Amatőr Művészek Fóruma

Egy régi, szép, magyar férfinév a Károly,
A szép nevek között, mint egy díszes páholy.
E név eredete csak egy részben török,
Karvaly madár neve, így lett végleg örök!

Szép lány hallja ezt a zenét,
fel is kapja csinos fejét.
keszkenővel szemet töröl,
várablakon kikönyököl.
- Édes vérem, drága bátyám,
mit szeretnél itt a várnál?
-Ereszd le a hidat lelkem!
Szép derekad átöleljem.

Udvar kapuja kitárva
elszánt harcosokat várva.
Fegyveresek özönlenek
számszeríjat feszítenek.
Elméjükbe mégis villan,
a nagy sárkány gyorsan illan,
ereje is ezerszeres,
tüzes feje félelmetes.

Megjegyzés: Vége a második résznek.

Mélységbe zuhan a magasság
Kétségbe fordul a hit
Száműzetésben a szabadság
Csövesként koldul megint
Gondolatomra mindent uralva
Rárakódik a csend
Magát álcázva lelkem átjárva
Másvilágot teremt

Először elidegenedik legbelül...
már távol jár, de a térben
még önmagaként funkcionál a beakadt lemez,
az elmúlásra szánt test.

Hol volt egyszer, hol van,
valahol a messzi honban
lakott egyszer, ős vadonban,
tüzes sárkány, nagy karommal.
Nappal fújt ő ezer tüzet,
okádta a lángnyelveket,
falut perzselt, mezőt, házat,
felégetett minden várat.

Megjegyzés: első rész vége

Sárgult, rozsdás falevelek
ősszel, ha lehullnak a földre,
messze hordja az őszi szél
lassan, elvesznek a ködbe.

Megjegyzés: Hajdúszovát, 2017. március 24.

vékonyka voltál.
kezem között semmi.
ahogy átfogtalak
azt gondoltam: ennyi?
mégis mennyi-mennyi
erőt rejtett lényed.
szemeidben álmok.
szívedben fáj-évek.

Megjegyzés: Anyukám halála napján írtam (2014. július 4.) és búcsúztatásán el is mondtam...

fék fék fekete
vaspor
fék fék vaspor
fekete

Előttem kígyóztál,
jártam rajtad sokat...
a szíved dobogott ott a talpam alatt.
… Régen éreztem már
földed szívverését...

Megjegyzés: (az egykori útnak csak a hűlt helyét találtam)

Szìvem örlődik, belülről mar, lassan felemészt a bànat.
Olyan èrzés, mintha belöktek volna egy tóba, de nem tudok úszni.
Levegő után kapkodom és folyamatosan nyelem a vízet.
Kapálozom és probàlok segítségért kiáltani, de nem tudok.

Április volt és korán -
vagy tán késő
hold és hajnal már együtt hált
vagy még...
csillagköpenyét az éj
kék pirkadatra szórta.

annyi úton jártam feleslegesen.
szótlan kis kőhalom lett a szívem
odafönt a hegyen,
a templom tövében.

Megjegyzés: 2017. január 31.

Borús felhők borítjàk az eget,
Kicsi szìvem majd bele gebed..
A napot betakarjàk a felhők,

Úgy teszek, mintha lenne remény.
Játszom,
Hogy az élet nyeremény,
Míg szívem gyászol.

Ezerszer megálmodott
szerelemtemető,
és a halott minden esetben
éteri hova-tartozás.
Oda, hol szemközt
nem jelenik meg senki,
csak a Hold ezüstszikrái

Megjegyzés: 2016.

Árnyakat megtörő, lecsorgó fényét
szemembe gyűjtöm össze egy
nyáresti éjjelen.
A hold ezüstje ragyog rám.

Dúl a szìvemben a vihar, sìr a lelkem.
Kiàltana, de nem lehet..
Fàj.. fàjdalmam senki nem értheti..
Gyomrom remeg, szìvem rùg-kapàl,
Orcàm tűzes, s ereimben vadul lüktett a vèr.

Énbennem a vágyak
oly messzire szállnak,
mint nyáron a darvak,
szépen elsuhannak.

Bízva-bíznék benned, ha hagynád.
Sírva-sírok érted, ha baj vár.
Gyengéd ölelésed, mint forró fürdő,
Lágy csókod, mint tavaszi szellő.
Ölelni, csókolni nem nagy kunszt,
DE! Igazán szeretni nagy dolog.