Amatőr Művészek Fóruma

Kiszakít a Bősz Szél egy fodros darabot
az égből és feléd nyújtja, kék halomba'...

"nézd, távlatot adok neked; legyen foltja
rongyos vágyaidnak, amiktől nem láttad
legszentebb álmaid a múlt-fergetegben;
mégis úgy álltál ott, a káosz közepén,
mint a zűrzavarból született jövevény,
eltökélt voltál és kemény. Irigyeltem.

Megjegyzés: (2017. július)

Feszültek az idegszálaim,
társaságom virtuális,
világom itt élem.

Ki papíron társam,
attól csak szorulok,
ég és föld választ el.

Jó volna még egyszer
ringani bölcsőben,
ringani bölcsőben,
aludni anyám ölében.

úgy ölelnélek úgy igazából örökké
ahogy a földet akartam valamikor rég
szorosan egy kis rögöt ebből a világból
az élettől oltalmat, más nem kell, bőven elég
nyugszom, pokollal a széndarab szívemben
csak a halál örök, ott majd elengedheted, ígérem,

Hogy állunk a költészettel? -
kérdezem én bamba képpel.
A válasszal készen állok:
meggondolatlanul írok!

Felnőttkorom kezdetén,
csúsztam lejtőn lefelé,
éltem igen szerényen,
nem bíztam, de reméltem.

Jer, bújj hozzám, s hagyd halomban fürtjeid
menedék-mellkasom ölnyi szigetén,
s ma máglyát kerítek véle, feketén
izzót, lángbitorlót! Fújja kürtjeit
bőszen ott szenny-pokol élelmes őre

Mi legyek? Könny legyek, ha szemembe gyűlsz.
Most négyzetre emellek, és kívánlak,
Mert szeretem, ha magányosan ülsz,
Amikor élve-félve megtalállak.

01.

Fehér falra nézve
árnyakat látok.
színes világom már
szürkére váltott.
nem gondoltam hogy
így is maradok,
sötét nappalaim
elébe futok


Megjegyzés: Duó vers: Szauer Gertrud, Nagy Vendel
2017. július 06.

Hogy fáj a szív
Hajnal a járdán
A porban a hangyák
Gomblyukakkal hátukon
Hajszálerek vakolat bőrökön
Vonulnak vonulnak át
A mindenen mi elterül
Az idő foszlott lassan
Lejáró szélén

Megjegyzés: 2006-12-30

Hűvösre fordult hajnalok,
jól esik már a kiskabát.
Rövidülnek a nappalok,
meg hosszabbak az éjszakák.

Merítkezik a hold az ég vizébe.
Az éj ma csöndes titkot üzen nekem.
Lassan süllyedek álmok tengerébe,
ólmos pilláim alatt remény terem.

Szívemben
rég megfagyott
lüktetés dobog.
Hófehér jégcsapok
között kopog
az ürességhalom.
Még élek itt,
de nem vagyok.

Köddel játszok,
ki nem látszok,
ki nem látszok,
ki nem látok.

Bujócskázik,
bujócskázok…

Bizony, az ember néha elmereng,
hová jutott, s merre megy....
hallgatja a távolodó neszeket,
messziről egy halkuló vonatfütty integet.

Megjegyzés: 2017. június 22.

Angyalok libbennek,
szárnyuk zizeg,
Nem kellek én már,
csak senkinek.

Mesét sikolt a kósza néma-csillag,
a csönd is éled, ám a pille párna
tovább ölel, s amint elér a lárma,
szemed zugába bújva pára csillan.

Elgyengít az ópiát
Fájdalmamba belevág
Nem tudom én mit akar
Lágy ködével eltakar.

Megjegyzés: Egy betegség kezelésére írt fel az orvos nekem egy gyógyszert, amely ópiátot tartalmazott. A versben ennek a hatásait írom le. Azóta már megszabadultam ettől a fájdalomcsillapítótól, nem voltam hajlandó többet szedni.
Senkinek sem javaslom, sem kipróbálni, sem átesni ezen, illetve ha hasonló hatóanyag-tartalmú "gyógyszert" kap bárki is, inkább ne váltsa ki, kérjen másikat. Az internetes keresőben is érdemes rákeresni egyes gyógyszerek hatóanyagtartalmára, még a kiváltás előtt.

Sajog a lélek, súlyos sebek véreztetik.
Ránk zuhog minden fájdalmad, bennünk csobban.
Tekinteted szelíd, sosem fenyegető.
Mégsem jajdulunk  feléd.

Megjegyzés: (napjaink történéseire...)

Óz a nagy varázsló, dalszöveg

Dorka

A Kansasi nagy rónaság közepén,
Fából készült kicsi ház áll, oly szerény.
A nap sütötte szikár területen,
Sok munkával épült fel nehezen.

Megjegyzés: Megjegyzés: Gyerekeim mikor kicsik voltak elolvastuk, Az Óz a nagy varázsló című mesét. Nagyon tettszett nekik.
2007-ben írtam egy színész barátom kérésére Dal-betét szöveget, verset.