Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

2251 alkotás (57 oldal, 40 alkotás/oldal)


Próza: Reggeli naplótöredék odabentről

, 11 olvasás, Tristan Kekovian , 0 hozzászólás

Megemlékezés

Kopognak az ajtón, az ébresztős az, 6: 30 van, neszezve, forgolódva ébredek. Most már bátortalanul kezd világosodni az ég, a komor téli éjszakákat követően, mikor kinyílnak a szemeim, és már nem riadtan pattannak fel, mint a munkásszállón a nyomasztó és élettelen koromsötétben, mielőtt újra egy úgynevezett, nagybetűs Házba kerültem volna újra, így öt év megúszás után, mert nem találtam már más menedéket sem önmagam elől, sem a legutolsó, kis híján végzetes következményekkel járó ámokfutásom következményei elől.

Tovább


Próza: Kényszerzubbony

, 55 olvasás, Aevie , 15 hozzászólás

Sors

1.

Ötvenöt éves vagyok, és harminc év után végre megszabadultam a férjemtől. Volt idő, amikor a szívem sem dobogott, ha ő nem volt a közelemben. Kedves volt, jó munkásember szilárd erkölcsökkel. Magas, erős termetű, és elég jóképű is. Bár ne lett volna ennyire főnyeremény! Az évek során sajnos minden, ami szerethetővé tette, elveszett. Agresszív lett, vert engem és a fiúkat is. Késő éjbe nyúlóan tivornyázott a haverokkal. Az évek sorvadásával úgy összeszokott az iszákos társasággal, hogy kimaradozásai mindennapossá váltak. És minden ebből következő, undorító állapot szokásossá vált. Az én szokásommá is.

Tovább


Próza: Az áramszünet

, 49 olvasás, Aevie , 4 hozzászólás

Düh

A félig nyitott ablakon esőillat áramlott be magával hozva a délutáni csúcsforgalom zaját. A sikamlós beton befüstölt, ázott szaga a szoba közepe felé lengve engedett fej fájdító aromájából, és meghagyta önmagát mint frissítő áramlat.
Sötétedett. A lemenő Nap erős vajszínű sávokat hagyott az égen, melyek éles kontrasztban húzódtak a belvárosi est sötétkékjével. Az utcán dugó. Az autók színes forgataga kelletlen tűrte a közlekedési lámpák alatti araszolgatást. Valami akkor hirtelen megszakította e monoton rendszert. Vaksötét lett. A félig nyitott ablak már nem verte vissza az utca fényeit. Egyszerre lett fekete a kint és a bent is.

Tovább


Próza: Gmail-ban felejtve

, 33 olvasás, nyilas , 0 hozzászólás

Elmélkedés

A zuhanyrózsából áramló víz csobogása adott ihletet a töprengéshez, miközben kezdtem megszabadítani testem a piszoktól és az elhalt hámsejtjeitől, beugrott pár szó, megállíthatatlan gondolatfolyam lepte el az agysejtjeim, ahogy a képzelet fényéveket bejár pillanatok alatt, megjegyzem: miként a szó elszáll. Jó lenne megörökíteni, lejegyezni, a vízfüggöny alatt persze lehetetlen, így marad a foghíjas emlékezet.... A számítógépbe pöntyögés rutinom esetlenségével kicsit bosszantó. Esetenként papírra írok egy-egy mondatot, bár egyre ritkábban, mivel később reménytelen kibogozni, mintha kódolt szöveget kellene megfejtenem. Kiteljesedik, felszabadul-e az Én? A gondolkodás korlátai

Tovább


Játék/próza,novella: Jive az elíziumi mezőkön

, 29 olvasás, , 1 hozzászólás

Hit és vallás

Szerző: A próba

– Aki kiállja ezt a próbát, jó eséllyel az Elíziumi mezőkre jut – kezdte mondandóját a falu új plébánosa, miközben jelentőségteljesen végigpillantott a templom széksorait csaknem teljesen megtöltő embereken. – Íme a próba két záloga – emelt fel a pulpituson álló asztalról két vezetéket, melyeknek ki voltak bontva a látható végeik. – Az egyik csatlakoztatva van konnektorba, a másik nincs. A próbatevőnek annyi a dolga, ahogy én, megemeli a vezetékeket, aztán lehunyja a szemét. Ha elég erős a hite, érezni fogja melyik nincs csatlakoztatva. Isten megsúgja neki szavak nélkül.


Megjegyzés: Köszönet Aevienek, hogy elindította ez a játékot, mert szinte biztos, hogy nélküle nem jutott volna az eszembe ez a novella. Úgy gondolom, így kapcsolódnak a „dolgok” a világban, mert mindannyian az egység részei vagyunk.

Tovább


Próza: Lélektakaró 13. rész

, 32 olvasás, Sutyi , 2 hozzászólás

Ezerszín

Azon az őszelőn az apja agyvérzést kapott.
Ez volt első, így egyáltalán nem ismerték fel a tünetekről a betegségét.
Éppen hazatért az iskolából, amikor meglátta az apját a pékség előtti gangon egy sámlin ülve falfehéren.
– Borzasztóan fáj a fejem - motyogta alig érthetően.
Akkorra már az orvos hívta a mentőket, s a megyei kórházba szállították.

Tovább


Játék/próza,novella: Jive az elíziumi mezőkön

, 28 olvasás, , 0 hozzászólás

Szerelem

Szerző: I. ultraVIOLA

1. Vörös Tanár Úr

Nem szerettem, ha késik a tanár. Az osztály nemhogy halkult volna a másodpercek elteltével, az utcára is kihallatszott már a tombolásuk. Ilyenkor már azt sem vette észre a többség, ha egy felnőtt végigsiet a sorok között.
A többieket figyeltem, ahogy ugrálnak a padokon, és az igazgatónőt, aki nem is próbálja csitítani a hangzavart, egyszerűen csak láthatóvá teszi magát a tábla és a tanári asztal között. Csak áll ott komor dauertincsekkel a fején, bézs kosztümkabátban. Hatásos. Kivárja a káoszt. Míg mindenki kezdi nyugalomba kényszeríteni magát a széken és az igazgatónőre tapasztani a tekintetét, az enyémet elvonja a nyitva hagyott tanteremajtó.

Tovább


Próza: Egy el nem küldött levél I.

, 24 olvasás, Tristan Kekovian , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

„Kellesz te még, vijjogni, mint a vércse,
nem kérdeni, szabad-e, nem szabad,
sosem kímélni a könnyet se, vért se,
a semmibe rikoltani szavad,

Tovább


Próza: Meztelenbe mártott lakmusz

, 39 olvasás, arttur , 2 hozzászólás

Gondolat

De most még meztelenebb, túl meztelen ahhoz, hogy megjelenhessék, látható vagy érzékelhető legyen. Hangulatok ölelik körül, ezekből lehet következtetni lényére. De hogy megismerhető legyen, hogy hozzá lehessen jutni, át lehessen ölelni, birtokba venni, fel kell tárni, előhívni, megfesteni meztelenségét csak hangulatokkal lehet. Ha nagyon akarja őt az ember, mert nagyon nagy szüksége van rá, akkor nem sikerül. Ilyenkor a negatívja jön elő, fehér-fekete. Kiszínesedése is csak előhang, mert tapintás el nem éri. Mégis, ilyen formájában, túlcsordulva burkán, meg tudja tenni, amire vágysz, megsimogat. Talán a kiegyezhetőség, a megbékélés kedvéért, nem lehet tudni.

Tovább


Próza: Lélektakaró 12. rész

, 54 olvasás, Sutyi , 6 hozzászólás

Ezerszín

Reggel, amint kilépett a gangra, a pékség ajtaja nyitva volt.
A levegőben frissen sült kenyér illata terjengett, a szokásos fullasztó meleggel együtt, melyet az udvar felől beáramló friss, reggeli levegő igyekezett kiűzni.
Az ajtóban megtorpant, és ki tudja hányadszor nézte végig gyermeki kíváncsisággal, amint apja hozzákészülődik a reggelijéhez. Félrehúzva hosszú fehér kötényét, benyúlt a vászonnadrágja zsebébe, s kivette a bugylibicskát, amelyet mindig magánál hordott. Lekanyarította az egyik kenyér csücskét, s ráhelyezte egy tányérra, melyen már elő volt készítve egy fej vöröshagyma, s egy tekintélyes darab sózott hasaalja szalonna. Ez utóbbiból mindig lógott egy táblával madzagon, a spájz mennyezetéről csüngő farúdon, a füstölt kolbászok mellett. Disznóvágáskor az apja saját kezűleg sózta le a kedvencét a fateknőben, s amíg tartott minden reggel ez volt a reggelije.

Tovább


Játék/próza,novella: Jive az elíziumi mezőkön

, 43 olvasás, , 1 hozzászólás

Misztikum

Szerző: Az örök és a kis fehér fóka

Az örök a megint elcsellengett időt kereste, de nem találta. Az öröknek akkor volt szüksége az időre, amikor önmagát szerette volna látni. De az időben nem talált egy akkora állótükörre, melyben megláthatta volna a teljes alakját. Olyan terjedelmű idő, mely állótükörként vissza tudta volna tükrözni őt teljes valójában, nem létezett. Csak a tagjait láthatta a létező időben visszatükröződni. Az időnek nem tetszett ez a tükörszerep, hogy ez a nagy mafla, bamba örök egyre csak bámulja magát benne.
Az örök nem tudta, hogy a hozzá képest parányi idő vissza ugyan nem tudja tükrözni egészen, de teljes rálátása van rá. És talált az örökben olyan tulajdonságokat, melyeket nem szeretett, sőt kimondotta utált. Ezért, ha csak egy mód volt rá, elcsellengett. Szóval nagyon nem voltak jó viszonyban.

Tovább


Játék/próza,novella: Jive az elíziumi mezőkön

, 55 olvasás, , 2 hozzászólás

Misztikum

Szerző: Az angyalok soha nem álmodnak

Ott, ahonnan származunk, álmodba szenderedem, így, egyre ismeretlenebbül, végérvényesen és feltárhatatlanul. Álmunkban a bölcsek és a virágok eltűnnek nélkülünk, de itt, ahol még valós vagy, de már túl a fogalmi jelenen, mégis létezünk, bár a szavak lassan elvesztik fogalmi lényegüket, viharos áramlást keltve. Ez a mi pazarlásunk a csillagszelek miatt, mert mindent, amink volt, keresztre feszítettek. Maradt a nem-választás lehetősége, az értelmezett szabadság, a permanens szubjektív gondolkodás, mint a nyelv uralkodó ereje, a racionális gondolkodás követelményei által leigázva.

Tovább


Próza: Istengyermek - Szerepcsere

, 50 olvasás, Déness , 2 hozzászólás

Hit és vallás

– Anya, meddig tart még a háború? – kérdezte Andi, az ötéves kislány.
– Azt csak a Jóisten tudja – felelte Anna, az édesanyja, miközben az ég felé pillantott.
– Akkor megkérdem tőle – felelte a csöppség, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna, és néhány pillanat múlva máris mondta a választ.

Tovább


Próza: Írunk - vallomás az irodalomról

, 65 olvasás, Kankalin , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Írunk. Elvonulok a másik sarokba, belemerülök a gondolataimba, mert akadnak, bármennyire azt mondtam neked pár perccel ezelőtt, hogy ma nem vagyok irodalmár kedvemben. Nem találom a helyem, amióta azt kaptam, hogy haszontalan dolgokról fecsegek, mert ugyan szépek a verseim, de a jelenlegi világhelyzetben nem erre kellene pocsékolnom az értékes szavakat, hanem csupa hasznos, közéleti eszmefuttatásra, véleménynyilvánításra, buzdításra vagy odamondogatásra. Elment a kedvem emiatt, hiszen egyetlen ilyen versem van és egy prózám, mely felháborodásom, hirtelen felindulásom eredményeként született.

Tovább


Próza: Valamit tenni kell vele

, 35 olvasás, arttur , 3 hozzászólás

Ezek vagyunk

Ha emocionálisan próbálod kihordani, nem megy, elkedvetlenedsz. Képére költöd - azt már nem szereti. Jobban szeretne téged elkölteni, magára, megszokta.

Tovább


Próza: Isten, Yoda és a lehetetlen küldetés

, 40 olvasás, Déness , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Kíváncsi vagy A HOSSZÚ ÉLET TITKÁRA?
Ötven év múlva elárulom, hiszen most még nem tudnám a szavaimat a múló idővel alátámasztani.

Tovább


Próza: Kotta

, 30 olvasás, Aevie , 0 hozzászólás

Halál

(Annának)

Követtem őt. Már nem emlékszem, nyár volt-e; de forró, a testnek mégis jól eső, vagy fanyar ősz délután, langyos, bár az is lehet, hogy épp télből ébredtünk, és csupán fény fogta csak vállunkat.

A minden közepén voltunk vagy talán épp a semmi széle felé kísértem. Énekelt. Próbáltam lekottázni, de szemem újra csak őt kutatta. Tudtam, eltévedek nélküle.

Tovább


Próza: Megtörténhet

, 29 olvasás, arttur , 0 hozzászólás

Misztikum

Az életben megtörténhet, hogy többet mérsz ki magadra, mint a sors és elviselhetőség. Amíg magad vagy. De mégse lehet tudni, igazán ki vált sorsoddá így, hisz amid van, valljuk be, az klinikai élet... Talán már te is látod, gondolataid megfestett vírusok. Ahogy akartad, föléjük kerültél, mivel már nem egyezhettél bele, hogy érzelmeid diktálják. Azt hitted, képes vagy érzelmeidet diktálni, megnyerted az elválasztás adományát, s megtörténik a kiegyenlítődés. De nem értetted meg a felszabadulásod lényegét: a kiegyenlítődés még most sem rajtad múlik. Benned kel, de nem a tied. Megint csak entitás eszközévé váltál, csak föléd került.

Tovább


Próza: Lélektakaró 11. rész

, 69 olvasás, Sutyi , 12 hozzászólás

Ezek vagyunk

Az ősz észrevétlenül szökött be a faluba. A természet ereje lankadóban volt. Nem sütött olyan égetően a nap, bágyadt sugarai jólesően simogattak. Az eső sem volt már olyan vehemens, dörgés villámlás követte fergeteges vízözön, csak komótosan esegető.
A fák lassan kivetkőztek harsányzöld nyári öltözetükből, a mezőn sem ringtak már az enyhe szellőben ezerszínű vadvirágok.

Cseppet sem búsult emiatt, hiszen minden évszaknak megvoltak a maga örömei, az ősznek különösen.

Tovább


Próza: Van egy Angyal

, 60 olvasás, Kankalin , 8 hozzászólás

Ezerszín

Fondorlatos. Nem hagy békén, hogy nekem írnom kell, fogjak hozzá sürgősen – mintha olyan egyszerű lenne, mint a levegővétel. Tegnap is, mire észbe kaptam, kiadta a feladatot, de én – jó szokásomhoz híven – próbáltam kibúvókat keresni.
– Valami fék működik bennem, visszahúz, nem enged utat törni a szavaknak, bent rekednek, és beszáradt az összes tollam is, így nehéz lesz – közöltem vele látszólag lehangoltan, pedig belül vigyorogtam, élveztem a helyzetet. Persze ő mindenre talál megoldást, hamar kiderült, hogy erre is. Ma hajnalban arra eszméltem, hogy valaki áll az ágyam mellett, tűnődve szemlélget. Először megrémültem, de amint kidörzsöltem szememből az álmot, felismertem Angyalomat, egyáltalán nem lepett meg, hogy megjelent, hiszen nem hagy magamra, éjjel-nappal érezteti jelenlétét, csak úgy teszek, mint aki nem vesz róla tudomást, homokba dugott fejjel kényelmesebb az élet.

Tovább


Próza: Lélektakaró 10. rész

, 85 olvasás, Sutyi , 17 hozzászólás

Ezek vagyunk

A sámlin kucorgott a kemence ajtaja előtt, és figyelte, amint az apja kihúzza az elhamvadt fahasábok maradékát az ajtónyílásba, s a piszkavassal megtámasztva egy méretes kenyérlángost helyez a még itt-ott parázsló hamu elé.
Hajnal volt, de a nyári nap még ilyenkor sem adott némi enyhet, s alig-alig lehetett kibírni a kemencéből kiáramló hőséget. A hóka színű lángost hamarosan barnás foltok tarkították. Az apja egy hirtelen mozdulattal a kemence melletti deszkapallóra dobta és a nyeles kefével lesöpörte róla a hamut. Még alig hűlt ki, kettétépte és az egyik felét odanyújtotta neki.
Szaladt a spájzba és a zsírosbödönből megkente kacsazsírral.

Tovább


Próza: Asszonysorsok - Terike

, 63 olvasás, Sutyi , 6 hozzászólás

Sors

Vénasszonyok nyara van. Fullasztó, páratelt hőség. A nyár zivataros volt, s most is lóg az eső lába.
A konyhában állok a tűzhely előtt, az öntöttvas serpenyőben lecsót kevergetve.
Kolbásztökös lecsót!

Tovább


Próza: Naplótöredék a nihilből

, 58 olvasás, Tristan Kekovian , 2 hozzászólás

Magány

Naplótöredék a nihilből
Titkokat kiabáltam süket fülekbe
bénákat erőszakoltam meg
cicit mutattam vakoknak
s némákat biztattam imamormolásra

Tovább


Próza: A senkik filozófiája, avagy nincs új a Nap alatt

, 60 olvasás, kovacsgabor , 2 hozzászólás

Gondolat

1.
Értekezés az élet értelméről

„Nem mindig tudjuk, mi az az ok, mégis folytatnunk kell az életünket tovább. ” Clive Barker - Abarat: Abszolút éjfél


Nos, az élet értelme? A kérdés, amit mindenki, vagy legalábbis a többség, már legalább egyszer életében feltett önmagának. Komplex kérdés és nem is biztos, hogy van rá konkrét válasz, vagy szó, mely kifejezné, csak elméletek, teóriák, nézőpontok végeláthatatlan sokasága. Magam sem tudom a választ, csak megpróbálom megérteni a megérthetetlent.
Az élet értelme éppúgy lehet maga az ember, a személyisége, individualitása, szabadsága, törekvései, szellemisége, munkája, tevékenysége, családja, szerelme, hite, mint a fajfenntartás, a környezetével való szimbiotikus együttélés, a túlélés, vagy a dominancia mindezek felett.

Tovább


Próza: Közömbös

, 89 olvasás, Magyari Emese , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Minden napja és minden egyes estéje ugyanabban a megszokott mederben haladt. És ugyanazt az anyagtalan szennyet vitte magával. Se az élet-medre, se a körülmények... semmi sem hasonlított egy hűs patakra és annak a gyönyörű környezetének a látványára... Már csak álmában sejlett fel valami természetes kép arról, hogy milyen lehet ennek a valósága.

Tovább


Próza: Nincs káosz,

, 131 olvasás, arttur , 0 hozzászólás

Misztikum

ennek létrehozására túl szervezetlen az emberi elme. Illúzió sincs, az ehhez szükséges gondolatok mára elértéktelenedtek. Egyre kevesebb a valóságos abban, amit mondanak neked, személyed illuzórikus voltát célozzák meg a káosz influenszerei.

Tovább


Próza: Lélektakaró 9. rész

, 284 olvasás, Sutyi , 14 hozzászólás

Ezerszín

Gabi szerelmi története foltot ejtett a család becsületén, ezért még egymás közt sem beszéltek az esetről, hétpecsétes titok övezte.

Nagyon kislány volt még ezerkilencszázötvennégyben, ezért semmire sem emlékezett, csak arra, hogy nagynénje kisírt szemekkel, csontsoványan üldögélt naphosszat a besötétített szobában.
Gabi nagyon fiatal, tapasztalatlan volt, éppen érettségi után. Sanyi volt az első szerelme, s talán csak sejtették, hogy azzal, hogy unokatestvérek a szerelem számukra tiltott dolog.
Hónapokon keresztül titokban találkoztak, míg Sanyi katonai behívót nem kapott.
Levelek jöttek-mentek, míg az egyik levél illetéktelenül Sanyi apjának a kezébe került.
A falu legmódosabb gazdája szörnyű haragra gerjedt, hiszen már a hozzáillő leányt is kiszemelték a fiú számára.
A két család összefogott a szerelmesek ellen. Az anyja és a nagymamája (Mami) kíméletlen határozottsággal, s ellentmondást nem tűrően döntöttek Gabi sorsáról, s Szegedre száműzték.

Tovább


Próza: Köszönöm neked hatvannyolcszor

, 163 olvasás, nagyvendel , 0 hozzászólás

Születésnap

KEDVES FACEBOOKOZÓ LISTATÁRSAK, ÍRÓ ÉS OLVASÓ BARÁTAIM, ÉS MINDNYÁJAN.... KIK ÍRTOK NEKEM.

Hálás szívvel megköszönöm mindenkinek a kedves gratulációkat, zenés linkeket, verseket, videókat, és képeslapokat, AMELYEKET születés napomra kaptam Tőletek. Olyan sokan felkerestetek akár telefonon, skypen, emailekben, vagy személyesen, hogy elnézést kérek mindenkitől, csak így, egyben tudom mindegyikőtöknek megköszönni a kedvességét, és az odafigyelését. KÖSZÖNÖM szépen.
Nagyon jól esett.

Tovább


Próza: Lélektakaró 8. rész

, 685 olvasás, Sutyi , 17 hozzászólás

Ezerszín

A dagasztóteknő tetején ülve várakozott, ahonnan az utcai ablak párkányára támaszkodva éppen rálátott a buszmegállóra.
A hosszú percek óta kitartóan zuhogó zápor már-már elülni készült.
A kocsiút parasztszekerek által vájt sárbordái között apró víztócsák csillantak, amint meg-megfürösztötte az arcát bennük a felhők közül kibukkanó nap.

Tovább


Próza: Piros, fehér, zöld, ez a magyar föld

, 185 olvasás, nagyvendel , 4 hozzászólás

Gondolat

Most, hogy közeledik Március 15. -e, emlékeim közül előbújik egy régi történet.

Úgy negyvenöt évvel ezelőtt, amikor idegenvezetéssel is foglalkoztam, elutaztam egy munkásnőkből álló csoporttal valamelyik kisvárosba ünnepelni.
Akkoriban divat volt, hogy jól dolgozó brigádok jutalomból elmehettek valahová, a szakszervezet jóvoltából, nevelési, kulturálódási szándékkal.
Ilyenkor a hölgyek kiszabadulva a munka, és a család kötelékeiből, némi kontyalávaló rásegítésével, vidám hangulatban várták a nap eseményeit. Megvolt ennek a bája, és a feszültségoldó hagyománya is.

Tovább


Próza: Pesti jegyzetek - Február 2022 Padon ülök és… 2. rész

, 127 olvasás, wiesztdora , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Rajzolok vázlatfüzetembe, skiccek készülnek gyorsan, egymás után, mert az emberek sietnek, pár perc és eltűnnek. Jó a jó memória ilyenkor, megjegyezni a figurát, ruháját, jellegzetes mozdulatát.
Nézzük:
Íme itt a Deák-téri evangélikus templom, melynek tornyát régen statikai okból lebontották. Az 1838-as árvíz idején sokaknak szolgált menedékül is.
Rengeteg sétáló turista és pestiek haladnak a téren át. Sok fiatalnak kedvelt találkozóhelye. Előttem hatalmas, bokáig érő télikabátban, fehér pólóban egy hosszú, szőke hajú lány siet nagy léptekkel bakancsában. Mobil a kezében. Ma a fiatalok természetesnek veszik hogy állandóan kezükben legyen a kisokos. Járműveken, az utcán haladva néha nekimennek a szembejövő ismeretlennek. Valakire várakoznak, szó szót követ a mobilon.

Tovább


Forgatókönyv: Isten és az ember - Az ultimátum

, 146 olvasás, Déness , 2 hozzászólás

Hit és vallás

/A kamera a magasból „ereszkedni kezd lassan” száz négyzetméternyi területű rét felé, melynek közepén harminc ember ül, álldogál csoportokba verődve. „Megérkezve a rétre” megindul a beszélgetők közé. Némelyikre ráközelít pár pillanatra. Van, aki közelségétől összerezzen, furcsállóan körbenéz, de aztán folytatja a beszélgetést, amely egyenlőre nem hallható, mert a rövidfilm zenéje a domináns.

Negyvenes, átlagos megjelenésű férfihez érkezve megáll és ráközelít.

A zene lehalkul, így hallhatóvá válnak a férfi, Jonas szavai. /

Tovább


Próza: Farsangi krónika

, 138 olvasás, wiesztdora , 2 hozzászólás

Farsang

Temesvári Pelbárt szerzetes író írt először magyar farsangról a tizenötödik században. Érdekes régi magyar elnevezése volt: csonthagyó vasárnap, ötvened vasárnap, húshagyó vasárnap, kilencben hagyó harmadvasárnap...
Felvidéken kedvelt szokás volt az Asszony farsangolás férfiak nélkül! Jelképes borotválásért cserébe a férfiaktól kaptak a pampuska sütéshez hozzávalókat, liszt, tojás stb. Rengeteg fánkot sütöttek, ettek-ittak, férfi módra mulattak!

Tovább


Próza: Saját bőrén tanul az ember

, 456 olvasás, Csomor Henriett , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Milyen igaz a mondás, minden ember a saját bőrén tanul. Röviden vázolom a betegségem okát.

A Jóisten nem engedte meg, hogy egészségesen jöjjek a világra. Oxigénhiányos állapotba került az agyam, a mozgásszervet érte a sérülés.

Tovább


Próza: Róki és a Karácsony

, 110 olvasás, Déness , 0 hozzászólás

Somolygó

- Ugye ma nem eszel meg? - kérdezte Karácsony napján NyuszToni reményteljes, tágra nyílt szemekkel Rókit, miután már érezte, hogy nincs esélye kereket oldani.
A vörösbundás már csak egy szökkenésnyire volt a „fincsi ebédtől”, ám a kérdés béklyóval sújtotta testét-lelkét, mert életre kelt benne a Karácsony szelleme. Megpróbált csak simán átnézni rajta, de mindhiába. Ha ez a „szellem” megérinti a lelket, nincs mese, menthetetlenül hatása alá kerül az adott személy. Jelen esetben róka.

Tovább


Próza: Szeretet fénye

, 271 olvasás, Csomor Henriett , 0 hozzászólás

Ünnep

Valahol él egy lány, aki gyermekkorában imádta a karácsonyt. Nem az ajándék érdekelte, bár azt is kapott, és mindig csillogott a szeme, úgy örült minden apróságnak. Ámult és bámult a családja, hogy mennyire hálás a kislány ajándékainak. A kislány érezte családja szeretetét, a karácsonyfa körül ott volt mindenki, akit ő szeretett.

Tovább


Próza: A Hangyás és a Prücsök humoreszkek 04

, 281 olvasás, nagyvendel , 0 hozzászólás

Somolygó

Jelige: Glossza

Romhányis La Fontaine mese


Élt valamely faluvégen, réges régen, két cigánycsalád, majdnem szemközt, kicsit srégen.
Putrijukban sokan laktak, sok a rajkó, Isten adta, dolgozgattak mint a hangya, szorgalmasan, napról napra.
Hangyás Tóni volt az apjuk, szorgalmas volt, mint egy hangya, a nevét is onnan kapta.
Gyűjtögetett mindenünnen, fát, meg vasat, rezet, árokpartról rossz fazekat, mindent amit enni lehet, szilvát, csigát, ürgét, varjat, patakokból a halakat.

Tovább


Próza: Politicus humoreszkek 03.

, 173 olvasás, nagyvendel , 0 hozzászólás

Somolygó

Jelige: Gyilkos glossza


Kérem szépen, ne mondjátok meg a családomnak,
hogy politikus lettem.
Inkább mondjátok azt, hogy egy kupolás cirkuszban vagyok artista. Ámbár hosszú a lista ahol dolgoztam, mint a porond bohóca, vagyis leginkább a pénzt kaptam, igazából rosszat soha senkinek nem akartam. Csak miután a gerincem megroppant a teher súlya alatt, csak az orromig látok, politizálok, és privatizálok, privatizálok.

Tovább


Próza: "Mindenütt

, 188 olvasás, arttur , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

jó, a legjobb sehol", mert ott mindig megtalálnak. Persze senki se keres, az ember úgy van jelen, hogy igazából nincs is. Tehát ez a legjobb jelenlét, azt játszani, hogy senki vagy. Nem akarsz valaki lenni, mint mindenki, ezért magad vagy. Igaz hogy nem igazán tudsz mihez kezdeni ezzel a magaddal így, amikor az egész világban jelen vagy és ő sincs jelen, ebbe könnyű belekezdeni, csak egy katt. Kilépni még egyszerűbb, ez egy másik gomb - van ezen rengeteg gomb, igaz más sincs - ugyan, de ugyanaz a nemlétező világ, amellyel farkasszemet nézel, de nincs mit látnod önmagadon kívül, mert sehol se vagy.

Tovább


Próza: Fogsz te menni - Humoreszkek 02

, 130 olvasás, nagyvendel , 0 hozzászólás

Somolygó

Jelige: "Bandi és Sanyi"

Virtusra vágy a gazda, és a juhász, s csak alkalomra vár, mindkettő huncut betyár.
Régóta hogy komák, ilyen ez a világ.
Ritkán találkoznak, útjuk nem egy nyomra hág, csak nagy ritkán tán, mikor András gazda a topegán szénáért jár, s zörgeti kocsija láncát a makadám, melegíti ujját a pipája szárán, hideg szél fújdogál, így reggel tájékán.

Tovább


Beszélgetés



SmileSadBig grinClownCool...Tongue...SunglassesSmokinBabyEek...CryingEmbrassed...Beach ChairSarcastic...LoLPicnicTastyWink2Yawn...VerysadEatingKirályDevil2Hi...QuestionMailBaby BoyReadTombstoneSmiley balloonCsigaSzívVirágBowlingNono!GyagyaLábnyomSörKukucsNonoHolyByeÁáááááá!ImaSzerelmesGondolkodomAllahTapsOh! My God!LolIdegbetegAngyalOlvasKávéBaby GirlHelloSzerelemNem tudomHappypápá...TáncFej-törõTapsLibikóka... mondjuk :)GépelekPunkLolAngardAlszomHallgatokNonoDanceZenebolondBólogatNyúlNyúlSétaSzámítógépgyilkosÖlelésFalnak megy...AlszikUgrálóKoccintósAngyalLáncfûrészesComputerUdvaribolondCookColdKirályDobosTévénézõSprintTeknõs...Csírke-fogóAlszikShockedSírósSírósTelefonosEsõfelhõMeditáló......ÖlelésRózsaNapocska 1Napocska 2CsillagSzakácsFace-matrixCsoport.........Szellem......Kalózrosesmile..................Bravo!Szülinapi gyertyaTábortüzEgy csésze kávéKávézás 1Kávézás 1Kávézás a gép elõttRejtõzködõKézfogásPartyBirthDayTorta1Torta2Party 2Dog KissKávéKávéKissesKissesFlowerFlowerSmiley loveSpring

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 62
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 83
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Könyvajánló

Tarpay:
Ibolya-vető



Bencze Bertalan: Ibolya-vető

..."Azt akartam hallatni, ami füllel nem hallható.
Azt szerettem volna, hogy szem nélkül lássatok!
S amiben vakon-süketen is hittem;
hogy ...


Tovább...

Zeneajánló

A Szív zenéje II.
Küldte: Gnáli

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Kategóriák


Page generated in 0.1765 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz