Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

4721 alkotás (237 oldal, 20 alkotás/oldal)


Vers: Gép üzen

, 11 olvasás, ritmussolt , 0 hozzászólás

Ezerszín

Gép üzen fáradt őszi levélről,
írottról, mely kihull ág-kezemből,
elmulasztott évek bohémsága,
érzem én, nem aggaszt fényt a fámra.

Tovább


Vers: Fényt foltozó

, 22 olvasás, mermaid , 5 hozzászólás

Ezerszín

Dérmintájú hajnalok,
hátukon ősz andalog.
Ködös, gyűrött reggelek
rozsdázzák a kerteket.

Tovább


Regény: A slamasztika 1.

, 50 olvasás, Aevie , 14 hozzászólás

Ezerszín

"Ahányszor csak álmodunk, alapjában igazoltan elmebetegek leszünk. "

*

Közös munkánk quentin-nel.


1.

- Dugd már be a lukba, ne nyámnyiláskodj! - A hangom mesterkélten búgott – aznap folyton a hangszálaim tónusával voltam elfoglalva, karrierem csúcspontjára, az esti székfoglaló előadásra készülve.
A férjem arcát a rosszallás legmélyebb grimasza lengte át, ahogy felém emelte zavaros tekintetét – talán kissé bepiált?! - húztam gyanúra arcom botox-feszítette ráncait, majd elhessegettem az egészet várva a szokásos károgását… Mondjuk ez alkalommal azért lehet, hogy jogos volt tőle.

Megjegyzés: A folytatást quentin-nél keresd...

Tovább


Vers: Reggel tököt vágtam

, 18 olvasás, Tollas , 0 hozzászólás

Ezerszín

Elvágtam keresztben a lábujjam
körmét,
a családban érvényesült a
feszültség.
Ettek, ittak, szivaroztak folyton
folyvást,
azt szívesen tették ugyan, mert nem tudtak
ők mást.

Tovább


Novella: Ők heten

, 35 olvasás, Pacsirta , 6 hozzászólás

Ezerszín

Rettentően unalmasan indult a nap. A nővérem úgy rohant el, amikor megérkeztem, hogy szinte szóba sem állt velem. Siet... jobb dolga is van annál, mint, hogy velem csevegjen. Látszott rajta, alig várta, hogy felváltsam. Futott, elviharzott, csak úgy lobogott utána a hosszú szőke haja.

Tovább


Házi pályázat/ próza, novella: Szabadság/ The rivers of belief

, 129 olvasás, quentin , 5 hozzászólás

Ezerszín

- Csótányok! Tetvek! Patkányok! - hogy én mennyire utálom az összeset – csaptam be magam mögött az ajtót, aztán egy hatalmas nyögés kíséretében a tőlem telhető legnagyobb gondossággal a padlóra helyeztem a felszereléses táskát.
- Kibaszott nehéz bőrönd, bebaszott nehéz munka – morogtam. Épp körbenéztem volna az ódon villa ménkű nagy előterében, amikor a dohos levegőt valósággal kettéhasította a rohadék telefonom csörgése. Egy pillanatra megállt bennem az ütő, aztán a zsebembe nyúltam a készülékért. - kiba… -kezdtem bele, aztán csak legyintettem inkább.
- „Drágám” - virított a kijelzőn. - no erre halvány viszketés kíséretében tikkelni kezdett a bal szemem.

Tovább


Vers: Fázós álmodások

, 34 olvasás, mermaid , 5 hozzászólás

Ezerszín

Ferde sugarakkal bájol a szeptember,
a vad nyár már elmúlt, reggel köd szemel.
Szomorkássá válik most a legtöbb ember,
rájuk zuhan ólomsúllyal elmúlás-teher.

Tovább


Mese: A verébszárnyú Hajnaltündér

, 41 olvasás, deb , 4 hozzászólás

Ezerszín

Tündérországban új tündér született. Mert a tündérek bizony, úgy születnek. Tündérnek. Lelkük sima, mint a feszített tó tükre, mosolyuk jóságos, meleget adó, szándékuk pedig folyton vigaszt hozó. A tündérek még csak nem is sejtik, hogy létezik olyan világ, ahol nem tündérek élnek.
No, hogy szavam ne feledjem, a láthatatlan szárnyú tündérek közé hajnalban érkezett egy verébszárnyú tündér. Mivel hajnali tündér lett, így Hajnalnak nevezték el.
Körbeállták őt a többiek és szánakozva, szeretettel nézték.
– Szegény kis testvérkénk! Hát, micsoda látható, kis verébszárnyad van neked?!
– Nekem? – nézett háta mögé a verébszárnyú Hajnal tündér – Ó, hát, nem baj! Csak felemeljen!

Tovább


Novella: Cserevirág

, 45 olvasás, deb , 4 hozzászólás

Ezerszín

Elképesztő történetem van egy cserepes virágról. Annyira elképesztő, hogy lehet, el se hiszed, amit hallasz.
A virág, önmagában valami fantasztikus csoda volt! Egy nagy fadézsában állt Lujzinál, az idősödő, viszont mindig mosolygó, kedves Lujzi néni nappalijában. Egészen az ablaknál ácsorgott nem túl magas, karvastagságú szárral figyelve a világba szét, s kis tömzsi törzséről lógatva számos indájának kusza szövevényét. Csuda virág volt ez a Lujzi virága, mert soha emberfia ilyet még nem látott.

Megjegyzés: 2006. október

Tovább


Vers: Barátok boroznak

, 34 olvasás, Tollas , 1 hozzászólás

Ezerszín

Bolondosan búgó bagoly,
bejelentette barátját,
búsulva bánkódott, bement
butácskán borozni.
Barátok bátorkodtak
bántani, Bagoly bátyánk
borosan búgott-bőgött.

Tovább


Próza: Pillanat

, 26 olvasás, mistletoe , 0 hozzászólás

Ezerszín

Van úgy, hogy a nagy körforgásban csak egyetlen pillanat marad meg az örökkévalóságnak.
A kis vízcsepp együtt élt testvéreivel a vízsokaság örvénylő kavalkádjában. Egy derűs szép napon a felszínre került, és boldogan lubickolt a szikrázó napsütésben. A Napnak ma különös ereje volt. Egyszer csak érezte, hogy elválik társaitól és elemelkedik a vízrengetegtől. Egyre könnyebbnek érezte magát, felszabadultan szállt a magasságba.

Tovább


Dal: Kapaszkodások

, 43 olvasás, túlparti , 3 hozzászólás

Ezerszín

Mer’ minden, mindenki csak kapaszkodik
Akit szerethet, az nagyon abba
Jan Jingbe
Jing, mindig csak Janba.

Mer' nem tudna lenni
Semmi, és senki
Végül,
Magában annál "másik" nélkül.

Tovább


Vers: Hasonlatok

, 37 olvasás, Tollas , 0 hozzászólás

Ezerszín

Érzékeny vagy, miként
a tavaszi zsenge fűszál,
melyre hajnalfriss harmat száll,
és eloltja szomját.

Tovább


Vers: Elmúlás

, 61 olvasás, mermaid , 10 hozzászólás

Ezerszín

ablakokban
muskátlik könyököltek,
szellő
szökdécselt
gizgaz között

- majd
az úttestre szökött -

Tovább


Novella: Vidám vagyok

, 46 olvasás, deb , 8 hozzászólás

Ezerszín

Vidám vagyok. S ha vidám vagyok, az élet mindig csodálatos. Mert a kedvem széles, elterül rajtam a derű, és minden, ami körülvesz, csupa mulatság. Még az út szélén leintő morcos rendőr se szegi kedvem, aki félreállít. Hirtelen fékezek, mire ijedten kap az oldalához, és én vigyorgok. Mert mókásnak találom, hogy a füle kettéáll, pedig ez normális. De az már egyáltalán nem normális, hogy amíg ő beszél, én azon szórakozok, milyen érdekesen mozog az orra, ahogy artikulál. Csak mosolygok, s mire valami pótizzók felől érdeklődik, már pukkan belőlem a nevetés. Pótizzó? Nocsak! Hová is kéne nekem az? Gondolja tán ő, hogy az agyamba, de én vidám vagyok, és kacagva borítok lába elé mindent, amit a csomagtartóban találok. Válasszon, aztán mozgassa az orrát másra!

Megjegyzés: 2007. 11. 08.

Tovább


Vers: Körforgás

, 45 olvasás, Zsolti , 2 hozzászólás

Ezerszín

Az őszi napfény bágyadt sugaraiban
fürdik az anyjától elszakadó falevél,
a természet reggel apró könnyeit szórja,
mint aki halni készül, de még kicsit él.

Ahogy jönnek a hűvös, novemberi szelek,
mintha lelkem is puha kendőbe bújna,
érzékeim eltompulva készülnek a télre,
várva, hogy eszmélhessenek majd újra.

Tovább


Novella: Bagolyfa

, 61 olvasás, deb , 11 hozzászólás

Ezerszín

Mikor Matildot megismerte, már befutott szobrászként tartották számon. Sok kiállítás és tárlat kínálta alkotásait megtekintésre, és igen sokat meg is vásároltak. Rendeléseket is úgy kapott, hogy szinte a lábát se tette ki a műteremajtón. Igazán szerencsésnek érezte magát. Talán a magány volt az egyetlen, amitől szívesen búcsút vett volna. De nem volt kiért búcsúznia.

Matild úgy jött, mint egy üstökös. Tökéletes formáival először a szobrászt fogta meg, göndör kacajával és arcán azzal az édes kis gödröcskével aztán a férfit is. A mindent elsöprő érzéki vágy hatalmába kerítette, és úgy fogva tartotta, ahogyan eddig el sem tudta képzelni. Elég volt csak gondolnia Matildra, és lúdbőrzött gerincén a bizsergés, és szinte bőrének illatától tágultak orrlyukai. Különféle formákban látta maga előtt, mint Vénusz, majd, mint közönséges kokott. Amíg csak csodálta, különféle helyzetekben idézte maga elé. Karját kitárva, ágaskodó kis rózsaszín mellbimbóival, majd összekuporodva, mosolytalan arccal. Látta a lányt magát teljesen kitárva, combjai közt az éden leplezetlenül, arcán a kéj mámorával. Rengeteg kompozícióval csigázta saját vágyait.

Tovább


Próza: Nosztalgia pró(s)za

, 56 olvasás, P.Palffy_Julianna , 9 hozzászólás

Ezerszín

Az augusztus mindig a nyaralásról szólt. A legjobb nyaralásról, amit egy városi gyerek elképzelhet. Kicsaptak (nálunk így mondták anno) bennünket vidékre a nagy-nagynéninkhez, apai nagyanyánk testvéréhez. Szerény környezetben, de mindennel felszerelt kis házi gazdaságban tölthettünk napokat, heteket, ahol szabadon csatangolhattunk a pataktól az erdőig. Etettünk libát, kacsát, tyúkot, még pulykát is, és messze elkerültük a disznókat. Az anyakocától tartottunk, a kismalacokat szívesen dédelgettük, ha a kezünkbe adták, de csak tisztes távolságra az óltól.



Megjegyzés: * prósza – Tejjel föleresztett kukoricalisztből való vajas, vagy zsíros keményebb és vastagabb sütemény, (Kresznerits, Tájszótár); másképp: görhe, görhön, görhő. (Magyar nyelv -1862- szótár)

Tovább


Próza: Egy macska végakarata

, 47 olvasás, mistletoe , 3 hozzászólás

Ezerszín

Ez is elérkezett. A kilencedik életemet taposom és érzem, hogy minden nap gyengébb vagyok, közeleg a vég. Itt az idő, hogy összegezzem eddig történteket és elinduljak az utolsó utamra. Sokan úgy tartják, hogy nekünk, macskáknak hét életünk van. Ez nem igaz, erre én vagyok az élő bizonyíték.

Az első életem tartott a legrövidebb ideig.
Éppen csak megszülettem a világra, amikor úgy határoztak, hogy nem kell több éhes száj a házba. Így hát, társaimmal együtt bedobáltak egy zsák mélyére, és rövid zötykölődés után egy huppanás jelezte, hogy lemondtak rólunk. Testvéreimmel küzdöttünk az életünkért, amennyire egy újszülött életösztöne harcolhat. Aztán egyre kevesebb kétségbeesett nyávogás hallatszott. Én bírtam a legtovább, de a fiatal szervezet feladta a küzdelmet. Még az sem adatott meg, hogy a szemem kinyíljon és rácsodálkozhassak a világra.

Tovább


Haiku: világok

, 48 olvasás, katicab , 2 hozzászólás

Ezerszín

kényelmes fotel
nagy ablakon át nézem
a Hold hogy fogy el

Tovább


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 54
Regisztrált: 10
Kereső robot: 62
Összes: 126
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Designo
 · efmint
 · inyezsevokidli
 · lyanoka
 · Menda
 · mermaid
 · Pieris
 · qqcska
 · quentin
 · Seila


Könyvajánló

aranytk:
A Lélek magányossága



Arany Tóth Katalin (aranytk): A Lélek magányossága

"A belső békétlenség útja a kilábalás és az ön-megtalálás útvesztőjében, keresztként hordozott vágyak gyötrelmével. Ez Arany-Tóth K...


Tovább...

Zeneajánló

Minden Szavad
Küldte: culas

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Véletlen (mû) ajánló...


Kategóriák


Irodalom


· Ballada:157
· Blog:133
· Bohózat:6
· Dal:1106
· Epigramma:11
· Esszé:187
· Ez+az:6346
· Haiku:1356
· Házi pályázat/ próza, novella:23
· Házi pályázat/ vers:27
· Jegyzet:1131
· Képvers:128
· Kockavers:22
· Krimi:114
· Kritika:25
· Limerik:25
· Memoár:586
· Mese:687
· Novella:3841
· Próza:1989
· Prózavers:230
· Regény:1780
· Rondó:6
· Sci-fi:186
· Sírfelirat:5
· Slam költészet:35
· Színmű:2
· Szonett:864
· Szonettkoszorú:11
· Tanka:38
· Vers:64405

Zene


· Album:10
· Klipp:90
· Zene:171

Galéria


· Digitális grafikák:995
· Festmények:652
· Iparművészeti galéria:285
· Rajzok...:1782


Page generated in 0.1135 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz