Amatőr Művészek Fóruma

Tollat vettem a kezembe
Kaptam egy jelet,
Hogy írjak verseket.

Példázatok

"... és elsötétül a Nap,
a Hold sem világít többé,
és lehullanak az égből a csillagok... "
/ Ézsaiás /

Isten nevében csak öltek, csak öltek...
azóta, hogy hittel bombázták a földet -
ezer évek múltak, nőtt az elvakultság;
jelenünk sem különb, békéink kurták.

Megjegyzés: (2016. február)

Ember ne félj, hidd el: megváltottalak!
Csak bízva bíz, és taposd ki utadat!
Hogy a gyáva nem vesz emberszámba se?
Töröld meg szemed: hisz nincs Istene se!

Szentestelen nem ajándékra vágyom.
Ez ünnep Jézus születése napja.
Reszkető madár is dérlepte ágon
szűkös étkét az Úr kezéből kapja.

Megjegyzés: Áldott, békés Karácsonyt mindenkinek!
Szeged-Tápé, 2016. december 24-én

Testem e földbe,
Lelkem a mennybe,
Szívem szívetekbe szállt.

Megjegyzés: A következő három sor a faddi temetőben egy sírkőbe vésve megtalálható.
2016. augusztus 17.

Gondold meg, ifjú,
Téged is dologra várnak itt,
Reád is szüksége van,
E Honban, a Hazának,
Az égi, és földi királynak.

Megjegyzés: 2016. Augusztus 15.

Végül kitette magát
a megmérettetésnek.
A szájhősök mind visszavonultak,
az ég madarai elnehezedtek.

Itt köztetek mozgássérülten élek,
s a csapásoktól nem félek!

Bármi is támadjon és érjen,
van aki engem megvédjen!

Megjegyzés: 2016. január 19.

Részecskék ütköznek
Egy alagútban.
Új fekete lyuk
Készül.
Klónozott emberek
Járnak közöttünk.

Megjegyzés: 2016. március. 22

térdig forgácsban ez maradt
(ez vagyok én)
legyalult Isten gyémántkése
nem is kell sok

Megszólal benned, egy hang,
vágyd az őszinte és tiszta dallamot.
Olyat, akár a templomi harang,
ami a lelkekben énekelve,
zúgja a Szózatot!

Megjegyzés: Paks, 2016. február 16.

Ott van Isten tenyerén az életem,
Ki megmentett engem,
mikor megszülettem,
így most mosolyog a szemem,
s ujjong Neki a szívem,
azért, mert gyermeke lehettem!

Megjegyzés: 2015. november 18

Boldog hazug

Boldog hazug, kinek van istene,
ki rettenetes, de maga a jóság;
kinek sebet kap reszkető keze,
ha leszakítja a tilalmas rózsát.

Kegyes Istenem!
Sok néped közt szeresd a magyart,
más népeknél nem vagyunk alább,
rég elhullattál már hunt, avart,
mi általvészeltük múlt, galád
évszázadok szenvedéseit,

Nyugodt vagyok, Lucifertől nem félek,
nem adom én lelkemet az ördögnek.
Felkészültem már a biztos halálra,
elszököm, s azt Őfelsége nem bánja.

Zsarnokok vagyunk mind e zsarnok világban,
Nincs már valódi kincs lelkünk birtokában.
Szívünk fekete éj, sötét, mint a korom,
Egy a gyermek, s a vén, legbelül mind gonosz.

Kongatják a rézharangot,
fekete a hangja,
megszólítja a tömeget,
a templomba hívja.

"Nem hiszek benne, de félek tőle. "
Házat építenek lelki igéjére.
S megbotránkoznak, ha ellene szólnak.
De igazát senki nem birtokolja.

Megjegyzés: 2001. 09. 13.

Megváltom a bűnjegyem
hozzád térek, Istenem,
Jézus, a te szent fiad
volt értem az áldozat.