Amatőr Művészek Fóruma

Eljöttem én ma… hozzátok ide,
Fontos, hogy itt locsolhassak párat.
Adjátok a páleszt, már most ide.
A kenyér meg sonka meg még várhat.

Megjegyzés: Vecsés, 2017. április 6. – Kustra Ferenc

Végre, újra itt a húsvét reggel,
Ma egész nap, boldog minden ember.
Van nálam egy szép parfümös üveg,
Ha locsolok, ettől gyúlnak tüzek!

Megjegyzés: Vecsés, 2017. április 2. – Kustra Ferenc

Esztendő múltával
Eljöttem Tehozzád,
Megöntözni Téged.
Tedd alám a széket,
Úgy könnyen fölérlek.

Megjegyzés: Nagy Vendel
2017 HÚSVÉTJÁN

Hölgyek, és Urak: készüljetek.
KÉZCSÓKOM A HÖLGYEKNEK.
LOCCS...

Itt a húsvét, megjöttem, nekem ez a mai napom,
Hoztam a jó szagomat, ez lesz nekem a címlapom.
Látom a sok lány és asszony izgul, nagyon várva,
Hogy a címlapomra kerüljön, talán még máma.

Megjegyzés: Vecsés, 2016. április 1. – Kustra Ferenc

Oh drága hölgyek, kicsik és nagyok,
ne hervadjatok, újra itt vagyok;
társaim férfiak, induljatok,
s kölnietekkel harcoljatok!

Megjegyzés: 2016.

Te megfeszítve, mi megvadulva,
te mennyországba, mi a pokolba,
tested sebein fájdalom serken,
eltört könnyeink tenyereinken.

Azon a tájékon az akkor még újnak számító lágymányosi lakótelepen (ma lakóparkoknak számítanak) csupa vidékről felkerült család lakott, legtöbbjük gyárakban, üzemekben dolgozott, de otthon a falujuk etikái szerint éltek. Jószerivel több tájszólást hallottam ott, mint eredeti pesti magyart. Így nem volt nehéz húsvétkor locsolkodni menni, akár ismeretlen lányos családokhoz is. Fő, hogy sok festett tojást gyűjthessünk össze - na meg a 2-3 Forintonként összegyűlt zsebpénz is számított.

Negyednap, hétfő volt. Öt srác a nonstop irányából érkezett a sétálóutcára és egy pillanatra mindannyian megálltak, hogy végigmérjék az üres teret. A nagyóra mutatói merőlegesen a „Tizenegy múlt tíz perccel” című állóképbe fagytak. Az üzleteken „zárva” táblák, a posta üvegablakain sem kacsintgattak kifelé nyugdíjasok. Csak a szökőkút melletti padon ült egy idős bácsi. Furulyázott. A fiúknak fogalma sem volt mit játszik. Az Örömóda volt. Hangját messzire vitte a szél, ami ősz haját is felborzolta már. Magának, vagy a fiataloknak játszott, vagy csak megszokásból.

Eljön húsvétkor a nyuszi,
A kedves nagy fülű úrfi.
Házból-házba bekopogtat,
Kedvesen kölnit locsolgat.

Nagycsütörtök
Szép a világ, gyönyörű a világ, és nincs hiba benne.
Dsida Jenő

Nagycsütörtök, Dsida koma, várakozom a vonatra,
ülök a váróteremben, s az utasokat figyelem.

Elmúlt a tél, már messze jár,
Zöld a mező, zöld a határ.
Benne egy nyúl legelész,
Ide harap, oda néz.

Hosszú útról megérkeztem.
Kölni víz, éltető kincsem.
Frissítsen hát szagos vizem,
Üvegemből most rád hintem.

Akkor megnyílik magától az ég,*
s egy pici csillag sétál szembe véled,
szíved kitárva, álmélkodva nézed,
ilyen csoda talán nem volt soha még!

Hűvös reggel, húsvét reggel,
nyuszi család korán felkel,
vár a munka, régi szokás,
festésre vár minden tojás.

Vígan dalol kint a kakukk,
nyissátok ki a kis kaput
szép lányok sorakozzatok,
mindjárt rátok kopogtatok.

Barátok, beszéljük
meg, rendben?
Húsvétra készülve,
mi bennem
nem kicsit nyomasztó,

Megjegyzés: (2015. április 2.)

Édes babám, Gyöngyike,
kölnit hoztam, jöjj ide!
Hamar meg is öntelek,
aztán ágynak döntelek...

Megöntözlek szép szavakkal,
szép szavaknak harmatával,
kék ibolyák illatával,
szívem összes mosolyával.

(Legenda-változat)

Történt egyszer Kakasdombon,
nem ült senki már a trónon.
Egybegyűlt hát a tyúktanács:
kire essen a választás?

Akármilyen is a tavasz,
áldozatos lélektámasz.
Meleget áhító rügyek,
esőbe fúlt harci tüzek.