Amatőr Művészek Fóruma

Mikor elég?
Mondd kedvesem, mikor?

... szomorú, hogy téged kérdezlek, pedig nekem kellene tudnom a választ, de nem tudom. Vagyis hát tudom, de félek tőle.

Szeretem a nyár élénk színeit, még akkor is ha magam fekete-fehér alakként mozgok bennük fanyar humorral. Felvillanyoz a sok narancs, élénk zöld, sárga, kék, vörös meg a sorolhatnám még árnyalat. Feldob a tűző Nap annak ellenére, hogy elítélem a tikkasztó hőmérsékletét. Legyen reggel vagy este, egyre megy, imádok kimozdulni, mert mások az arcok és az épületek kopott kontúrjaira is nyugtató modorban vetül a fény. Tetszenek az utcai srácok, akik hunyorogva mászkálnak fel-alá a járdákon félmeztelenül vagy fehér atlétában, tökmindegy, még a zokni szandál is le van szarva, mert még az is adja!

Márc 29.

Vártam a kórházba menetelt, mint zsidók a messiást. Százszor végiggondoltam, hogy jó lesz-e ez nekem, minek is teszem, na meg hogy normális ember azért kicsit pontosabban tervez, mint én. Nopersze: mihez képest normális valaki?
Szóval bekerültem a Székesfehérvári Szent György Kórházba. Remek, szép, klassz. De sehol egy levágott sárkányfej (ti: Szt. György lebökött egyet...)

Megjegyzés: Ez egy régebbi műtétem története, ami alapját képezte a novella pályázatra beküldött művemnek. Ha valaki hasonlóságot fedez fel, az NEM a véletlen műve! Kb 14 éve írtam, kissé egyedi a stílusa, a barátaimnak farigcsáltam, akik jókat derültek rajta.

”Ami Amerikának Robert De Niro, Nyugat-Európának Gérard Depardieu, az Kelet-Közép-Európának Eperjes Károly”. Ezt írta az egyik Cannes-i Filmfesztivál után a legmeghatározóbb filmújság, a Variety kritikusa. Mi magyarok, még itt, a svédországi Göteborgban is, örömmel, büszkeséggel olvasunk ilyen kijelentéseket.

Könyvtárról a könyvhéten...

Kicsi a könyvtár

Az a vágyálmom, hogy ötös találatom legyen a lottón.
De! Ha már lúd, legyen kövér. Ne csak néhány százezret, hanem egy- két milliárdot szeretnék nyerni. Annyiból kijönne itt egy könyvtár.
Nem magamnak akarnék javakat, galád módon, hanem mindenki szellemi épülésére gondolok.

Megjegyzés: Éjszakai félálombéli gondolataim a nyolcvannyolcadik könyvhét alkalmából.
Szekszárd, 2017. június 11.

Ízes történetek. 20.


BEFEJEZÉS, VÉGELSZÁMOLÁS

KEDVES OLVASÓIM, ÉS BARÁTAIM.....


Az idők szavára hallgatva akartam írni egy szakácskönyvet, de kettő lett belőle. Írás közben rájöttem, hogy nem törekedhetek a teljességre, hiszen milliónyi féle étel van a világon, sohasem végeznék velük.

SÖR, BOR, PÁLINKA, LEHETEK E BOLDOG....

Minden napi gasztronómiánkhoz szervesen hozzá tartozik az ivás is, s nem valami úri huncutságból kifolyólag, hanem mert az emésztéshez, és a szervek fenntartásához szükség van a folyadékra.
Testünk hetven százaléka víz, ezért létfontosságú a folyadék bevitele.

Megjegyzés: 2012. Tíz éve elhunyt testvérem emlékére.

A farsangi fánk

És egyéb huncutságok

A mi családunkban az volt a szokás, hogy déli egy órakor az asztalon állt az ebéd, ha esett, ha fújt, vagy ha száz ágra sütött a Nap, akkor is.
Édesanyámnak nem volt munkahelye, háztartásbeli volt, ezt akkoriban így mondták, de szerintem sokkal többet dolgozott otthon, mintha munkába járt volna.

Megjegyzés: 2017.

Ha egy ember meghal, az első percekben még van rá esély, hogy újraélesszék. És most ezek a dolgok a legnagyobb fájdalmaim. Sajnos, azért, hogy a lelkemet újraélesszék, senki nem tud semmit tenni, rajtam kívül. Én pedig igyekszem megtenni, amit csak lehet, a magam szerencsétlen, béna módján.

Életkép


Így hatvan felett az ember talán jogosan gondolhatja, hogy már mindent tud. Megette a kenyere javát, vagy ha nem ő, akkor a penész, és már sok mindent tapasztalt, meglepetések nemigen érhetik. Mégis, mostanában gyakran azon kapom magam, hogy sok mindent nem értek. Megmagyarázni megtudom, de nem értem.
Mondják, a jó pap is holtig tanul, s mikor meghalt, sírjára ráírják, tanulmányait befejezte.

Megjegyzés: Nagy Vendel
2017

Társadalmi útravaló...

Én nagyon szeretem a közmondásokat, bár némelyik közhely, vagy giccses, de sok igazságot tartalmaz, s mint ilyen, megszívlelendő.
Itthon is szeretek csinosan öltözni, de ha elmegyek valahová, megpróbálok az alkalomnak, és a helynek megfelelően kinézni. Ez sokszor igen kellemetlen módon, másként sül el. Egyesek azt hiszik, hogy a tiszta, és csinos öltöny, vagy csak egy könnyű zakó, és nyakkendő sok pénzzel is párosul.

Megjegyzés: 2017.

Lírával kellene tisztelegnem a világegyetem legcsodásabb angyalai előtt, de sajnos, ebbe az Anyák Napjába mindig beletörik a bicskám. Részemről mindig csendesen ünnepeltem ezt a napot. Míg volt anyu, addig egy öleléssel reggel, mióta nincs, egy Szia, Anyuval, az ég felé.

Emlékezzünk Kaiser Istvánra
Negyven év elmúltával:

Így élt a FUK
Kaiser István emlékezete

Megjegyzés: NAGY VENDEL: a megemlékezés, és a FUK- induló szerzője, a FUK tagja

„Szeretlek, úgy, ahogyan vagy. Te vagy az én IMÉM. " Mindig ezt mondogatta. És csak remélem, hogy el tudjátok képzelni, milyen mély kapcsolat volt kettőnk között. Nem tagadom, könnybe lábad a szemem, mikor ezekre a dolgokra, emlékekre gondolok, de azért most már lassan megy a szép emlékekre összpontosítani, hogy meg tudjam magamnak, magamban őrizni a gyönyörűségét.

Nem szabadna szomorú zenéket hallgatnom. Mégis, muszáj. valami kényszerít. Egyik percben kemény rock, másikban romantikus dalok. Valami kényszerít, és könnybe lábad a szemem. Tudom, továbblépek. De nem most. Most nem akarom. Most kell. De nem akarom, mert nem hiszem el. De mit tegyek, ha csak ez a fájdalmas emlék- muzsika csökkenti a fájdalmaimat. Hétköznap van, és egyedül vagyok. Negyven év alatt ez még sosem volt így.

Ma még itt vagyok. Legalábbis te úgy hiszed. Látsz, hallasz, érintesz, és szerinted ez én vagyok. Az, aki voltam, és mindaz a lehetőség, ami majd leszek. Azért hiszed így, mert ember vagy. Végtelenül reményteli, vak ember.

Napról napra és óráról órára csökkennek a teendők. Szívem mélyén már alig várom, hogy túl legyünk az egész herce-hurcán. Megoldottam mindent, elrendeztem a dolgokat. Pontos menetrend van a következő napokra, de kell is, mert még így is ki tudja, mi történhet. Így most már csak a fájdalom maradt.

Nehéz szavakba öntenem, mit is érzek, mi zajlik lelkemben. Nehéz, mert nem szeretném elvenni lánykáim gyászát, de mégis úgy érzem, el kell mondanom. Ha nem teszem, megfulladok.
Sokat nem látok e hajnali órán, viszont valami kell, valamilyen mentsvár, valamilyen védelem ez ellen a brutális fájdalom ellen. Megpróbálom megértetni másokkal is, de ha ki akarom mondani, csak artikulálatlan üvöltés hagyja el a torkom, vagy testet-lelket rázó zokogás tör rám.

Megjegyzés: In Memoriam Csőgör Lászlóné
Búcsúzik tőled Öt Unokád, Márk, Alexander, Vivien, Ricsi és Hajnalka. Lányaid: Márta, Gabika, Brigi és Barbi. És a Te Örökké egyetlen Iméd.

Boldogságpillangók

Őhercegsége növöget mint a gomba. Tájékozódik, jár, tanul, gagyog, fineszesedik a drága. Vannak már saját szavai: deje az a gyere velem, a glu-glu ivást jelent, vauvau a kutya, koko az nem a drog, hanem a kedvenc mesehőse Pocoyo, tettye a kérem és a tessék együtt – mikor melyik –, tüccs a csüccs, és végül a mammamm – természetesen –, az mindig evésre való felhívást jelent.

Megjegyzés: 2017
ppj

túl a képeken és szavakon,
szív és agybajon, sáraranyon
nekem a tapasztalás művészetét jelenti örökké
trónom egy képlékeny álomvilág legmagasabb sziklája
formálok, teremtek, megőriz Organika fehér lángja