Amatőr Művészek Fóruma

Láttam ahogy a tehervonatok
húzták a hegyek felől az esőfelhőket
unatkozó erdők öklendezték ki
magukból a rétekre a csapzott vadakat

nézem a képed
és dúdolok

"Én nem is figyelnék és nem is nevetnék,
Ó, ha nem tudnám, hogy ő még csak most tizennégy.
Nem hisz a mesében - ez van a szemében,
Nem tudni mi van, mi van a fejében. "

Megpróbálta kiszabadítani a kormánylapátot és a csónak hátulját a rácsavarodott halászhálótól. Két kézzel erősen fogva húzta, rángatta, megpróbálta oldalirányban lefejteni, sikertelenül. Maga a háló piszkosszürke színű volt, a legszélén egy narancssárga szállal egészen körbe, valószínűleg a jobb láthatóság kedvéért. Ahogyan a mentőmellények színét is kiválasztották.

lentről nézem
minden más
tükröd lealacsonyít
parancsszavaid
felsértik bőröm

Teremtettél egy világot.
Beragasztott szemek
örökké keserűn vonaglanak.
A vágyak ollók.
A szavak háromszögekben járnak
éned absztrakciójában.

kék
pilla
öleli
tekinteted
barátkozását

Az alig tizenhárom éves, pöfeteggomba fiú, aki sajnos nem szenvedhette a számok tudományát, és alig volt képes megérteni, hogy vajon kettő meg kettő az miért is négy, és nem öt? Feszélyezett tétovasággal, és halálraítéltek rettegésével lépett ki a gusztustalan okádék-zöld táblához, amikor szólította az új matektanárnő.

1.
néha úgy érzem,
időtlen térbe csavart
lobogó palást vagyok –
magára hagyott hirdetőoszlop.
nyirkos csendben issza el fényem
az utcákra szorult, kíméletlen
paradicsom –

- Külvilág -

Túl sok lépést a lélek-végtelenben,
Évszázadok alatt nem tettünk még,
Csodára várunk rozsdás célkeresztben,
Pedig képünkbe sikolt már a Vég.

mondjuk Buddhát
azt marhára bírom
többnyire anyámat is
ahogyan néz a
gazdag zöld szemével
s attól
minden fényes lesz
megint

árnyékomba tegnap beleálltam,
hogy jól lássam a fényt,
melyben nem vagyok jelen –
vagy a hiányomat lássam ott,
ahol arra emlékezem,
milyen volt a múlt,
a diafragmán átégett
néma történelem.

bár
pihe
de indul
hisz' szárnyrésze
is ólommentes

Még
hiszem
hitemmel
felrepítlek
csillagok közé.

Mi
miért
nem tudom
de kutatom
kíváncsiságból

régen mindig
templomba járt
nem ismerte
hol a határ
hol kezdődik
a föld az ég

fáradt vagyok
forog a szoba
ringlispíl szédít
ölemben zacskó
hörög az éjszaka

feketeribizli szemeket
érlel az éjjel
hunyorgó csillagok
az utca fényhiányai
árnyakat borzolnak az
elhagyott padokon

szavakkal tolom
előtérbe arcom
hulla mosolyát
testtelenül
lopnám az időt
elszalad előlem
túl gyors

Csak személyim tudja éveim számát,
csak tükröm hazudik arcomra ráncokat,
annyi születésem, elmúlásom volt már,
hogy nem volt időm felnőni soha.

(1)
Ica néni egyszer
megfürdette a macskánkat
hófehéren kiterítette
a radiátorra száradni
két karja tele karmolással
egyszer megfürdette azután
soha többet

Mint ragadozó az erdő mélyén óvatlan prédát látva,
Lépdeltem aprón közel hozzád kedvező válaszodra várva.

Ópiumfüstként szívlak magamba,
bódult fejjel soraim közé zárlak,
szemhéjaim mögött ó Valóság,
morogsz, mint ketrecbe zárt vadállat.

Megjegyzés: *Fondor: A gesztenye külső héja, amely sündisznószerűen tüskés.

Moziban voltam a napokban. Igazi modern moziban. Kényelmes, párnás fotelek, jó rálátás, 3D-s film, Dolby Stereo hangzással. A film után eszembe jutott kiskamaszkorom filmszínháza, Ibrány közepén. A vendéglővel szemben, az út másik oldalán állt. Modern, lapos tetejű panelépület, maga a megtestesült szocialista jövő.

Néz
csendben
a béka,
légyre várva
mindig elrepül.

Lassan húsz éve már, hogy
harmincegy is múltam;
bolyongva bolygó holdam
e pont körül kering.
Új évezredre várva,
fiatalon, s bódultan:
e távlat múltba, messze ring.

Megjegyzés: 2019. ápr. 03.

A mindent és a semmit írom én,
ott, hol útnak indul kezdet és a vég.
Körpályáját futja tollam kékje,
míg újrateremtve leszek én, s te:

rejtélyes sor/s/ok
között szűköl a világ,
magasztos a kínlódás
és kifejez a forma:
nemes önigazolás.

vannak pillanatok, melyek úgy múltak el,
hogy nem is voltak - és voltak,
melyek inkább ne lettek volna.
vagy ha voltak is, én nem akkor és nem ott voltam – jelen.
igen, voltak pillanatok, mikor nem voltam.