Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

3876 alkotás (194 oldal, 20 alkotás/oldal)


Novella: novemberi mese

, 40 olvasás, ÉvIda , 9 hozzászólás

Sors

Gyönyörködik az ősz színeiben, ezer árnyalatban: sárgák, barnák, vörösek a hegyek, az erdők. Mégsem szereti, hamar sötét van, mint egy kis gyík, a nap melegére vágyik, de tűző sugarai elől elbújik egy kő alá.
Kocsijának gyorsabb tempót diktál, így világosban a nyaralóhoz ér.
Ismerős utcák, házak, fák és bokrok. Zoltánnal minden nyáron itt töltenek legalább egy hetet, függetlenül attól, hogy kánikula, vagy pulóveres, sírós idő van.

Tovább


Novella: Túl a Tengeren - Előhang

, 21 olvasás, SusanWinter , 3 hozzászólás

Fantasy

A viharfelhők indigókéken borultak a tengerpart szürkésfekete szirtjei fölé. A szél napnyugat felől fújt, tovább dagasztva a hamarosan esőt ígérő felhőket. Utóbbiak még egy-egy elvétett foltban láttatni engedték a csillagokkal telitűzdelt eget. Az egyre erősödő sötétségben, madártávlatból nézve kicsi, embermagasságú alakok mozogtak kezeikben apró kelyhekkel, melyek némelyikében tűz égett, másokban pedig tengervíz csobbant a kehely szélének. Azok akiknek gyertyához hasonló kehely volt a kezükben, mutatták az utat a többiek számára.

Tovább


Novella: Rémmesék könyve

, 13 olvasás, kovacsgabor , 0 hozzászólás

Misztikum

Pokoli egy éjszaka volt. Soha nem féltem még annyira, mint akkor. Mindenről az a förtelmes, sátáni könyv tehet.
Este volt már, bár sötétedés előtt kezdtem el olvasni a könyvet, ami annyira magával ragadott, hogy nem is bírtam abbahagyni az olvasást addig a bizonyos pontig, mikor elmém már nem bírta tovább (legalábbis ezt állítják az orvosok).

Tovább


Novella: Isten és az Ember - 03. Képzelet vagy valóság?/részlet/

, 26 olvasás, Forever , 3 hozzászólás

Elmélkedés

Az Ember kilépett a kétemeletes elmegyógyintézet tetejére, de mielőtt még becsukhatta volna az ajtót az Angyal is utána surrant.
- Okkal nem szóltam, hogy feljövök. - állt elé rosszallással tekintetében. - Kicsit egyedül szeretnék maradni, kérlek tartsd ezt tiszteletben.
- A szobádban bármikor lehetsz egyedül. Mért kéne ehhez feljönnöd ilyen magasra?
- Nem tartozok neked elszámolással.
Az Angyal felelet helyett néhány másodpercig elgondolkodva maga elé nézett, aztán bólintott.
- Rendben. Legyen, ahogy akarod. - tárta szét a karját, és a következű pillanatban köddé vált, mintha ott sem lett volna.

Tovább


Novella: Lélekharang

, 36 olvasás, kovacsgabor , 2 hozzászólás

Abszurd

Az élet „csalfa vak remény”. Csupa szeszély és ebből adódóan teljesen kiszámíthatatlan, akár egy ködbe burkolt hegyóriáson kígyózó szerpentin, teli váratlan kanyarokkal, melyek nem tudni merre sodorhatják az embert. Vannak táblák és egyéb közúti jelzések, van cd-lejátszó, andalító muzsikával és távolsági fényszóró reflektor, de a vakító fehérséget körülölelő sötétség mélyén, akármi rejtezhet. Csak két dolgot tehetünk: reménykedünk, hogy nem veszünk el és tovább haladunk, amerre az utunk visz, és ha erről az útról véletlenül lesodródunk...

Tovább


Novella: Az elegy

, 34 olvasás, Frekventor , 5 hozzászólás

Somolygó

Józsiék egy kis falusi házban laktak, neje is ő is hatvan felé közeledett, békés öregkorra számítottak a csendes környéken. Mint ahogy faluhelyen szokás, pálinkát főztek, bort készítettek, módjával iszogatták a kotyvasztott alkoholokat. Józsi különösen akkor nézett a pohár fenekére, ha náthás lett, ezt a betegséget utálta a legjobban.

Tovább


Novella: Agyrém

, 27 olvasás, kovacsgabor , 2 hozzászólás

Abszurd

1.

Átlagos napnak indult ez is, mint a többi, de mikor a mérleg nyelve rossz irányba billen, bármi megtörténhet és akkor, mikor az ember már azt hinné, minden rendben van, hirtelen elromlik és tönkre megy minden.

Tovább


Novella: A közellenség

, 45 olvasás, Frekventor , 7 hozzászólás

Kaland

Kovács Géza már húsz éve oktat elektronikát a helyi középiskolában. A tanári kar befogadta, és kellő tisztelettel kezelte a csöndes, nyugodt középkorú férfit. Kovács úr egyedül élt egy kétszobás első emeleti lakásban, ahol az egyik szoba inkább hasonlított egy műhelyre, a két hosszú asztalon rengeteg műszer és szerszám hevert, a köztük levő szabad térben egy szál gurulós szék terpeszkedett. Amikor kísérletezett, sokszor magáról megfeledkezve gördült jobbra-balra vele, az alsó lakó ilyenkor haragosan felkopogott, ennek azonban kevés foganatja volt. Ha közel járt egy megoldáshoz, se látott, se hallott, őrült iramban keresgélte a megfelelő eszközt, ami segítheti munkáját. Sokszor az éjszakába nyúlt serénykedése, ilyenkor nem evett, nem ivott, nem volt egy nyugodt pillanata.

Tovább


Novella: Egy eltévedt lélek kálváriája

, 36 olvasás, kovacsgabor , 6 hozzászólás

Halál

Christopher nem tudta mennyi ideje történt, hogy a szerelme el-hagyta. Már nem is emlékezett rá, hogy nézett ki, vagy, hogy szerette-e. Csak a keserű fájdalom és az üresség maradt.
Talán három napja lehet, hogy a szoba üres falai közt, a padlón saját mocskában heverve, a plafont bámulta. Tüdejét száraz, áporodott, húgyszagú levegő töltötte meg, minden egyes belégzéskor. Az egész annyira andalító volt, mint egy álom. Az idő megszűnt létezni.
Szemhéjai nehezedni kezdtek a kimerültség súlyától és lassan, komótosan csukódtak össze, majd sötét lett…

Tovább


Novella: Buszon

, 40 olvasás, northman , 1 hozzászólás

Abszurd

Ülünk a buszon. Kel fel a nap. És mi történik? Az első ülésen a lány lassan partot ér. Míg te az éjszakai álmok salakját rágod kiszáradt torokkal, ő a magány haját fonja sajátjaként finom kontyba / ilyent ma már látni sem lehet /.

Tovább


Novella: Egy szál gyertya

, 42 olvasás, lyanoka , 3 hozzászólás

Halottak napja

Október múlt egy nappal. A Bükk, mintha szégyellte volna őszi meztelenséget, ködleplet vont már az erdőre reggelenként, bújtatva, rejtegetve, dugdosva lombtalan fáit, csupasz bokrait a nedves szürkeségbe. Alkonyatkor meg, mikor híre-hamva sem volt már a reggeli ködnek, az öreg Bacsó János még a pírt is látni vélte a szégyen miatt, pedig csak a lemenő nap bágyadt sugarait törték meg a felhők a Nagy-bérc felett. Amolyan igazi nyársirató idő járta már. Egykor, szerette az őszt. Tudott gyönyörködni benne, el-elnézegette a levelek színe változását, kedvelte a zizegésüket, örült a ködbefúródó első napsugárnak, mely véget vetett a kora reggeli láthatatlanságnak és felszippantotta a hideg harmatcseppeket.

Megjegyzés: Ezt az írást nem én követtem el, hanem egy ismerősöm, aki réges-régen adta ezt nekem. Sajnos ő eltűnt, de ez megmaradt nekem, amit most számotokra is átnyújtok. "

Tovább


Novella: Passió XXI.

, 37 olvasás, kovacsgabor , 2 hozzászólás

Abszurd

„I tell you to enjoy life I wish I could but it's too late” Ez volt a Black Sabbath és a Paranoid című slágerük. Jó reggelt mindenkinek! Április negyedike van. A mai napon felhős, bo¬rús időjárás várható... – így indult minden nap. Az éterben P. J., egy kellemesen mély tónusú, bariton hangú ipse, lökte a sódert, miközben én készülődtem, hogy a rendszer „kifinomult” és „tökéletes” gépezetében, újra elfoglaljam a helyem.

Tovább


Novella: Isten és az Ember - 02. A hitetlen

, 51 olvasás, Forever , 3 hozzászólás

Gondolat

- Isten nem létezik. Sőt, tudod mit mondok, Isten egy rossz vicc! - rázta a fejét a Hitetlen. - Már évszazadok óta ezzel a maszlaggal áltatja magát az emberiség.
- Ha nem is hiszel Istenben, ilyeneket akkor sincs jogod kijelenteni. - felelte az Ember, kicsit megemelve a hangját.
- Mért ne lenne, ha így gondolom? Aki nem létezik, azt nem is sérthetik a szavak.
- Van rá bizonyítékod, hogy nem létezik?

Tovább


Novella: Bogaraim

, 37 olvasás, Hypnos , 0 hozzászólás

Abszurd

Megtörtént eset alapján.

A poloska vadul csapkodott a szárnyaival, hogy az oldalának csapódó erős szélnek valahogy ellen tartson. Kiszemelt az előtte álló magas épületen egy ígéretes ablakot, ami mögül kellemes meleg áradt. Úgy gondolta el fogja tudni érni, de a reményeit -saját magával együtt -szép elfújta a szél, az ablak pedig balra vándorolt előle. Azonban nem adta fel és rögtön kinézte magának a következő, jobbról érkező, ablakot, de hamarosan az is követte társát balra. A poloska kezdett kissé frusztrált lenni, mikor már a harmadik ablak is így faképnél hagyta. Úgy érzete, hogy egyhelyben repül, ami nem is biztos, hogy annyira távol állt a valóságtól.

Tovább


Novella: Szerelem és csalódás monszun idején.

, 44 olvasás, Sutyi , 6 hozzászólás

Szerelem

Behúzom magam mögött a nehéz, veretes, kovácsoltvas kaput a nyelvstúdiónál, és elindulok hazafelé, a Kapy úton. Még jó is, hogy lefelé kell mennem, bár így sem könnyű a teli talpú szandálomban fékezni magam, hogy el ne csússzak a nedves aszfalton. Csepereg az eső, de most nem bánom, mert ez olyan májusi langyos eső, amire azt mondják aranyat ér.

Tovább


Novella: Felelsz vagy mersz? (értem)

, 62 olvasás, Aevie , 8 hozzászólás

Halál

- Most már levetkőzhetek?
A férfi oldalt biccentve arcát merengett el a nő kérdésén.
- Mármint öltözni. Felöltözni szeretnél, nem? - Meztelen vállai után mellén csupán időn kívül időzött fürkésző tekintete. A nő úgy billentette tagadásra arcát, hogy szemeiben egyszerre tűnt kialvatlannak a fény, s ragyogónak a tudatlanság. Aztán mozogni kezdett: először is elnyomta ujjai között a narancssárgán izzó cigarettát – fel sem szisszent, helyette a férfi fogai martak önnön ajkába, ahogy figyelte az égési sebet a nő bőrén.

Tovább


Novella: Fák országa

, 49 olvasás, Csomor Henriett , 4 hozzászólás

Természet

Gyönyörű napsugaras ősz volt. Mátyásmadár rikoltozik, a dióért. Ismerem ezt a jómadarat, egész nyáron hallgat, aztán ha beköszönt az ősz, akkora ricsajt csap, mindenféle madár hangot utánozva még el nem csen a fáról egy- két szem diót. Naponta többször eljátssza a pimasz madara.

Megjegyzés: 2017. szeptember 13.

Tovább


Novella: Egyetlen szabad éjszaka

, 49 olvasás, Agatha_Keyguard , 4 hozzászólás

Fantasy

Amikor felébredtem, már sötét volt. A Hold magasan járt, a felhők lusta ecsetvonásokként kúsztak az égen. Ez volt az első, ami tisztán kirajzólodott előttem. Elgémberedett tagokkal léptem az ablakhoz és fáradtan ültem az ablakpárkányra. A látkép más volt, mint amire emlékeztem. Az égigérő fákat egymásra épített házak zsúfoltsága váltotta fel. Ezernyi kéményből dőlt a füst, a macskaköves utcákat lámpák sokasága világította be.
Az érzések álmosan ébredtek fel bennem; az őszi hideg elmúlása végigborzolt, a víz és égett fa illata ismerősként keveredett az emberi szagokba. Mély levegőt vettem. Lehunyt szemmel hagytam, hogy a világ megannyi rezdülése magával ragadjon. Mögöttem csend honolt a szobában. Néha megreccsent egy elkorhadt bútor, a falak mélyén egerek neszeztek. A házon is végigsöpört az elmúlás. Üresen maradt és elhagyatottan. Akárcsak én.

Megjegyzés: Egy megkésett pályamű a második Házi Pályázatra.

Tovább


Novella: A sziget

, 68 olvasás, lyanoka , 8 hozzászólás

Ezek vagyunk

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hajóskapitány. De mivel egy hajóskapitány mit sem ér hajó nélkül, volt neki egy rozoga, ütött kopott vitorlása, amellyel régóta rótta a végtelen óceánokat, kikötő után kutatva. Rozoga volt a hajó, akár a kapitány, mindkettejüket már jó ideje hajtotta a huhogó szél ereje, s mosta őket szakadatlan a hullámok magasba csapó, hideg habtaréja.
Történt egyszer, hogy a kapitány fáradt szeme megpillantott valamit a nyugvó nap varázsolta aranyóceánban. Megtekerte hát a kormánykereket, s mivel kedvező szelet kapott, arrafelé vette az irányt. Aprócska sziget bukkant fel, s kikötője hívogatóan integetett a vándorok felé. Ej, tán már nem is emlékezett a kapitány ilyen kis biztonságos helyre, mint amilyen ez volt.
Pár kicsiny házikó, néhány kisded fa, bokrok, kút, egy dombocska… emberek.

Tovább


Novella: Elmerülés

, 40 olvasás, Daniev , 2 hozzászólás

Gondolat

Egy nagy „burit”. Nincs is ilyen szó, ennek ellenére az elmúlt huszonkét percben számtalanszor hallottam. Mit jelent ez? Vajon a pénztárban álló kiscsajnak van róla fogalma? Egyáltalán elszokott ő vagy valamelyik arctalan, személyiség nélküli kollégája gondolkodni rajta? Vagy túlságosan lefoglalja a tökéletes kiszolgálás? Menekülnek a szabadságba, mint azok a derék, rendes emberek, akik idén nyáron eljutnak valamelyik tengerpartra. A kemény hétköznapok után végre kiszakadnak a szürke életükből. Sietve nyúlcipőt húznak a facebooknak megörökített szelfik világába. Napokig, hetekig, sőt, még decemberben is posztolnak a fergeteges, napsütötte órákról. Az egész közösségi háló egy kurva nagy boldogságbomba, nem?

Tovább


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 41
Regisztrált: 6
Kereső robot: 59
Összes: 106
Jelenlévők:
 · Aevie
 · karola
 · legna
 · PiaNista
 · SunVice
 · Tóth Edit Magdolna


Könyvajánló

Dharlon:
Lélekösvényen



Mester Zoltán (Dharlon): Lélekösvényen

Egy ösvény, mely az élet erdejének sűrűjén vezet keresztül. Az utazás során találkozunk az erdő szépségeivel: öröm, bánat, fantázia, szerelem, ...


Tovább...

Zeneajánló

Landmine: A létért folyó sivár küzdelem
Küldte: drapery

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Véletlen (mû) ajánló...


Kategóriák


Irodalom


· Ballada:157
· Blog:145
· Bohózat:8
· Dal:1118
· Epigramma:11
· Esszé:187
· Ez+az:6350
· Haiku:1359
· Házi pályázat/ próza, novella:23
· Házi pályázat/ vers:27
· Jegyzet:1139
· Képvers:128
· Kockavers:22
· Krimi:114
· Kritika:26
· Limerik:25
· Memoár:588
· Mese:688
· Novella:3854
· Próza:2008
· Prózavers:232
· Regény:1777
· Rondó:6
· Sci-fi:185
· Sírfelirat:5
· Slam költészet:40
· Színmű:2
· Szonett:866
· Szonettkoszorú:12
· Tanka:38
· Vers:64560

Zene


· Album:10
· Klipp:90
· Zene:174

Galéria


· Digitális grafikák:997
· Festmények:652
· Iparművészeti galéria:287
· Rajzok...:1783


Page generated in 0.208 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz