Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

3755 alkotás (188 oldal, 20 alkotás/oldal)


Novella: Az utolsó ember

, 31 olvasás, lyanoka , 4 hozzászólás

Fantasy

1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az Első Törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az Első és Második Törvény előírásaiba.
(Isaac Asimov)

Forrás:
„A törvények megtartása az elsődleges feladat. Megvédeni az emberiséget. Végső veszélyforrás a Föld.

Megjegyzés: Ez egy Sci-fi novella, de itt ilyen témakör nincs, így a fantasy világba viszem, mert végül is ez egy fantáziavilágban játszódó történet.

Tovább


Novella: Tíz évente háború 3.

, 8 olvasás, Jade_Sarkany , 0 hozzászólás

Kaland

Nem tudta, mikor ért véget a kihallgatása első fele, arra sem emlékezett, mennyi volt a hallucinációkból emlék, és mennyit mondott el, mondott ki hangosan belőle. Valószínűleg, nem sokat, mert a feje fájt, szédült és zsibbadt, de az orvos csak most lépett be a szobába. Tehát egyelőre csak a verésen van túl. „Ügyes ez a kis majom. ” – vonta le a konzekvenciát, azonban megnyugtatta a tény, hogy igen dühös és elkeseredett hangnemben beszélt az orvossal. „Ez se lett okosabb attól, amit mondtam! ” gondolta, és akaratlanul is mosolyra húzódott szája, majd széles vigyorra, mikor felismerte az orvosban Dr. Alexej Ivanovot, aki felszólította a fiatal politikai tisztet, hogy hagyja magára a beteggel.

Tovább


Novella: Vesztesek

, 23 olvasás, lyanoka , 7 hozzászólás

Fantasy

Piszkosszürkén kavargó, fenyegetően, mégis oltalmazóan hullámzó, sejtelmesen néma lég, mely épp úgy rejthet ellent, mint jó barátot, takarta el az eget, s földet, homályba borítva az utat. Köd. Némán, nedvesen, megállítván az idő rohanó folyamát, beleivódva mindenüvé, hol halandók önmagukra sem ismervén, félve, rettegve bújtak bizonytalan oltalmába… Sehol egy fénysugár, mely biztatóan csillant volna e valószerűtlen világban, mindenütt szürkeség és zajtalan, lassan formálódó, kusza levegő.

Tovább


Novella: Vérgyöngyök

, 62 olvasás, Amias , 16 hozzászólás

Halál

Törékeny fénykéve támaszkodott a test penészedett padlódeszkáinak. Csörömpölések és kiáltozás eltompult lármája úszott alá a fedélzetről. A fülledt levegő oszladozó tetemek édeskés illatát imitálta, és úgy terpeszkedett a hajó masszív bordái közt, mint elanyátlanodott kisded lelkében a menthetetlen kiszolgáltatottság félelme.

Tovább


Novella: Tíz évente háború 2.

, 12 olvasás, Jade_Sarkany , 0 hozzászólás

Kaland

Meleg volt a szeptember, és idén az október eleje sem hozott lehűlést. 10-e van, és még megy a légkondi. A meló se túl sok. Csak néhány potenciális elmebeteg. Sehol egy komoly probléma. Jók az ilyen időszakok. Viszonylag kevés ember hal bele a háborúsdiba ilyenkor. Jók az ilyen hónapok, csak az a baj velük, hogy előbb vagy utóbb változik az idő.

Tovább


Novella: Tíz évente háború 1.

, 24 olvasás, Jade_Sarkany , 2 hozzászólás

Kaland

Három részeg ült a Pravda nevű radikális kocsmában. Egyikük csak iszogatott. Látszott rajta, hogy nem most kezdte. Talán négy napja volt legutóbb józan, lehet, hogy régebben. Nem tudni, maga sem tudja. Minden esetre, a kocsmáros nem akarja, vagy meri kitenni. Ők ketten régi cimborák, még az akadémiáról. Jurij, a kocsmáros karrierjét egy gránát vitte el, a jobb lábával együtt, míg a részegét egy rossz döntés, egy rossz mondat, egy rossz gondolat, vagy tán csak egy rossz helyen felejtett cigeretta csikk. Senki nem tudja.

Tovább


Novella: Bőr

, 114 olvasás, HungarianPixie , 23 hozzászólás

Bánat

Ott álltál.
Álltál és nevettél.
Kinevettél, hogy milyen gyenge vagyok. Gyenge, mert az arcom már megint nem bírta el az öklöd súlyát. Azzal az undorító, perverz vigyoroddal néztél rám. Még most is a szemeim elé tudom képzelni, ahogy felkacagtál és a nadrágodból kifűzted az övedet. Vastag, fekete, bőr öv volt, tőlem kaptad két éve karácsonyra. A csatja fém volt, fájdalmas sebeket ejtettél vele.

Tovább


Novella: Ládagyári történetek Magyarországról (1979-80) 2. rész

, 117 olvasás, Kosztolányi Mária , 26 hozzászólás

Ezek vagyunk

Marinak rémálmai voltak. Látta magát a bíróságon narancssárga fürdőruhában, fázott és nem találta az igazolványát. Szemben a barátnői kiskosztümben, fehér szandálban lakktáskásan sajnálkozva nézték ahogy kotorászik egy reklámszatyorban.

Tovább


Novella: Horgászat és még valami…

, 37 olvasás, Bodortz , 2 hozzászólás

Pillanatkép

Amikor felcsap a harcsafarok, bátyám önfeláldozóan lehuppan a meredek part aljába / máig nem tud úszni… /, s térdig a vízben állva, kezében a merítőt szorongatva várja a további fejleményeket.
- Hű a keservét, de nagy jószág! – hüledezik magáról megfeledkezve. A hal teljes hosszában bukkan fel előttünk. Méternél jóval hosszabb, kígyózó, fekete őslény…

Tovább


Novella: A sors fura fintora

, 47 olvasás, Pacsirta , 6 hozzászólás

Ezek vagyunk

Izgalmas napok vannak mögötte. Előtte az új élet talán még izgalmasabb. Robog vele a vonat a főváros felé. Egyetemi hallgató lesz, kollégista.
Azért ez nagyon igazságtalan, egyszerre, hirtelen vége a gyerekkorának. Ezentúl nem otthon fog lakni, majd csak vendégségbe jár haza. Magának kell döntéseket hoznia. Ezer, meg ezer kérdés nyilallik belé, honnan tudja majd, hogy melyik lesz a jó döntés, mi van, ha mégis rossz döntést hoz, mert nem tudja, hogy az rossz.

Tovább


Novella: Az idézés

, 26 olvasás, Bodortz , 0 hozzászólás

Ars poetica

A történet nem a horgászatról szól, inkább csak háttérül szolgál, de nélkülözhetetlen része annak az eseménynek, ami, mint ezernyi kérdőjellel maradt meg bennem.
Május eleje volt. A meleg téli holmik már a szekrények naftalinszagú mélyén pihentek, langyos szellők kergetőztek a dombok lankáin, így mit is tehetne a szenvedélyes horgász? : Keszegezik.

Tovább


Novella: Tálentum

, 35 olvasás, Bodortz , 2 hozzászólás

Paródia

„TÁLENTUM”

Kora téli délután. Bár a nap ragyogóan süt, odakint mégis vacogtató hideg van. Gyülekezünk a városi Művelődési Ház emeleti termében. A heti kerámia foglakozásra érkezők lassanként szállingóznak, ki egyedül, mások ismerőseikkel, barátaikkal. Jelenleg népes a fazekasság iránt érdeklődő társaság, ám legtöbbjük- bár szeretnék fiúkat is látni közöttük - a szebbik nemhez tartozik.

Tovább


Novella: Ládagyári történetek Magyarországról ( 1979-1980. ) 1. rész

, 126 olvasás, Kosztolányi Mária , 24 hozzászólás

Ezek vagyunk

Szegény Mari. Ott állt a hegynyi magas ládarakás előtt és fenébe kívánta az egészet.
A férfi akit szeretett mindig túlbonyolította az életét. Egyik slamasztikából kerültek a másikba.

Tovább


Novella: Dum spiro, spero - Amíg élek, remélek

, 64 olvasás, Helondale , 4 hozzászólás

Fantasy

Egy téli éjszakán történt, amikor már a kunyhóm felé tartottam, a szokásos erdei sétámból. Szűkös ösvényen haladtam, a szél karján apró pelyhekben hullt alá a hó, fehér lepellel vonva be a tájat. Csizmám alatt meg-megroppant a friss réteg. Már egészen besötétedett, így lámpásomat meggyújtva folytattam utamat.

Tovább


Novella: Dóra és Laci

, 43 olvasás, holdfeny , 2 hozzászólás

Szerelem

Dóra egy a 40-es évei elején járó, életvidám nő volt: hosszú barna haja a derekáig ért, a legszívesebben kiengedve hordta. Csak, ha a munkájában zavarta, akkor kötötte össze vagy tűzte fel. Azúrkék-zöldes szeme gombszemként tündökölt nyáron, főleg akkor, amikor hófehér blúzt és nadrágot viselt, napbarnított bőre pedig ezt csak még jobban kihangsúlyozta. Igazán szép arcú, csinos és ápolt volt. Nőies személyiséggel áldotta meg az élet: nagyon szeretett szabadidejében sportolni, főleg úszni és kirándulni. Csak néha járt hajnalban futni.

Tovább


Novella: Nagyberek

, 47 olvasás, Bodortz , 2 hozzászólás

Megemlékezés

Az alig hektárnyi területű kicsiny vízi világ tele volt mindenféle csodálatos élőlénnyel és mint az később, mindenki meglepetésére kiderült: halakkal. Soha senki nem halászott, a falu széli libákon kívül ebben a titokzatosan susogó, hullámzó nádassal, lengő, barna buzogányokat nevelő gyékénnyel sűrűn telenőtt tavacskában. Felette az Ófalu kerek dombja nézett le rá, meredek vörös agyagos part oldalával amit csak megerőltető “hegymászással” lehetett leküzdeni. Mecseki viszonylatban a helybeliek “hegynek” nevezték az alig megművelhető ősrégi települést, ahonnan apránként leköltöztek a lakók a későbbi, lenti faluba. Csupán a népes roma családok tartottak ki odafent, s így van ez a mai napig.

Tovább


Novella: Pío Baroja: Elizabide, a csavargó (Elizabide el vagabundo)

, 46 olvasás, Potrero , 0 hozzászólás

Műfordítás

Pío Baroja y Nessi:
Elizabide, a csavargó

Cerzala usté cenuben enamoratzia? Sillau is hiri eta guitarra jotzia. (Népszerű ének)

Jónéhány alkalommal, miközben abban az elhagyatott kertben dolgozott, Elizabide, a csavargó ezt kérdezte magától a templomból visszatérő Maintoni láttán:
„Mire gondolhat? Elégedetten élhet? ” Maintoni élete olyan különösnek tűnt neki! Mert az természetes volt, hogy olyasvalaki, aki ő, aki mindig gondtalanul járta a világot, a falun csendet és nyugalmat talál; de Maintoni, aki sosem mozdult ki abból a zugból, nem vágyhat színházba, ünnepségekre, szórakozásra, egy más, mozgalmasabb életre? És mivel Elizabide, a csavargó nem adott választ a saját kérdésére, filozófikusan tovább kapálta a földet. „Erős nő – gondolta eztán -; lelke oly nyugodt, oly tiszta, hogy az már aggasztó.

Tovább


Novella: A szarvas éjszakája

, 30 olvasás, siposi , 0 hozzászólás

Misztikum

Éjjeliőrként óvta az éjszaka csendjét a Telihold. Aurája ezüstös fénnyel vonta be az alatta elterülő völgyet. A halk tücsökciripelést elnyomta a hatalmas fák által fogvatartott köd. Míg fent a hold volt az úr, lent az erdő nem engedett birodalmából. Talán csak a csintalan szellő volt képes arra, hogy megborzolja az áthatolhatatlan lombkoronákat.

Zihálva futott a vadász a magas fák között. Léptei alatt csikorgott az avar. Gyors mozdulatokkal csapta félre az arcába kapó faágakat. Összpontosított, de útját csak néha világította meg a sűrű ködbe be-bepislákoló sápadt holdfény. A Szarvast üldözte s minden ilyen pillanatban fel-felsejlett előtte a rohanó állat hatalmas alakja. Vajon csak csalogatja őt az erdő rég elfelejtett zugai felé?

Tovább


Novella: Megbocsájtás

, 52 olvasás, Lulemy , 9 hozzászólás

Sors

Bizonyára minden festőművész ecsetért kiáltana, ha megpillantaná ezt a szemet gyönyörködtető, meseszép tájat.
Kék hegyek ölelik körül a völgyet, óvón és féltőn, hogy oda semmi rossz, semmi gonosz be ne férkőzzön.
A völgyben pedig hatalmas, égig érő fenyők karéjoznak egy hosszan elterülő, fehér épületet, mely egyszerre egyszerű és impozáns: Magán viseli a klasszicista építészet jegyeit. Rajta az antik görög díszítések egyfajta előkelőséget mutatnak, és a tetőt is mívesen megmunkált görög oszlopok tartják.
Az egész épület nyugalmat és egyensúlyt áraszt, olyasfélét, hogy a civilizáció forgatagában megfáradt embernek kedve támadna itt maradni, és semmit sem csinálni. Semmi mást, csak élvezni ezt a kimondhatatlanul értékes csendet és gyönyörködni ebben az Isten-alkotta festői tájban.

Tovább


Novella: Túl a fájdalmon

, 71 olvasás, Lulemy , 14 hozzászólás

Sors

A nevem Emily Larsson.
Lánya vagyok a svéd hegyeknek, az ott élő fenyveseknek, magamban hordozom a hegyek tiszta levegőjét és a tenger morajlását.
Otthon vagyok Skócia felföldjein, ismerem völgyeit, tavait, barátom minden kanyargó folyó.
Ereimben a skót és a svéd vér egységet alkot, származásomat - mint valami gyémánt koronát a fejemen - büszkén viselem.

Valaha boldog voltam és szerelmes.
Azt gondoltam, a szerelemnél nincs nagyobb és nincs hatalmasabb úr. Tizenkilenc éves voltam és úgy éreztem, a Menny a Földre költözött, mert boldogságom földöntúli volt David oldalán.

Tovább


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 47
Regisztrált: 11
Kereső robot: 45
Összes: 103
Jelenlévők:
 · Aimee
 · Bari
 · barnaby
 · BFanni
 · fmintdénes
 · Gurma
 · Idegen
 · Jade_Sarkany
 · lyanoka
 · Tollas
 · Tündérke


Könyvajánló

Gál András Andor:
Nincstelen kéj



Jay Simpson: Nincstelen kéj

"Jay Simpson egy útkereső. Fiatal művész, aki sajátos önkifejezésével új világot mutat az olvasónak. Szórakoztatni, elkápráztatni akar… néha még tanítani ...


Tovább...

Zeneajánló

Van Segítség
Küldte: Gabriel

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Véletlen (mû) ajánló...


Kategóriák


Irodalom


· Ballada:154
· Blog:87
· Bohózat:6
· Dal:1084
· Epigramma:11
· Esszé:185
· Ez+az:6317
· Haiku:1322
· Jegyzet:1110
· Képvers:126
· Kockavers:22
· Krimi:115
· Kritika:25
· Limerik:24
· Memoár:585
· Mese:675
· Novella:3756
· Próza:1924
· Prózavers:224
· Regény:1700
· Rondó:5
· Sci-fi:182
· Sírfelirat:4
· Színmű:2
· Szonett:847
· Szonettkoszorú:11
· Tanka:36
· Vers:63143

Zene


· Album:3
· Klipp:85
· Zene:162

Galéria


· Digitális grafikák:928
· Festmények:650
· Iparművészeti galéria:275
· Rajzok...:1767


Page generated in 1.0775 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz