Amatőr Művészek Fóruma

(evokáció Glen Tarnowski: Hand Picked festményéhez)

Az égbolt mintázatát fölfesti az éj.
Elmosódik minden félénk gondolat.
Szabadon tekeredik földben a gyökér.
Nincs elfojtott szó, elnémított hang.

Megjegyzés: Evokáció Glen Tarnowski: Hand Picked című festményéhez.

színlelt kéj-kockákon rugdosnak át a másnap macskaköveire...
leporolom eltévelyedett jelenem...
órák kattogó tik-takját kérem,
hogy billentsenek át friss tudattal a holnapba...

Megjegyzés: Evokáció Salvador Dali: Az emlékezet állandóságának című festményéhez.

Rejtőzve pipacsok köntösében,
Szilajan tekergő gazok ölén,
Ópiumfelhők kergetőznek
A zsibbadó vágyak kék egén.

Megjegyzés: Evokáció Vladimir Kush: Opiumlovers című festményéhez.

„Vállamra ömlik a langyos végtelen.”
Még átjár a lüktető, könnyed reszketés,
de éled az öntudat, s a kábult szenvedély
a lehulló hajnallal mögöttem marad.

Megjegyzés: (Evokáció: Mészáros László – utolsó érintés)

Ki dönti el - a színpaláston
feketébe, vagy narancsba
mártson-e festő éledő ihletet,
s hogy ki feszít majd műtermében
hó-tiszta vásznat, gyolcsára vágyat,

Megjegyzés: A vershez tartozó kép: Zsolnai Tímea: Lángot ki lehel...?"

Falu szélen a pagonyban
élt egy farkas magányosan
Gyermek szíve, angyal lelke,
vágyott volna szeretetre

Megjegyzés: Pilinszky: Fabula /evokáció/

Szomorú szemmel néz le az Isten
Tiszta őrület ami folyik itt lenn,
Sorolnak magányos emlékkeresztek
Mennyország kapujának kilincse reszket…

Megjegyzés: (evokáció)

Nyugvó rekamié fagyhalott ereszen.
Lucsok-csöndben rívó vakolat.
Izzóvá csiholtad elmémben a vágyat.
Most hamvasztják dalomat.

Szívem, ha már alig dobban,
Ki lejt táncot a habokban?
Vágyat ki ébreszt hűvös ágyban?
Ki kutatja színeid minden tárgyban?
Ha porba hullik minden szikra,
Lesz e ki tüzével újra szítja?

Valahol a világvégen
magányában, ordasbőrben
élt a halálraítélt angyal…

Szeretetre és szeretni vágyott.
Társam lehetsz. Bárki, bármi vagy,
csak felolvadjon szívemben a fagy…

Megjegyzés: (evokáció, Pilinszky J.: Fabula)

Nem élek álomvilágban.
Hidd el, hogy nem.
Szerettem, nagyon szerettem,
Szívből, tisztán és igazán.
Nem hittem, hogy valaha bárki

Megjegyzés: evokáció - Szabó Lőrinc: Semmiért egészen

Kezed Édesem! - hogy simít,
hozzám érve elandalít.
Hajtincsemet hogy borzolnád?
Hogy csókolnád homlok ívem?

Megjegyzés: Nagy László: Ki viszi át a szerelmet - evokáció

Olvastam a naplódat
kétszer, kettőzött dimenziót
nyit rám az ajtód

Megjegyzés: evokáció: felidézés