Amatőr Művészek Fóruma

KAMUKRÁCIA
"Haza csak ott van, hol jog is van. "

Az erőszakszervezet törődik velem:
Ki vagy kisfiam?
Jobb, ha tartod a szád!
Van-e füled kettő?
Szereted-e az állambácsit?
Figyeld a Napkeltét!
Ugye aranyos a hírolvasó néni?
Ne kókadj, ha bánt a globál.

Megjegyzés: 2006. október, 2017. augusztus

coaching. magyarul edzés. mit tesz egy coach velünk? felkeressük, hogy segítsen nekünk sikeresnek lenni, boldognak lenni, elégedettnek lenni. leülünk, kezdeti szimpátia meg van. kellemes kinézetű nő, férfi ül velünk szembe. kezdetben feszengünk vagy nem. Beszélgetünk, elmondjuk, az aktuális élethelyzetünk, meghallgatnak bennünket ezt érezzük és tényleg hallgatnak is bennünket, mert hát szembe ül velünk valaki aki figyel ránk. Konkrétan nem közli velünk, hogy mit kell csinálni, hogy sikeresek legyünk, de segít feltárni az okokat. A gyökér okot.

Házunkban családom öt cicát tartott.
Bútort, szőnyeget szapulnak éles karmok.
Rendre áll a macskabál;
szívem búsan kalapál.
Gazdit keresek én is, s feladom a harcot.

Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2017. július 4-én

Nyúlkergetős volt az este,
míg más a szerelmet kereste,
nekem süldő nyuszi jutott,
ki óljából zsupsz kiugrott,

Csak ontja a verseket, ontja
itt, e líra bolondja,
s mint falra a borsót hányja
e reménytelen grafománja.

Két taktus közt
(automatizált PC társadalmunk margójára)

Alaplapra lecínezve,
impulzusok jönnek egyre.
Feldolgozom, tovább adom.
Billió herczen fut gondolatom.

Összeállt a kép. Az anatómiai csillagflotta átállt a Zebúr birodalom lázadóinak ellenfeleiből toborzott gyülevész császári gárdájához, miközben a földiek csapásmérő istenei a térkiegyenetlenségek gravitációs csapdájában vergődve próbáltak e kényes politikai szövetségre véres pecsétet tenni. Zeusz és Apolló típusú csillagépítő hajóik energia- és hagyományos lövedékei még véletlenül sem találtak telibe. A célpontok túl kicsik voltak.

Versben és Európai stílusú haikuban…

Ejnye-bejnye, teremtette,
Ember, nedveket szerette.
Fenekedve erjesztette.


Megjegyzés: Vecsés, 2013. május 3. – Kustra Ferenc

Bizonyára mindenki ismeri ezt a sorozatot, aki nem, az keressen rá a youtube-on... kicsit megihletett a debilség, s bár talán nem hozom a kötelező szintet, de végül is megpróbálom. Ha okoz pár vidám pillanatot, már megérte:)

„TÁLENTUM”

Kora téli délután. Bár a nap ragyogóan süt, odakint mégis vacogtató hideg van. Gyülekezünk a városi Művelődési Ház emeleti termében. A heti kerámia foglakozásra érkezők lassanként szállingóznak, ki egyedül, mások ismerőseikkel, barátaikkal. Jelenleg népes a fazekasság iránt érdeklődő társaság, ám legtöbbjük- bár szeretnék fiúkat is látni közöttük - a szebbik nemhez tartozik.

Na, végre, kipanaszkodhatom magam! Itt nem lát senki, és nem jutnak a hírek asszonykám fülébe!
Hát kérem, az úgy volt, hogy Debrecenbe készültünk üdülni. Csomagolt az én drágám ezerrel, pedig csak három napra mentünk:

/dodoitsu/

Hajnali napsugarat
ölelget az öreg éj,
parókája lecsúszott,
repedt jég nevet

Kedves Mikulás!

Elkeseredésemben fordulok hozzád: kérlek ne hozz semmit az én unokámnak! (Bár tavaly is én vettem ajándékot.)
Kis Tütyő, nem tud írni: még csak négyéves. Engem kért meg, hogy kérjek számára valamit: Hát én, a semmit kérem! Sorolom indokaimat: Tegnapelőtt, bezárt a vízóra aknába, - majdnem megfulladtam. (Éppen szerelőt vártunk.) Az eseten feldühödve – miután távozott a mesterember-, Tütyőt leraktam az órához. ( Cselekedetemet nevelési szándékkal tettem.) Mondtam: "olvassa" le az állást. Először tetszett neki a dolog, de 1 órahossza elteltével, sírva könyörgött, hogy engedjem ki: Nyem tudok ovasni, nyem tudok ovasni. – nyafogta, mit akit jól elvertek. Esküszöm, soha nem kapott tőlem pofont! ( Egyszer úgyis elverem!)

A vő szorgalmasan hordja
szavazni az anyósát,
hogy szokja az úrnát.

Megjegyzés: 2016 október 02.

Azt mondják, hogy az élet szép.
Csakhogy engem ma széjjel tép.
Ma talán én nem is élek,
hiszen olyan szép az élet.

Ki költő és ki nem költő,
kit érdekel, mire föl nő
ennyi író, ennyi költő...
ennyi agyas szófüstölgő.

Megjegyzés: (2016. július)

Meglehetősen ittasan álldogált a társaság így az éjfél utáni percekben. Szédelegve állták körbe az asztalt a nagy nappaliban. Himnusz utáni tűzijáték és petárdaáradat záporozott a fülekre, hangosan és színesen érkezett a legfrissebb év. Az ilyen emelkedett pillanatok rendkívül alkalmasak az annál is emelkedettebb szavakra, úgyhogy az öt fiatal egyike megkezdte az ünnepélyesnek hangzó ígéretáradatot.
− Ezennel megfogadom, hogy az újévben egyáltalán nem fogok semmiféle szerencsejátékot játszani, sőt: egy nagyobb összeget valamilyen karitatív célra fogok fordítani.
− Repedezik a plafon! − kurjongattak a többiek az imént felszólaló félig komolytalan mondatán.
− Én megígérem drágám – fordult az egyik fiú barátnőjéhez − hogy az idén, illetve pontosítanék: soha többet nem csallak meg. − Mindenki felröhögött, csak a lány jegyezte meg ironikusan:

Tegnap este a profilom
fogta magát s elszabadult.
Ezt ennyiben nem hagyhatom,
engem ne kisértsen a múlt!

Már nem félsz a yardtól,
mert egy fél utcától
erős vagy és bátor.

Nyolcadik kerület,
nincs közös terület!
Valaki felültet.

Most meg szemészhez kell elmennem. Igen, valóban baj van a szemeimmel. Azt hiszem, a legnagyobb baj a szemeimmel van. Kezdhettük volna ott – mielőtt az immunológus odaküldött. Az immunológus, akihez a neurológus főorvos, akihez egy szakorvos, akihez az endokrinológus, akihez a sebész, akihez... én már nem is emlékszem, hogy lett hirtelen tumor a fejemben és antitest a véremben.