Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

4023 alkotás (101 oldal, 40 alkotás/oldal)


Novella: A varsa

, 17 olvasás, Erdossandor , 0 hozzászólás

Természet

Megbillent alattam a ladik. A gumicsizma megcsúszott a nedves deszkákon.
Közel jártam hozzá, hogy be kelljen mutatnom az úszótudományomat.
Gyula bátyám kissé elfordítva a fejét a vizet bámulta. Gondolom nem a törpeharcsák fekete hátát nézte.
- Elcsúsztam. Mondtam neki.

Tovább


Novella: Revans

, 18 olvasás, RicsiBond , 0 hozzászólás

Kaland

1944, augusztus
Pécs
- Neve? kérdezte Krug százados a maga poroszos, nyugtalanító stílusában. Akcentusa szinte semmi se volt, pedig csak a háború alatt tanult meg magyarul.
- Gróf Sztingray Antal, nem változott tegnap este óta, mikor a pezsgőt küldtem önnek, és a… - a mondatot már nem tudta befejezni, Fufu ugyanis termetét meghazudtoló sebességgel termett ott, hogy serpenyő méretű tenyerével lekeverjen neki egy isteneset.

Tovább


Novella: Free to play

, 25 olvasás, Hypnos , 1 hozzászólás

Ezerszín

Szófia lepillantott a Kőbánya H42 megaépület belső gyűrűjét alkotó betonkorlát fölött a szédítő mélységbe. A keringetőrendszer által keltett meleg, bűzös húzat belekapott szalmaszőke hajába. A légáramlaton csomagokat szállító drónok egyensúlyoztak. A túloldali korlátokat és falakat graffitik, vibráló neon logók és LED panelek borították, amiken fényreklámok úsztak és váltogatták egymást végtelenítve. Az épület felül fedett volt; a nap soha nem sütött be.

Tovább


Novella: Többet ér minden szónál - 11/11

, 30 olvasás, Hypnos , 6 hozzászólás

Fantasy

A sirályok meredeken vetődtek a tó vízébe. A csobbanást követően vizet fröcskölve újra a magasba emelkedtek, némelyiknek sikeres volt a fogása. Árnyékaik telepettyezték a Loc Gossiát Gossia városával összekötő hidat. Vika zihálva szaladt a híd peremén századok óta ácsorgó, a madarak által meggyalázott szobrok alatt. A hátán egy nagy, háromszög alakú sötét bőr tök imbolygott. A másik kezével a holmijait tartalmazó kis zsákot próbálta a vállán tartani, de állandóan lecsúszott kibillentve az egyensúlyából. Végül feladta és inkább a hóna alá szorította.

Tovább


Novella: Többet ér minden szónál - 10/11

, 15 olvasás, Hypnos , 0 hozzászólás

Fantasy

Vika leereszkedett a hűvös pincébe. Lassan lépkedett végig a homályos és visszhangos folyosón. A gyomra összeszorult, részben az éhségtől, részben a félelemmel vegyes izgalomtól. Újra megerősítette magát a döntésében, ahogyan napközben már számtalanszor, meg fogja csinálni, akármi is történjen.

Tovább


Novella: Többet ér minden szónál - 9/11

, 17 olvasás, Hypnos , 0 hozzászólás

Fantasy

–… a felelőtlenség önmaga büntetése, ezért értelmetlennek látom a dolog további eszkalálását. Ami pedig az én felelősségemet illeti, bocsánatot kérni nem fogok. Főként, mert fölösleges lenne és lényegében haszontalan. És én nem szeretek haszontalan erőfeszítéseket tenni, különösen, ha van mód a helyzet megoldására.
A nő hangja nyugodt volt és kellemes, akár egy patak csobogása.

Tovább


Novella: Többet ér minden szónál - 8/11

, 19 olvasás, Hypnos , 1 hozzászólás

Fantasy

A tiszta éjszakai eget csillagok százai pettyezték, amik pislákoló bogarakként táncoltak a Hold korongja körül a Gossia-tó finoman hullámzó tükrén. Loc Gossia sötétségbe burkolózott, azonban az oldalán egy apró fénypont szentjánosbogárként pislákolva kúszott végig a folyosó ablakai mögött.
Irina felemelte a kezében éles fénnyel világító pici gömböt, ami megvilágította a szorosan mellette sétáló Aliyát és Vikát. Az alakjaik által vetett magas, groteszk árnyékok a díszes mennyezetről lebámulva követték őket.

Tovább


Novella: Elválasztás

, 36 olvasás, Moncsika , 3 hozzászólás

Álom

Tizennyolc éve, hogy Maya és Rosalinda testvérpárt elválasztották egymástól.
Rosalinda minden reggel lekerékpározik a falu közepén álló kúthoz egy kosár virággal. Mindig oda teszi a kút szélére és elmegy. Délután pedig visszakerékpározik – mikor odaér azzal szembesül, hogy a virágcsokor eltűnik a kút széléről.

Tovább


Novella: Hayley bánata

, 21 olvasás, ZeroNemo , 0 hozzászólás

Szerelem

Fényes ezüstfolyóként ragyogta be a hold a kietlen utcát. Egy derűs, mozgalmas nyári nap után egyenesen hátborzongatónak tűnhetett az éjszaka hangtalansága. A tiszta éjszaka száraz, illatos levegőt hozott Slighttown városába. A holdfény néhol megcsillant egy-egy elhullajtott szemeten.

Tovább


Novella: Többet ér minden szónál - 7/11

, 26 olvasás, Hypnos , 1 hozzászólás

Fantasy

Vika léptei tompán visszahangoztak a lemenő nap fényétől homályos folyosón. Kezében egy kosarat vitt, benne szépen összehajtogatott tiszta ágyneműk. Gépiesen lépett be a szobákba, kicserélte a paplanokat, aztán ment tovább a következőhöz.
Az oktatók lakószárnya mindig csendes és üres volt. Az oktatók a közeli Gossia városában éltek, így a szobák az idő jelentős részében üresen álltak és csak vendégoktatók vagy más látogatók használták őket. Ennek ellenére mindig tisztán és rendben tartották őket a Loc Gossiában uralkodó rend és fegyelem jegyében.

Tovább


Novella: Többet ér minden szónál - 6/11

, 20 olvasás, Hypnos , 0 hozzászólás

Fantasy

Vika összedörzsölte a lepedőt, hogy kiszedje belőle azt a különös, sötét foltot, majd újra a lavórban lévő víz alá nyomta. A kezei be voltak ráncosodva a nedvességtől. Aliya újabb vizes lepedőt terített a szárítókötélre, majd meghúzta a kötelet, amire egy csigás szerkezet tovább vitte helyet adva a következőnek.
– Az biztos, hogy akiből ez kijött, az már nincs életben – mondta Irina egy lepedőt feltartva, amin egy hatalmas, vörös folt éktelenkedett. – Szerintetek ez egy ember volt? Szerintem inkább három.

Tovább


Novella: Többet ér minden szónál - 5/11

, 14 olvasás, Hypnos , 0 hozzászólás

Fantasy

– Nevetségesen néztek ki. A féleszű, a mérges törpe és az aggódó anyukájuk.
Meira de Dorkianba az Elemek Terme előtt futottak bele. Vika megremegett és még jobban összehúzta magát.
– Nem vicces mások baján szórakozni, Meira – förmedt rá Aliya. – Akkor sem volt vicces és most sem az.

Tovább


Novella: Többet ér minden szónál - 4/11

, 19 olvasás, Hypnos , 1 hozzászólás

Fantasy

A kupolán lévő résen átszűrődő fénysugár már elérte a terem közepét, amikor Vika sorra került. Idegesen bámulta a fénykört és a benne szálló pörszemcséket. Merlara Almar magiszter sápadt ajkai bátorítóan mosolyogtak a lányra. Vika azonban kevésbé találta a mosolyát bátorítónak és barátságosnak, miután a mágusnő ugyanezzel a mosollyal nézte végig az előtte próbálkozók szenvedéseit. Ahogyan vért köpködtek, lebénultak a végtagjaik és kiabáltak a fájdalomtól.

Tovább


Novella: Többet ér minden szónál - 3/11

, 15 olvasás, Hypnos , 0 hozzászólás

Fantasy

Merlara Almar zavarba ejtően más stílust képviselt, mint amihez Vika Loc Gossiában hozzászokott. A sötét tünde mágusnő sokkal barátságosabbnak és elérhetőbbnek tűnt, mint korábbi oktatóik. Sápadt ajkai mindig mosolyogtak, senkit nem hordott le vagy utasított rendre; a megszokott szigor és fegyelem légköre feloldódott. A lányok közti óvatos sutyorgásból beszélgetések lettek. A magiszter egyenesen buzdította őket, hogy tárgyalják meg a demonstrációit és magyarázatait.

Tovább


Novella: Többet ér minden szónál - 2/11

, 15 olvasás, Hypnos , 0 hozzászólás

Fantasy

Irina fintorogva a hasát markolászta.
– Nem kellett volna lekésni a reggelit.
– Igazán? – Aliya szemei megvillantak. – És ez kinek a hibája?
– Ha nem állsz le tollászkodni, odaértünk volna.
– Ha nem lennél ennyire gyerekes, akkor nem csak odaértünk volna, de a mosodába se kellene mennünk.

Tovább


Novella: Többet ér minden szónál - 1/11

, 16 olvasás, Hypnos , 0 hozzászólás

Fantasy

Irina hangosat nyögve kinyújtózkodott, lerugdosta magáról a takarót és felült. Szőke lobonca mögül álmosan hunyorogva nézett körbe a szobában, majd egy nagyot és hölgyhöz egyáltalán nem illőt ásított. Az ajtó zörögve kinyílt és Aliya lépett be, az arcára azonnal kiült a bosszúság.
– Már megint ez, Irina?
A szőke lány fel sem nézett, csak az ágya szélén ülve vakaródzott tovább.

Tovább


Novella: Rebeka

, 49 olvasás, Öreg , 8 hozzászólás

Ezek vagyunk

Forró, júliusi nap ígérkezett. Az öreg, háromemeletes ház vastag falai kint tartották a hőséget. A lakókat szinte hanyatt lökte a meleg, amint kiléptek a kapun. Kora reggel, kicsi öregasszony lépett ki az utcára, apró mintás otthonkában, mamuszban. Az utca túloldalán, rég bezárt gépgyár telephelye volt. Udvarát felverte a gyom, félig ledöntött kőkerítését összefestették. Az öregasszony szeretett hajnalban ott üldögélni. Ilyenkor még nyugalom van. Csak a soha nem pihenő város távoli morajlása hallatszik. Az első külvárosi villamos szuszog egy-két utassal a központ felé.

Tovább


Novella: Életek

, 30 olvasás, Cselényi Péter , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Megállt. Abbahagyta a céltalan-céltalan? -járkálást a kerítés mellett. Addig föl-alá járt gondolataiba mélyedve-süppedve. Agyában fogócskáztak a Mi? -k, a Hogyan? -ok és a Miért? -ek. Összekapaszkodtak, nevetgéltek, csakazértsem hagyták magukat megválaszolni! Már belefájdult a feje. De hirtelen megpillantotta a pókhálót. Ott függött a kerítés drótjai közt.

Tovább


Novella: Egy kétbalkezes alkimista naplója

, 59 olvasás, entizenharom , 0 hozzászólás

Abszurd

Tegnap délután, éppen a tudományos feljegyzéseimet rendezgettem a könyvtárban, amikor a felső polcról, két megsárgult pergamen közül kiesett egy kopott kis bőrkötésű kódex. Még jó, hogy nem a fejemre esett.
Ahogy óvatosan lefújtam róla a port, és belelapoztam, öreg szívem nagyot dobbant örömében, mert a kis kódexben rég elveszettnek hitt ifjúkori naplómra ismertem. Ezt a naplót még akkor kezdtem írni, mikor drága jó atyám akaratát követve alkimista tanonc lettem a Smaragdvárban.

Tovább


Novella: Rettenet

, 62 olvasás, Erdossandor , 4 hozzászólás

Misztikum

Már megint itt van.
Hallom, ahogy végig csoszog a nappali padlóján a szürkületi homály szűrt
fényében.
Elbújok egy szegletben, ebben a börtönnek is beillő szűk fémdobozban.
Rettenet fut át rajtam, ahogy ezeket a hangokat hallom.

Tovább


Novella: Az utolsó beteg

, 79 olvasás, entizenharom , 0 hozzászólás

Kaland

Péntek este volt, a fogászati rendelés hétig tartott. A férfi, akinek Dr. Pálfalvi Péter a gyökértömését készítette, hatra volt berendelve. Aznap ő volt az utolsó és az orvos titkon remélte, hogy utána már nem esik be senki.
Péter fáradtnak és elhasználtnak érezte magát, már semmi másra nem vágyott, csak hazamenni, letusolni, bekapni pár falatot, inni egy-két sört, aztán elfeküdni a díványon és nézni valami jó filmet.

Tovább


Novella: A Kutya és az Árny

, 84 olvasás, Öreg , 5 hozzászólás

Fantasy

A Kutya kicsi korában került az Emberhez. A férfi akkor mélyponton volt. Munkáját elveszítette, párja faképnél hagyta, és ahogy az emberek között nem ritka, barátai eltünedeztek. Egy bádogszürke téli délután sötét gondolatokkal baktatott hazafelé az üres lakásba. A nyüzsgő aluljáróban egy asszony kölyökkutyákat kínált kosárból. A nő, a rengeteg ember között, már messziről, csak őt figyelte, mintha rá várna. Az Ember hirtelen ötlettől vezérelve kiválasztotta a legaranyosabb barna gombócot.

Tovább


Novella: Eljövetel

, 67 olvasás, entizenharom , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Unottan bámulom a tévé világító képernyőjét. Soha semmi érdekes, csak mindig ezek az buta és üres reklámok… Behunyom fáradt szemem, és a hüvelykujjammal masszírozni kezdem. Annyira határozottan, hogy szinte fáj.
Rám tör megint, az undorító, száraz köhögés. Tétova mozdulattal a poharamért nyúlok, a számhoz emelem, és kihörpintem a maradék langyos sört.

Tovább


Novella: A barna hang feltalálása

, 140 olvasás, entizenharom , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Dr. Epstein egy zseniális, de bogaras és különc tudós volt. Zoknit például soha életében nem hordott, viszont érdekes napszemüvegeket és mumifikálódott csirkefejeket gyűjtött. Kevés szabadidejét főleg azzal töltötte, hogy egy otromba, kicsorbult tubán bluest játszott. Napestig lehetne sorolni még ezerféle furcsa szokását, ám nem ez a lényeg.

Tovább


Novella: A sárkányvár

, 77 olvasás, Frekventor , 0 hozzászólás

Fantasy

A hatalmas óceán közepén az Üveghegy lábánál egy kis szigeten élt az egyfejű sárkány. Grönlandról menekült ide, ott született, de szülei megvénültek, és a birodalmukat a legöregebb sárkányfiú kezére játszották. Bátyja nem hagyta békén, minden ürügyet megragadott, hogy megkeserítse öccse életét. Nyílt szándéka volt, hogy addig tör borsot öccse orra alá, mígnem eléri, hogy önszántából továbbáll, nem veszélyezteti a trónt, a megszerzett birodalmat.

Tovább


Novella: Anno 1543

, 70 olvasás, Öreg , 0 hozzászólás

Kaland

A Nap, bár még laposan sütött, a harmatot már felszárította. Járta az útját, ahogy mindig, hallgatta az ébredező madarak csivitelését. Közönyösen szemlélte a vár alá éjszaka felállított tengernyi sátrat, a folyó kanyarulata mögött megbúvó hajókat. Horváth Bertalan hadnagy se érdekelte, pedig dicső haditettet hajtott végre, mikor a török orra előtt a városba csempészett hatszáz katonát és kétszáz vágómarhát. Mikor meglátta a negyven várromboló ágyút és a rengeteg zarbuzánt, kicsit bosszankodott. Az emberek megint füstölni, porolni fognak, elhomályosítják a fényét.

Tovább


Novella: Nőnapi elmélkedés

, 65 olvasás, Borsosirénke , 0 hozzászólás

Nőnap

Mihály az ablakból az utcai forgatagot nézi. Boldog-boldogtalan viszi a csokrokat.
Lemegyek a virágboltba, hozok én is néhány szálat Mancinak. Köszöntsük a nőket,
remélve, hogy megbocsáttatik minden rossz, amit tettünk ellenük, és minden jó,
amit nem tettünk meg! Minden eddigi galádságomat elhalványítja majd a meghatódottsága.

Tovább


Novella: Cadaver* (2/1)

, 105 olvasás, ferenczvicus , 1 hozzászólás

Halál

Ültünk a kandallónál, Josefine és én. A két szipirtyó.
Josefine közel a kilencvenhez, én valamivel fiatalabban. Agg boszorkák, - így gondoltam magunkra, kedélyes nyugalommal és könnyed derűvel. Ennyi idősen az ember rendelkezhet már öniróniával. Hálát adtam a Jóistennek, hogy nem buggyantam még meg, hogy nem zápult meg az agyam, amire pedig a koromból adódóan simán számíthatnék már. Ketten maradtunk, Josefine-nel, a két nővér a huszonegyedik századból.

Tovább


Novella: Tölcsérzuzmó

, 129 olvasás, ferenczvicus , 4 hozzászólás

Abszurd

--Hát nézze meg uram, nem jópofa növény?
A banktisztviselő felém fordította számítógépe monitorát, és rám villantotta bűbájos mosolyát. Sandán a képernyőre tekintettem. Azért megfordult a fejemben, hogy ennek nincs ki a négy kereke, vagy egyáltalán, nincs egy darab kerék sem a fejében, de ezt elvetettem. Mégis csak épelméjűnek kell lennie, ha ebben a székben ül, itt a bankban, és pénzügyi tanácsokat osztogat hozzám hasonló laikusoknak. Jópofa növény?

Tovább


Novella: Kamilla

, 103 olvasás, Öreg , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Mottó: „Magyarországon évről évre egyre több gyerek tűnik el. Míg 2011-ben 10 ezer 400 esetet regisztráltak, tavaly már 20 ezret. Az eltűnt gyerekek többsége egy héten belül előkerül. Azonban minden évben van 100-200, akiről semmit sem tudnak kideríteni. ”

Dombvár, százhatvanezer lakosú, nyüzsgő folyóparti település. Az utóbbi néhány évben rohamos fejlődésnek indult. Az apró, külvárosi házakat lassan teljesen felfalják a központból terjeszkedő modern lakótelepek, áruházak. A kikötőbe, szinte folyamatosan érkeznek északról, fával megrakott uszályok, melyek a bútorgyárat, és a parttól kissé távolabb lévő papírgyárat etetik.

Tovább


Novella: Egy Grincs emlékiratai

, 110 olvasás, entizenharom , 0 hozzászólás

Abszurd

Megint karácsony volt. Nagy pelyhekben hullott a hó és a város lassan kezdett retkes mézeskalácsillatot árasztani. Az emberek lelkesen ünnepeltek, látszatboldogságuk átsütött a házak betonfalán és visszaverődött az utcák hideg macskaköveiről.
Aznap különösen zöld voltam, úgy is mondhatnám, szuperzöld hangulatban róttam köreimet a néptelen utcákon. Már sötét volt, a köztéri lámpák sárgás fénykörében alakom hosszú, groteszk árnyékot vetett a mocskos keményre fagyott hóra.

Tovább


Novella: Az élet nagy kérdései

, 150 olvasás, entizenharom , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Fürge Hód sietősen kaptatott felfelé a fák közt az ösvényen. Mokaszinos lábával halkan lépkedett, ügyesen kerülgetve a száraz gallyakat, amik elárulhatták volna a jelenlétét. A Varjú törzsbéliek méltán híresek arról, hogy nesztelenül lepik meg az áldozataikat.
A táj, amelyen járt változatos volt: dombok, ritkás erdők és száraz cserjések váltogatták egymást. Elszórtan nagy mohos sziklák jelezték, hogy a folyón túl már a hegyek kezdődnek.

Tovább


Novella: Korunk vívmánya

, 166 olvasás, entizenharom , 4 hozzászólás

Düh

Úgy alakult, hogy némi pénzügyi tranzakció okán, használnom kellett a Netbankot. Csodálatos kis alkalmazás – korunk vívmánya –, mellyel időt, pénzt és fáradságot spórolok meg, mivel nem kell elbattyognom a bankba személyesen. Szeretem a technikát, mert jobbá teszi az életünket.

Tovább


Novella: Küldés

, 125 olvasás, mikulasmarton , 0 hozzászólás

Remény

T. egy multinál dolgozott informatikusként. Ez a nap is úgy indult, mint a többi, egész nap a kábeleket dugdosta. Elvágyott a monotóniából, saját vállalkozást szeretett volna. A barátnője is noszogatta, hogy ideje lenne végre otthagynia azt a munkát, amit nem szeret. Igaz, az ilyesmit mondani könnyű.

Tovább


Novella: Porcelán

, 119 olvasás, Öreg , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Téglásbokor ötvenhét házból állt. A környéken ez a település volt a legnagyobb. A kilencvenes évek elejéig téglagyár, mellette agyagfejtő működött, eltartva az ötvenhét családot. Azóta folyamatosan pusztul. Mára, a gyárból minden mozdíthatót elvittek, földes padozatát felverte a gyom, a bányagödrök szeméttelepként szolgálnak. Ha nagyon felgyűlik a hulladék, meggyújtják. Sokáig ég és szinte állandóan füstöl. Bent a központban, már csak a romos, kifosztott mozi, a bezárt postahivatal, a betört ablakú, üres ABC, és a csöppnyi iskola emlékeztet a jobb időkre.

Tovább


Novella: Belső szépség

, 131 olvasás, Hypnos , 1 hozzászólás

Fantasy

A Nap ereszkedő korongja sárgára festette a dombon magasodó várat, az alatta elterülő kis város hegyes tetejű házikóit és a körülöttük látszólag a végtelenbe nyúló széles mezőket. A keleti szél lágyan söpört végig a füves dombokon és fütyült az éles sziklákon, a magas fű hullámzott akár a tenger.

Tovább


Novella: A jó barát

, 138 olvasás, Tiberius , 0 hozzászólás

Kaland

Ősz, fákrol hulltak levelek, szomorú voltam, szerettem volna elbújni valahová ahol csak
magamba lehetek, távol mindenkitöl, az emberek zajátol mert tudtam senki nem értene.
Város közepén egy kis tó ami a kedvence környékbelieknek, főleg gyerekeknek.
Késő este volt, csillagok az égbolton, a hold fénye tükrözött a tavon. Nem láttam egyetlen
lelket környéken ami kicsit szokatlan nekem.

Tovább


Novella: Tajtékzó hullámok

, 135 olvasás, Pacsirta , 0 hozzászólás

Fantasy

Szépséges öböl, különösen amikor kék. Olyankor, mikor az ég is kék felette. Most nem kék, most áthatolhatatlan a szürkeség, vadul tombol a szél, felkorbácsolja a tengert. Az ég is haragos. A hullámok már-már felcsapnak ide a partra, ahol ül egy padon, pedig a kavicsos part, az lenn van, legalább öt méterrel lejjebb.
Dühöng a szél, a hullámverések habossá válnak, felcsapnak, majd visszahúzódnak... ezt ismételgetik már vagy fél órája. Előrejelezték a vihart, készült rá, itt az esőkabát mellette a padon. Látni akarja, hogy tombol. Elejétől a végéig. Látni akarja, mert az ő lelkében is vihar dúl, eszeveszett vihar. Éppen ilyen tajtékos hullámok tombolnak benne, mint amit itt lát maga előtt.

Tovább


Novella: T úr

, 156 olvasás, entizenharom , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

– Sziasztok! Bejöhetek? Nyitva vagytok? – kérdezte T úr, miközben felsőtestével behajolt a picinyke bolt ajtaján.
– Persze, jöjjön csak be nyugodtan! – válaszolta udvariasan a magasabb eladó.
– Kell ez az izé? – lobogtatott meg T a kék színű szájmaszkot.
– Á, nem. Nem muszáj.

Tovább


Novella: A világítótorony

, 155 olvasás, ferenczvicus , 2 hozzászólás

Természet

Pierre kivette a szájából a pipáját, és jól marokra fogta. Megigazította a sapkáját és lassan baktatott felfelé az Atlanti-óceán partján a világítótorony felé. A szél a víz illatát hozta, és lágyan megcirógatta napcserzett, borostás ábrázatát. Csendes volt az alkonyat, a Breton partvidék vadregényes tája hozzátartozott Pierre mindennapjaihoz. Itt élt amióta az eszét tudta, és itt is fog meghalni egyszer.

Tovább


Beszélgetés



SmileSadBig grinClownCool...Tongue...SunglassesSmokinBabyEek...CryingEmbrassed...Beach ChairSarcastic...LoLPicnicTastyWink2Yawn...VerysadEatingKirályDevil2Hi...QuestionMailBaby BoyReadTombstoneSmiley balloonCsigaSzívVirágBowlingNono!GyagyaLábnyomSörKukucsNonoHolyByeÁáááááá!ImaSzerelmesGondolkodomAllahTapsOh! My God!LolIdegbetegAngyalOlvasKávéBaby GirlHelloSzerelemNem tudomHappypápá...TáncFej-törõTapsLibikóka... mondjuk :)GépelekPunkLolAngardAlszomHallgatokNonoDanceZenebolondBólogatNyúlNyúlSétaSzámítógépgyilkosÖlelésFalnak megy...AlszikUgrálóKoccintósAngyalLáncfûrészesComputerUdvaribolondCookColdKirályDobosTévénézõSprintTeknõs...Csírke-fogóAlszikShockedSírósSírósTelefonosEsõfelhõMeditáló......ÖlelésRózsaNapocska 1Napocska 2CsillagSzakácsFace-matrixCsoport.........Szellem......Kalózrosesmile..................Bravo!Szülinapi gyertyaTábortüzEgy csésze kávéKávézás 1Kávézás 1Kávézás a gép elõttRejtõzködõKézfogásPartyBirthDayTorta1Torta2Party 2Dog KissKávéKávéKissesKissesFlowerFlowerSmiley loveSpring

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 34
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 60
Jelenlévők:
 · gszabo


Könyvajánló

nagyvendel:
Angyal szállt az égen



Nagy Vendel: Angyal szállt az égen

Szenteste fellobban
A gyertyák izzó lángja
Karácsony reggelre is
Kihűl a vaskályha.
Megszületett a Megváltó
Rongyos istáll...


Tovább...

Zeneajánló

Synopsis Project: Lonely Road
Küldte: Synopsis

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Kategóriák


Page generated in 0.1219 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz