Amatőr Művészek Fóruma

Szerző: Látván, miként űz függetlenség,
ez nem csak tinédzser betegség.
Tudják ők is, hisz jól ismerik.
S biztosan tudom, kell is nekik!

Csodaországban
ömölnek égből könnyek.
Egy angyal önti
és lent örül a gyöngynek,
hullik cseppje a földnek.

Mért nem lehettem iparművész?
Konkrétumok kézzelfoghatóságának
mániákere. Művészi iparosként
foshatom csak a szót. Hallom

szétgurulni 40 szem széntablettám.
Kiborítottam a kávét. Ennyit az
ügyességről. Vonom is vissza
a kézműves hasonlatot. Bár nem is

Humorral felvizezett valóság
gátlástalan harmóniája a
szeretetnyelvem:
amatőr ima a kezdő
bűnösökért.

Az élet néhány év, néha annyi sem,
a halál pedig maga a végtelen,
Istenben a Sátán, de ez az mit
test s a lélek megérteni képtelen.

Mondom, de senki nem hallja,
le kell szállnom a pokolba,
"hogy tanuljak dudát fújni: "
hogyan kell a verset írni?

marihuana, szemét és háttér-televízió,
anyád, s az apja sugározza át és át
öntörvényeidet. hiába látod a kárt,
a keresztutat, fát, villámcsapást,
mégse mész odébb, ahol kékebb az ég,

Kényeztetni és kényeztetve lenni jó. De mint mindennek, ennek is megvan a maga ideje, módja és kellő mennyisége is…
Amikor a család szeme fénye felfedezi saját akaratának teremtő erejét, szülő legyen a talpán, aki szemrebbenés nélkül állja a mindennapi kihívásokat. „Csokit akarok! ” (ebéd előtt), „Nem veszem fel a sapkát! ” (kint –10 fok), „Vegyük meg ezt a babát” (öt ugyanolyan van otthon) – mindannyian ismerjük az ehhez hasonló gyerekmondatokat, amiket imádott porontysírástól és visítozástól eltorzult fejjel, toporzékolva nyomatékosít. És persze a béke kedvéért inkább beadjuk a derekunkat.


Megjegyzés: I. Fejezet vége Folyt. Köv.

Egy jól menő városi edzőterem recepciós álláshirdetésére jelentkezett barátnőm, amelyben a munkáltató részletesen leírta elvárásait a jelentkezőkkel szemben. Ezek szerint a jelentkezőnek sportos megjelenésűnek kell lennie, középfokú angol nyelvtudással, legalább 2 éves gyakorlattal kell rendelkeznie, előnyként az aktív sportolást jelölte meg a munkáltató. Az interjú alatt megállapítást nyert, hogy Nikolett ismeri a munkáltató által használt szoftvereket, angol tudása alapos, hobbija az olvasás és a filmek, sportolni ritkán sportol, általában újévi fogadalomként, valamint dohányos, de sokszor próbálkozott már leszokni.

Megjegyzés: folyt köv.

szavakat írok hát ismét
mint már tettem ki tudja hányszor
s felvetem kéretlen ingük
ne beszéljünk mellé csak másról

mint amiről most a szó van
tárgyaló felek közt tárgy a ló
kánonban a riposzt szólam
mindennek oka van így a jó

Hogyan jut el valaki az önmegsemmisítő fázisba? Miért adja fel, AZ, akinek eddig hite volt?
Ahogy az egyik kedvenc filmemben szólt a válasz:
„ A pöcsök spontánok, mókások, mindig meglepnek, végül azzal lepnek, hogy pöcsök”
Azt hiszem ezekben bőven volt részem, sőt nem csak hiszem, tudom.
Hányszor hallottam: „Azt hiszem, ez a kapcsolat nem vezet sehova, véget kell, hogy érjen… ”
Nagyon sokáig, AZT hittem, azért, mert egyszerűen távoli kapcsolatok voltak ezek. Ehhez annyi magyarázattal tudok szolgálni, hogy elmondom: Valahogy, mindig azokat a pasikat fogtam ki, akik nagyon messze laktak tőlem, talán azért, mert sose bírtam magam igazán elkötelezni, vagy szimplán menekülni akartam, de az is lehet, hogy azért, mert mindig belenyúltam.

a gyerekek úgy vannak
mint a
lencsefőzelék

most nincs bele mustár
vesszek belőlem
szél hordjon szét

Egyszer valóra válhat minden álom,
egyszer felérhetünk a messzi csúcsra.
Vágyunk szaladhat szerte, hét határon,
mocsár se húz le, mert kitér az útja.
Ha egyszer úgy dalol nekünk pacsirta,
hogy "csak egyszer éljük rongyos életünk",
habár terelget, mégis ezt tanítja,

Megjegyzés: a Csak egyszer c. versem szonett változata.

Mint anyátlan kisded oly társtalan vagyok.
Hiába mondjátok, odafönt nap ragyog.
Üres falak között dúlt magányban élek;
gyűrött gyermekkorom mindegyre feléled.

Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2017. április 28.

Egyszer valóra válhat mind az álom,
egyszer felérhetünk a messzi csúcsra.
Vágyunk szaladhat szerte hét határon,
mocsár se húz le, mert kitér az útja.

A stencil lépcső pokoljában ülve
Nézem, miként habókol a bohém,
Ahogy a borvirág szilajon hullámzik a nyelvén.
Boldog a kis lusta kavics:
Masszőr cipőmtől csikis.

A sokféle isten között
csak néha találkozom Veled.
Futólag. De akkor sem érzem
a " végtelen szeretet"-ed.
Hiszek persze Benned is,
amint abban is,
hogy nem véletlenül mutatod Magad,
s mikor nem látlak,
akkor is hallom, hogy mindig hívsz,
miközben a híveid semmit sem hallanak.

Bimm-bamm, bimm-bamm!
Kondul a város az esti imára.
Bimm-bamm, bimm-bamm!
Harangoz a szívem utána, utána.

Szentléleknek tűz szikrája,
rőt szíveknek megnyitója,
rést ütsz sínylődő lelkeken,
hatalmad örök, végtelen.

a harmadik nap végre megláttam
Ő volt
égő szívem csipkebokra
azóta gondolok
sötét kolostorokra