Amatőr Művészek Fóruma

Helyszín: egy barlang havas bejárata előtt. Sajó prémbe öltözve üldögél egy kövön, Hacsek – szintén prémekben – sántikálva jobbról be.


Hacsek: - Jó napot Sajókám!
Sajó: - Jó napot Hacsek úr! Hogy vagyunk, hogy vagyunk? Mitől sántult le?
H.: - Ne is kérdezze! Megkergetett egy kardfogú tigris!
S.: - Együttérzek magával, nekem is van anyósom...

Megy a szamár juhászon,
kalimpál a lába,
erős legény a juhász,
szamár súlya mázsa.

Megjegyzés: Petőfi Sándor: Megy a juhász szamáron

Hol volt, hol lehetett volna máshol, mint a nagy magyar puszta egyik csücskében, az Óperenciás tengeren innen, Nagymihály falujában. Ott esett meg ez a történet, ami lehet igaz volt, de az is lehet, hogy nem. Ezt talán csak Ida néném tudta volna megmondani, de sajnos ő már a mennyei pletykapadok egyikén szórja szét legendáit, az ég angyalai között.

hexaszex

kék szeme bájkenet ó kicsi lányka oly édes a csókod
várj ne emésszen a leszboszi vágyfa hiába ma értem
kösd föl az ágas öles figurát hogy e nász tegye végre
légy te az élvezet éjölelője a véred eléget
férfinak érzem amíg te a nőnek igézed a kéjed

Hozzávalók:

1 kg mótyli, rendesen ledzsuvázva
20 dkg rezesmagvú hanyinka
4-5 dl süllyögetős itóka, (csak ha már felrollongott!)
2 db birmaczláb ingós része.
Kedvenc fűszerem, a saját készítésű, zicsongózott hürledékpor. Erősen a legjobb.
Érzékeny gyomrúaknak az édes változatot ajánlom.

Apacs csapatok
kaptak csatakos szivacs
patacsatokat.

A rája arája
/mélablues egy kardhal halárára/


Dél-tenger legalján élt az öreg rája,
volt neki egy csinos, arányos arája.
Sejtette már régen, hogy fehér a mája…
Megérthetjük: folyton féltékeny volt rája.

Mese a tejfölről, aki görög joghurt lett…

A tejföl feltörekvő alkat...
Nem olyan, aki ül és hallgat.
Hiába mondták: "Meg leszel edve! "
Továbbtanulni támadt kedve.

Sokat akar a kis szarka,
Nem bírja a kicsiny farka.
Kis csőrével ágat rángat,
Fészket épít, - minden várhat.

Már annyit szenvedtem, hogy nem lehetek ott részvétet nyilvánítani a temetésemen, hogy ma eldöntöttem: túl fogom élni. Úgysem veszítenék vele semmit. (Azért úgy megnézném! Hogy voltam és láttam már, milyen és hogyan zajlik le? Á, a másoké nem olyan.)

Jelenetek a szülőszobáról ( A másik szoba, mely görcsbe állítja a házasságokat.)

1. De ki szül?! (Amiért a férjeket szeretjük.)

Tudtuk. Persze, hogy tudtuk, csak... csak nem sejtettük! Hatvan perccel korábban szerkesztettem le az összes prózát. Hm. Vajon melyikőtök bosszantott fel ennyire?!
Gondoltam, biztosan valami más. Annyi más szerv is van ott hastájon… Éjszaka azonban kénytelen voltam megvilágosodni: beütött az éjfél, és teliholddá tágult az ég; szikrázva szorított.

Megjegyzés: Köszönet-nyilvánítás:

– Köszönöm, hogy harmincnyolc hét plusz két napig elviseltétek a hormonoktól megőrült Aevie-t.
– A Főszerkesztő asszonynak, hogy hagyott garázdálkodni az oldal prózái között, és eltűrt minden gyerekes dacongásomat és durcongásomat.
– A szerkesztő társaimnak a rengeteg segítséget, akik biztatása nélkül nem lehettem volna itt.
– Az alkotó társaimnak, hogy elfogadtátok az ítéleteimet és a rengeteg együtt-munkát.

Utóirat:

Néhány hónap erejéig letészem a lantom, és szülési szabira vonulok vissza a legfiatalabb AMF-baby-vel.
Addig is kívánom nektek, hogy ne tévesszetek túl sok „egybe-külön”-t, pontosan használjátok a vesszőket, ügyeljetek a stilisztikára... blablabla... Az élet minden pillanatát ragadjátok meg mint megírandó történetet. Mert egyszer minden történetet meg kell írni…

”Hová szaladsz, értsd meg már
A vihar elől miért futnál?
Hatalmasabb, mint te vagy
De kérlek, ne hagyd el magad
Az emberek tán értik már
Háborúzni milyen kár
A Béke-sziget füstje száll
Szerelmünkben sincs határ
Más vagyok, így fogadj el
Visszanézned nem is kell
A boldogságod találd meg
És csinálj sok-sok gyermeket”

Ölelés,
Aevie.

hasad a hajnal

***

Az influenzaszezon

Az optimista (a nő):
- az influenza egy hétig tart. Te pénteken gyógyulsz meg, én vasárnap.
A pesszimista (a férfi):
- egy hétig, ja, én pénteken, te vasárnap halsz bele.

Para van, ez normális,
más kell ide, nem frázis.

Itt egy köz, ott egy hely,
ide vajon mi fér el?

Kaptafára húzott versek
bőre szűken reped szét,
vagy ha túl bő, jő az olló,
rím szoknyáján hasíték.

– Vajon mindig fúj a szél a híd alatt? Milyen lesz ott karácsonyozni? Hmmm, Q, érzed ezt a mennyei klóros rendelőszagot? Mélyen szívd magadba, mert ezután már csak elpusztult patkányok dögszagát szimatolhatod.
Csak ültem ott, az aranyból és márványból kirakott váró bársony és selyem huzatú székén, és feladtam a küzdelmet.

Megjegyzés: Folyt. köv

nem kapkod el semmit
évekkel ezelőtt már vett virágot
arról nem tehet ha nincsen rá igény
vagy semmibe veszi a sok sirámot
az áldott jó ember rohan a boltba

Mottó:
“Eine kleine Katzenjammer… ”


Ma csak halkan kiabálj, mert szívem megretten!
Tán felszállt a homály, és színjózan lettem?!
Nincs sör már, mi szisszen; légy csöndben, ne pisszenj!
Bár tisztul a-a máj, de a kobakom még fáj!

Megjegyzés: (A “Die Gedanken sind frei” című régi német diáknóta/népdal dallamára)

Q valóban hajlandó lett volna eláztatni az előtér méregdrága szőnyegét a saját vérével. Micsoda mártír! De nem lehetett. Hozzánk vágták (szó szerint... plusz négy ragtapasz) az üzletszabályzat ezerötszáz oldalas füzetkéjét, melynek a hatszázhetvennyolcadik oldalának ötödik bekezdése így kezdődött:

Megjegyzés: Folyt. köv.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy lány, aki minden éjjel különös álmot látott. Álmában volt egy ország, Varázslatország, ahol királylányként boldogan élt, csak egy valami hiányzott még, hogy teljes legyen a boldogsága, egy szőke herceg, aki fehér lovon jön, és a nyeregbe maga mellé emeli, mélyen a szemébe néz, és lágyan megsimogatva az arcát, kimondja a nevét.

Minden fehér lett, az ég, a lég, a föld, és a szélvihar most már tízezerrel tolta tüdőmbe a havat – szén-dioxid helyett vizet köhögtem. Derűs időt mondott a sok alkalmatlan meteorológus, csak erre bírtam gondolni, meg arra, hogy miután a szörny darabokra tépte Q-t, már utánam szaglászik.

Megjegyzés: Folyt. köv.

Nagyon nem szeretem a fogászatot, de Q olykor bejelent, és akkor nincs mese, menni kell. Azzal szokott nyugtatni, hogy a cég jogászának a feleségére biztosan vigyáznak; így aztán annyira talán mégsem szoktam félni.

Megjegyzés: Folyt. köv.

Apró falu terül magas hegy tövében.
Feljuthatsz a hegyre szerpentinösvényen.
A csúcs már fehérlik, lenn még bágyad a nap.
Beköszönthet a tél pillanatok alatt.

Mesém hőse kukac. (Nem sajt, csak egy natúr.)
Táplálékot keres, mert az éhség nagy úr.
Felhajtó körútját siker koronázza:
Rálel egy ligetnyi termő gyümölcsfára.

Vasárnapi alkonyórán
(fél nyolc után-t mutat órám)
Indulnék épp a szomszédba,
Nyolcra vár a komám, Géza.

Szélesszájú gigadézsa telítkezve több köb vízzel.
Partján apró ventilátor felturbózva szelet mímel.
Hűre mesterkélt habokban ikszikszelles gumicápa.
Túlfújt teste valósnak hat filléres volta dacára.

Erről a sztoriról nem írt semmi sajtó.
Én most ezt megteszem - hiányt pótolandó.
Lerántok egy leplet, közlöm a világgal,
Élve a szajkózott szólásszabadsággal.

Vágyálmok, lázálmok közös vonása;
A valósnak mindre nagy a hatása.
A valóval indul, aztán mélyedve,
Belegabalyodunk képzelt tényekbe.