Amatőr Művészek Fóruma

mézként olvadtál lelkemen
(akkor már tudtam: ez szerelem)
fényekbe csomagolt örök figyelmed
bennem avitt filmből képkockák peregtek
perdült velem a bűvös éj
éreztem az esély milyen csekély

A part felől hajamba túr a lenge szél,
kioldja köntösét a Hajnal, és a szín
kacérkodik velem, midőn nyomán zafír
a csend, s parányi hangjain nekem mesél.

Kötözted a vágyat,
mely
gyémántként karcolt utánad;
érted
egy hegyet,
borzolt felleget,
csillagot.

Még intett volna, ha hagyod...

Álomfa-lomb között dobban az éj szíve,
surran a gondolat, rezzen az ág.
Apró kis tüllfátylak libbenek rajt' ki-be,
ablakát tárja az álomvilág.
Fénypihét osztogat, bújik, majd visszatér,
hold szórja kincseit, felhők közül.
Lassanként indulok gyöngyházfény csillagér'.
Az éjfél tenyerén emléked ül.

m érföldkő, rajt' moha. valami a múltból.
ágas-bogas utak (lám semmibe burkol)
érzés, ami fájhat. emlék ami örök.
ereim hálója. bűvös fény-vérkörök.

Megjegyzés: Gyászkeret július 10-e köré...

Ha kérdeznéd: még nem gondolok másra,
pedig az idő lassan felgombolyít.
A napok könyörtelen elmúlása
mondják, elfogadásra tanít.

Megjegyzés: 2017. június 11.

Szívemből feslett bánatvirágod
feltűzted ingedre - felém lobog.
Csodálják fényszárnyú szép angyalok.

hagytad hogy eltakarjon
a fájdalom köde
lassan oszlottál a napból
a szédült semmibe

Mint sátor úgy borul
fölém az éjszaka.
Benne emlék lapul.
Suttog a szív szava.
Még érzem ízedet.
Hangodon búg a szél,
majd ellep némaság.
Hiányod nem zenél.

Megjegyzés: 2017. június 2.

Nem kell semmi,
nem kell senki!
Nem kell többé szerelem!
Megkínoz és összezavar,
lyukat üt a szívemen.

Ezernyi szívre zuhant macskakő.
Légbe dermedt a mozdulat.
A fájó létezésből csak kinő
a gyász - lehúz egy perc alatt.

Fekete virágait bontogatja
a szív mélyén a fájdalom.
Űzi, görgeti, hajtja
az őszi szél a dombokon
az álmokat.

Megjegyzés: 2015. november 26.

Falatnyi ég, mi jut nekem,
a kékje földöntúli szép.
Estére néhány csillag is
csillantja rám tekintetét.

kútmély fájás szunnyad bennem
szemhéjamon csillagpor
(nem kéne többé szeretnem)
hiányod most elsodor

Mintha már álmodtam volna erről
a konok szívsajdító csendről,
mikor sarkokba bújnak el a fények,
s szűkölve reped szét a lélek.

Megjegyzés: (2015. augusztus. 26.)
Ezt Kedvesem emlékére írtam. Ő 2015. július 10-én távozott...

Szőj nekem mosolyt a nyárba
kérlek - tedd hogy ne legyek oly árva.
Félek. Engedd hogy képzeletemmel,
mely tudod széles, akár a tenger
téged idézve ne könnyem hulljon.

Álmom egy dallamon ringat az éjben.
Szomorkás, mégis vígasztaló.
Keresem-kutatom szertefoszlott fényem.
Most csak kábulat van - nincs a való!

Nincsbe fakultak a tűzszínű fények.
Meleged nélkül reszket a lélek.
Egyedül ingok magány kötelén -
mélybe zuhant már rég a "te meg én".

Megjegyzés: 2017. április 7.

Mennél, de maradsz.
Erős apaszív dobog
Odabent halkan.

bal szemem belső sarka miniatür Holt-tenger
helye elalvás előtt az egyetlen cseppnek
mit engedélyezek kicsordulásra