Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

3840 alkotás (192 oldal, 20 alkotás/oldal)


Házi pályázat/ próza, novella: Szabadság/ Origó

, 21 olvasás, , 3 hozzászólás

Ezek vagyunk

Szerző: … Szerda van.
- Nem bír jelentőséggel, csak pusztán egy elkerülhetetlen ténymegállapítás. Mondhatnám azt is, hogy nem kedd. Vagy akár csütörtököt is mondhatnék a közhellyé csépelt, frappáns agyfasz kedvéért. De nem teszem. Szerda van. És most, hogy kellőképp körülhatároltuk e puszta tényt, ami nem jelent semmit, próbálom élvezni az apró győzelmet a hétköznapok hazugságai felett. S közben hűvös búzasörrel öblögetem ki a számból az álságos szavakat. Sok volt. Már több mint elég. Eladtam mindent, mert minden eladó és valaki mindig megfizet érte…

Tovább


Novella: Egy korty Red Rose

, 12 olvasás, talina , 4 hozzászólás

Spirituális

„Eladó felújítandó 52 m2-es, 1+1 szobás, összkomfortos, tehermentes ingatlan Bp. belvárosában. ”


Újabb zaklatott álomból ébredt. A sötét szobában pirosan világító óra 3 óra 20-at mutatott, mint már annyiszor. Joe vörös haja nedvesen tapadt a tarkójára és a homlokára. Tapasztalatból tudta, hogy vége az alvásnak. Felkelt hát az ágyból, szárazra cserélte az átizzadt pólót és a konyhába indult. Gordon nem zavartatta magát, egy halk nyávogás után kiflibe gömbölyödött és aludt tovább. A kíváncsi Ficánkát a teafőző sípoló hangja csalta a konyhába. Kedveskedve körbedörgölte gazdája lábszárát és nyafogva tett szemrehányást a korai ébresztő miatt. Joe ásítozva mártogatta a teafüvet a gőzölgő vízbe, a bögre fülére csavarta a cérnaszálat és próbált rájönni, milyen nap is van. Vasárnap. Miért mindig vasárnap alszik rosszul? Mi az ami nem hagyja őt pihenni? Félelem? Fájdalom? Nem tudja soha felidézni a lidérces álmokat.

Tovább


Novella: A bankett

, 14 olvasás, Menda , 0 hozzászólás

Felnőtteknek

Lassan kezdett fény derengeni az utcán. A korán kelő énekesmadarak már javában nótáztak. Ébresztgetni kezdték a természetet, vidám dallal köszöntötték az új napot. Belli ekkorra már kezdett kijózanodni. Semmit nem hallott a kinti csicsergésből, egyfolytában azon gondolkodott, hogyan kerülhetne ki innen mihamarabb.

Tovább


Házi pályázat/ próza, novella: Szabadság/ Szabadság

, 32 olvasás, , 3 hozzászólás

Paródia

Szerző: Péter és Pál egyetemista koruk óta jó barátok. Péter újságíró és három óvodás korú gyermek édesapja. Pál friss házas és felesége éppen babát vár. Ezért amikor Péterrel találkozik, nagyon felvidul, alig várja, hogy megossza vele a nagy hírt.

-Szia, Péter! - köszönti szívélyesen őt, miközben arcán szelíd mosoly jelenik meg.
Péter viszont elég gondterhelt képet vág. Pál ezért meg is kérdezi tőle: - Hogy megy a munka barátom?
Péter nagyot sóhajt, majd így szól:
- Drága barátom! Ne is kérdezd! A főnököm most sózott rám egy cikket a szabadságról. Azt sem tudom, hogy kezdjek neki. – fejét az arcába temeti.

Tovább


Novella: Mary Blue én el…

, 24 olvasás, northman , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Ahogy a járdáról lelépett megbotlott a macskakövön. Közben úgy látta mintha megmozdult volna a szürke kockákkal kirakott utca, akár egy kígyó, vagy letört gyíkfarok.

Lehet, hogy él? Kérdezte félhangosan. Élek? Kérdezte bent önmagától. Olyan sokat sejtető, de gúnyos hangsúllyal, amivel magában – magával beszélt.

Megjegyzés: 2017. 09. 12.

Tovább


Novella: Motel

, 17 olvasás, northman , 0 hozzászólás

Abszurd

ényelmetlen felesleges és gusztustalan dolgok vesznek körül. Egyáltalán nem zavar. Itt fekszem egy ócska motelszobában, éppen haldoklom. A plafont nézem. Megannyi repedés vakolathiányos folt duzzanat és furcsa vonal. Akár titkos térkép is lehetne. Valami rejtett dologról, ami megváltja, megöli, esetleg kiöblíti a remény után loholó emberek életét.

Tovább


Házi pályázat/ próza, novella: Szabadság/ A torony

, 52 olvasás, , 3 hozzászólás

Fantasy

Szerző: Az ég sötétkék kárpitjára felakasztott izzó gömb volt a délutáni nap, melynek sugarai bizony-bizony csak alig enyhítették a korán jött ősz hidegét. A magasban madarak kergetőztek a felhőkkel, melyeket fekete fonálban ijesztgetett egy magas kéményből lágyan emelkedő, kanyargó füst. Magányos kovácsműhely állott a folyó partján, szomszédságában szomorúan bólogató füzekkel, istállóval, kúttal, gerendából rótt házikóval. Lovas zötykölődött fáradtan a magas nyeregében, de hallva a műhelyből kihallatszó csengést, megélénkült. Szél által cserzett arcán valamiféle halovány öröm suhant át bizonytalanul. Végre. Itt emberek élnek.

Tovább


Novella: Cserevirág

, 28 olvasás, deb , 4 hozzászólás

Ezerszín

Elképesztő történetem van egy cserepes virágról. Annyira elképesztő, hogy lehet, el se hiszed, amit hallasz.
A virág, önmagában valami fantasztikus csoda volt! Egy nagy fadézsában állt Lujzinál, az idősödő, viszont mindig mosolygó, kedves Lujzi néni nappalijában. Egészen az ablaknál ácsorgott nem túl magas, karvastagságú szárral figyelve a világba szét, s kis tömzsi törzséről lógatva számos indájának kusza szövevényét. Csuda virág volt ez a Lujzi virága, mert soha emberfia ilyet még nem látott.

Megjegyzés: 2006. október

Tovább


Novella: Skizofrénia

, 52 olvasás, deb , 14 hozzászólás

Felnőtteknek

Nagyapó egykedvű, bamba arccal, és némán bámult a szobában. Világba dermedő tekintetén látszott, nem lát semmit. Pedig nem vak. Danit se látta, aki 21 évével egyedül hagyva próbált neki inni adni, sikertelenül. A víz, csak folyt az öreg nyakába nyeletlenül.
A fiú épp szellőztetett. Apjától, aki külön élt, nem oly rég tért haza. Nem szokták őt magára hagyni az öreggel. Anyja elment, bár kis időre, a fiú időérzéke a végtelenbe szállt.

Megjegyzés: 2007. 02. 11.
(Igaz történet egy harmadéves egyetemista fiúról…)

Tovább


Házi pályázat/ próza, novella: Szabadság/ Ébredés

, 44 olvasás, , 5 hozzászólás

Álom

Szerző: Bármerre nézett fények játékai vették körül, a felcsendülő zene elárasztotta és fülében
lüktetett ritmusa. Egy táncparkett közepén volt, sodorta a tömeg, együtt mozgott a táncoló
párok keltette lendülettel. Micsoda felkavaró boldog érzés! Testében pezsgett a felforró-
sodott vére, égette arcát a pír. Ellazult a forgatagban, lába súlytalanul pörgött, haja
arcába csapódott minden mozdulatra. Nevetése áttörte gátlásait, visszhangként csengtek
összemosódva a teremben tomboló zenével. És a táncpartnere! Micsoda férfi! Még sosem
látta azelőtt. Meleg barna szemében csábító mosoly bujkált és vele együtt nevetett.
Testük időnként összeért, majd hirtelen szétvált, kezük e közben sem eresztette el
egymást, ujjaik kapocsként fonódtak össze. Karcsú derekát ölelésbe vonta, majd kipörgette,

Tovább


Házi pályázat/ próza, novella: Szabadság/ Csendbe zárva

, 63 olvasás, , 5 hozzászólás

Ezek vagyunk

Szerző: Ma is tisztára suvickolta kopottas bakancsát, mielőtt felhúzta, mint immár negyven éve minden nap. Ma is félrelökte a fürdőszobatükör félig leszakadt polcán a borotvahabot, és a Baba szappant bevizezve kezével dörzsölt alkalmi habot képére a borotválkozáshoz.
Erről eszébe jutott Juci - ő mindig mérgelődött ezen, hiszen nem dísznek vette a kellemes illatú, épp divatos márkájú borotvacikkeket - de Juci már nincs itt, hogy mormogni tudna.
Ezen a gondolaton elmosolyodott. Fura dolog ez. Amíg nap mint nap hallgatta a folyamatos dödögést - hol ezért, hol azért - borzasztóan idegesítette.

Tovább


Novella: Az anya

, 25 olvasás, deb , 2 hozzászólás

Szeretet

A szoba csendes volt. Hajnali madárcsicsergés halk zenéje trillázott a közelből. Mézi hallotta, egy pillanatra felemelte a fejét és elmosolyodott. Gesztenyebarna hosszú haját összefogta hirtelen egy francia csattal és tarkójára tűzte, hogy a lehulló tincsei ne zavarják tollát a papírja alatt. A könnycsepp ott kuporgott az orra hegyén, méltatva a mélybe hullás esélyeit, de elmaszatolta arcán. Írt tovább. Mikor végzett az írással, borítékba hajtotta levelét, majd a címzett helyére hirtelen kanyarította: Anya

Tovább


Novella: Anna néni

, 42 olvasás, deb , 16 hozzászólás

Sors

Anna néni egyedül élt egy belvárosi bérház másfél szobás lakásában, 94 évesen. Menni nem tudott, hallása megromlott. A lánya nővérbankból bérelt ápolókat az ellátására.
Mikor Dóra, a kivezényelt inspekciós nővér belépett a lakásba, mindenütt katonás rend és tisztaság fogadta. Az éjszaka ott őrködő kolleganője mindent elmondott, amit tudnia kellett.
– Jól aludt, megmosdattam, éjjel nem kért ágytálat, most üldögél a fotelban és alszik.
Csak őrizni kellett Anna nénit, aki egész nap ült, és aludt. Nem ébredt fel a járkálásra sem, pedig a parketta recsegett, ahogy Dóra elment mellette. Ült a fotelban, lábai kockás pléddel betakarva, kezei az ölében, feje kissé hátrahajolva. Millió ránc ékesítette hosszúkás arcát, hófehér hajának kontya a feje búbján csücsülve mozgott, ahogy lélegzett. Kintről a város zaja, halkan szűrődött be az ablak apró résein, a félig zárt keretek között kúszott be a szoba mély csendjébe.

Tovább


Házi pályázat/ próza, novella: Szabadság/ Huszonöt-harminc

, 80 olvasás, , 5 hozzászólás

Felnőtteknek

Szerző: Hónapok óta végigálmodom, mintha a valóságban élném meg újra és újra. Már álmomban is tudom, hogy csak álmodok, mégsem zárulnak másként a képsorok, mégis végigélem a valóságos teljes hosszát az álomnak, és álmomban is tudom, hogy mikor fogok felébredni. Pont akkor, amikor a kezemben tartom a véres hímtagot, és begyűröm a meglepetéstől kitátott szájába. Csak ekkor ébredek, amikor a sértettség, a megalázottságérzés és becsapottság elégtételt vett, és a pillanatokig tartó mámoros boldogság érzése eszméletre ébreszt. Nem bántam meg és nem is fogom megbánni soha.

Tovább


Novella: A jégkrém

, 35 olvasás, Menda , 10 hozzászólás

Felnőtteknek

-Készen van már? Még most sem! Siessen már, ne aludjon!
-Ne sürgess már te némber! Öreg vagyok én már, nem megy olyan gyorsan!
Vén marha – gondolta magában Rozi. Miért kell ennek a lagymatag öreg embernek még nő? Végül is nem baj, mert sok pénze van. Csak végezne már!
-No, kész vagyok már, mehetünk.
-Oké, de várjon még egy kicsit elnyomom a cigimet. – felelte Rozi és egy utolsó szippantás után kinyitotta a kazán ajtaját és rádobta a hamu tetejére a csikket. – Most már mehetünk!

Tovább


Novella: Vihar

, 36 olvasás, deb , 6 hozzászólás

Felnőtteknek

Azon az osztályon valami elképesztő szervezetlenségnek tűnő örök nyüzsgő munka folyt. A sebészet ˝nemszeretem˝ kórterme az elárvult öregasszonyokkal, hajléktalan árvákkal, akiknek utolsó menedéke volt ez a kórterem. Jó nagy hodály, ahová bezsúfoltak tizenkét ágyat, s néha még többet is, ha a szükség úgy hozta. Az ablak felől hatot úgy, hogy az ágyak fejvégénél ˝húzott˝ a három ablak, s szembe oldalon csak a falnak tolva a másik hat beteg. Érszűkületes, cukros vagy vérző szerencsétlenekkel volt tele, alig-alig olyan nappal, amikor páran lézengtek benne. A nővérek közül, aki megnyerte, – még két kórtermet kapott bónuszba is – az, bizony elveszett ebben a rengetegben. Reggel bement, és délben látták újra, akkor is épp azért, hogy az ebédhez készülve megint csak betérjen oda etetni.

Megjegyzés: 2006. 12. 16.

Tovább


Novella: A Pap

, 47 olvasás, deb , 12 hozzászólás

Ezek vagyunk

A reverenda csak lobogott a lába körül, ahogy lépett, barna cipőjének orra ki-kibukkant szoknyája alól. Melege lett, bár a Nap nem sütött, kósza felhők fogócskáztak lassított felvételt az égen. A gondolat melegítette, hogy Bözsivel, régi jó keresztény hívével mi lehet. Lassan már két hete nem járt a templomban, és ez már nagyon sok, ha Bözsire gondol. Bözsire, aki minden misén az első sorban kuporgott fekete keszkenőjében. De rá gondolt. Még így is, hogy nagyon melege lett tőle. Zugló kis földszintes sorházait hagyta maga mögött, mire betért a patak melletti utcába. Ott lakott Bözsi, jól tudta, hiszen már húsz évnél is több, mióta ismeri.

Tovább


Novella: Viziten

, 35 olvasás, deb , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

A kórteremben kilencen feküdtek. A tízedik ágy üresen szellőzött, matracai híján csak az emléke maradt annak, aki pár órája nyomhatta még őket...
A maradók megnyomorított életükkel, fakó hajjal, megtört tekintettel félték az életet tovább. Így, a takaró alatt nem láthatja a bekukkantó, hogy a kilenc embernek két lába van, s az a kettő sem nőtt egy törzs alá. Beszélgetnek, s ahogy száll a szó, úgy illan a cigaretta szürke füstje, mint az ő életük; céltalanul.

Tovább


Házi pályázat/ próza, novella: Szabadság/ Adria

, 77 olvasás, , 5 hozzászólás

Felnőtteknek

Szerző: A nevem Paolo, és kilenc éves vagyok. Az Adriai-tenger partján élek édesanyámmal, jelenleg egy Adria nevű emeletes házban. Viccesnek találtam, amikor egy hónappal korábban anya elmesélte, hova fogunk költözni, ugyanis a házat ugyanúgy hívják, mint őt: Adria.
Azt is elmondta az új lakhelyünkről, hogy majd itt megtaláljuk azt a szabadságot, amit egész életünkben kerestünk. Bár nem értettem, ő milyen szabadságot keres, hiszen a nap nagy részében mindig távol volt az otthonunktól – akárhol is tartózkodtunk épp.
A hét minden napján különböző színű ruhát vett fel. Hétfőn fehéret, kedden sárgát, szerdán pirosat, csütörtökön kéket, pénteken zöldet, szombaton barnát, vasárnap pedig feketét viselt.


Megjegyzés: *Alkyoni Papadaki

Tovább


Novella: Vidám vagyok

, 30 olvasás, deb , 8 hozzászólás

Ezerszín

Vidám vagyok. S ha vidám vagyok, az élet mindig csodálatos. Mert a kedvem széles, elterül rajtam a derű, és minden, ami körülvesz, csupa mulatság. Még az út szélén leintő morcos rendőr se szegi kedvem, aki félreállít. Hirtelen fékezek, mire ijedten kap az oldalához, és én vigyorgok. Mert mókásnak találom, hogy a füle kettéáll, pedig ez normális. De az már egyáltalán nem normális, hogy amíg ő beszél, én azon szórakozok, milyen érdekesen mozog az orra, ahogy artikulál. Csak mosolygok, s mire valami pótizzók felől érdeklődik, már pukkan belőlem a nevetés. Pótizzó? Nocsak! Hová is kéne nekem az? Gondolja tán ő, hogy az agyamba, de én vidám vagyok, és kacagva borítok lába elé mindent, amit a csomagtartóban találok. Válasszon, aztán mozgassa az orrát másra!

Megjegyzés: 2007. 11. 08.

Tovább


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 30
Regisztrált: 6
Kereső robot: 24
Összes: 60
Jelenlévők:
 · bbbbb
 · deb
 · mermaid
 · peresz
 · soulkeeper
 · talina


Könyvajánló

Szalesz:
Szívem beszél



Szalóky Andrea: Szívem beszél

"Fagyott földem nem terem már
Kalászt, ha el is jön valaha a nyár.
Mosolyra meddővé vált arcomon
A bizonyság: rám örök tél vár."...


Tovább...

Zeneajánló

Kuli Benjamin: Main Theme (Phoneix Project)
Küldte: Sheodon

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Véletlen (mû) ajánló...


Kategóriák


Irodalom


· Ballada:156
· Blog:124
· Bohózat:6
· Dal:1100
· Epigramma:11
· Esszé:185
· Ez+az:6341
· Haiku:1354
· Házi pályázat/ próza, novella:15
· Házi pályázat/ vers:20
· Jegyzet:1127
· Képvers:128
· Kockavers:22
· Krimi:113
· Kritika:25
· Limerik:25
· Memoár:589
· Mese:682
· Novella:3826
· Próza:1983
· Prózavers:230
· Regény:1765
· Rondó:6
· Sci-fi:185
· Sírfelirat:4
· Slam költészet:22
· Színmű:2
· Szonett:860
· Szonettkoszorú:11
· Tanka:38
· Vers:64181

Zene


· Album:9
· Klipp:89
· Zene:170

Galéria


· Digitális grafikák:986
· Festmények:652
· Iparművészeti galéria:284
· Rajzok...:1782


Page generated in 0.1449 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz