Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

1776 alkotás (89 oldal, 20 alkotás/oldal)


Regény: A slamasztika 2.

, 38 olvasás, quentin , 8 hozzászólás

Ezerszín

- Ez most komoly, baszki? - -kérdezte egészen hosszúra nyúlt arccal Freddy
- Egy rémálom – gondoltam miközben sötét tekintetét fürkésztem, és erről bederengett valami réges-régi film amitől megrázkódtam kissé. Hetek óta tervezgettük az egészet, erre amikor kiosztom a símaszkokat, akkor divatkérdést csinál a színéből. Még egy ilyen fazont!
- Úvézöld, igen, mi bajod van vele? - kérdeztem vissza. Nem az a lényeg, hogy nézel ki benne, hanem hogy takarja azt a hülye fejedet. Nem lesz ott senki, csak a kamerák miatt kell.

Megjegyzés: A folytatást Aevie-nél keresd

Tovább


Regény: A gyógyító 01.

, 51 olvasás, Forever , 3 hozzászólás

Gondolat

Már hosszú percek óta „szemezett” az asztalon heverő pisztollyal. Mindössze három mozdulatba telne, hogy véget érjen a két hónapja elkezdődött vesszőfutása, mely, ha valójában csak egy rémálom, akkor a legkeményebb fajtából való. Tehát három mozdulat... Megfogja a pisztolyt, halántékához emeli, s végül meghúzza a ravaszt.

Tovább


Regény: Cytech

, 62 olvasás, lyanoka , 7 hozzászólás

Misztikum

A nehézkes csatahajó végre irányba fordult és masszív oldalsortüzet zúdított a kereskedelmi gályára, melyről tartozékok milliói szakadtak szerteszéjjel. A gálya törött napszél vitorlája pillanatra fellángolt a vákuumban, de csak annyi időre, amennyit érzékcsalódásnak szoktak nevezni, s hajó – mindenféle meghajtás híján – sodródni kezdett a mélyűrben. Áldozat volt immár, a kalózszövetség sokadik áldozata. A csatahajó pedig csáklyázásra készen közeledett.

Megjegyzés: Agatha Keyguard kérésére egy felvázolt jövőkép. Mentségemre legyen mondva, hogy ezt az egészet úgy álmodtam meg, de a leírásában ennyire jutottam csak. Na meg az íjászos részlet... stb.

Tovább


Regény: Íjász

, 60 olvasás, lyanoka , 7 hozzászólás

Misztikum

Az íjász körbekémlelt. Ameddig a szem ellátott zöldellő búzamező vette körül, hajbókolva a szélgenerátorok által keltett légmozgásnak. Csalóka nyugalom.
Veterán harcos volt, sok ütközetet megjárt már, és tudta, hogy nemsokára az ember szabadjára engedi mindazt a pusztító dühöt, amivel a teremtői megszánták.

Megjegyzés: "Ez egy regény részlete lett volna, amelyhez pár dolgot kitaláltam és "legyártottam", de sajnos az egész túlnőtt rajtam és nem tudtam mit kezdeni vele. Ezt a részletet csak érdekességnek teszem fel. "

Tovább


Regény: A slamasztika 1.

, 79 olvasás, Aevie , 16 hozzászólás

Ezerszín

"Ahányszor csak álmodunk, alapjában igazoltan elmebetegek leszünk. "

*

Közös munkánk quentin-nel.


1.

- Dugd már be a lukba, ne nyámnyiláskodj! - A hangom mesterkélten búgott – aznap folyton a hangszálaim tónusával voltam elfoglalva, karrierem csúcspontjára, az esti székfoglaló előadásra készülve.
A férjem arcát a rosszallás legmélyebb grimasza lengte át, ahogy felém emelte zavaros tekintetét – talán kissé bepiált?! - húztam gyanúra arcom botox-feszítette ráncait, majd elhessegettem az egészet várva a szokásos károgását… Mondjuk ez alkalommal azért lehet, hogy jogos volt tőle.

Megjegyzés: A folytatást quentin-nél keresd...

Tovább


Regény: Marie kicsi báránya (folytatás II.)

, 36 olvasás, bArthAKata , 2 hozzászólás

Felnőtteknek

Előzmény:

" A belső kertes, körfolyosós épület felett az ég lassan szürkébe váltott. Megriadt galambcsapat rebbent fel a kapu csapódásának zajára.
– Esni fog — jegyezte meg szenvtelenül Ute, majd felém fordult. – Megjöttünk. Legyél néma, valamint, ha kérdeznek, csak mosolyogj udvariasan! Menni fog? – pillantott rám, egyik szemöldökét felhúzva. Bólintottam, és meglebbentettem egy félmosolyt. Ez volt a legtöbb, ami épp tellett tőlem. Biccentett, majd sarkon fordulva elindult egyenesen át a kerten, az emeletekre vezető lépcsők irányába.

Tovább


Regény: Görög dráma és szarkaláb

, 45 olvasás, bArthAKata , 8 hozzászólás

Szerelem

1.

Megszegte a saját tilalmait. Kezében egy óriás, dupla húsos marhaburgerrel, jobbján az elviteles csomagban lapuló extra kávéval épp begördült abba az utcába, melyet hosszú hónapok óta szisztematikusan elkerült. Miképp a húsevést és a koffeines italokat is.
Autójának kerekei lassan nyelték a métereket. A lemenő nap keltette hosszú ház-árnyékok végtelen unalommal nyújtóztak keresztben az úton, mégis úgy érezte, szíve gyorsabb ütemre kapcsolt.
Na persze, hat a koffein. Vagy nem csak az. Gondolatai szélesvásznú mozifilmként pörgették előtte a történéseket. Orrában a hamburgerhús és hagyma illatát felváltotta egy fás-kesernyés mégis zsigerekig bódító illatemlék.
Szinte öntudatlanul harapott újra a zsömlébe, automatikus rágásokkal falta és nyelte azt, szíve azonban egyre kellemetlenül dörömbölt a torkában.

Tovább


Regény: Babaház VII. 1988 / 5. A beköltözés

, 26 olvasás, Aevie , 0 hozzászólás

Felnőtteknek

*

Dee


- Dee! Ébredj! - John hangja.
Tél volt és csend és hó. Fekete faágak csontvázujjai lila hófelhőket karcoltak. Néma szirénák piros-kék fényei rózsaszínben szikráztak felém az ágak vastag, fehér kabátjairól.
Valami felgyulladt: a hó torkából pokol-fekete vérgejzír tört fölém – vibráló naranccsá olvadt aztán. Valaki meghalt – üvöltött egy farkas. A testek lelkeket, a lelkek testeket kerestek.

Tovább


Regény: Babaház VII. 1988 / 4. Pokol-fekete és vérvörös

, 39 olvasás, Aevie , 0 hozzászólás

Felnőtteknek

*

Dee


A mélytiszta, szaporán csillagos, szilárddá fagyott téli ég falat húzott álmatlan arcom elé. A fal: holdfény-köd bizsergő szitálása szemem előtt.
A szobám pokol-feketévé süllyedt a falon túl. És a falon túl holtak ülnek – szemük helyén vérvörös fénypontok tűznek felém meredten. Apácák, köztük gyerekek. Nem mozdulnak, én nem lélegzek. A téli holdfény védelmébe húz.
Órák óta ülök így. Testem minden izma merev görcsbe kövült. Végtelen az éj és végtelen a táv az ajtóig, ami John és az én szobám között áll. Az ajtó, amely mindig nyitva áll.

Tovább


Regény: Verőfényben 12. rész

, 34 olvasás, Tollas , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Nekem nagyon feltűnő, hogy apámat elbocsátják annak ellenére, hogy az állapota igen súlyos. Akkor szokott ez bekövetkezni, mikor annyira kilátástalan a beteg állapota, hogy lemondanak róla. Az orvos erre azt mondta, hogy lemondásnak nem lehet nevezni.

Tovább


Regény: A Paradicsomban( Első fejezet/ 4. rész- 1. részlet)

, 62 olvasás, Julia RedHood , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Az ecsetvonások a lágy vásznon úgy gördültek, mint a patakok könnyed hullámzása, mikor se kő, sem szikla nem állja útjukat. Az elhamvadt árnyalatok sokasága egymáshoz ragadt, akár Picasso gigászi művén. A német és az olasz gépek által lebombázott Guernica városának felkavaró ábrázolása válaszul született a polgárháború borzalmaira Spanyolországban. Ezt a kompozíciót vettem alapul; a bika zabolátlanságát, a ló s a jajveszékelő emberek néma haláltusáját. Csupán én egy régebbi korhoz nyúltam vissza, mikor a pogány népek megszállták Anglia partjait. A cifra formák utánzásából megtestesült a hajót nyaldosó ibolya-szemcsék egymáshoz tapadt nyalábja. A valóságon túlnövő darabkák kockákká bomlottak. Az alakok, az árbóc és a vitorlák komor barna mintázatai egy-egy négyszögben zsúfolódtak.
Hogyan engedhettem volna el őt? Képtelenségnek tűnt. Nélküle kietlen térré váltam volna, mely sivár, akár a sivatag. Fájdalmas szellemem szüntelenül szomjazott volna, s tudtam semmilyen túlvilági méreg sem kínozna jobban, mint az, hogy valami megfosztott tőle.

Tovább


Regény: Babaház VII. 1988 / 3. Méhgyümölcs

, 30 olvasás, Aevie , 0 hozzászólás

Felnőtteknek

*

Ava


Megnéztem… Épp ezért, fogtam azonnal a lányt, és bevittem a tinédzser ambulanciára. Veszélyes övezet. Legfőképp John fel(elős) ségterülete, de Nate is előfordulhatott ott bármikor, ha rozsdás láncot kellett kioperálni az idióta tinik húgycsöveiből.
Lucy volt az, akivel a legesélyesebb volt összefutni, de akárhogy is, bármelyik nővér ismerhetett minket.
Dee-re nézek, miközben kitöltöm az adatlapot. Fekete csuklyás pulcsiban ül, épp csak az ajka látszik ki. A nyelve jut eszembe, amit a saját kezével vagdosott szét: nyilvánvaló kapocs Anne és közte - undor, amiért a bátyját csókolta. A pulóverből csupán az ujjbegyei látszódnak ki: vadul vakarja a körömágy melletti bőrt – halom seb és vér a keze.

Tovább


Regény: Babaház VII. 1988 / 2. Játékbaba-darabok

, 33 olvasás, Aevie , 0 hozzászólás

Felnőtteknek

*


Scott


Muszáj egy pillanatra eltartanom arcomtól a telefont, mert a nő úgy kefél engem, hogy fáj! Lágyan rászólok, mire kipirult arca kaján vigyorba kanyarodik, mindenesetre lassít, puhábban lovagolja puncijával a farkam – nem úgy, mintha fogak lennének a méhszája helyén.
Vissza az üzlethez.
- Itt vagyok. Mennyi kell?
- Tíz kiló.
- Tíz kiló mi? Alma, vagy mi a faszom?
- Heroin, te balfasz! Ne baszakodj velem, te faszfej, nem vagy abban a helyzetben.
Ava szemhéja reszketve záródik. Táncolva dug engem. Mintha egy luxuskurva lenne, annyira tehetséges minden mozdulata. Feltérdel, így kicsúszik a farkam belőle. Haját érzékien lendíti hátra a mellei elől, de most kissé idegesít ez a maga-kelletés, épp tárgyalásom van. Szabad kezemmel magam felé húzom a csípőjét, veszi a lapot, megfordul, és hátat fordítva tol magába újra. A ritmus, ahogy lovagol, ezennel épp jó ahhoz, hogy az üzletre is tudjak figyelni.

Tovább


Regény: Babaház VII. 1988 / 1. Golgota, nárcisz, borostyán és John

, 31 olvasás, Aevie , 0 hozzászólás

Felnőtteknek

*

John


Sosem tudhatod, mikor kezdődik el az életed. Mikor nyílik ki feletted az ég, vagy alattad a pokol. Az élet egy olyan játék, melyben soha nem tudhatod előre a dobókocka számait. Nincs benne logika, következetesség, vagy igazságosság: egyszerűen nincs előszele annak, ha megindul a lavina, de annak sem, ha a tél közepén felragyog a menny.
Megszoktam. Tudok mást? Valakinek fel kellett nevelni a nővérem gyerekeit. Nekem… Nekem kellett felnevelnem.
Azt hittem… Egészen harmincöt éves koromig, hogy a lány az apácazárda kapujában… Az az este ővele… Én azt hittem, hogy megöltem őt. Hogy a pokol kútját mégsem találtam meg, őt nem találtam meg benne, és a tűzben ő is elégett.


Megjegyzés: *A hodgkin lymphoma szövettani képére jellemzőek az ún. Reed-Sternberg óriássejtek jelenléte a kórosan elváltozott nyirokszövetekben

Tovább


Regény: A Paradicsomban(Első f. - 3. rész/ 4. részlet)

, 33 olvasás, Julia RedHood , 0 hozzászólás

Szerelem

Álmok. Az ember legmélyebb rejtekének gonosz felbujtói. Gyakran hordoznak tanulságot igaz valónkról, s tisztázzák azt, melyet nem vallanánk be józan eszünk gátjaitól. Föltárja agg fájdalmainkat és homályba veszett kínjainak, hogy ismételten beleborzonghassunk. Olykor mégis, mintha a jövőt sejtetnék, vagy egy kitalált jelen abszurd látomását egy különös asztrál síkon. Forgolódtam s agyamban gyermekzsivaj zengett alattomos gyilkosként gúzsba kötve engem. A tornácon kuporogva meredtem a copfos kis bestiára, ki arcát eltakarta előlem. Izzadtan nyitottam ki a szemeimet és pillanatokig az képzeltem a verandán fekszem. Nyár volt, s milyen forró meleg!

Tovább


Regény: Verőfényben 11. rész

, 31 olvasás, Tollas , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Hideg-hegy

Délután egyszerre értek haza. Botond előbb belépett a szüleihez. Reggel ő hamarabb elment. Nem tudta, hogy papa nem ment munkába. Gyengének érezte magát, és láza is volt. Gyakran előfordult ez nála. Az orvosa jól ismerte a tüneteit. Bármilyen gyenge hűlés a tüdejét támadta meg. Attól féltek akkor is. Bori mama felöltöztette, és elmentek a rendelőbe. Pálfy doktor fogadta őket. Lázmérés és sztetoszkópiás vizsgálat után, az orvos személyesen vitte el röntgenre. S bizony a folt ott volt a tüdején. „Most még nem rendelem be az osztályra, gyógyszerekkel próbálkozom. Remélem, hogy segíteni fog, s ha nem, akkor egy hét múlva kórházi kezeléssel folytatjuk. ” Botondot elkeserítette a hír. Szerette édesapját, s az az érzés kölcsönös volt.

Tovább


Regény: Babaház VI. 2006 / 5. Babaház

, 37 olvasás, Aevie , 0 hozzászólás

Felnőtteknek

*


Dee


Évszakok zuhannak el mellettem. Kibomló őszi rózsák - későn virágzó vérbordók, öreg feketék, és a fény csak szárad és szárad, ahogy húz ölelésébe a tél.
Ezüst égről csillagok hullnak, zuhanva húzva magukkal a hold fényét, és az éj többé nem fordul hűs türkiz hajnallá. Szürke égről bomlanak a levelek, avartemetőt ringat beletörődve az első fagy. Félkört ír az év, mire felhők torkán fagy a hó, és megáll hátam mögött a gravitáció.

Tovább


Regény: Babaház VI. 2006 / 4. Örökkön örökké

, 38 olvasás, Aevie , 0 hozzászólás

Felnőtteknek

*


John


Rám dől az egész – bámulom egy ideig a beszakadó tetőt. Anyagtalan, de ólom súlyú. Egyre több, egyre nagyobb része sebez meg. Fáj – döbbenek meg.
A sarokba húzódok, és összekuporodok – ez csak egy álom, ez csak egy álom, nem halhatok meg.
Ugye? - mormogok a hangos robajú tető felé.
- John? Jó ég, odabent vagy? - sikít valahonnan a távolból Ava hangja.
Ez nem lehet igaz – állok fel heves szívdobogással. És a tető rámzuhan. Fáj!

Tovább


Regény: Babaház VI. 2006. / 3. Mindenki itt van

, 36 olvasás, Aevie , 0 hozzászólás

Felnőtteknek

*


Nate


Talán egy óra is eltelik a pince vak sötétségében, amikor újra belekortyolok a vizeletízű teába – bár az illata valóban kellemes: levendula. Egy órán belül hatvanhatszor kérdeztem Anne-t, hogy fenn van-e még. Az utolsóra azt hiszem, hogy álmában válaszolt – vagyis nem ő, hanem Dee szusszant egyet: „békén hagynál, alszom”.
Erre John, aki néma csöndben ülte végig – vagy feküdte, mit tudom én, hiszen sötét van –, akiről azt hittem, hogy a tizenhatodik kérdés után kómába esett a betegségétől, nagyot moccant, és kétségbeesetten keltegetni kezdte, ám ismét csak egy félálomban elmormolt kérdést hallottunk tőle: „a rémálmokból mindig felébredünk? ”

Tovább


Regény: Babaház VI. 2006 / 2. Gyertyaláng a forgószélben

, 45 olvasás, Aevie , 4 hozzászólás

Felnőtteknek

*


Dee


A magas különös gyorsasággal szippantja el a levegőt, súlyos fekete felhőket tol helyette elzárva előlünk a menny fényét. Tölcsérrel forog felénk távolból a vihar, összetett szemei mindegyikéből ezüst villámok cikáznak.
Fordulok, lábam kilógatom az ablakon. Sípcsontomnak csapódik a fülledt áramlat, hajamba kap az eső, és homlokon csókol a vihar szele.

Tovább


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 39
Regisztrált: 8
Kereső robot: 57
Összes: 104
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Forever
 · Horváth István
 · lyanoka
 · nagytamás
 · SunVice
 · Sutyi
 · Zsolti


Könyvajánló

Horváth István:
Furcsa idők



Horváth István: Furcsa idők

"Ez az első kötetem, amely 2010 és 2013 között írt verseimből tartalmaz közel hetvenet. Található köztük szabályosabb verselésű művek, szabad versek, haik...


Tovább...

Zeneajánló

Bene Péter és Mátyás Dávid: Fáj
Küldte: benepe

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Véletlen (mû) ajánló...


Kategóriák


Irodalom


· Ballada:157
· Blog:145
· Bohózat:8
· Dal:1118
· Epigramma:11
· Esszé:187
· Ez+az:6350
· Haiku:1359
· Házi pályázat/ próza, novella:23
· Házi pályázat/ vers:27
· Jegyzet:1139
· Képvers:128
· Kockavers:22
· Krimi:114
· Kritika:26
· Limerik:25
· Memoár:588
· Mese:688
· Novella:3855
· Próza:2009
· Prózavers:232
· Regény:1777
· Rondó:6
· Sci-fi:185
· Sírfelirat:5
· Slam költészet:40
· Színmű:2
· Szonett:866
· Szonettkoszorú:12
· Tanka:38
· Vers:64565

Zene


· Album:10
· Klipp:91
· Zene:174

Galéria


· Digitális grafikák:997
· Festmények:652
· Iparművészeti galéria:287
· Rajzok...:1783


Page generated in 0.248 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz