Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

1776 alkotás (89 oldal, 20 alkotás/oldal)


Regény: A slamasztika 2.

, 38 olvasás, quentin , 8 hozzászólás

Ezerszín

- Ez most komoly, baszki? - -kérdezte egészen hosszúra nyúlt arccal Freddy
- Egy rémálom – gondoltam miközben sötét tekintetét fürkésztem, és erről bederengett valami réges-régi film amitől megrázkódtam kissé. Hetek óta tervezgettük az egészet, erre amikor kiosztom a símaszkokat, akkor divatkérdést csinál a színéből. Még egy ilyen fazont!
- Úvézöld, igen, mi bajod van vele? - kérdeztem vissza. Nem az a lényeg, hogy nézel ki benne, hanem hogy takarja azt a hülye fejedet. Nem lesz ott senki, csak a kamerák miatt kell.

Megjegyzés: A folytatást Aevie-nél keresd

Tovább


Regény: A gyógyító 01.

, 51 olvasás, Forever , 3 hozzászólás

Gondolat

Már hosszú percek óta „szemezett” az asztalon heverő pisztollyal. Mindössze három mozdulatba telne, hogy véget érjen a két hónapja elkezdődött vesszőfutása, mely, ha valójában csak egy rémálom, akkor a legkeményebb fajtából való. Tehát három mozdulat... Megfogja a pisztolyt, halántékához emeli, s végül meghúzza a ravaszt.

Tovább


Regény: Cytech

, 62 olvasás, lyanoka , 7 hozzászólás

Misztikum

A nehézkes csatahajó végre irányba fordult és masszív oldalsortüzet zúdított a kereskedelmi gályára, melyről tartozékok milliói szakadtak szerteszéjjel. A gálya törött napszél vitorlája pillanatra fellángolt a vákuumban, de csak annyi időre, amennyit érzékcsalódásnak szoktak nevezni, s hajó – mindenféle meghajtás híján – sodródni kezdett a mélyűrben. Áldozat volt immár, a kalózszövetség sokadik áldozata. A csatahajó pedig csáklyázásra készen közeledett.

Megjegyzés: Agatha Keyguard kérésére egy felvázolt jövőkép. Mentségemre legyen mondva, hogy ezt az egészet úgy álmodtam meg, de a leírásában ennyire jutottam csak. Na meg az íjászos részlet... stb.

Tovább


Regény: Íjász

, 60 olvasás, lyanoka , 7 hozzászólás

Misztikum

Az íjász körbekémlelt. Ameddig a szem ellátott zöldellő búzamező vette körül, hajbókolva a szélgenerátorok által keltett légmozgásnak. Csalóka nyugalom.
Veterán harcos volt, sok ütközetet megjárt már, és tudta, hogy nemsokára az ember szabadjára engedi mindazt a pusztító dühöt, amivel a teremtői megszánták.

Megjegyzés: "Ez egy regény részlete lett volna, amelyhez pár dolgot kitaláltam és "legyártottam", de sajnos az egész túlnőtt rajtam és nem tudtam mit kezdeni vele. Ezt a részletet csak érdekességnek teszem fel. "

Tovább


Regény: A slamasztika 1.

, 79 olvasás, Aevie , 16 hozzászólás

Ezerszín

"Ahányszor csak álmodunk, alapjában igazoltan elmebetegek leszünk. "

*

Közös munkánk quentin-nel.


1.

- Dugd már be a lukba, ne nyámnyiláskodj! - A hangom mesterkélten búgott – aznap folyton a hangszálaim tónusával voltam elfoglalva, karrierem csúcspontjára, az esti székfoglaló előadásra készülve.
A férjem arcát a rosszallás legmélyebb grimasza lengte át, ahogy felém emelte zavaros tekintetét – talán kissé bepiált?! - húztam gyanúra arcom botox-feszítette ráncait, majd elhessegettem az egészet várva a szokásos károgását… Mondjuk ez alkalommal azért lehet, hogy jogos volt tőle.

Megjegyzés: A folytatást quentin-nél keresd...

Tovább


Regény: Marie kicsi báránya (folytatás II.)

, 36 olvasás, bArthAKata , 2 hozzászólás

Felnőtteknek

Előzmény:

" A belső kertes, körfolyosós épület felett az ég lassan szürkébe váltott. Megriadt galambcsapat rebbent fel a kapu csapódásának zajára.
– Esni fog — jegyezte meg szenvtelenül Ute, majd felém fordult. – Megjöttünk. Legyél néma, valamint, ha kérdeznek, csak mosolyogj udvariasan! Menni fog? – pillantott rám, egyik szemöldökét felhúzva. Bólintottam, és meglebbentettem egy félmosolyt. Ez volt a legtöbb, ami épp tellett tőlem. Biccentett, majd sarkon fordulva elindult egyenesen át a kerten, az emeletekre vezető lépcsők irányába.

Tovább


Regény: Görög dráma és szarkaláb

, 45 olvasás, bArthAKata , 8 hozzászólás

Szerelem

1.

Megszegte a saját tilalmait. Kezében egy óriás, dupla húsos marhaburgerrel, jobbján az elviteles csomagban lapuló extra kávéval épp begördült abba az utcába, melyet hosszú hónapok óta szisztematikusan elkerült. Miképp a húsevést és a koffeines italokat is.
Autójának kerekei lassan nyelték a métereket. A lemenő nap keltette hosszú ház-árnyékok végtelen unalommal nyújtóztak keresztben az úton, mégis úgy érezte, szíve gyorsabb ütemre kapcsolt.
Na persze, hat a koffein. Vagy nem csak az. Gondolatai szélesvásznú mozifilmként pörgették előtte a történéseket. Orrában a hamburgerhús és hagyma illatát felváltotta egy fás-kesernyés mégis zsigerekig bódító illatemlék.
Szinte öntudatlanul harapott újra a zsömlébe, automatikus rágásokkal falta és nyelte azt, szíve azonban egyre kellemetlenül dörömbölt a torkában.

Tovább


Regény: Babaház VII. 1988 / 5. A beköltözés

, 26 olvasás, Aevie , 0 hozzászólás

Felnőtteknek

*

Dee


- Dee! Ébredj! - John hangja.
Tél volt és csend és hó. Fekete faágak csontvázujjai lila hófelhőket karcoltak. Néma szirénák piros-kék fényei rózsaszínben szikráztak felém az ágak vastag, fehér kabátjairól.
Valami felgyulladt: a hó torkából pokol-fekete vérgejzír tört fölém – vibráló naranccsá olvadt aztán. Valaki meghalt – üvöltött egy farkas. A testek lelkeket, a lelkek testeket kerestek.

Tovább


Regény: Babaház VII. 1988 / 4. Pokol-fekete és vérvörös

, 39 olvasás, Aevie , 0 hozzászólás

Felnőtteknek

*

Dee


A mélytiszta, szaporán csillagos, szilárddá fagyott téli ég falat húzott álmatlan arcom elé. A fal: holdfény-köd bizsergő szitálása szemem előtt.
A szobám pokol-feketévé süllyedt a falon túl. És a falon túl holtak ülnek – szemük helyén vérvörös fénypontok tűznek felém meredten. Apácák, köztük gyerekek. Nem mozdulnak, én nem lélegzek. A téli holdfény védelmébe húz.
Órák óta ülök így. Testem minden izma merev görcsbe kövült. Végtelen az éj és végtelen a táv az ajtóig, ami John és az én szobám között áll. Az ajtó, amely mindig nyitva áll.

Tovább


Regény: Verőfényben 12. rész

, 33 olvasás, Tollas , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Nekem nagyon feltűnő, hogy apámat elbocsátják annak ellenére, hogy az állapota igen súlyos. Akkor szokott ez bekövetkezni, mikor annyira kilátástalan a beteg állapota, hogy lemondanak róla. Az orvos erre azt mondta, hogy lemondásnak nem lehet nevezni.

Tovább


Regény: A Paradicsomban( Első fejezet/ 4. rész- 1. részlet)

, 61 olvasás, Julia RedHood , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Az ecsetvonások a lágy vásznon úgy gördültek, mint a patakok könnyed hullámzása, mikor se kő, sem szikla nem állja útjukat. Az elhamvadt árnyalatok sokasága egymáshoz ragadt, akár Picasso gigászi művén. A német és az olasz gépek által lebombázott Guernica városának felkavaró ábrázolása válaszul született a polgárháború borzalmaira Spanyolországban. Ezt a kompozíciót vettem alapul; a bika zabolátlanságát, a ló s a jajveszékelő emberek néma haláltusáját. Csupán én egy régebbi korhoz nyúltam vissza, mikor a pogány népek megszállták Anglia partjait. A cifra formák utánzásából megtestesült a hajót nyaldosó ibolya-szemcsék egymáshoz tapadt nyalábja. A valóságon túlnövő darabkák kockákká bomlottak. Az alakok, az árbóc és a vitorlák komor barna mintázatai egy-egy négyszögben zsúfolódtak.
Hogyan engedhettem volna el őt? Képtelenségnek tűnt. Nélküle kietlen térré váltam volna, mely sivár, akár a sivatag. Fájdalmas szellemem szüntelenül szomjazott volna, s tudtam semmilyen túlvilági méreg sem kínozna jobban, mint az, hogy valami megfosztott tőle.

Tovább


Regény: Babaház VII. 1988 / 3. Méhgyümölcs

, 30 olvasás, Aevie , 0 hozzászólás

Felnőtteknek

*

Ava


Megnéztem… Épp ezért, fogtam azonnal a lányt, és bevittem a tinédzser ambulanciára. Veszélyes övezet. Legfőképp John fel(elős) ségterülete, de Nate is előfordulhatott ott bármikor, ha rozsdás láncot kellett kioperálni az idióta tinik húgycsöveiből.
Lucy volt az, akivel a legesélyesebb volt összefutni, de akárhogy is, bármelyik nővér ismerhetett minket.
Dee-re nézek, miközben kitöltöm az adatlapot. Fekete csuklyás pulcsiban ül, épp csak az ajka látszik ki. A nyelve jut eszembe, amit a saját kezével vagdosott szét: nyilvánvaló kapocs Anne és közte - undor, amiért a bátyját csókolta. A pulóverből csupán az ujjbegyei látszódnak ki: vadul vakarja a körömágy melletti bőrt – halom seb és vér a keze.

Tovább


Regény: Babaház VII. 1988 / 2. Játékbaba-darabok

, 33 olvasás, Aevie , 0 hozzászólás

Felnőtteknek

*


Scott


Muszáj egy pillanatra eltartanom arcomtól a telefont, mert a nő úgy kefél engem, hogy fáj! Lágyan rászólok, mire kipirult arca kaján vigyorba kanyarodik, mindenesetre lassít, puhábban lovagolja puncijával a farkam – nem úgy, mintha fogak lennének a méhszája helyén.
Vissza az üzlethez.
- Itt vagyok. Mennyi kell?
- Tíz kiló.
- Tíz kiló mi? Alma, vagy mi a faszom?
- Heroin, te balfasz! Ne baszakodj velem, te faszfej, nem vagy abban a helyzetben.
Ava szemhéja reszketve záródik. Táncolva dug engem. Mintha egy luxuskurva lenne, annyira tehetséges minden mozdulata. Feltérdel, így kicsúszik a farkam belőle. Haját érzékien lendíti hátra a mellei elől, de most kissé idegesít ez a maga-kelletés, épp tárgyalásom van. Szabad kezemmel magam felé húzom a csípőjét, veszi a lapot, megfordul, és hátat fordítva tol magába újra. A ritmus, ahogy lovagol, ezennel épp jó ahhoz, hogy az üzletre is tudjak figyelni.

Tovább


Regény: Babaház VII. 1988 / 1. Golgota, nárcisz, borostyán és John

, 31 olvasás, Aevie , 0 hozzászólás

Felnőtteknek

*

John


Sosem tudhatod, mikor kezdődik el az életed. Mikor nyílik ki feletted az ég, vagy alattad a pokol. Az élet egy olyan játék, melyben soha nem tudhatod előre a dobókocka számait. Nincs benne logika, következetesség, vagy igazságosság: egyszerűen nincs előszele annak, ha megindul a lavina, de annak sem, ha a tél közepén felragyog a menny.
Megszoktam. Tudok mást? Valakinek fel kellett nevelni a nővérem gyerekeit. Nekem… Nekem kellett felnevelnem.
Azt hittem… Egészen harmincöt éves koromig, hogy a lány az apácazárda kapujában… Az az este ővele… Én azt hittem, hogy megöltem őt. Hogy a pokol kútját mégsem találtam meg, őt nem találtam meg benne, és a tűzben ő is elégett.


Megjegyzés: *A hodgkin lymphoma szövettani képére jellemzőek az ún. Reed-Sternberg óriássejtek jelenléte a kórosan elváltozott nyirokszövetekben

Tovább


Regény: A Paradicsomban(Első f. - 3. rész/ 4. részlet)

, 33 olvasás, Julia RedHood , 0 hozzászólás

Szerelem

Álmok. Az ember legmélyebb rejtekének gonosz felbujtói. Gyakran hordoznak tanulságot igaz valónkról, s tisztázzák azt, melyet nem vallanánk be józan eszünk gátjaitól. Föltárja agg fájdalmainkat és homályba veszett kínjainak, hogy ismételten beleborzonghassunk. Olykor mégis, mintha a jövőt sejtetnék, vagy egy kitalált jelen abszurd látomását egy különös asztrál síkon. Forgolódtam s agyamban gyermekzsivaj zengett alattomos gyilkosként gúzsba kötve engem. A tornácon kuporogva meredtem a copfos kis bestiára, ki arcát eltakarta előlem. Izzadtan nyitottam ki a szemeimet és pillanatokig az képzeltem a verandán fekszem. Nyár volt, s milyen forró meleg!

Tovább


Regény: Verőfényben 11. rész

, 31 olvasás, Tollas , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Hideg-hegy

Délután egyszerre értek haza. Botond előbb belépett a szüleihez. Reggel ő hamarabb elment. Nem tudta, hogy papa nem ment munkába. Gyengének érezte magát, és láza is volt. Gyakran előfordult ez nála. Az orvosa jól ismerte a tüneteit. Bármilyen gyenge hűlés a tüdejét támadta meg. Attól féltek akkor is. Bori mama felöltöztette, és elmentek a rendelőbe. Pálfy doktor fogadta őket. Lázmérés és sztetoszkópiás vizsgálat után, az orvos személyesen vitte el röntgenre. S bizony a folt ott volt a tüdején. „Most még nem rendelem be az osztályra, gyógyszerekkel próbálkozom. Remélem, hogy segíteni fog, s ha nem, akkor egy hét múlva kórházi kezeléssel folytatjuk. ” Botondot elkeserítette a hír. Szerette édesapját, s az az érzés kölcsönös volt.

Tovább


Regény: Babaház VI. 2006 / 5. Babaház

, 37 olvasás, Aevie , 0 hozzászólás

Felnőtteknek

*


Dee


Évszakok zuhannak el mellettem. Kibomló őszi rózsák - későn virágzó vérbordók, öreg feketék, és a fény csak szárad és szárad, ahogy húz ölelésébe a tél.
Ezüst égről csillagok hullnak, zuhanva húzva magukkal a hold fényét, és az éj többé nem fordul hűs türkiz hajnallá. Szürke égről bomlanak a levelek, avartemetőt ringat beletörődve az első fagy. Félkört ír az év, mire felhők torkán fagy a hó, és megáll hátam mögött a gravitáció.

Tovább


Regény: Babaház VI. 2006 / 4. Örökkön örökké

, 38 olvasás, Aevie , 0 hozzászólás

Felnőtteknek

*


John


Rám dől az egész – bámulom egy ideig a beszakadó tetőt. Anyagtalan, de ólom súlyú. Egyre több, egyre nagyobb része sebez meg. Fáj – döbbenek meg.
A sarokba húzódok, és összekuporodok – ez csak egy álom, ez csak egy álom, nem halhatok meg.
Ugye? - mormogok a hangos robajú tető felé.
- John? Jó ég, odabent vagy? - sikít valahonnan a távolból Ava hangja.
Ez nem lehet igaz – állok fel heves szívdobogással. És a tető rámzuhan. Fáj!

Tovább


Regény: Babaház VI. 2006. / 3. Mindenki itt van

, 36 olvasás, Aevie , 0 hozzászólás

Felnőtteknek

*


Nate


Talán egy óra is eltelik a pince vak sötétségében, amikor újra belekortyolok a vizeletízű teába – bár az illata valóban kellemes: levendula. Egy órán belül hatvanhatszor kérdeztem Anne-t, hogy fenn van-e még. Az utolsóra azt hiszem, hogy álmában válaszolt – vagyis nem ő, hanem Dee szusszant egyet: „békén hagynál, alszom”.
Erre John, aki néma csöndben ülte végig – vagy feküdte, mit tudom én, hiszen sötét van –, akiről azt hittem, hogy a tizenhatodik kérdés után kómába esett a betegségétől, nagyot moccant, és kétségbeesetten keltegetni kezdte, ám ismét csak egy félálomban elmormolt kérdést hallottunk tőle: „a rémálmokból mindig felébredünk? ”

Tovább


Regény: Babaház VI. 2006 / 2. Gyertyaláng a forgószélben

, 45 olvasás, Aevie , 4 hozzászólás

Felnőtteknek

*


Dee


A magas különös gyorsasággal szippantja el a levegőt, súlyos fekete felhőket tol helyette elzárva előlünk a menny fényét. Tölcsérrel forog felénk távolból a vihar, összetett szemei mindegyikéből ezüst villámok cikáznak.
Fordulok, lábam kilógatom az ablakon. Sípcsontomnak csapódik a fülledt áramlat, hajamba kap az eső, és homlokon csókol a vihar szele.

Tovább


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 42
Regisztrált: 3
Kereső robot: 59
Összes: 104
Jelenlévők:
 · Jasyna
 · Szucsj
 · Uccika


Könyvajánló

Alkony:
Alkony III.



Zagyi Gáborné: Alkony III.

Könnyek az esőben

Nyomtalanul tűnnek el
a könnyek az esőben...
értelmet keresel még,
a nem létezőben...


Tovább...

Zeneajánló

Guitar melody
Küldte: kovacsgabor

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Véletlen (mû) ajánló...


Kategóriák


Irodalom


· Ballada:157
· Blog:145
· Bohózat:8
· Dal:1118
· Epigramma:11
· Esszé:187
· Ez+az:6350
· Haiku:1359
· Házi pályázat/ próza, novella:23
· Házi pályázat/ vers:27
· Jegyzet:1139
· Képvers:128
· Kockavers:22
· Krimi:114
· Kritika:26
· Limerik:25
· Memoár:588
· Mese:688
· Novella:3854
· Próza:2009
· Prózavers:232
· Regény:1777
· Rondó:6
· Sci-fi:185
· Sírfelirat:5
· Slam költészet:40
· Színmű:2
· Szonett:866
· Szonettkoszorú:12
· Tanka:38
· Vers:64560

Zene


· Album:10
· Klipp:90
· Zene:174

Galéria


· Digitális grafikák:997
· Festmények:652
· Iparművészeti galéria:287
· Rajzok...:1783


Page generated in 0.1969 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz