Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

690 alkotás (35 oldal, 20 alkotás/oldal)


Mese: Szegények tavasza

, 43 olvasás, túlparti , 6 hozzászólás

Sors

Esett. Esett szüntelen, számolatlan napon át. Gondolhatnánk akár, tavaszi eső volt. Mert megadta magát már a tél, tűntek el utolsó hófoszlányok árnyékvédett dombok megbúvó hajlatain; rég elmúlt a böjt hava. De esett, szüntelen, amolyan fura, hideg eső. Dédelgette bokrok, fák, szőlőtőkék épp csak kibújó, apró levélrügyeit, azok tiltakoztak kétségbeesetten, reménytelenül, annyira hiába; vacogtak, fáztak, de az csepegett rájuk szüntelen, könyörtelen.

Tovább



Mese: ajándék Jajonkának

, 42 olvasás, ÉvIda , 6 hozzászólás

Ünnep

.. és azoknak, akik szeretik a mesét.

Jajonka, Barnus, Morcon Morc és Kedves barátságban éltek a sűrű, kerek erdő kellős közepén, egy négyszögletű tisztás négy sarkában álló csinos házukban.

Jó időben mindig kiültek kedvenc padjukra, elbeszélgettek a kabócákkal, megsimogatták, öntözték virágaikat, esténként pedig tüzet raktak a tisztás közepén, és a hamuban sült pogácsák falatozása közben jókat meséltek, énekeltek.
Hol a bronzszárnyú galamb hozott ajándékba nekik szivárványos tollai közt különleges virágmagot, hol a fakopáncs kopogtatott üzenetet barátaiktól, akik a sebes sodrású folyón is túl, a csilingelő erdő kerek tisztásán laktak.

Tovább


Mese: Párbeszéd a kertben

, 30 olvasás, túlparti , 3 hozzászólás

Ezerszín

- Milyen jó itt! Csuda egy kert! Talán az új otthonom. Mennyi kedves hely, csupa bújócskázásra, játszásra való! Innen tán nem ebrudalnak ki, mint a legutóbb. Nem kellettem ott. Nem kellettem ott se. (Annyi helyen nem kellettem senkinek!) Nem kellek senkinek! És nem tudom, miért! Nem baj, most ügyesebb leszek, igazán! Hízelkedőbb! Dorombolóbb, alkalmazkodóbb. Csak már nagyon éhes vagyok. És egyáltalán, van a kertnek, van ennek a háznak gazdája? Aki ennem, innom adna, dorombolnék mindezért néki, dorombolnék igazán.

Tovább


Mese: Egy kis csiga élete

, 39 olvasás, Samu Katalin , 0 hozzászólás

Somolygó

Élt egyszer egy kis csiga. Tutyimutyinak hívták. Nagyon nagy álmodozó volt, mindig azt képzelte, hogy ő nyeri meg a csiga gyors-csúszó versenyt. A játékszabály így hangzott.:
- Aki először "fut " le egy fűszálról, az lesz a győztes. Aki leesik, kiesik.

Tovább


Mese: Csodaburgonya

, 86 olvasás, deb , 13 hozzászólás

Kaland

Volt egyszer, hol nem volt, a hetedhét-országon is túl, volt egyszer egy kis ország. Ennek az országnak a neve Csuhajdán volt. Szegénységben éltek itt az emberek, és az idő haladtával, egyre szegényebbek lettek. A legtöbb faluban, már élelemhez is nehezen jutottak a népek, és mivel keveset és rossz minőségű ételeket ettek, egyre több törpe gyerek született. Ennek az országnak, a legkisebb megyéjének falujában esett meg a dolog. Toppandón. Olyan dolog, ami elképesztette a polgármestert és a lakosokat is, de el, az egész világot.

Tovább


Mese: A verébszárnyú Hajnaltündér

, 80 olvasás, deb , 6 hozzászólás

Ezerszín

Tündérországban új tündér született. Mert a tündérek bizony, úgy születnek. Tündérnek. Lelkük sima, mint a feszített tó tükre, mosolyuk jóságos, meleget adó, szándékuk pedig folyton vigaszt hozó. A tündérek még csak nem is sejtik, hogy létezik olyan világ, ahol nem tündérek élnek.
No, hogy szavam ne feledjem, a láthatatlan szárnyú tündérek közé hajnalban érkezett egy verébszárnyú tündér. Mivel hajnali tündér lett, így Hajnalnak nevezték el.
Körbeállták őt a többiek és szánakozva, szeretettel nézték.
– Szegény kis testvérkénk! Hát, micsoda látható, kis verébszárnyad van neked?!
– Nekem? – nézett háta mögé a verébszárnyú Hajnal tündér – Ó, hát, nem baj! Csak felemeljen!

Tovább


Mese: A ruhás szekrény

, 106 olvasás, nagytamás , 3 hozzászólás

Pillanatkép

A ruhás szekrény.
Éva, kinyitotta a ruhás szekrény ajtaját. Majd kivette a kabátját. Egy férfi hang megszólalt a szekrényből.
- Másik kabátot vegyél ki.

Tovább


Mese: Tükröm, tükröm

, 48 olvasás, talina , 5 hozzászólás

Fantasy

A terem zsúfolásig megtelt. Az első sorokban a királyi család és az udvar jeles képviselői kaptak helyet. Hátrébb a kevésbé nemesek, de még pénzesek. S a társadalmilag nem túl megbecsült, egyszerű emberek a karzaton tudtak letelepedni.
A padsorokkal szemben, a királyi tanács pulpitusának háttal vörös uniformisukban délcegen feszítettek a katonák. Köztük földig érő köpenyben néhány varázsló állt, jó okkal.

Amikor az oldalajtón, őrei gyűrűjében belépett a vádlott, a terem elcsendesedett. A katonák kardot rántottak, s a csillogó pengék hegyét kesztyűs kezükben tartva határozott harckészültségbe álltak. A varázslók köpönyege alól előbújtak a mágiát birtokló kezek.
A gonosz királynő korona és drága kelme nélkül is fenséges volt. Haja szorosan hátrafogva, arcán félmosoly. Pillantása nem kevéssé volt hátborzongató, mint amikor hatalmának teljében volt. Egészen pár hónappal ezelőttig.

Tovább


Mese: Éva és a sün

, 64 olvasás, nagytamás , 1 hozzászólás

Fantasy

Éva és a sün.
Éva sétált az erdőben. Tizenhárom éves kislány, akit nem érdekel, hogy a tizenhármas számról mit gondolnak mások. A királynő vajon hol lakhat? - gondolkodott el a kislány. Észrevette, hogy a macska bundájából készült kesztyű nagyon büdös, mintha még élne a macska, akiről az anya lehúzta a bőrt, a barlangjuk előtt.

Tovább


Mese: Kende, a kondás

, 71 olvasás, Pacsirta , 10 hozzászólás

Gyerekeknek

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy kisfiú, Kende a kondás. Nagyon eszes gyerek volt, mert nagyon szeretett olvasni, mindig könyvvel a hóna alatt ment a konda után, aztán alig várta, hogy leüljön valahol, s máris belefeledkezett az olvasásba. Sosem történt semmi baj, mert nagyon okos és szorgalmas kis pásztorkutyája volt, mindig ügyelt a kondára és sohasem hagyott egyet sem elkószálni. Azon kívül ott volt mellette egy kurta farkú kis malac. Szegényke mindig kilógott a sorból, mert ő kicsi maradt. A többiek már jócskán megnőttek, de ez az egy sehogyan sem akart nőni. Mindig ott téblábolt a gazdája közelében, és csak túrta a földet, túrta, aztán mindig előtúrt egy fényes kavicsot, s máris futott hozzá és a lába elé tette.

Tovább


Mese: Vadóc, a Sárkány és György barát 3/3

, 70 olvasás, Ylen Morisot , 6 hozzászólás

Somolygó

Látta már Vadóc, hogy a kincsei itt nincsenek biztonságban.
Törte a fejét, s mit gondolt, mit nem, felnyergelte a kincsvadászok egyik lovát, és a Magas Hegyek felé vette az irányt. Magára hagyta a társát, gyógyuljon, ahogy tud. Látta ő már máskor is, hogyan találja meg a vasfüvet, és más csodatévő varázsnövényt, nem féltette egy pillanatig se.

Tovább


Mese: Vadóc, a Sárkány és György barát 2/3

, 69 olvasás, Ylen Morisot , 4 hozzászólás

Somolygó

Jött másnap Nyápic sietve, beöltözve teljes pompába, a kísérő tömeggel, királyi szüleivel. A Sárkány ámult, bámult, mert ilyen maskarát még nem látott. Álldogált egy darabig a barlang előtt, de mivel az emberek órákig meg se moccantak, csalódottan elbődült, megtekergette mind a hét elzsibbadt fejét, aztán unottan bement a barlangjába szunyókálni.
A fiú meg utána. Alig látott a félhomályban, de azért elkezdte a vagdalózást. Csámpás is volt, ügyetlen is, sete-suta, de nagyon elszántnak mutatta magát.
A sárkány tűrte birkatürelemmel egy darabig a molesztálást, de mikor az életlen kard beszorult az egyik pikkelye alá, felmordult a csiklandozás miatt, és kinyitotta az egyik szemét a tizennégyből. Csodálkozva a lányra lesett, hogy mondja már meg, most mi van! Miért nem hagyja őt ez az oktondi pihenni?

Tovább


Mese: Vadóc, a Sárkány és György barát 1/3

, 66 olvasás, Ylen Morisot , 2 hozzászólás

Somolygó

Messzividék legszegényebb városában, Toprongyvárosban éldegélt egy szegény varga, mosónő feleségével, és tizenkét gyerekével. Teltek a napok szépecskén, gyakori éhezéssel, de boldogan, beletörődve a megváltoztathatatlanba. Csak a legkisebbik türelmetlenkedett, elégedetlenkedett naphosszat. Ahogy nőtt, cseperedett, úgy lett egyre szebb, de egyre kiállhatatlanabb is. Napkeltétől napnyugtáig az utcákon csavargott, s mikor felelősségre vonták, csak szájalt, és a vállát rángatta. No hiszen, ne mondja meg őneki senki, mit tegyen! Mindenkivel csak kötözködött, szót nehezen lehetett vele érteni. Ha hozzáértek, csípett, rúgott, harapott, verekedett, még az utcabeli vagányok is tartottak a kis vakarcstól. Nem is hívta senki másként, csak Vadócnak.

Tovább


Mese: Húsvéti mese

, 110 olvasás, deb , 12 hozzászólás

Gyerekeknek

Feltámadás reggelén,
nyulak apró szigetén
elindultak már a nyulak,
apró nyuszik és az urak,
hogy a sziget közepén,
legyen tojásköltemény.
Úgy hitték, az élet indul,
s tojásokból lehet kisnyúl.

Tovább


Mese: Ezüst hold, csillagocskákkal

, 163 olvasás, túlparti , 6 hozzászólás

Felnőtteknek

A történet a barátomról szól, no meg „Kicsi és Törékenyről”; meg másokról, meg szól aztán olykor jelentéktelennek tűnő „apró dolgokról”, de szól legfőképp az Időről, ő olyan, amilyen: lehet közömbös, máskor simuló szerető, netán részvétteljes szánakozó, de megy csak a maga útján, gondolom fél attól is, netán valaki megelőzi, mennie, sietnie kell…

Tovább


Mese: A Fény és a Szeretet születése

, 131 olvasás, annunziata , 0 hozzászólás

Spirituális

Hol volt, hol nem volt, az egyik életöltőben megszületett a Földre egy gyengéd, érzelmes Halak lány és egy erős, szilaj, vad Kos fiú. Teltek múltak az évek, a két lélek csak élt, éldegélt. Felnőtté válásukig nem keresztezték egymás útját, a saját útjukat járták. A fiú néha a pokolban játszadozott, bátran, örömmel, tudva, mennyire más és mennyire másak a vágyai, mint amihez a világ szokva van, míg a lány sokszor az égben talált menedéket másságára, ott élt, játszott, segített, ismerkedett, boldogságot, szeretetet szórt és olykor bölcselkedett.

Tovább


Mese: Pestis IV.

, 238 olvasás, woodootroll , 0 hozzászólás

Misztikum

Pestisdoktor

A Wallpeline Lane végtelennek tűnő főutcája mint patak a sziklák közt tekergett végeláthatatlanul London legkülső egyházközségében, egészen a Northumbria Eadwine ősi kolostoráig. Bár ebben a községben még nem tombolt fékeveszetten a Pestis, az utat mégis gondosan egymás mellé fektetett halottak szegélyezték, rongyokkal, néhol fehér vászonnal takarva. A viseletes macskaköves út kongott az ürességtől, csak egy kordé kerekeinek panaszos nyikorgása hallatszott, amit egy elcsigázott ember tolt, arcán törődöttség, és unott fáradtság látszott. A kétszintes házak sora, komoran emelkedett a keskeny főút fölé, az ablakok zsaluzatai mindenhol gondosan reteszelve.

Tovább


Mese: A sárkányvár

, 269 olvasás, Frekventor , 4 hozzászólás

Kaland

A hatalmas óceán közepén az Üveghegy lábánál egy kis szigeten élt az egyfejű sárkány. Grönlandról menekült ide, ott született, de szülei megvénültek, és a birodalmukat a legöregebb sárkányfiú kezére játszották. Bátyja nem hagyta békén, minden ürügyet megragadott, hogy megkeserítse öccse életét. Nyílt szándéka volt, hogy addig tör borsot öccse orra alá, mígnem eléri, hogy önszántából továbbáll, nem veszélyezteti a trónt, a megszerzett birodalmat. Az ifjú sárkány meg is unta ezt a zaklatott életet, feltarisznyázott, és szárnyra kelt az óceán közepe felé. Itt találta ezt a szép kis szigetet, ahol gyönyörködhetett az üveghegy hajnali fénypompájában, és egy kis barlang megvédte az esős időszakban. Úgy vélte, ennél jobb helyet nem talál a földön, eleinte nagyon elégedett volt.

Tovább


Mese: Nyulacska, a fecskék és a patak

, 342 olvasás, Pacsirta , 6 hozzászólás

Gyerekeknek

Fenn a magas zord hegyeket már hósapka fedte, de lejjebb a zöld fenyvesek még büszkén mutogatták mélyzöld színüket a világnak. A hegy tövében a bükkösben viszont, egy szál levél sem volt már a fákon, kopár ágaikat nyújtogatták az ég felé és örültek a decemberi napsütésnek. Nyulacska ott barangolt a hatalmas fák alatt, s amikor rábukkant a kis patakra, akkor versenyt futott vele. Sokat játszottak így együtt egész nyáron át, a nyulacska meg a patak és a fecskék. A kis tapsifülest elbűvölte a patak csobogása, ugrándozott át egyik partjáról a másikra közben nagyokat mulatott. A fecskék ott röpködtek a feje felett, vidáman csivitelve, s ez nagyon jókedvre derítette őt. Aztán látta, hogy a kis patak milyen gyors, amikor ő megállt egyet-egyet szusszantani, a patak már messzire futott és vele szálltak a fecskék, mindig ott csiviteltek felette.

Tovább


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 0
Kereső robot: 60
Összes: 84

Könyvajánló

Aurora White:
A sötétség gyermeke



Aurora White: A sötétség gyermeke

A jó és a gonosz küzdelme örök téma az irodalomban, mégis kimeríthetetlen. Aurora White könyvében megelevenednek a félelmek, keverednek a mese, a kr...


Tovább...

Zeneajánló

LP:A halott koldus
Küldte: csacsika

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Véletlen (mû) ajánló...


Kategóriák


Irodalom


· Ballada:159
· Blog:156
· Bohózat:7
· Dal:1119
· Epigramma:13
· Esszé:188
· Ez+az:6355
· Haiku:1359
· Házi pályázat/ próza, novella:23
· Házi pályázat/ vers:26
· Jegyzet:1148
· Képvers:131
· Kockavers:23
· Krimi:114
· Kritika:25
· Limerik:25
· Memoár:588
· Mese:691
· Novella:3855
· Próza:2012
· Prózavers:232
· Regény:1790
· Rondó:6
· Sci-fi:185
· Sírfelirat:6
· Slam költészet:45
· Színmű:2
· Szonett:866
· Szonettkoszorú:12
· Tanka:38
· Vers:64655

Zene


· Album:11
· Klipp:92
· Zene:177

Galéria


· Digitális grafikák:1000
· Festmények:652
· Iparművészeti galéria:289
· Rajzok...:1789


Page generated in 0.1077 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz