Amatőr Művészek Fóruma

Kék erdőben jártam,
zöld ibolyát láttam,
várnak a lányok,
locsolni járok,
útban az árok,

esőt sír az ég
lenn a kereszt tövében
véres sár folyik
s egy villám fénykörében
egy anya imádkozik

"Gyaláztatván, viszont nem gyalázott;
szenvedvén is, nem fenyegetőzött:
bízta az igazán ítélőre. " - S látod,
sírját már hiába őrizték az őrök...

Én csak téged jöttem meglocsolni,
én kedves kis hölgyem,
kiért szívem eped, és kire most kölnivizem öntöm!

Könnyekkel gazdagon keserű eső hull.
Megvádoltalak Téged ártatlanul,
fájdalmas Isten.
Valaki segítsen!
Testben a lélek fáradtan lapul
Én az embert, az isten-fia
Igaznak hittem.

az én anyám
konyhalány
kontya
tűpárna
nem ölel

Szinte hallom anyám hangját
a jó öreg gémeskútnál
nagypénteken:
nézd csak, éppen
holló mossa két szép fiát!

Megleptél
ezzel a levéllel
ezzel a feltámadással
húsvét van
nagyszombat
Vivaldit küldtél nekem
és ezzel szárnyal
újra éled szerelmem
feléd

I.

Izgatott vagyok
a körmöm tövig rágom,
el ne hervadjon egyetlen virágom!

Nagy a fülem nagy a szám,
szép virágod locsolnám,
az se baj ha kicsit csúnya,
megszépíthet még az urna.


Megjegyzés: 2018. 04. 01.

Eljöttem én ma… hozzátok ide,
Fontos, hogy itt locsolhassak párat.
Adjátok a páleszt, már most ide.
A kenyér meg sonka meg még várhat.

Megjegyzés: Vecsés, 2017. április 6. – Kustra Ferenc

Végre, újra itt a húsvét reggel,
Ma egész nap, boldog minden ember.
Van nálam egy szép parfümös üveg,
Ha locsolok, ettől gyúlnak tüzek!

Megjegyzés: Vecsés, 2017. április 2. – Kustra Ferenc

Esztendő múltával
Eljöttem Tehozzád,
Megöntözni Téged.
Tedd alám a széket,
Úgy könnyen fölérlek.

Megjegyzés: Nagy Vendel
2017 HÚSVÉTJÁN

Hölgyek, és Urak: készüljetek.
KÉZCSÓKOM A HÖLGYEKNEK.
LOCCS...

Itt a húsvét, megjöttem, nekem ez a mai napom,
Hoztam a jó szagomat, ez lesz nekem a címlapom.
Látom a sok lány és asszony izgul, nagyon várva,
Hogy a címlapomra kerüljön, talán még máma.

Megjegyzés: Vecsés, 2016. április 1. – Kustra Ferenc

Oh drága hölgyek, kicsik és nagyok,
ne hervadjatok, újra itt vagyok;
társaim férfiak, induljatok,
s kölnietekkel harcoljatok!

Megjegyzés: 2016.

Azon a tájékon az akkor még újnak számító lágymányosi lakótelepen (ma lakóparkoknak számítanak) csupa vidékről felkerült család lakott, legtöbbjük gyárakban, üzemekben dolgozott, de otthon a falujuk etikái szerint éltek. Jószerivel több tájszólást hallottam ott, mint eredeti pesti magyart. Így nem volt nehéz húsvétkor locsolkodni menni, akár ismeretlen lányos családokhoz is. Fő, hogy sok festett tojást gyűjthessünk össze - na meg a 2-3 Forintonként összegyűlt zsebpénz is számított.

Negyednap, hétfő volt. Öt srác a nonstop irányából érkezett a sétálóutcára és egy pillanatra mindannyian megálltak, hogy végigmérjék az üres teret. A nagyóra mutatói merőlegesen a „Tizenegy múlt tíz perccel” című állóképbe fagytak. Az üzleteken „zárva” táblák, a posta üvegablakain sem kacsintgattak kifelé nyugdíjasok. Csak a szökőkút melletti padon ült egy idős bácsi. Furulyázott. A fiúknak fogalma sem volt mit játszik. Az Örömóda volt. Hangját messzire vitte a szél, ami ősz haját is felborzolta már. Magának, vagy a fiataloknak játszott, vagy csak megszokásból.

Eljön húsvétkor a nyuszi,
A kedves nagy fülű úrfi.
Házból-házba bekopogtat,
Kedvesen kölnit locsolgat.

Nagycsütörtök
Szép a világ, gyönyörű a világ, és nincs hiba benne.
Dsida Jenő

Nagycsütörtök, Dsida koma, várakozom a vonatra,
ülök a váróteremben, s az utasokat figyelem.

Elmúlt a tél, már messze jár,
Zöld a mező, zöld a határ.
Benne egy nyúl legelész,
Ide harap, oda néz.

Hosszú útról megérkeztem.
Kölni víz, éltető kincsem.
Frissítsen hát szagos vizem,
Üvegemből most rád hintem.

Akkor megnyílik magától az ég,*
s egy pici csillag sétál szembe véled,
szíved kitárva, álmélkodva nézed,
ilyen csoda talán nem volt soha még!

Hűvös reggel, húsvét reggel,
nyuszi család korán felkel,
vár a munka, régi szokás,
festésre vár minden tojás.

Vígan dalol kint a kakukk,
nyissátok ki a kis kaput
szép lányok sorakozzatok,
mindjárt rátok kopogtatok.

Barátok, beszéljük
meg, rendben?
Húsvétra készülve,
mi bennem
nem kicsit nyomasztó,

Megjegyzés: (2015. április 2.)

Édes babám, Gyöngyike,
kölnit hoztam, jöjj ide!
Hamar meg is öntelek,
aztán ágynak döntelek...

(Legenda-változat)

Történt egyszer Kakasdombon,
nem ült senki már a trónon.
Egybegyűlt hát a tyúktanács:
kire essen a választás?

Akármilyen is a tavasz,
áldozatos lélektámasz.
Meleget áhító rügyek,
esőbe fúlt harci tüzek.

Nyuszi bujkál, feje tele,
Szeme azúr színtől pezseg,
Itt a húsvét, szíve remeg,
Sok dolga van, s lesz elege!

Tavasz. Húsvét... Húsvét. Tavasz... Mindig összetartoztak. Úgy kezdődött az életem, hogy tavasz volt. Aztán úgy folytatódott, hogy Húsvétra mindig tavasz lett, különösen a gyerekkoromra igaz.
Akkor még voltak igazi tavaszok. Vagyis, csak igazi tavaszok voltak. Nem ilyenek, mint most. Egyik nap ragyogó napsütés, enyhe idő, végre fellélegezhetünk, hogy megjött a várva-várt... itt van... hurrá!

Őrzöm magamban a semmit,
rajtam csak az Isten segít,
kong a templom rézharangja,
a híveket hívogatja.

Gondolkodik a záptojás, mitévő legyen
parfümöt vagy kölnit vegyen?

Parfüm lenne talán a jó
mert az illat sokkal tovább tartó.

Már itt a tavasz, kikelet,
és nyuszi koma bizsereg,
nagy Húsvéti munka várja,
a sok tojást Ő pingálja.

Mikor Jézus feltámadt halottaiból éppen arra járt a nyúl.
- Beszarás – rikoltotta – ilyen csodát még nem láttam!
Jézus urunk a feltámadása alkalmából igen jó kedélyű volt és átsuhant mindenható elméjén a nagy terv:
- Na most egy kicsit furcsán és viccesen teljesítem a nyúl kívánságát, aztán meglátjuk mi lesz belőle. Esetleg húsvét, meg miegymás…
Azzal a nyúl már érezte is, hogy rájött a szükség, de a szokásos fekete bogyók helyett szép színes tojásokat kezdett produkálni. Ekkor arra ment a csirke. Magasztos gondolatok foglalkoztatták. Élete első randevúján volt túl egy kakassal és mondhatni nagyon jól sikerült a légyott.

Megjegyzés: Eger, 2015. március 27.

Felkelt a nap, a kis hamis,
szép ruhát húz még Pista is,
kölni vízzel farzsebében,
hogy mielőbb odaérjen,
útnak indul Pista bátya,
biciklit tol, s pattan rája,

Húsvét másnapjának reggelén vándorútra keltem,
S annyi lányt kerestem meg, amennyit csak leltem.
Bejártam a világot, kezemben illatos kölni vízzel,
Megöntöztem a virágokat, s tojással távoztam
mindenhonnan, legalább tízzel.

Egyszer felröppent a virágszirmokkal egy kérdés,
Hogy a nyúl vagy a csibe selymesebb-e és miért?
Járt kélt ez a gondolat, mint népmese, vidékről vidékre.
Ez addig volt csak rejtelmes mese,
Míg nem lett bizonyított tény mi a felelet erre.

Eső veri az ablakot,
Rögtön megyek, locsolkodok.
Meglocsolom a lányokat,
Fürgén szedjék a lábukat.

Megjegyzés: Derecske, 2013. március 13.

Locsolja a kutya a fáknak a tövét
Locsol a tűzoltó, mikor valami ég.
Panka néni meg a ház előtt ácsorog.
Támasztja a kaput, ő nem locsol; - locsog.