Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

1788 alkotás (90 oldal, 20 alkotás/oldal)


Regény: A kézsebész / Nora - 7. Fekete balettcipők

, 11 olvasás, Aevie , 0 hozzászólás

Sors

„Padebure, padebure, demiplie, tendu, demiplie, fondu, écarté, arabesque, sauté, pirouet, éffacé*”
A szavak mozdulatokként jelentek meg képzeletemben, izmaim feszüléssel követték. A zárórész. Az én részem. Anyám gyűlölni fogja – nyomasztott a gondolat, és a hányás sem segített különösebben a megkönnyebbülésben.

Tovább


Regény: A kézsebész / Nora - 6. Éjféli varázsvilág

, 18 olvasás, Aevie , 2 hozzászólás

Sors

Sikítva ébredtem. Legalábbis úgy éreztem, de valószínűleg a hangom még az álmom része volt. Az ágyamban feküdtem, és anyámat pillantottam meg, ahogy sürög-forog a szobámban. Csak felfigyelt volna, ha meghallja a hangom?! Bár ki tudja...
Egy ideig csak bámultam, de arca rezzenéstelennek tűnt. Talán csak egyszer nézett felém, azt is futólag. Villámgyorsan hunytam be akkor a szemem, alvást színlelve, és közben szép lassan eszembe jutottak az este emlékei.

Tovább


Regény: A kézsebész / Nora - 5. Fehér köpeny és csókcukorka

, 33 olvasás, Aevie , 5 hozzászólás

Sors

Ádám valóban sok mindent átgondolt, bár velem egy mukkot sem osztott meg mindebből. Valóban átértékelhetett mindent, amiért úgy döntött, hogy engem a kórházban hagy, míg ő hazarohan. Haza: ahonnan kipislantanunk sem szabadott volna, nem hogy a városig furikázni. Nem tudtam, mi járhat a fejében, de abban teljes egészében biztos voltam – még ha arra is kérte Zsoltit, hogy maradjon velem, majd hozzon haza -, hogy nem a papás-mamásba egyezik bele.
Talán megbízott bennem. Még úgy is, hogy mostanában folyton ellentmondtam neki. Talán hitt abban, hogy okos vagyok. Abban, hogy nem sétálok bele egy villámoktól cikázó tornádó közepébe. Talán... Ha így is volt, én nem bíztam magamban ennyire. Sőt, semennyire sem.

Tovább


Regény: A kézsebész / Nora - 4. Kórháziszony

, 38 olvasás, Aevie , 8 hozzászólás

Sors

– Megmondanád légy szíves, édes drága bátyám... Te, akit zseninek teremtett az ég, hogy ezzel mégis mit kezdjek?
Szinte égetett a boríték, amikor a kezembe vettem. Már a hófehér íróasztalomon is füstöt bocsátott ki magából – persze nem, de csak így tudtam elképzelni anyám írásba foglalt mondandóját...
„Soha többé nem jövünk haza, vigyázzatok egymásra!

Tovább


Regény: A kézsebész / Nora - 3. A titkos napló

, 39 olvasás, Aevie , 9 hozzászólás

Sors

Lopva hátra-hátrapillantottam, ahogy távolodtunk egymástól. Először csak vigyorogtam, majd mikor már teljesen biztos voltam abban, hogy hallótávolságon kívül van, ugrálni és ujjongani kezdtem. Amitől aztán megint rám tört a köhögés, így összeszedtem magam, és megpróbáltam normális ember módjára viselkedni – nehéz volt. Csizmában és télikabátban rohantam végig az előszobán, majd fel a lépcsőn, és bezárkóztam a szobámba. Vagyis tettem volna, ha nem vették volna le az ajtóról a kulcsot, és a zárral is volt valami, csak úgy tudtam becsukni, hogy erőből becsaptam magam után. De jelen pillanatban ez sem számított! Hátast ugrottam az ágyamra, az sem érdekelt, hogy tiszta hó lesz. Kivettem a fejem fölül egy hófehér díszpárnát és öleltem, csak öleltem, mintha ő lenne.

Tovább


Regény: A kézsebész / Nora - 2. Szűz hólepel

, 29 olvasás, Aevie , 4 hozzászólás

Sors

Másnap reggel azt sem tudtam hirtelen, hol vagyok, amikor a bátyám berontott a szobámba. Arra sem emlékeztem, hogy jutottam be a saját ágyamba. Semmire. Zúgott a fejem, fájt a szám és émelyegtem.
– Kelj fel gyorsan, itt a falupap! – ébresztett, és fordult is volna már ki a szobából, ha nem kezdtem volna rekedt hangon nyöszörögni.

Tovább


Regény: A kézsebész / Nora - 1. Téli telihold

, 63 olvasás, Aevie , 12 hozzászólás

Sors

Sötét téli este volt. A hóból csak annyit láttunk, amennyit az autó fényszórója megvilágított: galambürülék-szürke kását. Oldalt, az ablakon tömény feketeség tükröződött. Sehol egy villanyoszlop, vagy a Hold, ami megmutatta volna a minket körülvevő egyre sűrűsödő fenyőerdőt.
Az ablakhoz dőltem, fehér párát leheltem az üvegre, és ujjaimmal betűket kezdtem rajzolni.

Tovább


Regény: Babaház VIII. 1980. / 4. Boldog szülinapot!

, 23 olvasás, Aevie , 2 hozzászólás

Felnőtteknek

*

Nate


Még sosem éreztem, hogy a hónak illata volna: tiszta, nemes acélos fehérség. Pelyhedző és hűs, ahogy a vér magába vonja - érezni fémes sóhaját.
Csak ez van: illat és mozgás, mikor bevetem magam az óriás fák erdejének érintetlenségébe. Úgy küzdök a mocsár-sűrű hólepellel, mintha tétje volna – tudom, anya azért van Anne-nel, hogy segítsen nekem megmenteni az életét; ahogy anno velem is tette, amikor hasba lőttek. Minden lépésnél az újraélesztés szabályait kántálom magamban, olyannyira koncentrálva, hogy nem is figyelem, merre igyekszem.

Tovább


Regény: Babaház VIII. 1980. / 3. Az első hó

, 34 olvasás, Aevie , 4 hozzászólás

Felnőtteknek

*

Dee


Csak hallgatom azt, amit a többiek is. Némán. Azt gondolom, hogy ők ugyanezt teszik: fekszenek valahol, távol tőlem, furcsán kitekeredett testekben, és a csendet figyelik. Szeretném ezt gondolni, és igyekszem nem félni. Sosem gondoltam volna, hogy lehet ennyire ijesztő a csend. A felnőttek mindig korábban ott szoktak lenni, mint a gyerekek. Most valami nagy baj történt. Nagyobb, mint azokban a filmekben, amiket nem nézhetek. Az autónk nekiment egy másiknak, felborult, majd szaltózott néhányat, míg meg nem állt. Azt hiszem, kisodródtunk az útról.

Tovább


Regény: Babaház VIII. 1980 / 2. Szállni szabadon…

, 23 olvasás, Aevie , 0 hozzászólás

Felnőtteknek

*


Scott


Ezt nem hiszem el! Ilyen béna egy társaságot! Hogy basznák meg az anyjukat! - csóválom a fejem, miközben kibukik belőlem, mivel majd« húsz perce várakoztatnak a gyógyszertár pultja előtt. Jó páran felhördülnek mögöttem: „a szemtelen kis takonypóc” - megjegyzéseket sziszegve, de ez már tényleg több a soknál.
Mikor nagy nehezen előmászik a hátsó részből a gyógyszerész, akkor sem a tabletta van a kezében, hanem a telefon.

Tovább


Regény: Babaház VIII. 1980 / 1. Felnőtté válás

, 33 olvasás, Aevie , 2 hozzászólás

Felnőtteknek

*


Anne


Millió babám van. John-tól minden szülinapomra és karácsonyra kaptam eddig egyet. De a legnagyobbakat akkor adta, amikor beteg voltam. És rengetegszer voltam az, így a babák száma inkább a csillióhoz közelít. A babaházat Nate-től kaptam. Muszáj volt megvennie; amikor négy éves voltam: megfenyegettem, hogy különben leharapom a fogorvos ujjait. Szerintem tudta, hogy tényleg megtenném, így a legnagyobbat kaptam meg - akkora, hogy majd« az összes baba befér velem és a bátyáimmal együtt.

Tovább


Regény: A slamasztika 3.

, 47 olvasás, Aevie , 7 hozzászólás

Ezerszín

3.

Az életben vannak olyan pillanatok, amikor egy nőnek szorgalmasan hallgatnia kell, mégpedig éppen amiatt, hogy tévedése minél kisebb emléknyomot hagyjon a világban. Csakis az összkép tökéletessége miatt.
- Kurva életbe, Jack! Ötvennégy férfi bámulta meg a seggem, siess már!
És az életben vannak azok a bizonyos pillanatok, amikor egy nőnek szorgalmasan hallgatnia kellene, ám képtelen rá.

Tovább


Regény: A slamasztika 2.

, 58 olvasás, quentin , 9 hozzászólás

Ezerszín

- Ez most komoly, baszki? - -kérdezte egészen hosszúra nyúlt arccal Freddy
- Egy rémálom – gondoltam miközben sötét tekintetét fürkésztem, és erről bederengett valami réges-régi film amitől megrázkódtam kissé. Hetek óta tervezgettük az egészet, erre amikor kiosztom a símaszkokat, akkor divatkérdést csinál a színéből. Még egy ilyen fazont!
- Úvézöld, igen, mi bajod van vele? - kérdeztem vissza. Nem az a lényeg, hogy nézel ki benne, hanem hogy takarja azt a hülye fejedet. Nem lesz ott senki, csak a kamerák miatt kell.

Megjegyzés: A folytatást Aevie-nél keresd

Tovább


Regény: A gyógyító 01.

, 66 olvasás, Forever , 3 hozzászólás

Gondolat

Már hosszú percek óta „szemezett” az asztalon heverő pisztollyal. Mindössze három mozdulatba telne, hogy véget érjen a két hónapja elkezdődött vesszőfutása, mely, ha valójában csak egy rémálom, akkor a legkeményebb fajtából való. Tehát három mozdulat... Megfogja a pisztolyt, halántékához emeli, s végül meghúzza a ravaszt.

Tovább


Regény: Cytech

, 73 olvasás, lyanoka , 7 hozzászólás

Misztikum

A nehézkes csatahajó végre irányba fordult és masszív oldalsortüzet zúdított a kereskedelmi gályára, melyről tartozékok milliói szakadtak szerteszéjjel. A gálya törött napszél vitorlája pillanatra fellángolt a vákuumban, de csak annyi időre, amennyit érzékcsalódásnak szoktak nevezni, s hajó – mindenféle meghajtás híján – sodródni kezdett a mélyűrben. Áldozat volt immár, a kalózszövetség sokadik áldozata. A csatahajó pedig csáklyázásra készen közeledett.

Megjegyzés: Agatha Keyguard kérésére egy felvázolt jövőkép. Mentségemre legyen mondva, hogy ezt az egészet úgy álmodtam meg, de a leírásában ennyire jutottam csak. Na meg az íjászos részlet... stb.

Tovább


Regény: Íjász

, 71 olvasás, lyanoka , 7 hozzászólás

Misztikum

Az íjász körbekémlelt. Ameddig a szem ellátott zöldellő búzamező vette körül, hajbókolva a szélgenerátorok által keltett légmozgásnak. Csalóka nyugalom.
Veterán harcos volt, sok ütközetet megjárt már, és tudta, hogy nemsokára az ember szabadjára engedi mindazt a pusztító dühöt, amivel a teremtői megszánták.

Megjegyzés: "Ez egy regény részlete lett volna, amelyhez pár dolgot kitaláltam és "legyártottam", de sajnos az egész túlnőtt rajtam és nem tudtam mit kezdeni vele. Ezt a részletet csak érdekességnek teszem fel. "

Tovább


Regény: A slamasztika 1.

, 94 olvasás, Aevie , 16 hozzászólás

Ezerszín

"Ahányszor csak álmodunk, alapjában igazoltan elmebetegek leszünk. "

*

Közös munkánk quentin-nel.


1.

- Dugd már be a lukba, ne nyámnyiláskodj! - A hangom mesterkélten búgott – aznap folyton a hangszálaim tónusával voltam elfoglalva, karrierem csúcspontjára, az esti székfoglaló előadásra készülve.
A férjem arcát a rosszallás legmélyebb grimasza lengte át, ahogy felém emelte zavaros tekintetét – talán kissé bepiált?! - húztam gyanúra arcom botox-feszítette ráncait, majd elhessegettem az egészet várva a szokásos károgását… Mondjuk ez alkalommal azért lehet, hogy jogos volt tőle.

Megjegyzés: A folytatást quentin-nél keresd...

Tovább


Regény: Marie kicsi báránya (folytatás II.)

, 42 olvasás, bArthAKata , 2 hozzászólás

Felnőtteknek

Előzmény:

" A belső kertes, körfolyosós épület felett az ég lassan szürkébe váltott. Megriadt galambcsapat rebbent fel a kapu csapódásának zajára.
– Esni fog — jegyezte meg szenvtelenül Ute, majd felém fordult. – Megjöttünk. Legyél néma, valamint, ha kérdeznek, csak mosolyogj udvariasan! Menni fog? – pillantott rám, egyik szemöldökét felhúzva. Bólintottam, és meglebbentettem egy félmosolyt. Ez volt a legtöbb, ami épp tellett tőlem. Biccentett, majd sarkon fordulva elindult egyenesen át a kerten, az emeletekre vezető lépcsők irányába.

Tovább


Regény: Görög dráma és szarkaláb

, 50 olvasás, bArthAKata , 8 hozzászólás

Szerelem

1.

Megszegte a saját tilalmait. Kezében egy óriás, dupla húsos marhaburgerrel, jobbján az elviteles csomagban lapuló extra kávéval épp begördült abba az utcába, melyet hosszú hónapok óta szisztematikusan elkerült. Miképp a húsevést és a koffeines italokat is.
Autójának kerekei lassan nyelték a métereket. A lemenő nap keltette hosszú ház-árnyékok végtelen unalommal nyújtóztak keresztben az úton, mégis úgy érezte, szíve gyorsabb ütemre kapcsolt.
Na persze, hat a koffein. Vagy nem csak az. Gondolatai szélesvásznú mozifilmként pörgették előtte a történéseket. Orrában a hamburgerhús és hagyma illatát felváltotta egy fás-kesernyés mégis zsigerekig bódító illatemlék.
Szinte öntudatlanul harapott újra a zsömlébe, automatikus rágásokkal falta és nyelte azt, szíve azonban egyre kellemetlenül dörömbölt a torkában.

Tovább


Regény: Babaház VII. 1988 / 5. A beköltözés

, 32 olvasás, Aevie , 0 hozzászólás

Felnőtteknek

*

Dee


- Dee! Ébredj! - John hangja.
Tél volt és csend és hó. Fekete faágak csontvázujjai lila hófelhőket karcoltak. Néma szirénák piros-kék fényei rózsaszínben szikráztak felém az ágak vastag, fehér kabátjairól.
Valami felgyulladt: a hó torkából pokol-fekete vérgejzír tört fölém – vibráló naranccsá olvadt aztán. Valaki meghalt – üvöltött egy farkas. A testek lelkeket, a lelkek testeket kerestek.

Tovább


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 0
Kereső robot: 58
Összes: 80

Könyvajánló

Ara_Rauch:
A pecsét lenyomata



Megjelent Ara_Rauch: A pecsét lenyomata című regénye.

A könyv közvetlen folytatása Ara Rauch Pecsét a karodon c. regényének: a
lezárás után már másnap kezdődik az új eseménysor. A két...


Tovább...

Zeneajánló

Guitar melody
Küldte: kovacsgabor

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Véletlen (mû) ajánló...


Kategóriák


Irodalom


· Ballada:159
· Blog:156
· Bohózat:7
· Dal:1119
· Epigramma:13
· Esszé:188
· Ez+az:6355
· Haiku:1358
· Házi pályázat/ próza, novella:23
· Házi pályázat/ vers:26
· Jegyzet:1148
· Képvers:131
· Kockavers:23
· Krimi:114
· Kritika:25
· Limerik:25
· Memoár:588
· Mese:691
· Novella:3854
· Próza:2011
· Prózavers:232
· Regény:1789
· Rondó:6
· Sci-fi:185
· Sírfelirat:6
· Slam költészet:45
· Színmű:2
· Szonett:866
· Szonettkoszorú:12
· Tanka:38
· Vers:64650

Zene


· Album:11
· Klipp:91
· Zene:177

Galéria


· Digitális grafikák:1000
· Festmények:652
· Iparművészeti galéria:288
· Rajzok...:1789


Page generated in 0.146 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz