Amatőr Művészek Fóruma

Ebben a romlott, torz tükrű világban,
ahol már lassan semmi sem valódi,
megkeresnélek én egy mosolygásban,
mert szerelmet kell még egyszer tanulni.

Megjegyzés: 2015. 09. 01.

Veszteségről írni kéne
vígaszt hozó drága szót
hogyha megfájdul a lélek
legyen az kibírható.

Még megérint a reggel
mozdulatlansága,
a kitartott hangodba zárva
még lobbanok.

Megjegyzés: 2014.

anyám és a fájdalom
ők szültek egy hajnalon
vére mosta testemet
együtt sírtunk életet

Hová lettek a gondtalan évek?
Csodálkoznak a sors-szakadt vének.

Figyelem a világ érverését,
a halkuló ütemű dob szavát.
Ember folyton kiégő vetését,
múlandóságnak undok dohszagát.

Ima-
malom
zúg, forog.
Mandala-kör,
láma révület.

Nem találok szabadságot a sötét
utcákon bolyongva. Egy ideje már
aszfaltban úszok narancs tócsák között,
és seggem súlya mélységbe gravitál.

Semmi kamu helyzet, a múlt-jelen, szín igaz.
Átszelve a sivatagot motorral nem vígadsz,
ha kevés a vízed. Minden évtized tartogat
legalább egy dilinyóst, aki nekivág az útnak.
Csontra-száradt dinók már nem háborúznak

Mikor éhes voltam,
nem adtál ennem.
Mikor szomjas voltam,
nem adtál innom.
Nem voltál éber,
bár tudtad a napot,
tudtad az órát,
tudtad a percet!

Megjegyzés: Krisztus után 2017. 06. 13

Sziklák, kavicsok tengere hajt.
Sóderhegyek, salakdombok
hozzák és űzik a bajt.
Cementpor és homokszemek,
könnyben úszó tengerszemek.

Könyvtárról a könyvhéten...

Kicsi a könyvtár

Az a vágyálmom, hogy ötös találatom legyen a lottón.
De! Ha már lúd, legyen kövér. Ne csak néhány százezret, hanem egy- két milliárdot szeretnék nyerni. Annyiból kijönne itt egy könyvtár.
Nem magamnak akarnék javakat, galád módon, hanem mindenki szellemi épülésére gondolok.

Megjegyzés: Éjszakai félálombéli gondolataim a nyolcvannyolcadik könyvhét alkalmából.
Szekszárd, 2017. június 11.

Űröm betölti az Úr,
mint láthatatlan húr,
mely megfeszül, ha sátán dúl,
ki várát lebontani készül,
mit türelemmel
épített fel bennem.

Visszahoználak,
de eltört a tükröm,
és nem ismerem fel arcomat
tekintetedben.
Ki vagyok én?
Mindig hozzád viszonyulva
voltam szép.

Messzire mentem sokszor a versben,
távoli vízen járt a hajóm.
Félig főtt ételt nem terítettem,
nem lovagoltam nyűtt szavakon.

Milyen Isten vagy te,
keresztények istene?
Kezedben mindenek
szörnyen fájó élete.
Te fiad ott meghalt,
mert te úgy akartad ezt.
Homlokán tövissel,
vállán a nagy kereszt.

üres a tükröm, nincsen benne tócsa,
nincs benne víz, mozgás, vagy szikra
mozdulatlan lóg, de leesni akarna,
omlani tengersok, ezüst cserépdarabra

Festett cél a puszta semmi,
de jó lenne benne menni,
menni, menni, messze, messze,
mindenkitől elfeledve!

Megjegyzés: Babits Mihály azonos című verse alapján

Parázsló szemek, igézetek, bennük rejtve  máglya lángja.
Álomjáró ősök, idézzetek nekem!
Egy fénytelen, árva lámpa
kívánja a tüzet, remélve fényt, még ha pisla,
és gyenge lábon is inog.

Már megint elfáradt, búcsút intett a Nap,
a horizont narancs-vörösben lángolt.
Kellemesen meleg volt a mai este,
fent az égen millió csillag táncolt.