Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

584 alkotás (30 oldal, 20 alkotás/oldal)


Memoár: Lázálom

, 31 olvasás, Bodortz , 0 hozzászólás

Sors

Visznek. Megint visznek.
Zavaros kék lé felettem az ég,
s a meleg szeptemberi napfény melegéből
semmi sem jut a sebtében rám vetett, gyűrött lepedő alá.
... Lehet, nem is szeretném.

Megjegyzés: (Egy kamaszkori szalmonella fertőzés margójára...)

Tovább


Memoár: A kék madár

, 26 olvasás, RealEnigma , 0 hozzászólás

Gondolat

A szeretet a világon a legnagyobb erő. Nincs ellenszere, viszont mindenre varázserő. Jó a betegségre, jó a magányra, jó a kisgyermeknek s 99 éves pápának.
A szeretet egy Isteni csoda, mely a világot létrehozta s ott ül a mellkasodban.

Tovább


Memoár: Requiem Nagyapámért

, 65 olvasás, Bodortz , 6 hozzászólás

Gondolat

Nagyapám szerette a fegyvert,
bár sosem volt más: csak kovács.
Diófát evett a bicska éjjel
Másnap ismét tombolt a kalapács.

Tovább


Memoár: Oh a Mecsek… az más

, 70 olvasás, Bodortz , 13 hozzászólás

Gondolat

Itt, már a nagy folyó páráját lassan görgeti a lég,
hajnali nyirkos köd terül szürke hamurétegként,
hangtalan súllyal alszik magányán
odafenn a merengő kék,… de lám,
a Mecsek… az más.

Tovább


Memoár: Meditáció

, 71 olvasás, peresz , 3 hozzászólás

Elmélkedés

1983. október közepén, egy ködös, hűvös napon hozták meg a szenet. Hárman voltunk, nagymamám, nagypapám, meg én. Nyaraltam, vagy őszöltem, de az is lehet, hogy valami ürüggyel lógtam a suliból. Végül mindegy is, egy a lényeg, szenet lapátolni úgysem lehetett volna nélkülem.
Mama a házban volt, meg a sérve miatt nem is igen kellett volna neki a lapátot forgatni. Nem mintha különösebben kímélte volna magát, hiszen a kertet – ami volt vagy kétholdnyi is – gyakorlatilag egyedül tette termővé, valamint a nagy házat is ő tartotta példás rendben, mert Papának tulajdonképpen mindegy volt. Csak a Munkás és a Durbits sógor készlete váltott ki benne némi érdeklődést, és az örökké üvöltő televízió. Mert Papa süket volt. Egyik fülére teljesen, a másikra pedig – szerintem az örökké üvöltő tévé miatt – már félig.

Tovább


Memoár: Az ígéret

, 103 olvasás, RealEnigma , 1 hozzászólás

Álom

Éltem már úgy, amikor azt hittem, hogy bölcs vagyok.
Éltem már úgy, amikor úgy éreztem jó vagyok.
Éltem, mint hercegnő, s éltem, mint koldus.
Szerettem és szerettek.
Hazudtam és megcsaltam.
Voltam megfáradt feleség, voltam megértő társ és tanítónéni, miközben lelkem mélyét magány tépte szét.

Tovább


Memoár: Anyám öröksége

, 145 olvasás, skolikagnes , 1 hozzászólás

Ars poetica

„csak ment és teregetett némán,
Nem szidott, nem is nézett énrám”

Anyámra így emlékszem. Gondterhelt volt, szomorú és szótlan. És mindig dolgozott: főzött, kapált vagy szenet hordott. Aztán amíg vártuk, hogy a könyvtár kályhájában begyulladjon a szén, a kezembe adott egy könyvet.
Mesekönyvet, szépet, színeset. Aztán másnap másik könyvet, és harmadnap egy újabbat.
- Maradj itt, amíg rakok a tűzre! - mondta és becsukta maga mögött a könyvtár ajtaját.
A cserépkályha duruzsoló simogatással töltötte be a szobát. Körös-körül polcok, a polcokon színes mesekönyvek, képeskönyvek, pocakos, kövér regények.

Tovább


Memoár: délibábok kántálnak…

, 292 olvasás, Mona , 25 hozzászólás

Megemlékezés

Az első szavam voltál. Azt hiszem, világgá kürtölted határtalan boldogsággal. Úgy tűnt, hogy csak Te szeretsz a családból – talán így is volt. Ha a gyermekkoromra gondolok, mindenütt ott voltál. És az a sok játék. Játék a betűkkel. „És hogy betűzöd visszafelé?” Minden nap, minden áldott nap Te jöttél értem az óvodába... és tudom, mert később elmondtad, hogy napközben is meglestél, ha az udvaron volt a csoport. Elmondtad, hogy sírtál, mert velem senki nem játszott. Csak a nyuszim fülét szorongattam – amit Tőled kaptam – és húztam-vontam magam után, át a homokozón, át mindenen. Összevesztél az óvónőkkel, amikor meg akarták változtatni a jelem. Mindig is gyertya voltam, nem lehettem egyszerre csak virág...?! (még ha annak is születtem) Összevesztél százszor is velük, ha büntetésbe ültettek.

Tovább


Memoár: Memoár

, 115 olvasás, csendeseste , 0 hozzászólás

Halál

Keserű levegő lapul a félelem tavára.
Mások úgy mondják szép nap ez a halálra, de a rosszat most kiraktam egy plakátra.
A holnapot boldogan tervezem, mert az élet most szívből jövő kegyetlen.
Egyetlen pillanat és a lélek tovaszáll,
hiába küzdesz a kaszásnál van a cérnaszál.

Tovább


Memoár: Kábeltévés várakozás

, 126 olvasás, Lapsang , 0 hozzászólás

Pillanatkép

Angyalföld. Gidófalvy utca 17. Parkoló. Opel corsa. A kormányra támasztott laptop. Kapucni a fejen. Jobbra a termosz. A hurkazsíros kenyeret már megettem. Orkán erejű szél tombol kinn, a nap néha elmegy és utána újra előbújik. Csodálatos kék ég, ebédidő, tizenhárom óra. A winampon valami trance szól, a tone diary válogatás. Egy kucsmás bajszos öregember megtört Suzukiból száll ki éppen, bevásárlókosarat húzva maga mögött.

Megjegyzés: 2011. 12. 08

Tovább


Memoár: Foszlányok… 5 éves gyermek szívdobbanásai

, 209 olvasás, csellista , 20 hozzászólás

Sors

/1956... / Opálos üveggolyóként gurulnak szét az emlékeim.

Szavak, tekintetek, lámpavason himbálódzó halottak, muszka tankok által széttaposott - általam szeretett - bácsik, Anyácskám kezébe botra kötött fehér rongy, - elszántan megy - krumpli kell a sok éhes szájnak... gyerekszív-dobbanások... jaj kiáltások, hörgés hangja a pincéből, puska ropogása, ágyú csövek az ablakainkba. Apa... hol van Apa?... majd jön, csak maradj csendben és ne sírj... mert nem szabad. Senki se láthatja meg... ne kérdezz, mert a "falnak is füle van"... s jönnek lelkemből kiszakadt mondatok valós háttér-tartalmai: "siratófalaim szövetén könny pereg", az el nem hullajtott könnyek beleégtek lelkembe, a féltés, rettegés, a zűrzavar... az 5 éves gyerek szívdobbanásai...

Tovább


Memoár: Kígyóvonal XXX.

, 156 olvasás, Tollas , 1 hozzászólás

Ezek vagyunk

Kérte, hogy a nyár folyamán találkozzanak. És a dolgok most véletlenül összejöttek. Már biztos volt, hogy Kálmán megy a táborba. S az valahol ott volt Margit szülővárosa körül. Megígérte neki, hogy felkeresi. Akkor úgy gondolta, hogy egy másik padra is ráül ezzel az alkalommal. Az egyik pad ugyanis sarmadombi barátnője, Eszter volt. Ő meg azt közölte vele, hogy szeretné bemutatni édesanyjának.

Tovább


Memoár: Kígyóvonal XXIX.

, 131 olvasás, Tollas , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Szokássá vált az iskolában, hogy néha-néha szórakoztassák magukat a tantestület tagjai. Rendszeres születés-, névnapi, és más ünnepi mulatozásokat rendeztek, s azok a fiatal férfi- és nőkollégákat hozták közelebb egymáshoz. Kálmán, ugye, soha nem menekült a nők elől, újabb szerelmi hálóba került. Ő maga sem tudta, hogyan történt, de egyre több időt töltött az egyik tanítónő lakásán. Semmilyen közösségi rendezvényre el nem mentek – az ünnepi mulatságokat kivéve -, csak otthon szórakoztatták egymást. Sokszor olyan késői órákban távozott, hogy a házigazda figyelmeztette.

Tovább


Memoár: Kígyóvonal XXVIII.

, 162 olvasás, Tollas , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Érdemes volt lelkiismeretesen dolgozni. A pártatyák felfigyeltek Kálmánra és Zoltán kollégájára. Megjelentek az iskolában, s nem sokat kertelgetve, bejelentették, hogy a most érkezett két tanárral
akarnak beszélni. Bementek az igazgatói irodába, s elkezdődött a beszélgetés. Kálmán visszatért az iskolába.
– Németet tanultál-e, németórákat tudnál-e vállalni? – kezdte az igazgató.

Tovább


Memoár: Kígyóvonal XXVII.

, 153 olvasás, Tollas , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Ragyogó napsütésben érkezett életének újabb színterére. Az első benyomásai egészen kedvezőek voltak. Szép, rendezett nagyközséget talált, nagyobbrészt újonnan épített házakkal. Arra figyelt fel, hogy azokból csak nagyon kevés volt befejezve. Ez azt jelentette, hogy az épületeket nem vakolták le, vörös téglaépületek mutatták magukat a látogatóknak. Azt is érdekesnek találta, hogy az új épületek szomszédságában öreg, nád- és szalmafedeles kunyhókat lehetett látni. Útja az iskolához vezetett, de azzal fogadták, hogy az igazgató nincs otthon. Kedves, fiatal felesége meg újszülött fiacskája, Miki fogadta.

Tovább


Memoár: Kígyóvonal XXVI.

, 154 olvasás, Tollas , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Ragyogó napsütésben érkezett életének újabb színterére. Az első benyomásai egészen kedvezőek voltak. Szép, rendezett nagyközséget talált, nagyobbrészt újonnan épített házakkal. Arra figyelt fel, hogy azokból csak nagyon kevés volt befejezve. Ez azt jelentette, hogy az épületeket nem vakolták le, vörös téglaépületek mutatták magukat a látogatóknak. Azt is érdekesnek találta, hogy az új épületek szomszédságában öreg, nád- és szalmafedeles kunyhókat lehetett látni. Útja az iskolához vezetett, de azzal fogadták, hogy az igazgató nincs otthon. Kedves, fiatal felesége meg újszülött fiacskája, Miki fogadta.
–Kezét csókolom – és meghajolt. Egress Kálmán vagyok, magyar szakos tanár. Most végeztem tanulmányaimat, és ide, az újonnan épült iskolába kaptam kihelyezést.
–Isten hozta, kedves Kálmán, örvendünk az érkezésének. A férjem nincs itthon. Igen sokat van távol. Az, hogy ez az új tanév líceumi osztályokkal indul, a sok-sok megoldásra váró feladat elszólítja itthonról. Magurai Ilona vagyok – nyújtotta kezecskéjét.

Tovább


Memoár: Anyám napjára

, 196 olvasás, Tóth Edit Magdolna , 10 hozzászólás

Anyák napja

Dallamtelt csendhúrokon
Felidézve
Játszom

Szeretőn összpontosít
Ugrálókötelünk
Emlékezik

Tovább


Memoár: Mária halálára

, 114 olvasás, starics ibolya , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Már letetted a kanalat,
fáradt éveidből semmi
sem maradt.
Lépteid nyomát
behordja majd
a szél,

Tovább


Memoár: A húsvéti torta

, 134 olvasás, starics ibolya , 0 hozzászólás

Felnőtteknek

Albérletben éltünk anyámmal, és három testvéremmel együtt, egy nagy ház hátulsó kamrájában, ahonnan az öreg gyermekgyűlölő házi néni a házban lévő szobába kvártélyozott bennünket, talán megesett a szíve rajtunk, amikor a kicsi hideg udvari kamrába vacogtunk. Mindenesetre ott ért bennünket a húsvét, pedig emlékeim szerint, nyáron még hátul laktunk, sőt a tél egy részében is. De a történet mégis a ház egyik helységében történt. Húsvét volt, anyánk nagy lázban égett, tortát sütött, amit ritkán csinált, rohamszerűen törtek rá az ilyen ötletek, de akkor lelkesen beleadott apait, anyait. Az elkészült mű, a csokitorta ott állt az asztalon, az asztal pedig a két vaságy között, amiben aludtunk.

Tovább


Memoár: A nyúlcipő

, 230 olvasás, Pacsirta , 16 hozzászólás

Húsvét

Tavasz. Húsvét... Húsvét. Tavasz... Mindig összetartoztak. Úgy kezdődött az életem, hogy tavasz volt. Aztán úgy folytatódott, hogy Húsvétra mindig tavasz lett, különösen a gyerekkoromra igaz.
Akkor még voltak igazi tavaszok. Vagyis, csak igazi tavaszok voltak. Nem ilyenek, mint most. Egyik nap ragyogó napsütés, enyhe idő, végre fellélegezhetünk, hogy megjött a várva-várt... itt van... hurrá!

Tovább


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 32
Regisztrált: 12
Kereső robot: 62
Összes: 106
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Bari
 · bArthAKata
 · bbbbb
 · berlioz
 · bladeattila
 · blaszlo
 · gazzo
 · Kankalin
 · Pacsirta
 · Syringa
 · Tóth János Janus


Könyvajánló

Tollas:
ÁRADÁS versben és prózában



Kui János: ÁRADÁS versben és prózában

Mindenkit érdekelhet ez a könyv. Verseket, prózai írásokat tartalmaz, és egy szilágysági nagyközség - Sarmaság - néphagyományainak leírását. Ajá...


Tovább...

Zeneajánló

Bress - Bírd ki
Küldte: bress

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Véletlen (mû) ajánló...


Kategóriák


Irodalom


· Ballada:154
· Blog:87
· Bohózat:6
· Dal:1084
· Epigramma:11
· Esszé:185
· Ez+az:6319
· Haiku:1322
· Jegyzet:1112
· Képvers:127
· Kockavers:22
· Krimi:115
· Kritika:25
· Limerik:24
· Memoár:585
· Mese:675
· Novella:3758
· Próza:1928
· Prózavers:224
· Regény:1700
· Rondó:5
· Sci-fi:183
· Sírfelirat:4
· Színmű:2
· Szonett:848
· Szonettkoszorú:11
· Tanka:36
· Vers:63198

Zene


· Album:3
· Klipp:85
· Zene:162

Galéria


· Digitális grafikák:929
· Festmények:652
· Iparművészeti galéria:275
· Rajzok...:1769


Page generated in 0.1472 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz