Amatőr Művészek Fóruma

Hálát adok Neked,
ha minden volt,
ahogy volt
és másként nem lehetett.

Ki most épp ezt olvasod,
Nem is sejted holnapod?
Rémes lesz a titok nyitja,
Hogyha elég csak egy szikra,

MESÉLŐ
A férfi, akit mobilján hívta,
János apjának üzletfele volt,
Na és persze, azt nagyon jól tudta,
A temérdek pénz, csalásról is szólt.

Vannak, akik mindig restek,
Én ördögöt falra festek,
Épp azért, hogy megjelenjen,
És megküzdünk majd mi ketten.

Utánad nyúlok,
de most már nem érlek el.
Cigire gyújtok,
ez téged nem érdekel.

Most ugrunk az időben pár percet,
Amíg a neje meg nem érkezett.
/Dühödt ábrázatú, negyvenes, dekoratívan öltözött nő viharzik be a színpadra. /
Épp nem gondolt túl sok jót és szépet,
Ránézve, tudni máris lehetett.

Rég nem szólt bennem már dallam,
valahogy sehol sem találtam magamban.
Motoszkált kietlen agyamban,
de nem lelte útját, bárhogy is akartam.

/Széthúzódik a függöny, s egy park válik láthatóvá. /

MESÉLŐ
Hívjuk a főszereplőt Jánosnak,
Íme ott ül magába roskadva,
És habár nem látszik túl álmosnak,
De elszenderült, s, tán csak álmodta,

„Vannak olyan álmok, célok,
Melyek sosem évülnek el,
A léleknek nem szab gátat,
Sem az idő, sem a hely. ”

Katolikus családból származom, de sohasem gyakoroltam a vallást igazán. Nem éreztem rá késztetést, édesanyám sosem kért rá, hogy imádkozzak. Mégis, néha mondott nekem imákat. Amikor távol voltam tőle, messze idegenben, elalvás előtt az intézetben, a kemény priccsen összegömbölyödve, halkan zokogtam, hogy a többi gyereket fel ne ébresszem. Úgy hiányzott édesanyám ölelése. Minden este felidéztem arcukat, úgy imádkoztam értük.

Harag lelkemben
Papírra öntöm ki, ez:
Én-alkímiám.

szeretek élni
suttogva mondom
csak belül kell tudni
s a szemeknek

a
fény-hit
körbeér
mint éltető
szívkoszorúér

Ördögöd van, angyali ördögöd,
sorsod felett eddig jól őrködött.
De előre is nézz, ne csak hátra,
többre nem is egy szívdobbanásra.

Apróra tört emberszilánkok
Kurvák, vámszedők, zsiványok
Tolvajok, farizeusok, kufárok
Mondta nekik: megbocsájtok.

Sötét az éjjel
s nincsenek hangok.

Átlépte világok titkos küszöbét.
Ősi nap edzette tűzzé pörölyét.
Honnan jött, ott a bűn vált erényekké.
Angyalok váltak hazug szirénekké.

Csatabárd a kézben
Mellen láncvért
Acélsisak a fejen
Meghalunk a hitünkért.

Egy az Isten!
Százféle hitek, amik
bomlasszák az emberiséget.

Ha létezel, zsidók istene, kinek igazi nevét nem tudjuk, jelét viszont népembe égették tüzes vassal,

Halld meg szavaim!

Nem kérek tőled pénzt. Nem kérek tőled kegyelmet. Nem kérek tőled vállat nyomó terhet. Élvezetet sem.

Egyet kérek csak, de teljesítsd!

művészet mondd mi a neved
én s te értjük ezt vajon
van-e még határ valahol
mert amit nézek
tudod
olyan valóságos nagyon

milyen nagy hatalmat
adtál az embernek
van mikor erővel tölt ez el
van mikor összeroppant
s nem látok utat

Találni valami igazat, szépet,
Ami teljesen betölti a létet,
Ez az emberek nehéz feladata.
Hogyan csináld? Ahogy Ő jónak tartja.

Mikor úgy érzed: már minden végleg veszve,
Isten csodás megoldást tesz két kezedbe.
Mi nem láthatjuk nagyszabású terveit,
Csak bizakodva kutathatjuk titkait.

Margóra vetett sorok,
Ti elfeledett korok,
Letűnt gyöngyei,
Bár csillogásod
Nem csillapítja semmi.

Csábítasz jóra,
S rosszra egyaránt
Bűn és kárhozat
Egyetlen cimborád.

Te is azt mondod: a toll szép.
Hát tényleg az. Éles, kerek,
zuhanó mint a tavaszhó
és szürke akár holdi port.

... szélzúgás támadt
lángnyelvek villantak fel,
Isten szent lelke
áradt reánk s örömmel
telt szívünk, kegyelemmel

Szárnyast tolláról,
Az írót pennájáról
Ismerheted fel!

voltam a semmi
voltam gyermek
voltam esti ima
voltam szélben a lázadó ének

Írni, ha félsz, ha a szavak mélyen húsba vágtak
Ember vagy ki arat, néha babért, néha várat
Váratott, harminc év kellett s most homályosan látok
Marnak bűneim, lelkiismeretem nem csupán egy átok

Belátom én már,
hogy nincs bocsánat,
vétkeimre nem
elég alázat,
megváltást nem ad
az, hogy szenvedek.

Jézus a válasz

Kérdések tornyosulnak elém,
így Advent idején,
a válaszok nem jönnek felém.
Kérdésben benne van a felelet?
no ez meg hogyan lehet?
felsejlenek a rejtelmek.

Ars poetica
Enyém és...


1. A világ, a minden!

Csak ennyi kell nekem

Megírva jól legyen-

nem, gondolkodsz
mondom férfi és nő!
nem gondolkodsz?

Segíts magadon,
az Isten is megsegít,
vallják a hitetlenek,
hiszen másképp nem is lehet,

Vasszekrények magaslanak, vaságyak előtt.
Vas szagú szél fúj a vasrácsok felől.
Vasajtó csukódik, tűri a vasakarat.
Vastüdő lélegzik a vasmellkas alatt.

Ott lohol, nézd, Jézus után a
gyógyult vak ember Jerikóból.
Izgatottan keresi olykor
tekintetével, nehogy már a
tömegben szem elől tévessze.

Nem valami szívderítő élmény
bent dekkolni zordon börtön mélyén;
Pál apostol rövidebbet húzta,
fölvirradhat derűre, borúra.

„Selig ist, wer war, bevor er wurde“. Ez a Jézusnak tulajdonitott mondat a védikus filozofia egyik alappillérje. Ugyan az a jelentése mint a „mielött Ábrahám volt, én vagyok... “ mondatnak is, és attol függöen, hogy éppen milyen vallási irányzat vette a szájára, értelmét is ugy magyarázták, többé-kevésbé az anyagi élet dicsöitésének jegyében.