Amatőr Művészek Fóruma

Az álmos város mord szívében
mélyen alszik a csend,
pislogó, öreg lámpák fényében
születik a rend.
Nem él a szakadékok mélyén
ember, csak odafenn.
Hosszú utcák andalognak
a városból kifelé,
friss gombával a zsákjukban,
baktatnak hazafelé.

Megjegyzés: JA-nak

Csodaországban
ömölnek égből könnyek.
Egy angyal önti
és lent örül a gyöngynek,
hullik cseppje a földnek.

Istenem, figyelj rám,
kérlek esdekelve!
Hallgasd meg imám,
csak ezen egy este!

Simíts aranyfelhőt
leánykám álmára,
boldog sok esztendőt
taposson még lába.

Megjegyzés: 2000. 11. 08.

Itt dobog már régóta, középen és legbelül,
ezer éve szúr, lüktet, éltet millió lelket,
létrehoz, szül, táplál, pusztít, eléget szerelmet
Csodás, százágú fákat teremtve pusztaságra,

tágas, szélfútta, gyönyörű mezők, szép virága,
zöldülő dombokká szelídült hegyek varázsa,
a tájon messzire hallható, tornyos harangok,
jeleznek vészt, halált és minket hívnak hallani,
vallásos népünktől, Istennek tetsző éneket.

Az élet néhány év, néha annyi sem,
a halál pedig maga a végtelen,
Istenben a Sátán, de ez az mit
test s a lélek megérteni képtelen.

Szakadékba zuhannak nevetések
szemembe rakódott álom a gyászom
dacolva minden szégyenemmel várom
végre egy szavad.

Letészem a lantot,
Nyugodj meg,
Tőlem már nem jő sem
Dallam, sem szöveg.

Megjegyzés: Göteborg, 2017

Gyermekeimnek...

Drága kicsi lánykáim!

Már egy éve hogy édesanya nincs közöttünk.

Amikor megtudtuk mennyire súlyos beteg, Ő nem hisztériázott, azonnal vállalta a műtétet, mert élni akart, értetek, értünk, a családért.

Nem ismertem még hozzá hasonló bátor embert. Akart, és tudott küzdeni az életéért, mert érezte mennyire szükségünk van rá.



Megjegyzés: Ez húsz éve történt velünk

Mint anyátlan kisded oly társtalan vagyok.
Hiába mondjátok, odafönt nap ragyog.
Üres falak között dúlt magányban élek;
gyűrött gyermekkorom mindegyre feléled.

Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2017. április 28.

Nem tudok fohászkodni Uram,
minden erőm reménybe szövöm,
kilököm magamból a rosszat,
mert bánatpillékkel hosszabb
a nap, s károgó varjúk hangjától
hangos a csendes utca;

Megjegyzés: Budapest, 2017. 07. 14.

A sokféle isten között
csak néha találkozom Veled.
Futólag. De akkor sem érzem
a " végtelen szeretet"-ed.
Hiszek persze Benned is,
amint abban is,
hogy nem véletlenül mutatod Magad,
s mikor nem látlak,
akkor is hallom, hogy mindig hívsz,
miközben a híveid semmit sem hallanak.

Bimm-bamm, bimm-bamm!
Kondul a város az esti imára.
Bimm-bamm, bimm-bamm!
Harangoz a szívem utána, utána.

Szentléleknek tűz szikrája,
rőt szíveknek megnyitója,
rést ütsz sínylődő lelkeken,
hatalmad örök, végtelen.

a harmadik nap végre megláttam
Ő volt
égő szívem csipkebokra
azóta gondolok
sötét kolostorokra

Szememben könny,
Szívemben bànat.
Orcàmon pìr,
Elemészt a bánat.

Megjegyzés: 2017. Màjus 20.

Tehetetlen lógnak karok,
Ez az amit nem akarok.
Nem is szegülsz már ellen?
Elfelejted mit kell tenned?

Tollat vettem a kezembe
Kaptam egy jelet,
Hogy írjak verseket.

Példázatok

"... és elsötétül a Nap,
a Hold sem világít többé,
és lehullanak az égből a csillagok... "
/ Ézsaiás /

Isten nevében csak öltek, csak öltek...
azóta, hogy hittel bombázták a földet -
ezer évek múltak, nőtt az elvakultság;
jelenünk sem különb, békéink kurták.

Megjegyzés: (2016. február)

Uram! Tedd meg, ha kérhetek!
E világ szülötte lettem,
honnan hoztam, azt amit hoztam,
s jöttöm homály fedi.
A szüntelen kutakodás gyümölcse
vajon édes lesz – e, vagy inkább keserű?