Amatőr Művészek Fóruma

TÉL

jégbe fagyott ág
égből hulló kristályok
alól felfigyel

Didergő bogáncs
fejére hósapkát köt
a jószívű tél

Méh és méz - haiku verscsokor


01.

Méheknek méze,
Édes élet ihlete,
Zengő zümmögés.

Megjegyzés: Idei első versem

Harag lelkemben
Papírra öntöm ki, ez:
Én-alkímiám.

Arcomon könnycsepp
csordul végig. Bánatos
lelkem gyermeke.

1.
Este tíz óra
Kezem vizem után nyúl
Kár; szívem száraz.

Szirmok hullanak
életem virágáról.
Szár maradtam tán?

visszatekintek,
a zene mindig jelen volt,
szerelem korong.

I. Január-rózsa
virágzik, virágzik és
megfagy a tél is.

Energiából
a fénnyé lettünk. Aztán
abból anyaggá.

Energiává
lettél, abból meg fénnyé,
enyém, szerelmem.

Hú, de jó lenne,
Ha tizennyolc elmúlnál,
Megenném a szád!

Amíg csak élek:
Remélek. Utána meg
Már úgyis mindegy!

Szemed bogara,
Lelkem derűs mosolya
Virágokat bont!

... kínzás nélkül is érzem,
anyai családom,
végső fájdalmát.

Állat is ember:
Kutyánk nem is harapós!
Inkább érzékeny!

Szárnyast tolláról,
Az írót pennájáról
Ismerheted fel!

Ülök egyedül,
Némán, számkivetetten.
Kerül a szél is!

Ide születtem,
Eldöntötte az élet.
Nincs más választás!

Megáll a zene,
nincs több tánc és szabad csók,
idő mulandó.

Benne van-e még
a lepkében a hernyó,
mikor tovább él?

bambuszlevelek
mandula ívű szemek
szusivacsora

Szilvafavirág
pálinkás álmaiból
lekvárban ébred.

Piros pipacsok
szirmait szél simítja-
csókjaink nyílnak.

Nem foghatlak meg
a számon is szájkosár-
szemem megölel.

játsszunk télben macskabölcsőt,
olvadni nem ér.
klisésebb mint a kávévalcigaretta,
mégis annyi éjt nyeltem,
kifogytam az ürességből.

Senki sem felejt,
legyőzöd vagy menekülsz,
együtt élsz vele.

E kérdésre, hogy
"Mi leszel, ha nagy leszel? "
azt mondom: boldog.

Amikor a nagy
nagy távolság közelebb
visz téged hozzá.

hogy ha még meg is
ölnél hogy elfelejtsél,
Barátom maradsz.

Nem baj ha tévedsz,
hibákban él az élet
élj, hogy még élhess

Ott, ahol vagy, ott
kell érezni azt, amit
amúgy nem akarsz.

Amikor majd rá
kell jönnöd, szinte minden
álmod valóság.

ezer év előtt
Szent királyi parancsra:
lőn kereszténység

01.

KRISZTUS

Koponyák hegyén
keresztre feszítették
két lator közé.

Pár piros vérpecsét a fehér pamuton.
Kényelmetlen, megalázó vizsgálatok.
Kenet, izgalom, = P2,
H-i UH, Dg: „kemény”,

ujjaid mentén
árvalányhajol lényem
játékod szerint.

Szép lennék neked.
Nem jogerős ítélet
Az, hogy szeretlek.

fekete űrben
úszni, elérhetetlen
csillagok felé...

nyáresti zápor
könnyes esőcseppjein
lebegő fátum

egem tétova
hiú csillag otthona
csak arcom vakít