Amatőr Művészek Fóruma

Olyan furcsa belegondolni
hogy minden emlékem megfakult mára
minden átalakult körülöttem
én is átváltoztam
minden jó és rossz messze
nagyon messze
csak a hangulatok maradtak meg

Köddel játszok,
ki nem látszok,
ki nem látszok,
ki nem látok.

Bujócskázik,
bujócskázok…

Kapu előtt kisgalamb, sétálgat a jàrdàn,
Arra jàr a húgom, kutyusát futtatván.
Dendus felfigyel, szimatol serényen,
Elvakkantja magát, s futni kezd feléje.


Megjegyzés: 2017.06.01. Szeretlek,hugi!

E szombaton nagyon termékeny vagyok,
versírással lopom az egész napot:
kócos csavargók, szeplős gyerekek
a versek, s mind velem tekereg.

Mindig van egy csillag az égen..
Mely ràm mosolyog, ha nézem.
Fénye beragyogja az eget,
Ràm kacsint kacèran, s integet.

Megjegyzés: 2017. Màjus 14.

Pirosan aranylik a naplemente,
Kicsi szívem öröm lengi körbe.
Pillangók szàllnak magasan az égen,
Tündèrkék trillàznak meseszépen.

Megjegyzés: 2017. Màjus 13.

Csordogàl egy kis patak,
Lefelé a völgybe,
Arra jár egy kis kamasz,
Iskolàból jöve.

Megjegyzés: Megjegyzés: Közös munka eredmènye. A segítőim unokaöcsikém ès a hùgicàm.

Szàllok fel magasra,
Fel a csillagokba.
Szàllok, mint egy madàr,
Ki a felhők közt jár.

Megjegyzés: 2014. Màjus 2.

Tündérkék zenélnek,
Mosolyukkal becéznek.
Csillámport kevernek,
Boldogsàgtól tekernek.
Tàncolnak, dalolnak,
Ènekükkel tarolnak.

Fecskék szàllnak fenn az égen,
Messzi-messzi messzisègben.
Napsütésben, szellő szárnyán,
Szèp felhőkön, puha pàrnàn.

Fülenagy, az elefántlány kedvenc helyén, a mezei virágok között hanyatt fekve heverészett. Bámulta a tovasuhanó felhőket, hallgatta a madarak csicsergését, a méhek zümmögését, megcsodálta a lepkék könnyű röptét, miközben kavarogtak a gondolatai. Ez volt az elbújós helye, ide menekült, ha megbántódott valami miatt, de akkor is, ha öröm érte, vagy csak egyedül szeretett volna lenni.

Fàjdalamasan sír a lelkem,
Mint egy ketrecbe zárt oroszlán.
Futna, menekülne, s már kitörne börtönéből,
Visongva örjőng,   belülről mar,
S fàjdalmam senki nem làtja.

Ezek a jó napok amikor az arcomba tűz a nap.
Semmi a gond, a fontosak csak a teraszok a Kertész utcán.

Besörözve a haverokkal végigvonulni a Körúton: móka.
Kijózanodva cigarettafüstben megérkezni a Duna partra.

Megjegyzés: Kr. u. 2017 04. 01.

Itt az este, eljött újra,
utána meg az éjszaka,
lepihenek, de nem alszom,
a sötétben álmodozom.

egy ibolya illatán éreztem ahogy visszatért belém a vágy,
csípős áramütésként ébresztett
s figyelni kezdtem milyen lett azóta a gyermek
ki anyjának hálás és bűnbánó gesztussal
szedett egy csokorra valót

Éveim sebtében szállnak,
még olykor sokat locsogok.
Jelenvalóm miként látják
a szeretők és rokonok?

Megjegyzés: 2017. 03. 02.

- Meséld te, én nem bírom kimondani! - kérlelte apósom anyósomat.
Amíg lovaink abrakoltak, mi babánkkal játszadoztunk a fűben. (Akkor, Gáborkának hívtuk, - ezt a nevet választottuk neki.) Gyönyörű őszi nap volt, melegebb, mint olyankor szokás. Vidáman nevetgéltünk, kisfiunk édes gőgicsélésén: akkoriban kezdett el tárgyakat fogni, és minden új dolog láttán mosolygott.

Megjegyzés: Vége

Bennem most béke van,
világnak nincs vége.
Nem vagyok gondtalan,
de szívem megélte
apró katarzisát
s végre nem a foltok
látták a másikát.

Megjegyzés: 2016.

- Vágjunk bele. - higgadtam le némileg.
- No, végre! - sóhajtott szerelmem.
- Fogalmam sincs, hogyan kerültem abba az erdőbe… - mélázott el Vilmos.
- Milyen erdőbe? Mikor? - sürgettem kérdéseimmel.
- Nevelő szüleim, kiránduló úton voltak a hegyek között, amikor rám találtak: Kis kék pléden feküdtem a fűben, és (három - négy hónapos létemre), kezeimre mosolyogtam. Öltözékem, afféle tucat ruhából állt, de tiszta, ápolt babának néztem ki. Különös, de lábamon csak fél pár - kézzel kötött- cipőcske volt.

Odafönt a csillagok
parányok és jó nagyok
bejárják a tejutat,
megkapó e hangulat.

Megjegyzés: 2017. 02. 24.