Amatőr Művészek Fóruma

Évülhetetlen
Szólámpás világítson.
Egyetlen: Jóság.

József Attila csupán csak egy volt,
örökén ezer ítész vígan megél.
Radnóti jussa tömegsírra szólt,
Ady múltjában kutatni dús telér.

Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2017. május

De álljunk is meg egy szóra.
Hogy miért ilyen a strófa?

A gondolat szöcske; szökken.
És ím, e hirtelen költött
valahogy eszembe ötlött.

Szív-ereim tintakéken duzzadnak.  
Márvány égen hófehérben juh-paplan.
Szellő, nyájat úgy terelget. Fúj lehellet-
szertefoszlik. Apró bodrok,
mint a fodrok köddé válnak.

Amerre járok remeg a föld,
mély szakadék ásítja léptem nyomát.
Arany-tollú sólyom szárnyal fönt,
szeme az enyém, vele látok csodát.

Ha elfogytak szívemből
a remények, s a vágyak,
szobámban hetente
vetnek csak friss ágyat.

Megjegyzés: 2017.

Szerző: 'Tesztre magyar ki írni tudsz,
verset írni nem nagy kunszt,
szedjük össze tudásunk,
nehogy aztán elbukjunk! '

Szavak potyogtak elém,
csúf, összetört mondatok
zuhantak a kőre körém.
Mocskok, csalfa remény,
mi évekig hozott
közénk hamis mosolyt.

Brassóban a május mindég április,
rám zuhog az áldás Cenk csúcsa mögül.
A tavasz ha késik, eljön akkor is.
Ma még a fagy lehe arcomra kövül.

Megjegyzés: 2017. június

Keserű íz hatol a számba,
a megnyugvás percei nem jönnek el.
Belülről valami íjként feszít meg.
Ideghúrjaim el fognak pattanni,
ha nem könnyítek lelkemen.

Ha
hinnéd,
láthatnád.
Előtted jár
alaktalanul.

Merőn s remegve csodáltam ma is
mélykeleti fényességedet
a tiszta ég kupolájának korahajnalában,
akkor már senki sem volt a látóhatár
tapasztott zöldeskék véres szemében,
csak te maradtál ébren.

Kopott lécek, korhadt oszlopok,
a szél közöttük ki-be támolyog.
Kintrekedt az idő, kívül a  falakon
porosan árvul  egy ócska gramofon.
A dallam, már szabadon szárnyal
a kékbe, s táncra perdülve épp valahol,
nevetve szökik egy fénysugárral.

Engem inspirálnak a szavak.
Agyamban hátul ott matat
mindig egy furcsa gondolat:
mi lenne, ha nem lenne nyár,
ha mindent ellepne a sár,
ha sötét bús felleg eget
mindörökre magába temet.

Megjegyzés: Ez is régi - még élt a Kedvesem, neki szólt...

Még kölyökként szeltem a nyár porát,
mezítláb,
rétek mögött, szántóföldeken át,
míg fejem fölött pajkos bárányfelhő-körök
engedték felém féltett sugarad,

Vajon mi rejtőzik a folyó fenekén
a felkavart iszapban, ahol nem jár örvény,
nem horgonyzott még csónak sem,
s nem látott egyetlen horgot sem a halszem
- egy, magát a víztükörben néző fűzfakorona alatt?

Ebben a romlott, torz tükrű világban,
ahol már lassan semmi sem valódi,
megkeresnélek én egy mosolygásban,
mert szerelmet kell még egyszer tanulni.

Megjegyzés: 2015. 09. 01.

Még megérint a reggel
mozdulatlansága,
a kitartott hangodba zárva
még lobbanok.

Megjegyzés: 2014.

anyám és a fájdalom
ők szültek egy hajnalon
vére mosta testemet
együtt sírtunk életet

Hová lettek a gondtalan évek?
Csodálkoznak a sors-szakadt vének.