Amatőr Művészek Fóruma

A bohócorr

A múlt században, leírni is borzasztó, a hetvenes évek első éveiben kezdtem el írogatni, a magam, és fiókom számára, és a hosszú évek során rengeteg fiókban maradt, és megjelent írás látta meg a napvilágot először mártogatós, majd töltő, utána golyóstollamból. Manapság már a számítógépen próbálom megváltani a világot, eléggé naivan, és a hatvan évemmel, illetve a negyven év irodalmárkodásommal még mindig nem jutottam el odáig, hogy tanuljak belőle, vagyis hogy sem a gordiuszi csomót nem tudtam megoldani, sem a spanyolviasz feltalálásában nem jutottam előrébb elődeimnél.

Finghli Lajos a kösmödi varroda beszerzési igazgatója, világéletében utálta a nevét, és régóta foglalkoztatta a változtatás, ám mindig közbejött valami, hol az érettségi, hol a diploma, hol egy éppen esedékes munkahely lehetősége, így csak halogatta a cserét. Pályája során egyre feljebb lépett a ranglétrán, csak a neve keserítette napjait.

Megjegyzés: ppj
2017.

2014. február 2. (négy éves)
Színházas PöttömPötty-szösz

A színház kapcsán beszélgettünk a Pöttyös Panniról...
Mondtam: "Tudod, mikor ekkora voltam, mint te, nekem megvolt az összes Pöttyös Panni-könyv, és ez volt az egyik kedvencem! "
Erre ő hüledezve: "Te voltál négy éves??? "

Kint és bent és igen, nem.
Mit tennél a helyemben?
Kimennél egy igenre,
s engem tennél hidegre,
vagy maradnál, míg lehet,
s nem szólnál, ha elmegyek,

Gyűlnek a hegek, a lázadó testemen,
Néha, vírus támad, gonosz, ismeretlen.
Vagy béna, ügyetlen mozdulat, szakít sebet.
Olykor nehéz, zsíros, fűszeres ételek,
kínoznak erősen, májat és végbelet.

2012. december 28. (három éves)
PöttömPötty és a bibi

Házi paprikás szalámit evett reggelire - szinte zsemle nélkül, csak a szalámiszeleteket.
Egyszercsak mutatja keserves képpel az ujját:
"Nagyi nézd - itt volt egy bibi - de már nem látszik... "
Nézem - tényleg semmi nem látszik.... aztán kis csönd, majd jön a magyarázat:
"Tudooood, mikor ettem a házi kolbászt, egy picit megmartam"
- arany babám megharapta a saját ujját - ráadásul amint kiderült, Anya sem tudta, mitől volt a bibi - neki sem mondta el...
Hm - titkok tudója lettem: D

Megjegyzés: Még egy kis mosoly Pötty-módra

A nagy -képernyős új mobilomon
nézem a semmit, de azt élénken.
A kijelzőjét most is nyomom,
ezért güriztem a múlt félévben.

2012. augusztus 4. (majdnem három éves)

Tegnap délután ébredés után igen nehezen tudtam "visszalopni magam" a szívébe - hisz tegnap otthon volt Anya is, csak altatás után Ő elment a fodrászhoz, így mikor Otikám ébredt, csak én voltam ott.... volt is keserves sírás...
"Nem téged hívtalak! "
Aztán lehiggadt, és hazaért Apa is - de én rendesen kiestem a pixisből:) (pedig nem én zavartam el Anyát otthonról)
Később mégis odabújt hozzám:
"Nagyi, buborékozunk? "
... és persze buborékoztunk...


Megjegyzés: Újabb adag mosoly

A rendelő várójában csend volt, beteg éppen még nem jelentkezett. Bent, a vizsgálóban apatikus nyugalommal olvasott az orvos. Mit orvos? Főorvos úr. Méltóságteljesen bámult maga elé, szeme suhant a sorokon. Népszabadság terült el az asztalán, szemben az asszisztensnő Magyar Nemzetével. Egyikük sem szólt. Surrant a hatalmas lap, majd papírzizegés utáni újabb mélaság uralkodott a rendelőben.
A doktor, hatvanas évei elején járt, kevés őszes haja gyérülőn simult a fejére. Szemüvege orra gyökén néha moccant, ahogy grimaszt vágott. Szikár, magas férfi, tiszteletet parancsoló szigorral az arcán.

Új Pöttöm-sztori

Tegnapelőtt (ígéretem szerint) elmentünk villamosozni... ez számára nagy szám, mivel a bölcsi gyalog-távolságra van, hosszabb utakra kocsival mennek, így nem túl sok alkalma van "tömegközlekedni".
Lesétáltunk a Mechwart-ligeti megállóhoz, és a budai hídfőig mentünk - tehát nem túl hosszú volt az út, de hát vannak még problémák időnként az utazással - nem akartam egy hányást kockáztatni...

Megjegyzés: 2012. január 1. (két éves múlt)

Oh, pardon, kedves pók rokon!
Ön, ki fent szövi srégen a jobbomon,
azt a míves kis lakot.

Igen, Ön!
Remélem, ellát a spájzig,
mert Rómától keletre - idáig
nem lát ily’ hajlékot!

2011. december 29. (két éves múlt)
Új Pöttöm-sztori

Elkészítettem az ebédünket - zöldborsófőzelék plusz "dínós" husi.
Szólok Neki a konyhából, hogy jöhet... válasz néma csend... újra szólok - ismét csend...
Bemegyek a nappaliba - áll a kanapé előtt:
"Nanikám, hát nem látod, hogy csak az egyik lábamon van a "Koksz? " (értsd: Crocs papucs) "
:)

Megjegyzés: Újabb adag mosolyt hoztam.

2012. május 19. (két és fél éves)

Hintáztunk.
Régen, míg kisebb volt követelte, hogy minél magasabbra lökjem... ez mára így módosult:
"Lökjél Nagyi - de csak picikét... "
Erre én:
"... de hát nem tudsz kiesni, ne félj - régen mikor kicsi voltál, szeretted, ha magasra löktelek"
Hosszas gondolkodás után Ő:
"... ÉS KIESTEM??? "

Megjegyzés: További gyerekszáj-emlékek Tündérkémről.

2011. december 11. (két éves)

Van egy rugóra szerelt teknősbéka szuvenírjük, mely Otikámnak rettentően tetszik - egy "rugós béka" - fel van akasztva a rugónál fogva.
"Nani leveszed nekem a dugóbékát? "

Látta már Vadóc, hogy a kincsei itt nincsenek biztonságban.
Törte a fejét, s mit gondolt, mit nem, felnyergelte a kincsvadászok egyik lovát, és a Magas Hegyek felé vette az irányt. Magára hagyta a társát, gyógyuljon, ahogy tud. Látta ő már máskor is, hogyan találja meg a vasfüvet, és más csodatévő varázsnövényt, nem féltette egy pillanatig se.

Jött másnap Nyápic sietve, beöltözve teljes pompába, a kísérő tömeggel, királyi szüleivel. A Sárkány ámult, bámult, mert ilyen maskarát még nem látott. Álldogált egy darabig a barlang előtt, de mivel az emberek órákig meg se moccantak, csalódottan elbődült, megtekergette mind a hét elzsibbadt fejét, aztán unottan bement a barlangjába szunyókálni.
A fiú meg utána. Alig látott a félhomályban, de azért elkezdte a vagdalózást. Csámpás is volt, ügyetlen is, sete-suta, de nagyon elszántnak mutatta magát.
A sárkány tűrte birkatürelemmel egy darabig a molesztálást, de mikor az életlen kard beszorult az egyik pikkelye alá, felmordult a csiklandozás miatt, és kinyitotta az egyik szemét a tizennégyből. Csodálkozva a lányra lesett, hogy mondja már meg, most mi van! Miért nem hagyja őt ez az oktondi pihenni?

Írókedvemben vagyok,
könnyen jönnek a sorok,
figyelemmel követem,
hogy jó tartalma legyen!

Mosolyhegyek

Ma hívott Nagylány...
Vendéget vár, és pakolászott - kezébe került az a (szállodákban használatos) "csoszogó" vendégpapucs, ami nekem a kedvencem (mert fehér! és nem jajde'rózsaszín, meg jajde'narancssárga - mint az új ikeás darabok), mikor ott vagyok Náluk - Ő kevésbé szereti, mindig morgott is érte, hogy én azt választom - vannak szebbek, újabbak - mindegy - én azt szeretem: P
Na, most eldöntötte, eljött a perc: kidobja, van helyette másik...


Megjegyzés: Épp ma nézegettem a Facebook-on megosztott jegyzeteimet. Többségük "PöttömPötty-szösz"-azaz unokámmal kapcsolatos gyerekszáj történet.
2011. augusztus 2. (ekkor még nem egészen két éves volt)

Messzividék legszegényebb városában, Toprongyvárosban éldegélt egy szegény varga, mosónő feleségével, és tizenkét gyerekével. Teltek a napok szépecskén, gyakori éhezéssel, de boldogan, beletörődve a megváltoztathatatlanba. Csak a legkisebbik türelmetlenkedett, elégedetlenkedett naphosszat. Ahogy nőtt, cseperedett, úgy lett egyre szebb, de egyre kiállhatatlanabb is. Napkeltétől napnyugtáig az utcákon csavargott, s mikor felelősségre vonták, csak szájalt, és a vállát rángatta. No hiszen, ne mondja meg őneki senki, mit tegyen! Mindenkivel csak kötözködött, szót nehezen lehetett vele érteni. Ha hozzáértek, csípett, rúgott, harapott, verekedett, még az utcabeli vagányok is tartottak a kis vakarcstól. Nem is hívta senki másként, csak Vadócnak.

Nem láttam még szebb virágot gyümölcsszedés közben.
Körte ága törte álmom, körtemell és köztem.
Hajladozva nyújtja kezét, libben szoknyafodra,
Álmélkodván szép bokáján, támaszték egy Botra.
Koldus vágyam dús keblein mégis árnyat vetett,
Arcélemre azon nyomban pirosítót fedett.