Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

1867 alkotás (47 oldal, 40 alkotás/oldal)


Regény: Elmebaj, vagy Isteni szikra? - 02. Szerepcsere

, 55 olvasás, Déness , 0 hozzászólás

Ezerszín

Greg, az ápoló, egyszeriben nem tudta, hogyan indítsa el a beszélgetést, pedig hát nem volt egy szófukar típus. A szemben lévő tekintete, kisugárzása, annyira más volt, mint amilyennek eddig megismerte, mintha egy „új ember” költözött volna a lelkébe. Most, hogy csak úgy két méternyire ült tőle, még jobban érezte a lényéből áradó békességet, amilyennel még sosem találkozott életének eddigi harmincöt éve alatt.

Tovább


Regény: Elmebaj, vagy Isteni szikra? - 01. T-Boy színre lép

, 59 olvasás, Déness , 2 hozzászólás

Boldogság

– A Boldogságot szerintem nem kell keresni, mert lelkünk egyik árnyékos zugában éldegél. – jegyezte meg T–Boy mindent tudó arccal. – Onnan kell előcsalni a napfényre, hogy érezhessük a jelenlétét.
– Érdekes elmélet. – mosolyodott el B–Men. – Na és neked sikerült már előcsalogatnod?
– Igen, de csak rövid időkre, mert szegény annyira félénk, hogy bármi rossz történik a külvilágban, hanyatt-homlok visszaszalad az árnyékba.

Tovább


Regény: Jonny, az angyal 07.

, 140 olvasás, Déness , 0 hozzászólás

Fantasy

Az állítólagos angyallal és ördöggel való találkozásom után, úgy éreztem valakivel beszélnem kell erről, különben bekattanok. Nem kellett sokat agyalnom rajta, kit avassak be elmebajom bugyraiba, hisz a nővérem pszichológusként kereste a napi betevőt, így nála nem találhattam jobb személyt erre.

Tovább


Regény: Jonny, az angyal 06.

, 127 olvasás, Déness , 9 hozzászólás

Fantasy

– Bár ilyen egyszerű lenne. – legyintettem. – De az ember általában felváltva tesz jó, és rossz dolgokat, így folyamatosan egyik úton sem halad.
– Igazi békére csak úgy lelhetsz, ha a helyes úton jársz, ezért le kell mondanod a bankrablásról. – próbált a helyes irányba terelni az angyal. – A nemes célodról ne mondj le, de más módon kell elérned.

Tovább


Regény: Jonny, az angyal 05.

, 200 olvasás, Déness , 10 hozzászólás

Fantasy

– Érthetően döbbenetes számodra az ittlétem, de majd megszokod. – folytatta a női hang, vagy jobb kifejezés rá, a „tébolyom megnyilvánulása”. Persze tök mindegy minek nevezem, a lényeg, hogy hallottam a szavait, és tutira nem a saját gondolataim voltak. Ráadásul az egészre rátett egy jókora lapáttal, hogy nem a fejemben csendült fel, mintha csak az asztalnál ült volna az egyik széken.

Tovább


Regény: Jonny, az angyal 04.

, 80 olvasás, Déness , 1 hozzászólás

Fantasy

– Kóbor ebeknek menhelyet alapítunk. – adtam hangot az asztalcsapkodásomnak.
– Jó ötlet, de összegyűjteni rá a pénzt adományokból, évekbe is telhetne. – söpörte félre Andi az ötletemet, azaz csak söpörte volna.
– A fene se akar adományt koldulni. Bőven elég egy bank.
– Miről beszélsz? A bankok nem arról híresek, hogy jótékonykodjanak.

Tovább


Regény: Jonny, az angyal 03.

, 58 olvasás, Déness , 0 hozzászólás

Fantasy

A már nem használt ruháimból csináltam neki egy jó kis vackot az ágy mellett, aztán kapott vacsit, és persze sok-sok szeretetet. Reggelre sajnos nem lett jobban, sőt már csak a fejét tudta megemelni, s minden mozdulat fájdalmas volt számára, mikor megpróbált felállni. Szerencsére szombat lévén nem kellett mennem dolgozni, persze tettem volna magasról a melóra, ha mondjuk csak péntek van. A kutyus ezerszer fontosabb annál a hülye napi robotnál, ami lenyúlja közel az életem egynegyedét.

Tovább


Regény: Jonny, az angyal 02.

, 67 olvasás, Déness , 6 hozzászólás

Fantasy

Ideje tisztáznom a nemzetiségemet, hiszen a nevem félreértésre adhat okot. Szóval, magyar vagyok, és a Jonny csak művésznév. Szólóénekesi „karrierem” eddig két koncertből tevődik össze, melyeken úgy összesen „tolongott” harminc néző. Igen, ez cikinek tűnhet, de még a világsztárok is kezdik valahol. Én egy téren kezdtem egyetlen szál gitárral a kezemben, és néhány dalomat adtam elő.

Tovább


Regény: Jonny, az angyal 01.

, 164 olvasás, Déness , 8 hozzászólás

Fantasy

Mint köztudott, az Élet nem egy rózsaszín álom, ahol boldog emberek sétálnak szanaszét az utcákon. A tíz perc alatt, míg melóból haza érek, általában egy kezemen megtudom számolni, mennyit látok ebből a „ritka fajból”. Persze nem vagyok léleklátó, de mért is kéne? Az embereknek az arcukra van írva minden, mikor elgondolkodva sietnek hazafele, vagy akárhová, a lényeg, hogy épp nem kommunikálnak egymással.

Tovább


Regény: Árnyék/Világ 3. részlet

, 194 olvasás, Wasicu , 1 hozzászólás

Kaland

– Nem kell velem jönni. Megleszek.
– Nem hiszlek el – morrant Daniel, aki az események hatására teljesen kijózanodott. – Ha már kórházba nem akarsz menni, legalább azt engedd, hogy ellássam a sebed.
– Én is el tudom látni.
– Meg a francokat, ide látom, hogy jó mélyre ment az a golyó.
Az indián zavarban volt, az este folyamán nem először. Eddigi élete során sosem fordult elő, hogy önként siettek volna a segítségére. Tagadhatatlanul jólesett, de nem tudott mit kezdeni vele.

Tovább



Regény: Árnyék/Világ 2. részlet

, 213 olvasás, Wasicu , 4 hozzászólás

Kaland

– Gyere el velem iszogatni holnap este.
– Francokat – mordult Sean. Úgy állította be az infúziót, hogy az operáció végéig egyenletesen csöpögjön.
Daniel vigyorgott. Módfelett kedvelték egymást az indiánnal, de persze ezt egyikük se mondta volna ki. Az állatorvos asszisztens fiú kezdetben nagyon zavarónak ítélte meg, hogy a „doki” lényegében csak akkor szól hozzá, ha nagyon muszáj, egyébként képes egész napokat teljes csendben tölteni. Rengeteg időbe telt, mire egyáltalán megtűrte a közelében, de még ekkor sem kommunikált.

Tovább




Regény: Árnyék/Világ 1.

, 219 olvasás, Wasicu , 3 hozzászólás

Kaland

Az éjszaka csendje megülte a tájat. Az a fajta, bársonyos nyári éjszaka volt, amit a férfi úgy szeretett, amely megnyugtatta, lecsendesítette a benne háborgó érzelmeket, egyszersmind kinyitotta a lelkét. Ilyenkor megnyugodott, és engedte magának, hogy emlékezzen. A fájdalmasabb részeket persze a mélyen belé égett önfegyelemmel keményen visszaparancsolta valahová hátra.

Tovább





Regény: A Nap mögöttünk kel fel 4.

, 298 olvasás, Aevie , 11 hozzászólás

Sors

Édesség

A hideg. A karácsonyoknak mégis... csak volt valami magából kiizzadt langyoskás párlata, ami még ha orrfacsaró alkoholbűzű is volt, mégsem volt még soha annyira hideg... semmi, mint ami itt – a karácsonytól messze - Dani bőrét harapta át egyre veszélyesebb fogakkal. Számtalan szobán tolták át őt, és a bűznél fájdalmasabbá vált a csontjait hasogató fagy. A sötét épp addig mélyült, míg agyában egyszerűen csak elfogytak a rémképek. Tudta, hiába képzeli apja fahasító baltáját a combcsontjába, a következő szoba még rettenetesebb lesz. Mindennél.

Tovább


Regény: A Nap mögöttünk kel fel 3.

, 372 olvasás, Aevie , 14 hozzászólás

Sors

A karácsony szaga

A kislány hátán reszketve pattogtak a koszos hullámok, ahogy ugrált az emberek között. Kabátja inkább csupán vékony pulóver, toldozott-foltozott kapucnival, bőre vörös foltos az iramtól – Dani minden részletet próbált megfigyelni a gyermeken, ahogy követte a lány vad irányváltásait. Ő sokkal ügyesebb volt, mint a suta rendőrök: azok inkább csak az ünneplő tömeget döntögették hatalmas testükkel.

Tovább


Regény: A Nap mögöttünk kel fel 2.

, 380 olvasás, Aevie , 5 hozzászólás

Sors

A képmutatás ünnepe

Dani azt sem tudta hirtelen, hova rántsa a fejét, ugyanis egy időben repült felé valami csillogós girland, aztán az a manólány majdnem kiverte a szemét az óriási cukorpálcájával – próbált kiutat találni a karácsonyi vásárt ellepő tömeg özönéből, de fogalma sem volt, merre ritkul. És a szüleitől sem távolodhatott el csak úgy, büntetlenül. Nem mintha aggódtak volna érte, nem úgy a lelki fejlődéséért. Lelki fejlődés: a szülei kedvenc mantrája.

Tovább


Regény: A Nap mögöttünk kel fel 1.

, 383 olvasás, Aevie , 10 hozzászólás

Sors

Prológus

Műtőasztal volt előbb vagy ember?

„A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt és Isten Lelke lebegett a vizek fölött. ” *


Megjegyzés: * Genesis 1: 2

Tovább


Regény: Babaház X. 1988. / 2. Liliomok és tiprók

, 309 olvasás, Aevie , 2 hozzászólás

Felnőtteknek

*

John


A tópart. Ilyen kéknek még nem is láttam semmit, nemhogy az eget. Mély lilába mártott királykék fodrok, melyek hasa a barna vízbe csüng. Súlyos az ég, nehezen lélegzem ránk nyomott párája alatt. Pedig mennyi minden van feljebb, a könnyed, gomolymentes égbolton, és még magasabban, amit kezelni kellene.
– Hát, ismét itt vagyunk – szólal meg mellettem Nate. El is felejtettem, hogy ő is itt van, vagy talán azt, hogy én. Döbbenten fordulok felé.

Tovább


Regény: Babaház X. 1988. / 1. Alapos lecke

, 336 olvasás, Aevie , 16 hozzászólás

Felnőtteknek

*

Nate


Scott fékcsikorgatva fordul meg, felkavarva az út menti tölgyek színes avarját. Nincs értelme utánafutnom, vissza a Buick-omért pedig azért nem, mert a húgomat menten az árokba dönti az épp feltámadó, késő délutáni szél. Nem hagyhatom itt, valami történt vele, és fontosabb a következményével törődnöm, mint kivernem az okát az öcsémből. Ráadásul John sem érkezett még meg.

Tovább


Regény: Babaház IX. 2006. / 5. A csöndben elosonók

, 278 olvasás, Aevie , 4 hozzászólás

Felnőtteknek

*

John


Eltévedtünk. Délibábokat kergettünk a sivatagon át. Embertelen hőség forralta agyunkat, már sosem derül ki, hogy az út menti kápolna valós volt-e, vagy csak hallucináció. Nem értük el. Volt, hogy siettünk, lélekszakadva rohantunk az életünkért futva, majd kietlen vánszorgásba csillapodott a lelkesedés. Sehol sem találtuk Dee-t.

Tovább


Regény: Babaház IX. 2006 / 4. Valaki porig ég

, 320 olvasás, Aevie , 13 hozzászólás

Felnőtteknek

*

Dee


A fájdalom fénysebességgel tépi szét minden rétegem, mikkel az idő felöltöztetett. Pőreségem sem elég neki, olyan, mint egy férges parazita, örökké éhezik arra, mi romlani kezdett bennem. Vasfogak marnak bőrömbe, de sosem lesz vége. Nem bírnak elrágni, szakadozásig nyújtogatnak. Vér szóródik a torkomból, felkarmolja a sok sikoly.

Tovább


Regény: Babaház IX. 2006 / 3. A jól kikövezett vérkút

, 347 olvasás, Aevie , 9 hozzászólás

Felnőtteknek


*


John


Először a fogaim potyogtak ki a számból, még gyűjtöttem őket a markomban, aztán arra gondoltam: ez úgyis csak rémálom, ha ébredek, minden a régi lesz.
Elszórtam azokat, aztán egyszerűen csak hagytam, hogy a bőröm leváljon a kötőszövetemről, nem fájt. Pedig az izmaim bomlani kezdenek a lángra gyulladt manchineel fa fekete füstjétől.

Tovább


Regény: Babaház IX. 2006 / 2. Vérhó

, 287 olvasás, Aevie , 5 hozzászólás

Felnőtteknek

*

Scott


Miután elfújtam az utolsó lángot is, olyan vaksötét telepedik rám, amit még soha életemben nem tapasztaltam. Valami csak vibrált az Inferno legsötétebb sarkaiban, ha épp más nem is, de vészfényével a mellékfolyosók falain a menekülő piktogram. Most semmi. Úgy botladozok, mint akinek újra kell tanulnia a járást. Jó pár zakózás után sokkal óvatosabb vagyok, combmagasságban tapogatózok előre, csak aztán lépek.

Tovább


Regény: Tabitha Parancsnok - A Csillagberek titkai

, 285 olvasás, kicsiari , 6 hozzászólás

Kaland

Első fejezet - Az első nap

Kinyitottam a szemem. A nap első sugarai fényes sávokat húztak az arcomon. Mint mindig, a hajam most is tele ment szalmával. Sokáig tart majd ismét kifésülni. De nem bánom. Teljesen megéri. Nincs ahhoz fogható érzés, mint mikor a lovaimmal alhatok együtt az istállóban. Most is mindent úgy csináltam, ahogyan eddig. Kivittem a vékony, fekete matracomat, és lefektettem Big Boy boxába.

Tovább


Regény: Babaház IX. 2006. / 1. A fájó erdő

, 401 olvasás, Aevie , 2 hozzászólás

Felnőtteknek

*

Dee


Minél inkább vágyom a halált, annál hamarabb jövök rá, még élek. Hiába szorítom egymáshoz ajkam, és koncentrálok a sötétre – mást azon kívül nem is látok –, a halál csak nem harapja át a torkom. És mint sokszor már, most is a külvilág vesz ölébe, óv, míg alszom, dajkál, szeret… John-nak itt kellene lennie!
A forró érzéstől úgy lélegzem fel, mint újonnan megszületett, ha elsőt lélegzik. Fájt. Hó volt, hideg és nem a halál, vagy talán mégis: Ava. Arcom kezeiből font bölcsőben. A szemébe nézni maga a rettenet, ám mégis az ő ujjai reszketnek az én bőrömön.

Tovább


Regény: Babaház VIII. 1980 / 5. Kikelet

, 298 olvasás, Aevie , 2 hozzászólás

Felnőtteknek

*

Nate


A negyven napig hulló hó mindent belepett. Elnyomta a fényt, engem úgy, hogy a vegetáción kívül nem sok hasznom volt. A napok a mélyben teltek, hat lábbal a hatalmasodó hótömeg alatt. Kulcsra zártam most is a lakást, melynek falai elnémulva bámultak vissza minden reggelen, amikor elmentem, és este ugyanúgy, ha hazaérkeztem. Még ha kérdezték volna sem tudtam volna válaszolni nekik – hol vannak a többiek? –, csak a levegővételre volt erőm, és hogy minden nap bemenjek John-hoz a kórházba.

Tovább


Regény: Karmazsin végzet - XV. fejezet: Halott óriás

, 308 olvasás, Nandus_Germanus , 1 hozzászólás

Felnőtteknek

1726 októbere

XV. fejezet: Halott óriás


Viking hosszúhajó baljós árnyéka vetült a Balti tenger szokatlanul hideg, jeges vizeire azon az október végi délutánon. Vitorlák nem lengedeztek fém alkatrészekkel megtűzdelt fedélzetén, ám acélkéményei valósággal okádták magukból a gőzt és a füstöt, amitől úgy festett, mintha maga Surtr vezetne tűzóriásokat a világ ellen, miközben tüzes kardjaik felforralják a tengert.

Tovább


Regény: Karmazsin végzet - XIV. fejezet: Agamede

, 316 olvasás, Nandus_Germanus , 4 hozzászólás

Fantasy

XIV. fejezet: Agamede

Köpenyes alak lopakodott a város legszűkebb sikátorainak egyikében, a leprások és száműzöttek negyedében, ahová épeszű kívülálló semmilyen körülmények között nem tenné be a lábát.
Késő este volt, a legközelebbi templomtorony már negyed órája elütötte a tizenegyet, ezért a környék kihalt volt, csak a patkányok viszálya, és a rájuk vadászó fenevadak szöszmötölése hallatszott némelyik utcasarkon. A sikátorok nem voltak teljesen sötétek, a sápadt hold gonoszan hunyorgott a felhős égbolt szakadt dunyhája mögül.

Tovább


Regény: Csokoládé / Vic's 6 (Reménykedő rohanók)

, 384 olvasás, Aevie , 4 hozzászólás

Szerelem

Dorian, a szép, a sármos

Talán mégis rossz helyen vagyok. Nem találom, amit keresek. Túl keserű a likőr, kiszárítja ajkam. És nincs mellé valódi orvosi gyökér, vagy bármi, ami igazi. A szemekről ismerem fel, és az élet végét is. A halál itt mint egy járvány, mindenkit megfertőzött.
Nézem őket, és azt hiszik, látják egymás lelkét. Nem tudom, mit néznek, de amit látnak, az csupán egy nagyon távoli fénygolyó visszatükröződött csillanásai. Többszörös reflekszió, és mint olyan, teljesen kifordított torzulás.

Tovább


Regény: Karmazsin végzet - XIII. fejezet: Egy jó ember mosolya

, 330 olvasás, Nandus_Germanus , 8 hozzászólás

Fantasy

XIII. fejezet: Egy jó ember mosolya

Cyprian kettős érzéssel egyezett bele Aelius ajánlatába. Egyrészt örült, hogy tévedett, és a férfi, akit elfogott, talán mégsem menthetetlen, hisz nem saját érdek, hanem valamiféle erkölcsi küldetés hajszolta a törvényszegésre, másrészt viszont kínozta az esküszegés bűne. Egy justitius számára a kötelesség elmulasztása egyenlő a kárhozattal. Ha kiderül, puszta létezése is kérdésessé válik, hiszen ez a tisztség egyet jelent Róma létével.

Tovább


Regény: Csokoládé Vic's 5 (Bűnözők)

, 348 olvasás, Aevie , 6 hozzászólás

Szerelem

Kiwi bilincsben

Van különbség a megbénulás és lebilincselés között? És számítanak bármit az okok?
Kéz a kézhez, láb a lábhoz – válok eggyé a fényes, csokoládészínűre festett székkel. Ha hirtelen kell válaszolni, mindig hazudunk: van különbség, és az okokat fel kell kutatni. De nem akarom, hogy Zick hazudjon nekem. Talán ez az ok, ami némasággal láncol a székhez.
- Hm. – A hangja lekapcsolja csuklómról az aggodalom béklyóit. De nem folytatja, csak lenyelt egy falatot. A zöld téglalapocska vajon mi? Ánizs?

Tovább


Regény: Karmazsin végzet - XII. fejezet: Különös túlélések

, 316 olvasás, Nandus_Germanus , 1 hozzászólás

Fantasy

XII. fejezet: Különös túlélések

Tisziba dühtől vöröslő arccal állt az egykori főváros, Kuarszak főterén, a kun fejedelem fehér márvánnyal és aranylemezekkel borított palotája előtt. Lerítt róla a gyűlölet, amivel végignézett a kapukat őrző katonákon, akik festett szarvasbőr köntösben és buggyos lenvászon nadrágban, fejükön rókaprémmel övezett, szegecselt bőrsüvegben teljesítettek szolgálatot. Hosszú puskáikat jobb oldalukon tartva, márványszobor merevségével vetekedve álltak, és a legkevésbé sem vendégszerető pillantásokkal fogadták érkezését. A fejfedőjük hegyét borító, aranyozott süvegcsúcstól úgy festettek, mintha túlméretezett, díszes gyertyák lennének, izzó kanóccal fejükön.

Tovább


Regény: Karmazsin végzet - XI. fejezet: Együttérzés

, 321 olvasás, Nandus_Germanus , 3 hozzászólás

Fantasy

XI. fejezet: Együttérzés

Lovak patájának ütemes csattogására ébredtek mindhárman, egy széltől védett mélyedésben, amit sűrű fák sora, és tüskés bozót takart. Fogvatartójuk igyekezett mindent elkövetni, hogy jól elrejtse őket a kíváncsi tekintetek elől. Éjszakánként a kocsihoz láncolta a különös párost, így a zajokat hallva csak a justitius kúszhatott fel a meredek domboldalon.
A férfi már az első hangokra felkapta fejét, így időben, a lombok biztonságos takarásából figyelhette meg az eseményt.

Tovább


Regény: Csokoládé / Vic's 4 (Radioaktív)

, 314 olvasás, Aevie , 2 hozzászólás

Szerelem

Dorian, a férfi, aki szereti az eső illatát

Még nem megyek be, kellemes az este, és bőven van nézelődnivalóm idekint. Kisebb-nagyobb csoportokban tolják egymást át az ajtón, legalább akkora tülekedéssel, mintha az égből radioaktív eső hullna. Be-be-beee… Mindegy, csak össze legyenek zsúfolva ott, ahol minden történik, mármint ahogy ők gondolják.
A csapóajtó édes füstöt pöfög az utcára, akárhányszor csak nyitják, és a kiáramló tömény szag keserűbbé keveri az esőtől ázott aszfalt illatát.

Tovább


Regény: Csokoládé / Vic's 3 (Sikoltók)

, 298 olvasás, Aevie , 2 hozzászólás

Szerelem

Zick, a fiú, aki még sosem félt a haláltól

Sosem értettem, miért késik mindig. Legtöbbször türelmesen vártam, cigiztem a kortynyi espresso mellé. Egyszer aztán visszamentem érte. Olyan volt, mintha két kis karjával próbálta volna leverni vad vihar magassá hergelt hullámait. Szíve halk dobbanásai jelzőtűz a mindent elsöprő hurrikán kellős közepén, ha forgalmat irányít… Életveszély. Ilyenkor harcolt a leghevesebben. A legelszántabban akkor, amikor az idő is ellene fordult. Úgy küszködött, mintha a holnap sosem jönne el.

Tovább


Beszélgetés



SmileSadBig grinClownCool...Tongue...SunglassesSmokinBabyEek...CryingEmbrassed...Beach ChairSarcastic...LoLPicnicTastyWink2Yawn...VerysadEatingKirályDevil2Hi...QuestionMailBaby BoyReadTombstoneSmiley balloonCsigaSzívVirágBowlingNono!GyagyaLábnyomSörKukucsNonoHolyByeÁáááááá!ImaSzerelmesGondolkodomAllahTapsOh! My God!LolIdegbetegAngyalOlvasKávéBaby GirlHelloSzerelemNem tudomHappypápá...TáncFej-törõTapsLibikóka... mondjuk :)GépelekPunkLolAngardAlszomHallgatokNonoDanceZenebolondBólogatNyúlNyúlSétaSzámítógépgyilkosÖlelésFalnak megy...AlszikUgrálóKoccintósAngyalLáncfûrészesComputerUdvaribolondCookColdKirályDobosTévénézõSprintTeknõs...Csírke-fogóAlszikShockedSírósSírósTelefonosEsõfelhõMeditáló......ÖlelésRózsaNapocska 1Napocska 2CsillagSzakácsFace-matrixCsoport.........Szellem......Kalózrosesmile..................Bravo!Szülinapi gyertyaTábortüzEgy csésze kávéKávézás 1Kávézás 1Kávézás a gép elõttRejtõzködõKézfogásPartyBirthDayTorta1Torta2Party 2Dog KissKávéKávéKissesKissesFlowerFlowerSmiley loveSpring

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 22
Jelenlévők:
 · PiaNista


Könyvajánló

aron:
Élni(?)



Hatházi Áron (aron): Élni(?)

’’Hatházi Áron még kevéssé ismert szerzőként kivételes látásmóddal gondolkodtatja el az olvasót. Ebben a kötetben a mindennapi élet "élet-próbálkozásait"...


Tovább...

Zeneajánló

Békeharcosok - Lopott percek
Küldte: Déness

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Kategóriák


Page generated in 0.0895 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz