - ezt a nevet választottuk neki.) Gyönyörű őszi nap volt, melegebb, mint olyankor szokás. Vidáman nevetgéltünk, kisfiunk édes gőgicsélésén: akkoriban kezdett el tárgyakat fogni, és minden új dolog láttán mosolygott.

Megjegyzés: Vége

Tovább


Regény: A vér vízzé nem válik XI.

, 61 olvasás, luxin , 4 hozzászólás

Boldogság

- Vágjunk bele. - higgadtam le némileg.
- No, végre! - sóhajtott szerelmem.
- Fogalmam sincs, hogyan kerültem abba az erdőbe… - mélázott el Vilmos.
- Milyen erdőbe? Mikor? - sürgettem kérdéseimmel.
- Nevelő szüleim, kiránduló úton voltak a hegyek között, amikor rám találtak: Kis kék pléden feküdtem a fűben, és (három - négy hónapos létemre), kezeimre mosolyogtam. Öltözékem, afféle tucat ruhából állt, de tiszta, ápolt babának néztem ki. Különös, de lábamon csak fél pár - kézzel kötött- cipőcske volt.

Tovább


Regény: A vér nem válik vízzé X.

, 61 olvasás, luxin , 1 hozzászólás

Boldogság

Kevesen laktak az osztrák kisvárosban, - azt reméltük, könnyen informálódhatunk: Először a főtéri templomban érdeklődtünk, de ezerkilencszázötvenes évek elején, nem történt olyan születési bejegyzés, ahol külföldi illetőségű volt az újszülött. (No, igen: Lakatosék, illetéktelenül tartózkodtak az ország területén, - más irányba kellett kutakodnunk.) „Tűt a szalmakazalban… ” - jutottak minduntalan eszembe feleségem intelmei. Kérdezősködtünk idősebb emberektől, hogy - a régmúlt időkben-, nem láttak e városukon áthaladó ekhós szekeret. „Sok ilyen volt. ” - válaszolták a megkérdezettek.

Tovább


Regény: A vér nem válik vízzé IX.

, 96 olvasás, luxin , 7 hozzászólás

Boldogság

Következő két napunkat egymás társaságának örülve töltöttük: Jártunk színházba, moziba, ebédelni, vacsorázni. Nem gondoltunk a megfejthetetlen titokra, - csókjaink íze mindent elmosott. Képtelenek voltunk betelni egymással, - boldogságunk nőtt, növekedett. Föl nem foghattam épp ésszel, hogy én - az örök „Casanova”- hogyan tudtam behódolni az egyetlennek. Szerelmem akkor is hiányzott, ha csak a közértbe ugrott le.
Féltem: elmegy tanulni, elfelejt, beleszeret valakibe, jobb meggyőződés éri. Ez a tudat annyira megviselt, hogy segítséget kértem egykori egyetemi tanáromtól. Fáradozásom nem volt hiába való: Arankámat átkérték budapesti főiskolára.

Tovább


Regény: A vér nem válik vízzé VIII.

, 62 olvasás, luxin , 0 hozzászólás

Boldogság

Félelemtől vacogva vártuk a lovak közeledését: megpróbáltunk bebújni a szekér alá. „Talán itt nem találnak ránk. ” - mondtuk összeölelkezve. Fészkelődve kerestünk kényelmesebb pózt, de ekkor a föld megindult alattunk, és zuhanni kezdtünk: A felszíntől számítva, talán két méterre eshettünk le. Rögtön egymás hogyléte felől érdeklődtünk, de mint kiderül, épségben landoltunk, - kivéve egy két horzsolástól. Mindeközben, az agyagos föld, szorgalmasan hullott ránk. Félő volt, hogy az ekhószekér alatt is meglazul a talaj. Mégis néma csendben maradtunk, és bár prüszkölés csiklandozta orrunkat, igyekeztünk visszatartani azt.

Tovább


Regény: A vér nem válik vízzé VII.

, 70 olvasás, luxin , 5 hozzászólás

Boldogság

Lélekszakadva rohanta le a tóra, pedig tudtam még nem jött el a holdtölte. Szememmel végigpásztáztam a fürdőző embereken, és - mi tagadás - fenébe kívántam őket! Hívtak szalonnázni, sörözni, tereferélgetni, de inkább letelepedtem egy fa alá. Napomat átgondolva, zsebemből noteszt halásztam elő, és levelet írtam édesanyáméknak:

Tovább


Regény: A vér nem válik vízzé VI.

, 83 olvasás, luxin , 2 hozzászólás

Boldogság

Annak idején, apám nyomába eredt a lánynak, de akkor már nem a szerelem vezérelte: Születendő gyermekét féltette. Ezt a kalamajkát idézte elő a szülői tiltás: Nem szerethették egymást szabadon a fiatalok, - érzésüket nem a kora testi kapcsolat nyomta el. Ó, mennyi mindenről árulkodott az apámtól hallott „elháltuk” szó: Bűntudat, megsemmisülés, mulandó tiltakozás a leggyönyörűbb érzések ellen!

Tovább


Regény: Acél és Topáz 4.

, 41 olvasás, larissza , 4 hozzászólás

Szerelem

4. fejezet: A kisasszony szobája

Este 9 volt, mire Dina összepakolt, és elment a villába. Edit csak annyit mondott, hogy ugyan kissé későn érkezett, mégis örül neki, megnyugtatja, hogy ügyintézője mindig kéznél van. A lány volt a szervező, a titkárnő, a mindenes, egyszóval az asszony utánfutója. Egyébként fekete, rövid haja és sötétzöld szeme volt. Öltözete a villában elegáns, viszont a rocker öltözéke igen csak laza volt, kicsit már utcalányosnak hatott. A munkaideje reggel 8-tól délután 4-ig tartott, de az eseményekre mindig magukkal vitték. Nem sok szabadideje maradt hétköznap, a hétvégéit, pedig Topázzal töltötte.

Tovább


Regény: A vér nem válik vízzé V.

, 74 olvasás, luxin , 7 hozzászólás

Boldogság

- Megfordulhatok? - kérdeztem, pár perccel később.
- Hát persze, - ruháimat rég kicseréltem. - kuncogta.
- Hogy lehet valakinek ilyen szép kék szeme? - léptem közelébe.
- Ja, a "romunglo" vér ezt teszi. - vágta ki büszkén.
- Inkább gádzsónak neveznélek. - igyekeztem cigányosan viselkedni. (Gondoltam, úgy talán szimpatikusabb leszek.)
- A gádzsó, színtiszta magyar, de mivel én félvér vagyok, "romunglonak" számítok.
- Beszéled a nyelvet… mármint a cigány… vagyis a roma nyelvet is? - dadogtam abbéli félelmemben, hogy megsértem őt.

Tovább


Regény: A vér nem válik vízzé IV.

, 60 olvasás, luxin , 3 hozzászólás

Boldogság

Úgy gondolták, tanyán kezdenek gazdálkodni. Persze, nem sejthették, hogy közelünkbe telepszenek le. Ekhós szekérrel érkeztek, és két mezítlábas kisfiúval.
- Netalán az egyik testvéremmel? - vágtam anyám szavába.
- Semmiképpen nem lehettek testvérek, - túl sok idő eltelt az első teherbeeséstől, és akkori gyerekek születési időpontjától.
- Szerette magát az én édesapám? - akartam tudni.
- Akkor már csakis engem szeret. Boldogan éltünk, szépen gyarapodtunk, minden okunk meglett volna az örömre!
- Ha? - vágtam anyám szavába.
- Ha választ kaptunk volna rá, hogy mi lett a gyerekkel.

Tovább


Regény: A vér nem válik vízzé III.

, 75 olvasás, luxin , 5 hozzászólás

Boldogság

- Azonnal vedd le a kezed, mert leverlek! - sietett segítségemre, Zoltán.
- Nem szégyellitek magatokat? Semmi nem maradt gyermekkori emlékeitekből?
- Egykor testvérként nőtettek ezen a tájon, most meg kezet emeltek egymásra? - ugrott ki a tóból, Lajos bácsi, a tanyavilág legidősebb embere. (A nyolcvan év körüli, délceg úr, olyan hévvel lépett közbe, hogy mindenki elcsendesedett.)
- Én… én nem csináltam semmit… nem én kezdtem… - néztem nagy tisztelettel a termetes emberre.
- Tényleg nem csinált semmit. - mentegetőzött helyettem, - a szintén nagydarab -Zoltán.
- Mars haza! - mutatott utat, Lajos bácsi.
- Menjünk. - suttogta - tisztelettudóan - Zoltán.

Tovább


Regény: A vér nem válik vízzé II.

, 109 olvasás, luxin , 5 hozzászólás

Boldogság

Hamarosan beláttam, hogy otthon, mindenkinek dolga van, - társalogni nem nagyon tudtam. Hazafelé menet, benéztem egy-két szomszédhoz, de olyankor, azon a tanyán, mindenki fáradt volt, vagy még haza sem értek. (Nyáron, napestig dolgoztak a földeken.)
Otthon magamra kaptam egy munkásruhát, és mentem állatokat etetni. Apám, fiatalos ruganyossággal pattogott a jászolok között, de nem úgy én: Munkánk végeztével, járni alig bírtam, - ruhámból csavarni lehetett az izzadságot:

- Oszt, elfáradtunk? - dobta fel a szénapadlásra, villáját apám.
- Titkolnom kellene? - támasztottam az istálló falát.
- Hiába! - mosolygott kissé kárörvendő vigyorral, az én kis öregem.
- Azonnal megyek fürödni, aztán meg aludni! - jelentettem ki.

Tovább


Regény: A vér nem válik vízzé I.

, 93 olvasás, luxin , 3 hozzászólás

Boldogság

Nagy igyekezettel siettem haza a tanyára, - útközben, dudorásztam is. Minden okom megvolt az örömre: orvosi diplomát szereztem. Útközben, dicsekedtem az erdőszéli madaraknak, de még júliusi forró napsugárnak is. Alig vártam, hogy átölelhessem az én babaszappan illatú édesanyámat, és a dolgos kezű apámat. Hej, de sokat tettek értem: rengeteget dolgoztak, hogy tanult embert faragjanak belőlem! A kecskeméti tanyavilág egyetlen büszkesége voltam: az otthoni fiúk, mind tanyagazdák lettek, és hamar nősültek.
(A szikes portájú házak, alig pár száz méterre álltak egymástól, - meg sem tudom mondani, hogy hányan éltünk egymás -vagy távoli -, szomszédságában. Anno, harminc kétemberes volt a szétszórt világ -összevont-, iskolája. Aki onnan kikerült, joggal lehetett büszke felemelkedésére!)

Tovább


Regény: Acél és Topáz 3. fejezet

, 38 olvasás, larissza , 0 hozzászólás

Szerelem

3. fejezet: Csodás dallamok

Acél kocsiba ült hétfő reggel, és elindult a Joó-villába, minden festős cuccával együtt. 8 előtt oda is ért, így várt egy kicsit a kaputelefonnál. A kocsibejáró közvetlenül a ház mellett volt, időben csengetett, bemutatkozott, és beengedték. Az út elvitte a ház mögé, ahol egy csodálatos kis japánkert volt kiépítve, mögötte a 2 garázzsal és egy parkolóval, ahol körül-belül 10 autó fért el. Volt még a kertben egy pici, aranyhalakkal teli tavacska, rajta egy híddal, nagyon hangulatos volt. A parkolóban Edina, az ügyintéző fogadta.
- Szia, Attila! Üdvözöllek a Joó-villában, kérlek, kövess! - mondta, majd elindult.

Tovább


Regény: Acél és Topáz 2. fejezet

, 66 olvasás, larissza , 0 hozzászólás

Szerelem

2. fejezet: Egy jó kis meló

Az utolsó együtt töltött koncert óta csupán három nap telt el, de Acél túlságosan várta a hétvégét. Belevetette magát a szövegírásba, viszont hol túl nyálas volt, hol túlságosan kemény. Sehogy sem akart tökéletes lenni. Délután egy telefonhívás zavarta meg.
- Halló! - szólt bele unott hangon.
- Jó napot kívánok, itt a Joó család ügyintézője beszél, Nagy Edina. Az egyik barátunk ajánlotta be, mint szobafestőt. Tud most munkát vállalni? - kérdezett udvariasan a nő.
- Hány szobáról lenne szó, és milyen sürgős a dolog? - komolyodott meg hirtelen.

Tovább


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 32
Regisztrált: 12
Kereső robot: 63
Összes: 107
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Bari
 · bArthAKata
 · bbbbb
 · berlioz
 · bladeattila
 · blaszlo
 · gazzo
 · Kankalin
 · Pacsirta
 · Syringa
 · Tóth János Janus


Könyvajánló

Ara_Rauch:
Pecsét a karodon



Megjelent Ara Rauch: Pecsét a karodon c. könyve.

"A lenyomat, amit egymáson hagytak, megjelölte őket, mint egy pecsét, mélyen, kitörölhetetlenül bevésődött határtalan tudatalattijukba, ame...


Tovább...

Zeneajánló

noszkih: Once Outside (Original Mix)
Küldte: noszkih

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Véletlen (mû) ajánló...


Kategóriák


Irodalom


· Ballada:154
· Blog:87
· Bohózat:6
· Dal:1084
· Epigramma:11
· Esszé:185
· Ez+az:6319
· Haiku:1322
· Jegyzet:1112
· Képvers:127
· Kockavers:22
· Krimi:115
· Kritika:25
· Limerik:24
· Memoár:585
· Mese:675
· Novella:3758
· Próza:1928
· Prózavers:224
· Regény:1700
· Rondó:5
· Sci-fi:183
· Sírfelirat:4
· Színmű:2
· Szonett:848
· Szonettkoszorú:11
· Tanka:36
· Vers:63198

Zene


· Album:3
· Klipp:85
· Zene:162

Galéria


· Digitális grafikák:929
· Festmények:652
· Iparművészeti galéria:275
· Rajzok...:1769


Page generated in 0.144 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz