Irodalom címke lapozgató...
2238 alkotás (56 oldal, 40 alkotás/oldal)
2024-03-17 06:05:04,
13 olvasás,
Tristan Kekovian
,
ott lakott az Ottó
a wilnai ételosztó
kin sokat nyomott a posztó
ám Ottó zokogott órákat
nem bírta már hallani a nótákat
mert iszonya állt benne tótágast
hogy ablakon dobott ki tórákat
|
Tovább
2024-03-12 06:05:04,
16 olvasás,
Tristan Kekovian
,
elhúzott függöny mögött
Bauhaus-házban
hol a házmester köpött
makacs mintázatok között
a gyász örökre beköltözött
|
Tovább
2024-02-04 09:05:03,
30 olvasás,
Aevie
,
(Annának)
Követtem őt. Már nem emlékszem, nyár volt-e; de forró, a testnek mégis jól eső, vagy fanyar ősz délután, langyos, bár az is lehet, hogy épp télből ébredtünk, és csupán fény fogta csak vállunkat.
A minden közepén voltunk vagy talán épp a semmi széle felé kísértem. Énekelt. Próbáltam lekottázni, de szemem újra csak őt kutatta. Tudtam, eltévedek nélküle.
|
Tovább
Vers: nem szabad félni
2024-02-03 09:05:07,
88 olvasás,
Aevie
,
iszonymély és rémhideg rettenettel
metsz majd néz belém
nehéz a néma kő súlya
holdszerű lehetek hirtelenbéna
régholt boldog
|
Tovább
Vers: Az öreg
2024-01-31 08:05:04,
32 olvasás,
pigres
,
Nyugodj a véredben ember,
Oly régi a nyári sapkád.
Este az utcákat járod,
De senki nem figyel rád.
|
Tovább
Blog: Halotti minekkabát
2024-01-26 09:05:05,
29 olvasás,
Aevie
,
Még mindig ősz... Egyre csak őszebb az utca, ahová nem engedtél ki pólóban, "de azt a csíkos kabátot vedd fel, aminek kapucnija is van, közel már a tél" - mondtad. Persze én juszt se. A csíkok kövérítik az amúgy is kövér testem. A feketét húztam fel, ami "Évi, ez egy minekkabát", de én meg: "messze még a tél, szinte nyár van". Nem nevettél, mikor fájni kezdett a torkom, csak fintorgó ajakkal és fej rázva sóhajtoztál: "nem hiszem el, ha begyullad a mandulád, arcüreged, lázas leszel, nincs az az altatóorvos, aki elkábít nekem.
|
Tovább
Blog: Már haldokolni sem lehet normálisan?
2024-01-25 09:05:06,
30 olvasás,
Aevie
,
1.
Mellettem jössz, vagy én megyek melletted. A karod a hátamon, de az előbb még itt volt az enyém mellett. Minden ered lefutását pontosan ismerem, olyan, mint átfutni egyik műtőből a másikba, aztán vissza, majd a következőbe, aztán az előzőbe, és újba, meg áthajolni a folyosóvégi korláton, rászédülni a mentők hangjára, elképzelni, milyen lehet lezuhanni a Zambézibe… Lassan az ég felé emelkedni, gégegörcsöt kapni az október fojtásától, aztán újra csak a karod az; a szívkamrádból dobban az erő, válladtól tenyeredig, ahogy magadhoz húzod az oldalam.
|
Tovább
Vers: alig titkolható
2024-01-23 10:05:05,
50 olvasás,
Aevie
,
csak kattog a rák csak kattog
visszaépít betűr ahogy kell
tiszta leszek serdülő félhold
fölém hajol becéz rám nevet
napomra véget okád mint vérdagályt
és te sem bírtad ahogy ketyegőn rám mutat
meg mikor helyetted belém szeretett
|
Tovább
2024-01-08 09:05:05,
44 olvasás,
VitFe
,
Végül egymásba karolva zuhantak tovább.
– Mire vágysz? - kérdezte a lány.
– Szeretném, ha megállíthatnánk a zuhanást - válaszolta a férfi.
Megálltak. A magasabb épületek csúcsától még méterekkel feljebb lebegtek. Néhány pillanatig zavarodottan néztek egymásra, aztán a férfi bátor esetlenséggel mozdulni próbált. Oldalazni kezdett, hamar belejött, mégis úgy érezte, megnyugtatóbb lenne, ha a lába talajt érne, végül is az emberek nem szoktak repülni. Puhán földet ért. Legnagyobb döbbenetére a rémült tekintetű tömeg tudomást sem vett róla.
|
Tovább
2023-08-25 01:46:15,
112 olvasás,
nyakoattila
,
Törmelék között felkarok,
tenyér, lilára elfagyott
ujjak. Újak. Halál szele
fúj fölé port, s pózol vele.
|
Tovább
Vers: Elvesztél…
2022-12-24 00:33:40,
79 olvasás,
Garka
,
Elvesztél idegen.
Érzem,
ahogy megsemmisülsz
körülöttem.
|
Tovább
Vers: Valahol
2022-05-10 13:00:01,
452 olvasás,
Kankalin
,
Virágillat helyett
kénfüstöt okád a tavasz,
megszeppent madarak gubbasztanak
reményvesztett ágakon,
s ha mégis némelyik dalra fakad,
tankok dübörgése nyomja el
bátortalan énekét.
|
Tovább
Vers: Az utolsó
2022-04-09 13:00:02,
148 olvasás,
Erdossandor
,
Belenéztem a szemébe,
köszönt nekem a halál.
Nem adom sorsom kezébe,
védtelen most nem talál.
|
Tovább
Szonett: Mennyre ébredés (Élrím tanköltemény)
2022-02-07 18:00:01,
268 olvasás,
Pancelostatu
,
Selyem simogatása az arcodon.
Angyaltollakba huppansz a magasból.
Arany holnapba sodornak téged el
a tenger lágyan ölelő karjai.
|
Tovább
Vers: Egy lélegzet
2022-02-02 14:05:01,
200 olvasás,
Veroniq
,
Egy lélegzet, mit kiengedtél
S vele tőlünk búcsút vettél
Menned kellett, hívott az Ég
Jó utat Anya, találkozunk még!
|
Tovább
Vers: Nem kellett
2022-01-17 17:00:02,
140 olvasás,
majkopolo
,
Lelkemet belepte a köd
Szürke fátyla hoz álmot
Nevetve alszok el
Hogy reggel sírva keljek
|
Tovább
Egyperces: Az utolsó bejegyzés
2021-12-18 18:00:02,
206 olvasás,
SzaGe
,
„Kedves naplóm! Légy ma is a tanúm! Utoljára! Amire készülök, az úgyis túlmegy az élet határán. Végignézted utazásomat a sötét ürességbe, és elkövetkezett az, ami kísértett már egy ideje. Vagyis végig itt volt az ajtóm előtt, párszor kopogtatott, míg végül beengedtem. Lehet, nem kellett volna, de most már mindegy, hisz elhagyott s kirekesztett a családom, mondván: te köcsög drogos, takarodj a szemünk elől!
|
Tovább
2021-12-10 16:05:02,
165 olvasás,
Erdossandor
,
Hó lepte alak ül a padon
némán mered maga elé,
napfény csillan rajt a havon
hólé válik emlékekké.
|
Tovább
Vers: Nem látok át
2021-12-08 15:05:02,
220 olvasás,
koalamaci
,
Arcomra kenve maradt a múzsa
éjfeketére befestett rúzsa.
Fekete háttér, fekete színek.
Sötét márványból faragott szívek.
|
Tovább
Vers: Győzelem
2021-12-05 17:05:01,
247 olvasás,
majkopolo
,
Jajveszékelés
Fegyverropogás
Torokszelés
Elmerobbanás
|
Tovább
Vers: Láttam a révészt
2021-11-22 16:05:01,
336 olvasás,
Erdossandor
,
Lábujjhegyen jött át a hídon,
rám nézett színtelen szemével.
Hangtalan jöttek szavak számon,
csak felém biccentett fejével.
|
Tovább
2021-11-05 18:05:01,
144 olvasás,
Erdossandor
,
Lassan szürkül. A nap a látóhatár alá bukik egy utolsó fénysugárral búcsúzva a mai naptól.
Fázósan húzom össze magamon a kardigánt. Elmúltak a selymes nyári esték, hűvös őszi szél kergeti a sárga leveleket az út szélén. Megszaporázom a lépteim, hogy gyorsabban hazaérjek. Nem érzem magam túl komfortosan.
|
Tovább
Vers: Az utolsó
2021-10-24 18:05:01,
138 olvasás,
Erdossandor
,
Körbenézett, a homályt látta,
fakultak a színek, a hangok.
Bús világát hiába járta,
foszlottak a kedves arcok.
|
Tovább
Vers: Elmúlás
2021-10-21 20:05:01,
136 olvasás,
Erdossandor
,
Nézem, ahogy fekszel összeaszott testtel,
könnyeim hűsítik drága homlokodat.
Hálásan nézel rám láztól izzó szemmel,
pedig nem is tettem én érted oly sokat.
|
Tovább
Vers: A boszorkány
2021-10-08 20:05:01,
161 olvasás,
Erdossandor
,
Kéjesen nyaldossák testem olvadó lángok.
Nem marad belőle, csak nemtelen zsarátnok.
Gyarló, kultikus hit áldozatává váltam.
Nem terem babér nekem e sötét világban.
|
Tovább
Vers: szeretnék…
2021-10-04 18:05:02,
145 olvasás,
imreolaah
,
szeretnék elmenni csak,
halálnak nem mondani sokat
lépve küszöbén át,
mint hajóról lobogó vitorlát
terít el hajótörött fehér parton,
s égkék vizébe tekint
madárfüttyös,
új-kezdetű napon.
|
Tovább
Vers: Fekete virágok a tónál
2021-09-25 22:08:07,
138 olvasás,
Holdrege
,
Láttam a minap egy leányt a tónál,
Csodaszép volt, haja ében, bőre fakó,
Ruhája fekete, mely fehér lehetett hajdanán,
Vérpiros szája reszketett a sóhajoktól,
|
Tovább
Vers: Merengő őszi szellő
2021-08-16 22:11:37,
283 olvasás,
ZeroNemo
,
Heves, őszi szél
Lengeti a fákat.
Vérző, sebzett vad
Szeli át a tájat.
|
Tovább
Vers: Karol Wojtylának
2021-08-08 22:15:41,
159 olvasás,
Ifjabb_Tok
,
varjak repülnek az égen
seregestül viszik a hírt
halál uralja már az utakat
pusztít viskót palotát
szobákban uszítja egymásnak
a könnyes szemeket
|
Tovább
2021-07-27 22:25:49,
357 olvasás,
Pancelostatu
,
Energiából
a fénnyé lettünk. Aztán
abból anyaggá.
Energiává
lettél, abból meg fénnyé,
enyém, szerelmem.
|
Tovább
Vers: Hát, ennyi volt…
2021-07-01 22:16:31,
172 olvasás,
ZeroNemo
,
Becsapták, s kihurcolták
A sötétség földjéről.
Megölték, és álarcát
Elvették e hőstől!
|
Tovább
Vers: Egy gyilkos elme
2021-06-29 22:06:10,
228 olvasás,
Erdossandor
,
Titkos múlt szétoszló hullatestei
Emlékeim sötét bugyrába elrejtve.
Rémséges tettekkel, s hittel teli.
Feltörnek újra reszketve, rettegve.
|
Tovább
Vers: Márvány Kupola!
2021-05-05 22:00:14,
255 olvasás,
Tiberius
,
Nem irigylem a gazdagokat,
kik márvány kupola alatt,
ridegségben sorvadoznak.
|
Tovább
2021-02-13 22:31:09,
239 olvasás,
valhalla
,
Amíg csak élek:
Remélek. Utána meg
Már úgyis mindegy!
|
Tovább
Vers: Útonálló
2021-02-11 22:14:15,
240 olvasás,
across
,
Rabló voltam, pisztoly lógott övemen,
Lovam repített sebesen,
Sok hölgy hagyta nálam ékszere terhét,
Sok zsandár hullatta miattam vérét,
Végül felkötöttek huszonöt telén,
De mégis élek én.
|
Tovább
Novella: Cadaver* (2/1)
2021-02-01 22:23:30,
231 olvasás,
ferenczvicus
,
Ültünk a kandallónál, Josefine és én. A két szipirtyó.
Josefine közel a kilencvenhez, én valamivel fiatalabban. Agg boszorkák, - így gondoltam magunkra, kedélyes nyugalommal és könnyed derűvel. Ennyi idősen az ember rendelkezhet már öniróniával. Hálát adtam a Jóistennek, hogy nem buggyantam még meg, hogy nem zápult meg az agyam, amire pedig a koromból adódóan simán számíthatnék már. Ketten maradtunk, Josefine-nel, a két nővér a huszonegyedik századból.
|
Tovább
Vers: édesapám emlékére
2020-12-21 22:12:30,
305 olvasás,
Ifjabb_Tok
,
fegyelmezetten sorakoznak
papíromon a szép szavak
állnak mereven vigyázzban
de sírniuk még nem szabad
|
Tovább
Blog: Nekrológ Mátyás Rita halálára
2020-12-11 22:03:04,
187 olvasás,
nagyvendel
,
KEDVES OLVASÓK, BARÁTOK, ÉS ALKOTÓTÁRSAK!
Ma, délután, mikor rutinosan bekapcsoltam a gépemet, szomorú hírrel találtam szembe magam, MÁTYÁS RITA, lapunk munkatársa, író, költő, grafikus, festő, November 12. délutánján elhunyt.
|
Tovább
2020-11-11 22:10:56,
390 olvasás,
Vilhelem Margareta
,
A kórházi pavilonok között két lakás volt: az igazgató-főorvosé és Boros doktoré. A kórházba minden nap rengeteg beteget szállítottak. A járvány kegyetlenül dühöngött és az orvosok mindennap halálra fáradtak az emésztő munkában.
A fáradt Boros doktorhoz délben egy szolga jött be.
|
Tovább
Novella: A király halála
2020-09-09 21:05:28,
218 olvasás,
stikszsandor
,
Poros, fülledt nyári éjszaka volt. Céltalanul kóboroltam a szeméttel teli, koszos és sivár betonutcákon. Időnként felbukkant egy-két undorító rágcsáló és ideges cincogással futkározott élelem után kutatva, neki-nekiütközve a lábamnak. Nem bántottam őket. Annyira beleillettek abba a sivár környezetbe, hogy nem volt szívem belenyúlni az életükbe.
|
Tovább