Amatőr Művészek Fóruma

"Idegen, s irreális az ország, ahol élünk... "
Szemünket lesütve kísér a szemérmünk,
mint féltő őrünk, nehogy felkiáltsunk:
Mit keresel még itt nékünk nem királyunk?

Megjegyzés: Joszip Mandelstam azonos című verse és első sora nyomán, amelyet 1923-ban a sztálini Oroszországról írt, s amelyért Szibériába száműzték.

Sopron öreg utcáin ismernek:
nem ide születtem, de itthon vagyok;
ide tartozom, ez az otthonom, hazám,
s úgy érzem, szeretnek,
hogy szükség van rám.

Házam, hazám Istenem,
Ágyam, székem, kenyerem,
Otthonom csak itt lelem,
Hegytől ölelt völgyeken.

Megjegyzés: szantogergely: "Hazáim" c. versének ihletésére

Amikor már unom a nyikorgó kiskaput,
a puszta semmit, a délibábot,
a magyar ugart, ahol anno millió aludt,
és alszik ma is: akkor én nekilátok,
és a nyakamba kapom a lábam,
s azt is elfelejtem, hogy valaha erre jártam.

Elfeledni gyerekálmot
nem lehet,
meghallgatni vágyaikat,
szükséglet.

Búbúja, bábuja, cintányér,
meghalok az icipici babámért.

Több mint ezer éves, névformáló vándor,
Görög Alexandroszból, lett így a Sándor.
A büszke férfiak örök tündöklése,
Hisz „Istenek császára” e név jelentése!

… magyar vagyok…

igazak földjén megtépett kócos álom
patakok csobogó vizében eltévedt mosoly
puszták izzadt teste a lemenő nap fényében
az vagyok… múlt vértjében öltözött harcos
kinek fegyvert… a tollat… a Jó Isten adott

Haikuban és apevában írva.

Idő van! Ébredj!
Az idő, halad, pereg…
Feleszmélés kell.

Megjegyzés: Vecsés, 2016. július 24. – Kustra Ferenc ---
Az apeva öt soros „vers”. Az első sor egy, a második két, a harmadik három, a negyedik négy, az ötödik, öt szótagot tartalmaz. Nem rímes. Tilos a szavak tördelése.

Hazánk ékköve vagy!

A víz felől rám telepszik a pajkos esti szellő,
És imádni való a vízszaga, jó, hogy erre jő.
Bajuszomat kócoló
És arcomat csókoló,
Hűvösödő fuvallat
Langymelegen simogat.

Megjegyzés: Vecsés, 2015. július 21. – Kustra Ferenc

Miért hullik a sok könny?
Miért terjed a közöny?

Rongálják a mi lelkünket!
Hogy vessük le félelmünket?

Megjegyzés: Vecsés, 2013. január 7. – Kustra Ferenc

Szülőhelyem Egrespatak,
ott szült az édesanyám,
drága kincset hagyott reám:
az volt az én nagy hazám!

Már üres a nyomor, a meghatottság,
Ránk lőcsölték, nincsen jó megoldottság.
Hajnalhírre fény szűrődik a leplen,
Ez a mai világ és ez végtelen?

Megjegyzés: Vecsés, 2009. június 1. – Kustra Ferenc

Magyar vagyok, már azért is, mert régen… ide születtem.
Magyarul beszélek, anyám tanított… ez anyanyelvem.
Magyarul tanultam imádkozni és az iskolában!
Mindig magyar gondolataim fogantak a hazámban!

Megjegyzés: Vecsés, 2015. június 4. – Kustra Ferenc

Törékeny, madártestű,
De szíve, lelke kemény.
Hűség, s dac
Erényes szerelem
Fűtötte
S a remény.

Megjegyzés: 2017. március 18.

Szerelmetes Hazám
Te vagy az Anyaföld.
Fiadat öleléssel
kérlek nehogy megöld!

Európai stílusú haikucsokorban…

Hol kard vagdosta,
Hol lánctalpak taposták!
Elbukott csaták!

Megjegyzés: Vecsés, 2017. március 14. – Kustra Ferenc

Most még sokan vagyunk, elhagyatottak,
mindig más szolgái, öröktől megbotozottak,
kiket a föld kinevelt a honi sárból. Remegve,
üvöltve jöttünk, mezítelen - tisztán, e baljós
világra, mi: a “nép”. Szorgos emberré kovácsolt
a sors s, tettük dolgunk
remélvén a derűs holnapot…
/ éppen úgy, mint “amazok”… /

Neked szólok székely barátom:
ne bántsd a magyart!
Mi végre az, ha
civódni látom
szél-verette nemzetem.

Megjegyzés: (Sipos Lajos erdélyi költő barátomnak)
Brassó, 2013

Szűkebb pátriám Tápé
engem be nem fogadott.
Felvégi házam sáté,
ahol is gyütt-mönt maradok.

Megjegyzés: Tápé, 2015. március 16-án