Amatőr Művészek Fóruma

Plüss magányom
ölelés
puha ősz suhogás
falevél lebegés
szél szaladón
érint tenyerem
szerelem
ahogy ö
lehet én

Péntek tizenhárom van.
Azon filózom mi módon
teríthetném ki a lelkem
vázlatos anatómiáját
műtőasztalra.
Steril, rideg, mértani
pontosságú bemetszésekkel
feltárni nem túl modern, bár
öncsonkításnak nem rossz
hangulat.

Megjegyzés: Krisztus után 2017. 10. 13

Kertembe hízik a sötét.
Redőbe gyűrött éjszaka
terül lassanként szerteszét.

a félhomály sem rejti el
a ráncos arcú jövőt mert
félelemben nehéz élni
sok - sok gondolatban
elkövetett bűnnel együtt
hogy is lehetnék boldog

Megjegyzés: Krisztus után 2017.10.07.

Milyen napod volt ma?
kérdezte épp kibillenve,
úgy nézett rám, de úgy,
megláttam magam benne.
A következő pillanatban
csak úgy pofán csapott,
ki vagy te, néztem kábán?

Istenről vagy jót, vagy semmit!
Mondta a majom, majd
felegyenesedett!

Megjegyzés: Krisztus után 2017. 10. 2.

A fürdőszoba-csempék mintáiban
gomolygó, gőzölgő felhők,
karfiol-hegyek,
arcok,
mesebeli szörnyek.
Regresszív képzelet.
Mikor leszek végre felnőtt?

Őszivé vált a pillanat.
Pillantásod. A gondolat.
Rőt álmok hullnak fák alatt.
Aranybarna a szél.
Távolról int a tél.

"Az őszi napfény bágyadtan virult... "
a kis házak falán... és beköszönt a múlt
halkan, csendesen.
Csak én hallottam, míg a kertemen
átsuhant egy felhő.

Kis púder meg alapozó
pár intelligens felláció
a te világod annyira megkapó.
A leborotvált szemöldököket
nem nedvesítik megbánás
könnycseppek.
De ha mégis netán
bánat nyomja a szívedet
másfél milli hialuronsavval
kisímíttathatom a ráncokat
a lelkeden.

Megjegyzés: Kr. u. 2017. 09. 24

A ruhás szekrény.
Éva, kinyitotta a ruhás szekrény ajtaját. Majd kivette a kabátját. Egy férfi hang megszólalt a szekrényből.
- Másik kabátot vegyél ki.

Dolgozni kéne bár, de nem tudok.
Egy kertben üldögélve hallom, ahogy repkednek dongók
s halkan néhol csipognak a rigók.
A táj igaz s gyönyörű, mégsem gyönyörködtet,
s nem hagy bennem semmi emléket.

- Ismered azt a viccet, amiben az orvost kihívják az éjszaka közepén?
Johnatan Hallway szinte összerezzent a kérdésre. Kollégája és barátja, Leslie Han pedig úgy tett, mintha nem vette volna észre.
A napernyő árnyékából láthatták a tengerbe süllyedő napot és azokat a strandolókat, akik úgy fotózzák, mintha ez lenne életük utolsó pillanata. Ha nem lett volna az a rossz érzésük, miszerint ez lesz az egyetlen szabadnapjuk ebben az évben, lehet ők is ott pózoltak volna, maximálisan kiélvezve a part nyújtotta szórakozási lehetőségeket. De a tapasztalat mást súgott.
Pár nappal ezelőtt egy emberi, férfi torzót sodort partra a víz. Amikor megérkezett a bejelentés először azt hitték valami elvesztett filmes kellékről van szó. Aztán az első szakértői vizsgálat megdöntötte ezt a tézist. Gyilkosság történt. A nyomozás idejére a strandszakaszt lezárták, a környező partokat átfésültették, de ha voltak is további darabok, azokat elnyelte a tenger.

Megjegyzés: Pályázatra készült, amelyen sajnos nem kapott helyezést.
Pályázati kritérium: strand témakörben, max. 5000 karakter

Hamvas színe, kék illata
rég megnyert magának,
minden napon a javából
megajándékozlak.

Szerény termék, de illatos,
beviszem szobámba,
van ottan egy szép tálacska,
benne áll a szilva.

A házfalakra ölelte magát
egy évszázad minden nyomora:
körbeveszi mint nyűtt kabát
- itt nem jutott mindig vacsora-

Ott belül most is korog.
Kinéz a ráncgyűrte magány
megrepedt ablakszemein.
Függönynek pókháló dukál.

Megjegyzés: 2017. szeptember 11.

Bazdmeg miért kérdezel? Nem akarok mesélni neked.
Szétrobban a fejem. Minden egyes lüktetése egy régi
félválról vett sérelem, amit mégsem tudok elengedni.
Az eldobált sörösüvegekbe rejtett ötleteimmel a padlás
tele és van pofád azt kérdezni, hogy tán csak nem kiégett
a világ - megváltás királyfi?

Megjegyzés: Krisztus után 2017. 09. 10.

én a gyermekből csak a mosolyt
a kacajt akarom miként anyából sem
a kilógó tamponzsinór foglalkoztat

Őrült szívem szalad, rohan,
dobog, hogy szinte hallom!
Mivégre, mondd, e nagy futam?
Pihenj le! Jő az alkony!

Egy emberőltő
nőtt az udvaromban.
Hársfám,
Virágbaborultan
Biedermeierszoknyás lombkirály.

(Ikarosz utolsó blogbejegyzèse)

a sötet fellegek
tovaszàlltak vègre
szegett szàrnyaimmal
repültem az ègbe
nekem a Vilàg
magàt megmutatta
azt a tènyt hogy èl mèg
ragyogva tudatta