Amatőr Művészek Fóruma

Jó volna még egyszer
ringani bölcsőben,
ringani bölcsőben,
aludni anyám ölében.

úgy ölelnélek úgy igazából örökké
ahogy a földet akartam valamikor rég
szorosan egy kis rögöt ebből a világból
az élettől oltalmat, más nem kell, bőven elég
nyugszom, pokollal a széndarab szívemben
csak a halál örök, ott majd elengedheted, ígérem,

Hogy állunk a költészettel? -
kérdezem én bamba képpel.
A válasszal készen állok:
meggondolatlanul írok!

Felnőttkorom kezdetén,
csúsztam lejtőn lefelé,
éltem igen szerényen,
nem bíztam, de reméltem.

01.

Fehér falra nézve
árnyakat látok.
színes világom már
szürkére váltott.
nem gondoltam hogy
így is maradok,
sötét nappalaim
elébe futok


Megjegyzés: Duó vers: Szauer Gertrud, Nagy Vendel
2017. július 06.

Hogy fáj a szív
Hajnal a járdán
A porban a hangyák
Gomblyukakkal hátukon
Hajszálerek vakolat bőrökön
Vonulnak vonulnak át
A mindenen mi elterül
Az idő foszlott lassan
Lejáró szélén

Megjegyzés: 2006-12-30

Szívemben
rég megfagyott
lüktetés dobog.
Hófehér jégcsapok
között kopog
az ürességhalom.
Még élek itt,
de nem vagyok.

Bizony, az ember néha elmereng,
hová jutott, s merre megy....
hallgatja a távolodó neszeket,
messziről egy halkuló vonatfütty integet.

Megjegyzés: 2017. június 22.

Elgyengít az ópiát
Fájdalmamba belevág
Nem tudom én mit akar
Lágy ködével eltakar.

Megjegyzés: Egy betegség kezelésére írt fel az orvos nekem egy gyógyszert, amely ópiátot tartalmazott. A versben ennek a hatásait írom le. Azóta már megszabadultam ettől a fájdalomcsillapítótól, nem voltam hajlandó többet szedni.
Senkinek sem javaslom, sem kipróbálni, sem átesni ezen, illetve ha hasonló hatóanyag-tartalmú "gyógyszert" kap bárki is, inkább ne váltsa ki, kérjen másikat. Az internetes keresőben is érdemes rákeresni egyes gyógyszerek hatóanyagtartalmára, még a kiváltás előtt.

Sajog a lélek, súlyos sebek véreztetik.
Ránk zuhog minden fájdalmad, bennünk csobban.
Tekinteted szelíd, sosem fenyegető.
Mégsem jajdulunk  feléd.

Megjegyzés: (napjaink történéseire...)

Amikor elhagy a jókedv
és elillan a bizalom,
amikor nem néznek fel rád,
csak a porba tipornak,
amikor elnyomnak,
mint egy utolsó csikket,
hiába hull ezernyi könnycsepp.

Egy régi, szép, magyar férfinév a Károly,
A szép nevek között, mint egy díszes páholy.
E név eredete csak egy részben török,
Karvaly madár neve, így lett végleg örök!

Először elidegenedik legbelül...
már távol jár, de a térben
még önmagaként funkcionál a beakadt lemez,
az elmúlásra szánt test.

Sárgult, rozsdás falevelek
ősszel, ha lehullnak a földre,
messze hordja az őszi szél
lassan, elvesznek a ködbe.

Megjegyzés: Hajdúszovát, 2017. március 24.

vékonyka voltál.
kezem között semmi.
ahogy átfogtalak
azt gondoltam: ennyi?
mégis mennyi-mennyi
erőt rejtett lényed.
szemeidben álmok.
szívedben fáj-évek.

Megjegyzés: Anyukám halála napján írtam (2014. július 4.) és búcsúztatásán el is mondtam...

Előttem kígyóztál,
jártam rajtad sokat...
a szíved dobogott ott a talpam alatt.
… Régen éreztem már
földed szívverését...

Megjegyzés: (az egykori útnak csak a hűlt helyét találtam)

Szìvem örlődik, belülről mar, lassan felemészt a bànat.
Olyan èrzés, mintha belöktek volna egy tóba, de nem tudok úszni.
Levegő után kapkodom és folyamatosan nyelem a vízet.
Kapálozom és probàlok segítségért kiáltani, de nem tudok.

Április volt és korán -
vagy tán késő
hold és hajnal már együtt hált
vagy még...
csillagköpenyét az éj
kék pirkadatra szórta.

annyi úton jártam feleslegesen.
szótlan kis kőhalom lett a szívem
odafönt a hegyen,
a templom tövében.

Megjegyzés: 2017. január 31.