Amatőr Művészek Fóruma

Húsz éve ifjú volt, dús hajú és délceg,
talpraesett, bátor, nem szánalmas, félszeg.
Szenvedéllyel sportolt, izmossá vált teste,
kocka- hasú isten, élőképnek festve.

Aevike hiányzol,
Reméljük, hogy virágzol
Fogorvosos praktikákkal
Befogod a lepcses szánkat!

Olvasd e verset a szabad ég alatt!
Négy fal közé zárva iszonyat.
Vonaton pedig a sok zakat-
olástól élvezhetetlen.
Szóval én kint olvasnám a helyedben.
Mert a plafon nem tükrözi vissza
sem a kéket,
sem a mélyet,
sem a falak a távolságot, messzeséget.

Házunkban családom öt cicát tartott.
Bútort, szőnyeget szapulnak éles karmok.
Rendre áll a macskabál;
szívem búsan kalapál.
Gazdit keresek én is, s feladom a harcot.

Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2017. július 4-én

Házunkban családom öt cicát tartott.
Bútort, szőnyeget szapulnak éles karmok.
Rendre áll a macskabál;
szívem búsan kalapál.
Gazdit keresek én is, s feladom a harcot.

Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2017. július 4-én

Ne nevezd meg a Napot,
csak írd körbe,
kerüld körbe,
kerüld meg,
s ha egy év után visszatérsz,
már más lesz a hited!

Bocsáss meg kedves olvasóm, hogy ígéretemhez nem híven csak két nap múltán folytatom, de magyarázatként írhatnám azt - a kategóriának viszont hűen vicceset, hogy annyira degeszre ettem magam, hogy mozdulni sem bírtam. Ez viszont az olvasómnak, neked, kedvesnek, a becsapása lenne. Mivel nem csak a lovagiasságomat, hanem az igazmondásomat sem veszítettem el, ezért bevallom az őszintét: mikor lementem az ételfutárhoz, akkor szembe találtam magam egy tagbaszakadt, hosszú hajú, borostás, bőrzekébe öltözött - ja, és mogorva ábrázatú- már nem annyira fiatal emberrel, aki szívélyesen üdvözölt.

isten ments, hogy újra kezdeném
megint egy naiv öröm vet a mélységbe
megint önfeledten élek át valamit
valamiért mégis kell
élni érzem magam bár
ha ezt bárki értené...

Nyúlkergetős volt az este,
míg más a szerelmet kereste,
nekem süldő nyuszi jutott,
ki óljából zsupsz kiugrott,

Már hetek óta dögrováson vagyok.
Hőguta-hipochondria-fóbia.
Itt, ebben a rohadt melegben lopom a napot,
és a számra járnak már a rímek,
ahelyett, hogy szobára járnának... no, nem a hímek,

-Doktornő, a Maga szíve sose fáj? - kérdezném az orvosom,
de nem merem, mert azt hinné beteg vagyok, s nem azt, hogy csak bolondozom.
Ezt a verset sem merem megmutatni Neki,
pedig úgy hallottam, a lírát igencsak szereti.
No, de nem hiszem, hogy olyat, melyet egy betege alkot,

Megjegyzés: Az AMF-prózások TÁRSAS-JÁTÉKának nyomán

Csak ontja a verseket, ontja
itt, e líra bolondja,
s mint falra a borsót hányja
e reménytelen grafománja.

Két taktus közt
(automatizált PC társadalmunk margójára)

Alaplapra lecínezve,
impulzusok jönnek egyre.
Feldolgozom, tovább adom.
Billió herczen fut gondolatom.

... és összecsókolt a kedves,
mert jobb ötlet nem jutott eszébe,
ahogy közelről beleérzett az egészbe...
Itt ez a húsos száj nyílva,
és csukott szemén is csak reszket a pilla.

Megjegyzés: 2013.

Elefánt vagyok a porcelánboltban.
Na! a hindu herceg - ki betörne - hol van?
De inkább egy szép hercegnő kellene a hátamra,
ki simogatna, s helyettem minden kárt felvállalna.

Eltévedtem a semmi
labirintusában,
egy hatalmas tömeg
fújtatott utánam,
nem tudták, hogy
értelmetlen minden

cicák porcicákat kergetnek
egy macska vasmacskán lebzsel
a héja szárnyán egy citrom héja
utazik tova minden reggel

Megjegyzés: január.

Összeállt a kép. Az anatómiai csillagflotta átállt a Zebúr birodalom lázadóinak ellenfeleiből toborzott gyülevész császári gárdájához, miközben a földiek csapásmérő istenei a térkiegyenetlenségek gravitációs csapdájában vergődve próbáltak e kényes politikai szövetségre véres pecsétet tenni. Zeusz és Apolló típusú csillagépítő hajóik energia- és hagyományos lövedékei még véletlenül sem találtak telibe. A célpontok túl kicsik voltak.

Hegyen-völgyön simogat
vonatfüttyöt, sípokat,
gombát, mohát, őzikét,
hóvirágot, tőzikét,

Minden percben

-Minden percben...
-Tudom!
-Érzed?
-Tudom!
-Jó?
-Jó!
-Hol érzed?
-A levegőben.
-Nem magadon belül?
-Ott már nem férne.

Megjegyzés: 2013.