Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

1976 alkotás (99 oldal, 20 alkotás/oldal)


Próza: Zongorázni mentem

, 7 olvasás, PiaNista , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Kellemes élmény egy kora nyári délutánon átmenni a kis hidacskán a város széli folyócska fölött. Mindkét part fűvel borított, meredek szépség. Zöldje hívogatóan csábítja az arra haladót és tessékeli tovább az ölében haladó csillogást. Talán hegymászók vágják itt a füvet? Oldalazva lejebb mehetsz oda, ahol helyet találsz leülni. Jajjjj! Le ne csússz! Nem idős embernek való ez!


Megjegyzés: 2016. Göteborg

Tovább


Próza: Hosszú másodpercek

, 37 olvasás, Evinka , 7 hozzászólás

Abszurd

Hosszú másodpercekig figyeltem napbarnított bőrén vágyam hiányát.
Újabb és újabb foltok rajzolódtak ki szemem előtt.
Már nem voltam vak, látni akartam, hogyan válik semmivé bennem az öröm forrása.
Körülöttem a világ zaja egy tölcséren át folyt le a tudatalattimba.
Ott voltam én, s elért minden hang.

Tovább


Próza: Emlék a jövőből

, 25 olvasás, Venger_Debs , 3 hozzászólás

Szerelem

Csak fekszem a hátamon behunyt szemmel. Hallgatom a hullámok ütemes, zsongító zúgását. Félálomba ringatnak. A hátamat a lepedőn keresztül is melegíti a forró homok. Néha szellő támad, könyörületesen végigsimít a bőrömön. Távolról kacaj, játékzsivaj hangja hatol a fülembe, mintegy függönyön keresztül. Ez egy eléggé elhagyatott partszakasz, néhány családdal kell csak megosztanunk. A gyerekek élvezik, én pedig belülről mosolygok. Az enyémek vajon merre járnak a nagyvilágban?

Tovább


Próza: Holtponton

, 19 olvasás, Venger_Debs , 0 hozzászólás

Bánat

Feküdt az ágyon. Tekintete a plafonra szegeződött, de nem látta. Befelé nézett, miközben hangtalanul sírt. Folytak a könnyei kétoldalt lefelé az arcán, be a fülébe, le a párnára. Csakis önmagát okolhatta. Annyira akarta őt. Semmi más nem számított igazán, nem számított eléggé. A gyermekeit sokkolta, amikor bejelentette, hogy elköltözik és az apjukkal elválnak. Sírva ugrottak a nyakába, azt üvöltve, hogy neeee! és szorongatták, mintha sosem akarnák elengedni. Azt a pillanatot sohasem felejti el, míg él. És mégis: túlélte ezt is, túlélték valamennyien.

Tovább


Házi pályázat/ próza, novella: Zsír - Teszt

, 58 olvasás, , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Szerző: 'Emlékszem, mennyi mosolyt csaltál mélyszántású, műszakokban érlelt arcára anyádnak, s hányszor bújtál csalódásait, bánatait zokogó-italba fojtó karjaiba. Elhaltak bennük a félelmeid, fájdalmaid által táplált gyöngy-források, míg mosollyá szelídültek földnek hajló, halovány vonásaid. Sokszor álltál a házgyári vasbetont gondosan megmutató, márványosra kopott fenyőlécet támasztva kérdőn: Mi lesz a vacsora? '

Tovább


Próza: Az a pillanat

, 27 olvasás, Venger_Debs , 2 hozzászólás

Szerelem

A lány megdöbbent. Az idejét sem tudta, mikor látott ilyet, de hosszú évek óta bizonyosan nem. A látvány a szíve közepéig hatolt és onnan indított gyűrűző érzelemhullámokat kifelé. Akkor, abban a pillanatban hasított belé a felismerés, a megértés, a biztos tudata annak, hogy külsőségekből semmi sem számít, hogy az eddig számára érthetetlen megnyilvánulásai a fiúnak csak álcák voltak, terelő hadműveletek, hogy elleplezze, megóvja a sebezhető, meztelen igazságot: mérhetetlenül fontos számára a lány.

Tovább


Házi pályázat/ próza, novella: Az örökség - TESZT

, 32 olvasás, , 0 hozzászólás

Felnőtteknek

Szerző: 'Pista elment a kocsmába, kért egy sört. Nem találta elég hidegnek, ezért azt mondta a pultos lánynak, hogy nagyon fejbe veri. A pultos lány felajánlott neki egy másik korsó sört és egy kávét ingyen. De Pista nem akarta elfogadni. Hőzöngött, hogy micsoda kiszolgálás van itt.'

Tovább


Próza: Először

, 28 olvasás, Venger_Debs , 2 hozzászólás

Szerelem

Feküdtek egymás karjaiban a fiú szobájában az ágyon. A lányban rettenetesen feszült minden, amit a fiúval kapcsolatban érzett, és összezavarta az, amit nem értett. Hogyan lehetséges, hogy ilyen szeretetteljesen öleli őt - egyáltalán, mit keresnek egymás karjaiban ilyen meghitt helyzetben?! Hiszen a fiú folytonosan fenntartott egyfajta tartózkodásból épült falat maga körül, amelyet nem engedett áttörni, még csak szándékot sem mutatott arra, hogy átláthatóvá tegye azt a lány számára.

Tovább


Próza: Találkozás újra - tükörben

, 22 olvasás, Venger_Debs , 2 hozzászólás

Szerelem

Ültek a kis kávézó asztalánál egymás mellett, egymással szembe fordított székeiken. Beszélgettek. A fiú itta a látványt, a szavakat, mosolyogva hallgatta a lány izgatott csacsogását. Elbűvölten figyelte, ahogyan gesztikulál, magyaráz, beleéli magát a mondandójába. Ez már az első alkalommal megragadta, lenyűgözte, ez az elementáris energia, ami a lányból áradt.

Tovább


Próza: Salátabár

, 16 olvasás, mistletoe , 0 hozzászólás

Ezerszín

Csússzmássz és Nyálkatalp, a két csiga egymás szomszédságában laktak egy öreg lapulevél árnyékadó rejtekében. Érdekes volt a kapcsolatuk, mert több is lehetett volna köztük, mint barátság, de mivel hímnősök voltak, nem tudtak megegyezni, hogy ki a fiú, és ki a lány. Nyálkatalp szerint természetesen ő a férfi, mert szerinte neki menőbb a háza. Csússzmássz ezt vitatta, mivel ő sokkal sportosabb alkatú, ezért neki kellene viselni a nadrágot. A napokig tartó vita, végül is, közös megegyezéssel zárult: maradtak örök barátok, vagy barátnők attól függően, hogy páros vagy páratlan nap volt.

Tovább


Próza: Találkozás újra

, 21 olvasás, Venger_Debs , 0 hozzászólás

Szerelem

Ültek a kis kávézó asztalánál egymás mellett, egymással szembe fordított székeiken. Beszélgettek. A lány itta a látványt, a szavakat, igyekezett feloldódni az élményben, megragadni és rögzíteni magában a történést, amelyre annyit várt, amelytől annyit remélt. Izgatott volt és feszült, boldog, ugyanakkor óvatosan engedte csak szabadjára érzéseit. Nem mutathatta ki vágyakozását - a fiú úgyis tudta, tisztában volt vele.

Tovább


Próza: Találkozás

, 39 olvasás, Venger_Debs , 2 hozzászólás

Sors

Folyt a társalgás, néha-néha felhangzott ilyen-olyan zene a háttérben, ahogy a különböző önjelölt lemezlovasok megkaparintották az irányítást a lejátszó felett. Családtagok, barátok ücsörögtek, álldogálltak a nappaliban-konyhában, különböző ropogtatnivalókat rágcsálva, italokat kortyolva poharaikból, üvegeikből.
Nem tudta, kik jönnek még, nem is igazán törődött vele.

Tovább


Próza: Történet

, 74 olvasás, Venger_Debs , 12 hozzászólás

Szerelem

Beszélgetett a többiekkel, ellazult a munka után, jól érezte magát, még akkor is, ha nem fogyasztott alkoholt - másnap hajnalban újra dolgoznia kellett. Mindenkit ismert, rokonok, haverok gyűltek össze a születésnapra. Lassan, az este előrehaladtával a társaság tagjai kezdtek hajlamaikhoz és képességeikhez mérten elázni. Furcsa dolog józanul szemlélni a körülötted lerészegedőket - de ez őt nem zavarta.

Tovább


Próza: Életek - A fogorvos és egyéb mesterségek 15.

, 39 olvasás, Aevie , 12 hozzászólás

Felnőtteknek

Egyre inkább kezdtem becsavarodni a halhatatlanság körkérdéseitől. A válaszaim olyanok voltak, mint az orkánszél: egyre messzebb sodortak a megoldástól. Határozottan az volt az érzésem, hogy nem lehet különválasztani a halált az élettől; és ezzel véget is ért volna kutatóorvosi pályafutásom. Hatvanöt egeret öltem meg azon a napon, mindenfajta „időellenes” génmanipulációval.

Tovább


Próza: A gardedám 2.

, 35 olvasás, szantogergely , 3 hozzászólás

Somolygó

Bocsáss meg kedves olvasóm, hogy ígéretemhez nem híven csak két nap múltán folytatom, de magyarázatként írhatnám azt - a kategóriának viszont hűen vicceset, hogy annyira degeszre ettem magam, hogy mozdulni sem bírtam. Ez viszont az olvasómnak, neked, kedvesnek, a becsapása lenne. Mivel nem csak a lovagiasságomat, hanem az igazmondásomat sem veszítettem el, ezért bevallom az őszintét: mikor lementem az ételfutárhoz, akkor szembe találtam magam egy tagbaszakadt, hosszú hajú, borostás, bőrzekébe öltözött - ja, és mogorva ábrázatú- már nem annyira fiatal emberrel, aki szívélyesen üdvözölt.

Tovább


Próza: Kocsmaundor

, 67 olvasás, süti , 10 hozzászólás

Felnőtteknek

A kocsmaajtóban, egy szép fiatal nő állt az üveges előtt, aki évtizede már, hogy törött ablakainkat üvegezte. Az üveges, aki folyton a kocsmában ült, azelőtt sem volt ismeretlen előttem, többször ittunk egy-két áldomást valami nagyobb munkája után.
Ez a lány azonban más volt, mint a haver nőismerősei. Csak állt ott egy pillanatig, a szeme olyan szomorú volt, hogy olyat még soha életemben nem láttam. Majd kilépett az ajtón, fehér szoknyája libbent a nyári szellőben. Pár pillanatig úgy tűnt, azonnal elesik, az útszéli fát kapta el. Aztán felemelte a fejét, pont ránéztem. Szemében az üresség és a kibuggyanó könny pillanata volt, ahogy csak állt ott, majd elindult.

Tovább


Próza: Életek - A fogorvos és egyéb mesterségek 14.

, 26 olvasás, Aevie , 5 hozzászólás

Felnőtteknek

Másnap… Szóval aznap – mert már bőven világos volt, mikor hazaértem – úgy léptem ki a házból, hogy ma megváltom a világot. A zsigereimben éreztem a tudást, ami nem hogy elég lesz a kérdések megválaszolásához, de bőven túlszárnyalja azt. Istennek éreztem magam, nem… Sokkal többnek. Bár úgy léptem ki a házból, hogy minden lépés fájt, biztosra vettem, hogy csak állva fogok tudni dolgozni, de ez sem, ahogy semmi más sem tántoríthatott el a kutatástól.

Tovább


Próza: Életek - A fogorvos és egyéb mesterségek 13.

, 40 olvasás, Aevie , 8 hozzászólás

Felnőtteknek

Nem is lett volna baj az ügyelettel, ha minden műszakot hárman viszünk. Aki nem igényelt azonnali ellátást, azt Tomi már vitte is szirénázva tovább. Ő egész éjszaka úton volt ezért, legalább annál kevesebb ember jutott nekünk. Peti volt az idősebb mentős, bár mindenre megtanította Tomit is, például simán megműtöttek vakbelet, vagy kivettek egy lépet az emeleten lévő sebészeten, mert itt a szükség mindig törvényt bontott.

Tovább


Próza: A gardedám 1.

, 56 olvasás, szantogergely , 10 hozzászólás

Somolygó

Már hetek óta dögrováson vagyok.
Hőguta-hipochondria-fóbia.
Itt, ebben a rohadt melegben lopom a napot,
és a számra járnak már a rímek,
ahelyett, hogy szobára járnának... no, nem a hímek,

Tovább


Próza: Életek - A fogorvos és egyéb mesterségek 12.

, 27 olvasás, Aevie , 4 hozzászólás

Felnőtteknek

Nem kell mást tenni, mint javítani. Az idő okozta degenerációkat pontról pontra visszaállítani. Ha ismerem a következményeket és a lineáris út megállóit, akkor ismerem a visszafele vezető utat is. Mínuszidő kell, vákuum. Egy olyan közeg, ami visszaszívja az életet. A halhatatlanság természete valójában a halandóságéval egyező, csak találnom kell valamit, ami úgy visz a túlvilágra, hogy onnan életet hoz.

Tovább


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 70
Összes: 75

Könyvajánló

ceto:
Két szemem forrása...



Nógrádi Zoltán (ceto): Két szemem forrása

A könyv kedvenc verseimet tartalmazza, amelyeket 2000 és 2005 novembere között írtam. Főleg érzelmekről szól, "egy amatőr lélek" gondolatai...


Tovább...

Zeneajánló

Az élet színpadán
Küldte: Forever

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Véletlen (mû) ajánló...


Kategóriák


Irodalom


· Ballada:157
· Blog:96
· Bohózat:6
· Dal:1092
· Epigramma:11
· Esszé:185
· Ez+az:6334
· Haiku:1343
· Házi pályázat/ próza, novella:7
· Házi pályázat/ vers:10
· Jegyzet:1117
· Képvers:128
· Kockavers:22
· Krimi:109
· Kritika:25
· Limerik:25
· Memoár:588
· Mese:677
· Novella:3798
· Próza:1970
· Prózavers:230
· Regény:1733
· Rondó:6
· Sci-fi:184
· Sírfelirat:4
· Színmű:2
· Szonett:853
· Szonettkoszorú:11
· Tanka:37
· Vers:63820

Zene


· Album:3
· Klipp:88
· Zene:166

Galéria


· Digitális grafikák:949
· Festmények:652
· Iparművészeti galéria:277
· Rajzok...:1774


Page generated in 0.2681 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz