Amatőr Művészek Fóruma

Harmatos hajnal köszöntötte az ébredőket. Már világos volt, a Nap vörösre festette az égbolt alsó karimáját. Az ég kékje élénk színével azt ígérte: nem kell esőre várni. Élénk hangok közvetítették az állatok ébredezését. A kakas kukorékolása emelkedett ki közülük, s elég gyakran ismételgette. Arra aztán mozgolódni kezdett a gazda, és ébresztette a család tagjait. Anya követte őt, és a napi eledelt bepakolta egy vászontarisznyába. A reggelit is magukkal vitték, mert még igen korán volt ahhoz, hogy otthon elfogyasszák.

Megjegyzés: *pipe = a tojásból kikelt, még pelyhes kisliba

Az éjszaka közepén izzadtságtól csatakosan ébredt, mint az elmúlt huszonhat hónap alatt oly sokszor már. Egészen pontosan huszonhat hónap, két hét és három nap... ennyi idő telt el azóta, hogy Őt elveszítette.

Reggeli után -
nekitámaszkodott a félfának,
a magyar himnuszt
mormolta. Néztek rá a gyerekek,
olyan szépen, ahogy csak egy karéj kenyér
tudja nézni a drága vajat.

1.
Legendás életem során
átmentem már minden szobán.
Egyikben sem várt rám sárkány,
sem tündérszép királyleány.
Múltamnak hosszúkás hallja
szavaim visszhangként hallja:
történhetett volna másként,
sorsommal lelkem megbékélt.

Léteznek olyan bölcsességek és okos gondolatok, melyeket annyiszor hangoztatunk, hogy agyon puffogtatott frázisoknak tűnnek csupán. Ámbár igazságtartalmukkal dacolni fölösleges, hiszen ezen okosságok azért hívatottak lenni, hogy a nehéz helyzetünkben némi vigaszt nyújtsanak.
Példának okáért nézzünk csak egy ilyen bölcseletet: " Az élet szép. "

Folyt a társalgás, néha-néha felhangzott ilyen-olyan zene a háttérben, ahogy a különböző önjelölt lemezlovasok megkaparintották az irányítást a lejátszó felett. Családtagok, barátok ücsörögtek, álldogálltak a nappaliban-konyhában, különböző ropogtatnivalókat rágcsálva, italokat kortyolva poharaikból, üvegeikből.
Nem tudta, kik jönnek még, nem is igazán törődött vele.

egykor rácsrázó markok nyúlnak ki korcsultan
a cellahomályban a közöny szörnye kering
vállakra rogyott a hosszú múlt holtsúlya
kapkodva rajzolt kérdőjelként görnyedt gerinc

A célzó légyre nézek, mellére vetem keresztem, és még utolszor rohanni látom a kakast, mielőtt a lassan oszló lőporfelhő mögött lerogyna. A rövid sújtólégtől fülem csengésébe vesznek az agónia hangjai; butykosomért nyúlok bal kezemmel, míg a másikkal egy beteg tölgynek támasztom fegyverem, majd törkölyt töltök apró, fémgyűszű méretű kupakjába.
Jó lövés volt! - konstatálom. Egészségedre, vén zsivány!

Magányba csomagolt az Isten.
Mondta, hogy senkim sincsen.
Én ültem némán, ölbe téve kezem.
Igazat szólt - hisz nem voltál velem!

Megjegyzés: * "Az élet nem azzal mérhető, hogy meddig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amiktől elakad a lélegzetünk! "

***
Régi... sajnos már újra egyedül...

Ragaszkodunk tévedéseinkhez,
mint beteg szilva fájához
és hiába hullajtanánk bűneinket,
égeti testünk bánatunk.

Emlék villáma házunkig sem ér,
nem éget színt, parabola-lavórt,
a mennydörgést szívemben jelzi ér
s az összeérő óramutatók.

Már napok óta nem hagyta nyugodni a gondolat… Mi lenne, ha most az egyszer az esze helyett a szívére hallgatna?...

Hónapokkal ezelőtt kezdődött az egész! Még tél volt… Reggel szokása szerint szaladt, hogy el ne szalassza a buszt, nehogy egy percet is késsen a munkából – az nem fért volna bele a mindig kiszámított életritmusába…

Megjegyzés: Életem első novellája. 2009-ben keletkezett.

Élek bele a világba,
előttem járt, járatlan út.
Nem mehetek más irányba,
meg kell nyernem a háborút.

Éjjel már fáradtan, álomtól bágyadtan,
jöttek hozzám az angyalok.
"Sorsod még fel nem adhatod!
Most felnyitjuk a mellkasod,
van egy rákos daganatod. "

Úttalan utakon járják a Világot,
míg egy napon párjukra találnak.

Törött szárnyúk hiphop begyógyul,
tudják ők is - a szeretet sebeket gyógyító

A kézsebészet kardiovaszkuláris komplikációi és pszichoanalitikai vonatkozásai

Úgy emlékszem, a kezem állandóan az övében volt. Hogy utáltam!
„Mit csinálsz?! Tedd le azonnal! ” - És ő tudott mély hangon sikítani. - „Mégis mire gondoltál?! Add ide, de rögtön! ” - Vagy: „ereszd el, és gyere le onnan! Várj-várj! Inkább ne mozdulj, felmegyek érted! ” - csattant a keze újra és újra megragadva a tenyeremet. Aztán kiszedett belőle, hol nagy hévvel elkapva, hol óvatosan lefejtve ujjaim, vagy a karomnál fogva lehúzott, vagy épp fel.

Ha egy ember meghal, az első percekben még van rá esély, hogy újraélesszék. És most ezek a dolgok a legnagyobb fájdalmaim. Sajnos, azért, hogy a lelkemet újraélesszék, senki nem tud semmit tenni, rajtam kívül. Én pedig igyekszem megtenni, amit csak lehet, a magam szerencsétlen, béna módján.

Én is voltam fiatal
Dühös, konok, makacs.
Megéltem fájdalmat,
Kínokat.

A halàl itt van velem,
Érzem, hogy fogja a kezem.
Tàrsam egy életen àt,
Velem kel, s velem hàl.

Megjegyzés: 2017. Május 13.

Elűzi a szél a sötét fellegeket,
de azért félek még.
Hangtalan leheletedhez csapódik testem.
Te is félsz,
reszket kezed a bőrömön.

Megjegyzés: 2015.