Amatőr Művészek Fóruma

Mint anyátlan kisded oly társtalan vagyok.
Hiába mondjátok, odafönt nap ragyog.
Üres falak között dúlt magányban élek;
gyűrött gyermekkorom mindegyre feléled.

Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2017. április 28.

Nem tudok fohászkodni Uram,
minden erőm reménybe szövöm,
kilököm magamból a rosszat,
mert bánatpillékkel hosszabb
a nap, s károgó varjúk hangjától
hangos a csendes utca;

Megjegyzés: Budapest, 2017. 07. 14.

A sokféle isten között
csak néha találkozom Veled.
Futólag. De akkor sem érzem
a " végtelen szeretet"-ed.
Hiszek persze Benned is,
amint abban is,
hogy nem véletlenül mutatod Magad,
s mikor nem látlak,
akkor is hallom, hogy mindig hívsz,
miközben a híveid semmit sem hallanak.

Bimm-bamm, bimm-bamm!
Kondul a város az esti imára.
Bimm-bamm, bimm-bamm!
Harangoz a szívem utána, utána.

Szentléleknek tűz szikrája,
rőt szíveknek megnyitója,
rést ütsz sínylődő lelkeken,
hatalmad örök, végtelen.

a harmadik nap végre megláttam
Ő volt
égő szívem csipkebokra
azóta gondolok
sötét kolostorokra

Szememben könny,
Szívemben bànat.
Orcàmon pìr,
Elemészt a bánat.

Megjegyzés: 2017. Màjus 20.

Tehetetlen lógnak karok,
Ez az amit nem akarok.
Nem is szegülsz már ellen?
Elfelejted mit kell tenned?

Tollat vettem a kezembe
Kaptam egy jelet,
Hogy írjak verseket.

Példázatok

"... és elsötétül a Nap,
a Hold sem világít többé,
és lehullanak az égből a csillagok... "
/ Ézsaiás /

Isten nevében csak öltek, csak öltek...
azóta, hogy hittel bombázták a földet -
ezer évek múltak, nőtt az elvakultság;
jelenünk sem különb, békéink kurták.

Megjegyzés: (2016. február)

Uram! Tedd meg, ha kérhetek!
E világ szülötte lettem,
honnan hoztam, azt amit hoztam,
s jöttöm homály fedi.
A szüntelen kutakodás gyümölcse
vajon édes lesz – e, vagy inkább keserű?

milyen jó szagú ma a tél
a kert fahéjfűszeres
kinyílt az ég s a föld alatt
az élet magot keres

Nincsen kedvem hazudni már.
Nem sorscsapás az életem.
Mégis félek attól, 'mi vár.
Belülről rág a félelem.

Ember ne félj, hidd el: megváltottalak!
Csak bízva bíz, és taposd ki utadat!
Hogy a gyáva nem vesz emberszámba se?
Töröld meg szemed: hisz nincs Istene se!

Kínzó fájdalom heve melegít,
belülről már élőhalott vagyok.
Senkitől se várom, hogy megsegít,
önzésem mocsarába fulladok.

Láttam, ahogy tegnap lepkéket engedtél,
ma reggel befújtad köddel a Bakonyt,
vakon sípoltok a mozdonyok, keresték az
állomásokat mert mindent elrontottál az ősszel.

Szentestelen nem ajándékra vágyom.
Ez ünnep Jézus születése napja.
Reszkető madár is dérlepte ágon
szűkös étkét az Úr kezéből kapja.

Megjegyzés: Áldott, békés Karácsonyt mindenkinek!
Szeged-Tápé, 2016. december 24-én

... Ó, s meg tudnék
halni te érted,
hűségem jeléül!...
s mert nem felfelé
lobog - e minden
láng szüntelen?!...

Nem kellene fájjon a halál...,
de ne búsulj, hisz Jézus Krisztus is sírt
a kereszten, a fájdalom nem szégyen!
Erős jele legyen lelkedben
a hűségnek minden lehullott könnyed,
s ha jönnek új századok tanúbizonysága légy e földnek,
ahogy Hermész Triszmegisztosz, vagy Buddha, meg Krisztus!