Amatőr Művészek Fóruma

Szerző: A szabadság az
ha az lehetsz ami vagy
a szabadság egy kézfogás
egy sóhaj
amikor szabadon szívja
a levegőt a szád
nem fuldokolva,
a szabadság az
amikor meg tudod
venni amit megvenni akarsz
a boltban
amikor ebéded ebéd és nem
egy zsiros deszka

Európa ne higyj
a farizeusnak
a magyar nép téged akar
nem a többséget
élvezi
aki demokráciát mímelve
csal!

Szerző: Ismeretlen béke, meg nem élt háború.
Százezrek miatt piperkőc a bú.
Utcát szennyező, keleti őrszem,
A holdról tán olyan, mint a vörheny.
Nem csodálhatik annak sem egésze,
Mert a sarlótól cserélni kell alakját egy félre.
Berlinig eltúr a vöröslő sarló,
Véresen izzik határink felett palló.

Alszik mélyen ifjúságunk,
föl kell ébreszteni,
veszélyben van a jövőnk
ha nem fog ébredni!

"Idegen, s irreális az ország, ahol élünk... "
Szemünket lesütve kísér a szemérmünk,
mint féltő őrünk, nehogy felkiáltsunk:
Mit keresel még itt nékünk nem királyunk?

Megjegyzés: Joszip Mandelstam azonos című verse és első sora nyomán, amelyet 1923-ban a sztálini Oroszországról írt, s amelyért Szibériába száműzték.

Sopron öreg utcáin ismernek:
nem ide születtem, de itthon vagyok;
ide tartozom, ez az otthonom, hazám,
s úgy érzem, szeretnek,
hogy szükség van rám.

Házam, hazám Istenem,
Ágyam, székem, kenyerem,
Otthonom csak itt lelem,
Hegytől ölelt völgyeken.

Megjegyzés: szantogergely: "Hazáim" c. versének ihletésére

Amikor már unom a nyikorgó kiskaput,
a puszta semmit, a délibábot,
a magyar ugart, ahol anno millió aludt,
és alszik ma is: akkor én nekilátok,
és a nyakamba kapom a lábam,
s azt is elfelejtem, hogy valaha erre jártam.

Elfeledni gyerekálmot
nem lehet,
meghallgatni vágyaikat,
szükséglet.

Búbúja, bábuja, cintányér,
meghalok az icipici babámért.

Több mint ezer éves, névformáló vándor,
Görög Alexandroszból, lett így a Sándor.
A büszke férfiak örök tündöklése,
Hisz „Istenek császára” e név jelentése!

… magyar vagyok…

igazak földjén megtépett kócos álom
patakok csobogó vizében eltévedt mosoly
puszták izzadt teste a lemenő nap fényében
az vagyok… múlt vértjében öltözött harcos
kinek fegyvert… a tollat… a Jó Isten adott

Haikuban és apevában írva.

Idő van! Ébredj!
Az idő, halad, pereg…
Feleszmélés kell.

Megjegyzés: Vecsés, 2016. július 24. – Kustra Ferenc ---
Az apeva öt soros „vers”. Az első sor egy, a második két, a harmadik három, a negyedik négy, az ötödik, öt szótagot tartalmaz. Nem rímes. Tilos a szavak tördelése.

Hazánk ékköve vagy!

A víz felől rám telepszik a pajkos esti szellő,
És imádni való a vízszaga, jó, hogy erre jő.
Bajuszomat kócoló
És arcomat csókoló,
Hűvösödő fuvallat
Langymelegen simogat.

Megjegyzés: Vecsés, 2015. július 21. – Kustra Ferenc

Miért hullik a sok könny?
Miért terjed a közöny?

Rongálják a mi lelkünket!
Hogy vessük le félelmünket?

Megjegyzés: Vecsés, 2013. január 7. – Kustra Ferenc

Szülőhelyem Egrespatak,
ott szült az édesanyám,
drága kincset hagyott reám:
az volt az én nagy hazám!

Már üres a nyomor, a meghatottság,
Ránk lőcsölték, nincsen jó megoldottság.
Hajnalhírre fény szűrődik a leplen,
Ez a mai világ és ez végtelen?

Megjegyzés: Vecsés, 2009. június 1. – Kustra Ferenc

Magyar vagyok, már azért is, mert régen… ide születtem.
Magyarul beszélek, anyám tanított… ez anyanyelvem.
Magyarul tanultam imádkozni és az iskolában!
Mindig magyar gondolataim fogantak a hazámban!

Megjegyzés: Vecsés, 2015. június 4. – Kustra Ferenc

Törékeny, madártestű,
De szíve, lelke kemény.
Hűség, s dac
Erényes szerelem
Fűtötte
S a remény.

Megjegyzés: 2017. március 18.

Szerelmetes Hazám
Te vagy az Anyaföld.
Fiadat öleléssel
kérlek nehogy megöld!