Amatőr Művészek Fóruma

Álmomból felébredtem én,
jártak a gondolatok fejemben,
akár a száguldó vonat a síneken,
fülemben zakatoltak szüntelen.

Megjegyzés: Ildikó Szatmári

Kacag, repít,
égig emel,
majd elenged:
'tudsz már röppenni, drága? '
- s én zuhanok,
csak a szél terel,
és arccal fúródok a sárba!

PERELEK ELEMEK

Azt mondja egy értő ember,
ki Lótusz - Faktusz a vers terén,
és döntéshozó,
ezen a féltekén.
Vendel rendel versel és nem kertel.
elgondolkodtat pár költemény.
igen, ezek a verseid tetszenek nekem igazán,
megmondod az őszintét talán.
valóban, így igaz,
Görögök ülnek a falóban.
ez a két lehetőség választható.

Megjegyzés: 2017. SZEPTEMBER 26.

Szüret

Szüretel az ősz
Dobolnak a puttonyon,
Pince mélye vár.


Szerelem

Szerelmi álom
vár bús barna balkonon
őszi alkonyon.

Megjegyzés: 2017. szeptember 25.

Valaki, tán az ősz átsétált a kerten.
Bámészan megállt a hársfa alatt.
Mélázva tépett egy-egy levelet,
majd szórakozottan tovább haladt.

Nem tudta hogy ablakból figyelem.
Tette, ami ilyenkor rendelt dolga.
Nem jött közel hogy beszéljen velem.
Eltünt, mintha soha ott se lett volna.

Megjegyzés: 2017. szeptember 9.

UNOKÁS VERSEK

Szeptemberben újra
beindult az iskola,
sok okosságot
hoz haza az unoka.
versel és számol
olvassa a meséket,
vele énekelek,
hogy aszongya,
Csicsónénak három lánya...
mind a három egy szoknyában...
meg efféléket.
jön a sok ötös is,
újdonságot is hoz néha,
mondhatok egy viccet papa?

Megjegyzés: 2017. szeptember 18.

bolyong még bennem
egy érzés mi csont sovány
ereim falának dőlve megpihen
túl van rég az utolsó vacsorán
szívverés dallama monoton rekviem

Ha egy darab kenyér lehullik a földre,
Belesajdul abba, fájó szíved gödre.
Fel is kapod nyomban, elteszed holnapra,
Hogy legyen belőle... tán még vasárnapra.

Örültél, hogy
voltam?

Felejtsd el, hogy
a Földön jártam.
Leverném a Napot,
már megint felkelt.

Megjegyzés: Kr. u. 2017. 09. 17.

elengedett kézzel
nem köt semmi kényszer
megérint a távol
el is érlek bárhol

most mást nem akarok csak hallgatni valami
barom rákenroll sztárt rákenrollt üvölteni a fülembe
közben rágyújtani egy cigire bontani egy sört
vagy kólát és bámulni bele a nagy büdös semmibe
holnap majd vissza megyek bohócot játszani

Megjegyzés: Krisztus után 2017. 09. 14.

Mit gondolsz rólunk?
Mit gondolsz a szeretetről?
Mit gondolsz a bizalomról?
Mit gondolsz rólam?
Mit gondolok magamról?

Időtlen tükör vagy;
a szépség maga,
nem titkos fogalom,
s nem csak geometria:
évezredek nyíló
halvány ónpillái,

szemed ívgörbéjén
akaratlan futó
borzongva vágyott
édes gyönyörűség,
színes pillangó, mit
nem láthatott bárki.

Itt élek, hol apám felnőtt,
itt kacagtam fényeket.
Ide pottyantott a gólya,
itt repített képzelet.
Gyermekcsínyek, kamaszálmok,
pillanatnyi lángolás,
tévedések, balgaságok,
mindez már csak látomás.

Megjegyzés: 2015. október 4.

Jövök, megyek, intézkedek,
aláírok, pecsételek,
értek is hozzá,
meg szeretem is.
Gondolhatsz ide bármit,
gondolkodásból élhettek,
hiába,
az élet kegyetlen veletek.

Megjegyzés: 2017. szeptember 10.

Szerző: Amikor elhomályosodik a szem,
amikor már senki sem üzen,
amikor már csak az Írás marad,
akkor leszel végre szabad!

Kedves, kedvetlen hamis barátok!
Soha többé nem gondolok rátok!
Inkább legyen száz őszinte ellen,
semmint, hogy hamis barát egyetlen!

1. Erőt adtál, hogy megírjam.
2. Nem lesz ez hosszú és drámai regény
3. Talán harminc sorba belefér.
4. Elengedlek.
5. Most már én is téged, ahogy te engem akkor.
6. Túl mély lett a seb.
7. Nincs olyan gyógyszer, mely éppé tesz.
8. Hazugság, hogy az idő az. Az idő az csak túllép rajta, otthagyja úgy, ahogy.
9. A seb kivérzik, az érzés meghal.
10. A tomboló keserv, a megszakadó érzelmek átadják helyüket egy szelíd melankóliának és amikor az is búcsút int, üres lesz a tér.

Beszédhibám nincs, nem is raccsolok,
a slammelés tehát kizárva.
Tanulatlanságom hiánya
sem avathat már született költővé.

Ne hidd, hogy nem vettem észre tűnő arcod,
ahogy szemedbe apró könny szökött,
a nyárutó csillanó ezer kis tükörben
szemlélődve járt a Duna-parti fák között.

A tegnap félénk árnyaként suhanva
ott voltam talán pillanatra veled,
s talán nem volt akkor még haragvó
fátyolos-szép őz-szín barna tekinteted.