Amatőr Művészek Fóruma

Mint anyátlan kisded oly társtalan vagyok.
Hiába mondjátok, odafönt nap ragyog.
Üres falak között dúlt magányban élek;
gyűrött gyermekkorom mindegyre feléled.

Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2017. április 28.

Egyszer valóra válhat mind az álom,
egyszer felérhetünk a messzi csúcsra.
Vágyunk szaladhat szerte hét határon,
mocsár se húz le, mert kitér az útja.

A stencil lépcső pokoljában ülve
Nézem, miként habókol a bohém,
Ahogy a borvirág szilajon hullámzik a nyelvén.
Boldog a kis lusta kavics:
Masszőr cipőmtől csikis.

A sokféle isten között
csak néha találkozom Veled.
Futólag. De akkor sem érzem
a " végtelen szeretet"-ed.
Hiszek persze Benned is,
amint abban is,
hogy nem véletlenül mutatod Magad,
s mikor nem látlak,
akkor is hallom, hogy mindig hívsz,
miközben a híveid semmit sem hallanak.

Bimm-bamm, bimm-bamm!
Kondul a város az esti imára.
Bimm-bamm, bimm-bamm!
Harangoz a szívem utána, utána.

Szentléleknek tűz szikrája,
rőt szíveknek megnyitója,
rést ütsz sínylődő lelkeken,
hatalmad örök, végtelen.

a harmadik nap végre megláttam
Ő volt
égő szívem csipkebokra
azóta gondolok
sötét kolostorokra

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga? "
Írom dalom, és fényre kelve
titkokat súg a szél szava.

Megjegyzés: Költészet Napja alkalmából kiírt pályázatra készült vers.
Az idézet forrása: József Attila: Ars poetica

Nem tudom mi ez.
Nyilván a rossz részem.
Homok a kagylóban, ami igazgyönggyé érett.
Irritáción a pír, a var, a seb.
Sz. a. r. ból kavart tejszínhab,
amihez én értek.

Tollat vettem a kezembe
Kaptam egy jelet,
Hogy írjak verseket.

Esküszöm,
mielőtt a versfaragás múzsája lesmárol,
legszívesebben mintát vennék a nyálából!
Bár aztán elgyengülök, majd lassan engedek,
sőt már kezdeném is lehúzni a sliccemet.

Megjegyzés: Krisztus után 2017. május 3.

Példázatok

"... és elsötétül a Nap,
a Hold sem világít többé,
és lehullanak az égből a csillagok... "
/ Ézsaiás /

Dalok és imák csengenek,
fejemben rímek kallódnak,
múzsám segíts, mert rengeteg,
most segíts a kis kagylódnak.

Megjegyzés: Sell Bea

túlcsordultam
eltűnt a horizont
kezem a sárból kikandikál
a száj, mit hálából haraptak rá, vihart okád
végtelen utam porára sóvár
kínjaimra irigy varjak szárnyai alá
szabadesés
nincs többé rettegés
minden kevés
kezdődhet a pokoli számvetés

József Attila nyomására.. /Szabadon-röviden/

"Költő vagyok-mit érdekelne
Engem a költészet maga? "

Kétezertizenhétben
Pegazus törött szárnnyal
zuhan a lélektelenségbe...

A történet nem a horgászatról szól, inkább csak háttérül szolgál, de nélkülözhetetlen része annak az eseménynek, ami, mint ezernyi kérdőjellel maradt meg bennem.
Május eleje volt. A meleg téli holmik már a szekrények naftalinszagú mélyén pihentek, langyos szellők kergetőztek a dombok lankáin, így mit is tehetne a szenvedélyes horgász? : Keszegezik.

Isten nevében csak öltek, csak öltek...
azóta, hogy hittel bombázták a földet -
ezer évek múltak, nőtt az elvakultság;
jelenünk sem különb, békéink kurták.

Megjegyzés: (2016. február)

Ember ne félj, hidd el: megváltottalak!
Csak bízva bíz, és taposd ki utadat!
Hogy a gyáva nem vesz emberszámba se?
Töröld meg szemed: hisz nincs Istene se!

végül meghallod a köveket
bennük a hívást.
rokonabbak a szülőanyádnál
akivel csak a DNS-ed közös.
minden más lerakódás
mint a régészeti leleteken a formák lenyomata.