Amatőr Művészek Fóruma

Madárhang dallam
Reszketve ül az ágon
Hajnal harangja

Gondolataim
temetnek, időpontja:
azonnal, vagy most.
____

Haikumorzsák
tarkítják a gondolat
rögös útjait.
_____

Térdig alázkodj!
Az alakváltó gonosz
véredre sóvár.

A történelem
többnyire hamisítás
áldozata lesz.

Kis rajzbakon ül
az alkotás öröme,
csendéletté lett..

Nos, számba veszek
több megoldást, pálinka,
sör, bor, ha nincs más.

A háborúban
az igazság az első
áldozat mindig

Meleg napsütés
fűszálak közt kis bimbót
segít világra

fekete gyémánt
mosolyomban észlelem
látlak bűvölet!

Szikes pusztában,
ahol a madár sem jár.
felhőlovas száll..

Anyám rosszul lett
Jajveszékelt, fájdalma
Lelkemben robbant.

Apám tört lába
Félig a földön állva
Félig vállamon.

Templom egere
koldusbottal elindult
a hentesboltba

TÉL

jégbe fagyott ág
égből hulló kristályok
alól felfigyel

Didergő bogáncs
fejére hósapkát köt
a jószívű tél

Méh és méz - haiku verscsokor


01.

Méheknek méze,
Édes élet ihlete,
Zengő zümmögés.

Megjegyzés: Idei első versem

Harag lelkemben
Papírra öntöm ki, ez:
Én-alkímiám.

Arcomon könnycsepp
csordul végig. Bánatos
lelkem gyermeke.

1.
Este tíz óra
Kezem vizem után nyúl
Kár; szívem száraz.

Szirmok hullanak
életem virágáról.
Szár maradtam tán?

visszatekintek,
a zene mindig jelen volt,
szerelem korong.

I. Január-rózsa
virágzik, virágzik és
megfagy a tél is.

Energiából
a fénnyé lettünk. Aztán
abból anyaggá.

Energiává
lettél, abból meg fénnyé,
enyém, szerelmem.

Hú, de jó lenne,
Ha tizennyolc elmúlnál,
Megenném a szád!

Amíg csak élek:
Remélek. Utána meg
Már úgyis mindegy!

Szemed bogara,
Lelkem derűs mosolya
Virágokat bont!

... kínzás nélkül is érzem,
anyai családom,
végső fájdalmát.

Állat is ember:
Kutyánk nem is harapós!
Inkább érzékeny!

Szárnyast tolláról,
Az írót pennájáról
Ismerheted fel!

Ülök egyedül,
Némán, számkivetetten.
Kerül a szél is!

Ide születtem,
Eldöntötte az élet.
Nincs más választás!

Megáll a zene,
nincs több tánc és szabad csók,
idő mulandó.

Benne van-e még
a lepkében a hernyó,
mikor tovább él?

bambuszlevelek
mandula ívű szemek
szusivacsora

Szilvafavirág
pálinkás álmaiból
lekvárban ébred.

Piros pipacsok
szirmait szél simítja-
csókjaink nyílnak.

Nem foghatlak meg
a számon is szájkosár-
szemem megölel.

játsszunk télben macskabölcsőt,
olvadni nem ér.
klisésebb mint a kávévalcigaretta,
mégis annyi éjt nyeltem,
kifogytam az ürességből.

Senki sem felejt,
legyőzöd vagy menekülsz,
együtt élsz vele.

E kérdésre, hogy
"Mi leszel, ha nagy leszel? "
azt mondom: boldog.