Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

110 alkotás (6 oldal, 20 alkotás/oldal)


Próza: Fülenagy

, 19 olvasás, mistletoe , 2 hozzászólás

Boldogság

Fülenagy, az elefántlány kedvenc helyén, a mezei virágok között hanyatt fekve heverészett. Bámulta a tovasuhanó felhőket, hallgatta a madarak csicsergését, a méhek zümmögését, megcsodálta a lepkék könnyű röptét, miközben kavarogtak a gondolatai. Ez volt az elbújós helye, ide menekült, ha megbántódott valami miatt, de akkor is, ha öröm érte, vagy csak egyedül szeretett volna lenni.

Tovább


Jegyzet: Felszabadulàs

, 35 olvasás, Tündérke , 4 hozzászólás

Boldogság

Fàjdalamasan sír a lelkem,
Mint egy ketrecbe zárt oroszlán.
Futna, menekülne, s már kitörne börtönéből,
Visongva örjőng,   belülről mar,
S fàjdalmam senki nem làtja.

Tovább


Vers: Városi jó napok

, 45 olvasás, fmintdénes , 6 hozzászólás

Boldogság

Ezek a jó napok amikor az arcomba tűz a nap.
Semmi a gond, a fontosak csak a teraszok a Kertész utcán.

Besörözve a haverokkal végigvonulni a Körúton: móka.
Kijózanodva cigarettafüstben megérkezni a Duna partra.

Megjegyzés: Kr. u. 2017 04. 01.

Tovább


Vers: Nem mondok le!

, 23 olvasás, Tollas , 0 hozzászólás

Boldogság

Itt az este, eljött újra,
utána meg az éjszaka,
lepihenek, de nem alszom,
a sötétben álmodozom.

Tovább


Vers: egy ibolya illatán

, 56 olvasás, Bari , 6 hozzászólás

Boldogság

egy ibolya illatán éreztem ahogy visszatért belém a vágy,
csípős áramütésként ébresztett
s figyelni kezdtem milyen lett azóta a gyermek
ki anyjának hálás és bűnbánó gesztussal
szedett egy csokorra valót

Tovább


Vers: Éveim

, 57 olvasás, nyilas , 0 hozzászólás

Boldogság

Éveim sebtében szállnak,
még olykor sokat locsogok.
Jelenvalóm miként látják
a szeretők és rokonok?

Megjegyzés: 2017. 03. 02.

Tovább


Regény: A vér nem válik vízzé XII.

, 83 olvasás, luxin , 6 hozzászólás

Boldogság

- Meséld te, én nem bírom kimondani! - kérlelte apósom anyósomat.
Amíg lovaink abrakoltak, mi babánkkal játszadoztunk a fűben. (Akkor, Gáborkának hívtuk, - ezt a nevet választottuk neki.) Gyönyörű őszi nap volt, melegebb, mint olyankor szokás. Vidáman nevetgéltünk, kisfiunk édes gőgicsélésén: akkoriban kezdett el tárgyakat fogni, és minden új dolog láttán mosolygott.

Megjegyzés: Vége

Tovább


Vers: Három nap

, 61 olvasás, kyklopsz , 4 hozzászólás

Boldogság

Bennem most béke van,
világnak nincs vége.
Nem vagyok gondtalan,
de szívem megélte
apró katarzisát
s végre nem a foltok
látták a másikát.

Megjegyzés: 2016.

Tovább


Regény: A vér vízzé nem válik XI.

, 62 olvasás, luxin , 4 hozzászólás

Boldogság

- Vágjunk bele. - higgadtam le némileg.
- No, végre! - sóhajtott szerelmem.
- Fogalmam sincs, hogyan kerültem abba az erdőbe… - mélázott el Vilmos.
- Milyen erdőbe? Mikor? - sürgettem kérdéseimmel.
- Nevelő szüleim, kiránduló úton voltak a hegyek között, amikor rám találtak: Kis kék pléden feküdtem a fűben, és (három - négy hónapos létemre), kezeimre mosolyogtam. Öltözékem, afféle tucat ruhából állt, de tiszta, ápolt babának néztem ki. Különös, de lábamon csak fél pár - kézzel kötött- cipőcske volt.

Tovább


Vers: Szívemben az ablakok

, 63 olvasás, nyilas , 2 hozzászólás

Boldogság

Odafönt a csillagok
parányok és jó nagyok
bejárják a tejutat,
megkapó e hangulat.

Megjegyzés: 2017. 02. 24.

Tovább


Regény: A vér nem válik vízzé X.

, 62 olvasás, luxin , 1 hozzászólás

Boldogság

Kevesen laktak az osztrák kisvárosban, - azt reméltük, könnyen informálódhatunk: Először a főtéri templomban érdeklődtünk, de ezerkilencszázötvenes évek elején, nem történt olyan születési bejegyzés, ahol külföldi illetőségű volt az újszülött. (No, igen: Lakatosék, illetéktelenül tartózkodtak az ország területén, - más irányba kellett kutakodnunk.) „Tűt a szalmakazalban… ” - jutottak minduntalan eszembe feleségem intelmei. Kérdezősködtünk idősebb emberektől, hogy - a régmúlt időkben-, nem láttak e városukon áthaladó ekhós szekeret. „Sok ilyen volt. ” - válaszolták a megkérdezettek.

Tovább


Regény: A vér nem válik vízzé IX.

, 98 olvasás, luxin , 7 hozzászólás

Boldogság

Következő két napunkat egymás társaságának örülve töltöttük: Jártunk színházba, moziba, ebédelni, vacsorázni. Nem gondoltunk a megfejthetetlen titokra, - csókjaink íze mindent elmosott. Képtelenek voltunk betelni egymással, - boldogságunk nőtt, növekedett. Föl nem foghattam épp ésszel, hogy én - az örök „Casanova”- hogyan tudtam behódolni az egyetlennek. Szerelmem akkor is hiányzott, ha csak a közértbe ugrott le.
Féltem: elmegy tanulni, elfelejt, beleszeret valakibe, jobb meggyőződés éri. Ez a tudat annyira megviselt, hogy segítséget kértem egykori egyetemi tanáromtól. Fáradozásom nem volt hiába való: Arankámat átkérték budapesti főiskolára.

Tovább


Regény: A vér nem válik vízzé VIII.

, 63 olvasás, luxin , 0 hozzászólás

Boldogság

Félelemtől vacogva vártuk a lovak közeledését: megpróbáltunk bebújni a szekér alá. „Talán itt nem találnak ránk. ” - mondtuk összeölelkezve. Fészkelődve kerestünk kényelmesebb pózt, de ekkor a föld megindult alattunk, és zuhanni kezdtünk: A felszíntől számítva, talán két méterre eshettünk le. Rögtön egymás hogyléte felől érdeklődtünk, de mint kiderül, épségben landoltunk, - kivéve egy két horzsolástól. Mindeközben, az agyagos föld, szorgalmasan hullott ránk. Félő volt, hogy az ekhószekér alatt is meglazul a talaj. Mégis néma csendben maradtunk, és bár prüszkölés csiklandozta orrunkat, igyekeztünk visszatartani azt.

Tovább


Regény: A vér nem válik vízzé VII.

, 72 olvasás, luxin , 5 hozzászólás

Boldogság

Lélekszakadva rohanta le a tóra, pedig tudtam még nem jött el a holdtölte. Szememmel végigpásztáztam a fürdőző embereken, és - mi tagadás - fenébe kívántam őket! Hívtak szalonnázni, sörözni, tereferélgetni, de inkább letelepedtem egy fa alá. Napomat átgondolva, zsebemből noteszt halásztam elő, és levelet írtam édesanyáméknak:

Tovább


Regény: A vér nem válik vízzé VI.

, 86 olvasás, luxin , 2 hozzászólás

Boldogság

Annak idején, apám nyomába eredt a lánynak, de akkor már nem a szerelem vezérelte: Születendő gyermekét féltette. Ezt a kalamajkát idézte elő a szülői tiltás: Nem szerethették egymást szabadon a fiatalok, - érzésüket nem a kora testi kapcsolat nyomta el. Ó, mennyi mindenről árulkodott az apámtól hallott „elháltuk” szó: Bűntudat, megsemmisülés, mulandó tiltakozás a leggyönyörűbb érzések ellen!

Tovább


Regény: A vér nem válik vízzé V.

, 75 olvasás, luxin , 7 hozzászólás

Boldogság

- Megfordulhatok? - kérdeztem, pár perccel később.
- Hát persze, - ruháimat rég kicseréltem. - kuncogta.
- Hogy lehet valakinek ilyen szép kék szeme? - léptem közelébe.
- Ja, a "romunglo" vér ezt teszi. - vágta ki büszkén.
- Inkább gádzsónak neveznélek. - igyekeztem cigányosan viselkedni. (Gondoltam, úgy talán szimpatikusabb leszek.)
- A gádzsó, színtiszta magyar, de mivel én félvér vagyok, "romunglonak" számítok.
- Beszéled a nyelvet… mármint a cigány… vagyis a roma nyelvet is? - dadogtam abbéli félelmemben, hogy megsértem őt.

Tovább


Regény: A vér nem válik vízzé IV.

, 62 olvasás, luxin , 3 hozzászólás

Boldogság

Úgy gondolták, tanyán kezdenek gazdálkodni. Persze, nem sejthették, hogy közelünkbe telepszenek le. Ekhós szekérrel érkeztek, és két mezítlábas kisfiúval.
- Netalán az egyik testvéremmel? - vágtam anyám szavába.
- Semmiképpen nem lehettek testvérek, - túl sok idő eltelt az első teherbeeséstől, és akkori gyerekek születési időpontjától.
- Szerette magát az én édesapám? - akartam tudni.
- Akkor már csakis engem szeret. Boldogan éltünk, szépen gyarapodtunk, minden okunk meglett volna az örömre!
- Ha? - vágtam anyám szavába.
- Ha választ kaptunk volna rá, hogy mi lett a gyerekkel.

Tovább


Regény: A vér nem válik vízzé III.

, 76 olvasás, luxin , 5 hozzászólás

Boldogság

- Azonnal vedd le a kezed, mert leverlek! - sietett segítségemre, Zoltán.
- Nem szégyellitek magatokat? Semmi nem maradt gyermekkori emlékeitekből?
- Egykor testvérként nőtettek ezen a tájon, most meg kezet emeltek egymásra? - ugrott ki a tóból, Lajos bácsi, a tanyavilág legidősebb embere. (A nyolcvan év körüli, délceg úr, olyan hévvel lépett közbe, hogy mindenki elcsendesedett.)
- Én… én nem csináltam semmit… nem én kezdtem… - néztem nagy tisztelettel a termetes emberre.
- Tényleg nem csinált semmit. - mentegetőzött helyettem, - a szintén nagydarab -Zoltán.
- Mars haza! - mutatott utat, Lajos bácsi.
- Menjünk. - suttogta - tisztelettudóan - Zoltán.

Tovább


Regény: A vér nem válik vízzé II.

, 110 olvasás, luxin , 5 hozzászólás

Boldogság

Hamarosan beláttam, hogy otthon, mindenkinek dolga van, - társalogni nem nagyon tudtam. Hazafelé menet, benéztem egy-két szomszédhoz, de olyankor, azon a tanyán, mindenki fáradt volt, vagy még haza sem értek. (Nyáron, napestig dolgoztak a földeken.)
Otthon magamra kaptam egy munkásruhát, és mentem állatokat etetni. Apám, fiatalos ruganyossággal pattogott a jászolok között, de nem úgy én: Munkánk végeztével, járni alig bírtam, - ruhámból csavarni lehetett az izzadságot:

- Oszt, elfáradtunk? - dobta fel a szénapadlásra, villáját apám.
- Titkolnom kellene? - támasztottam az istálló falát.
- Hiába! - mosolygott kissé kárörvendő vigyorral, az én kis öregem.
- Azonnal megyek fürödni, aztán meg aludni! - jelentettem ki.

Tovább


Regény: A vér nem válik vízzé I.

, 96 olvasás, luxin , 3 hozzászólás

Boldogság

Nagy igyekezettel siettem haza a tanyára, - útközben, dudorásztam is. Minden okom megvolt az örömre: orvosi diplomát szereztem. Útközben, dicsekedtem az erdőszéli madaraknak, de még júliusi forró napsugárnak is. Alig vártam, hogy átölelhessem az én babaszappan illatú édesanyámat, és a dolgos kezű apámat. Hej, de sokat tettek értem: rengeteget dolgoztak, hogy tanult embert faragjanak belőlem! A kecskeméti tanyavilág egyetlen büszkesége voltam: az otthoni fiúk, mind tanyagazdák lettek, és hamar nősültek.
(A szikes portájú házak, alig pár száz méterre álltak egymástól, - meg sem tudom mondani, hogy hányan éltünk egymás -vagy távoli -, szomszédságában. Anno, harminc kétemberes volt a szétszórt világ -összevont-, iskolája. Aki onnan kikerült, joggal lehetett büszke felemelkedésére!)

Tovább


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 686
Regisztrált: 39
Kereső robot: 538
Összes: 1263
Jelenlévők:
 · Adelide
 · Aevie
 · Amias
 · Antalpista
 · ariel
 · barnaby
 · bbbbb
 · bladeattila
 · blaszlo
 · Bodortz
 · boszorka
 · BranwenSlayne
 · Brigi1997
 · engsz
 · evinternet
 · fehérliliom
 · gazzo
 · Géptelen
 · gszabo
 · Gurma
 · Horváth István
 · Jade_Sarkany
 · Kloczka István
 · kovacsucsu
 · mistletoe
 · Mynerta
 · nzyang
 · Philomela
 · PiaNista
 · Sheodon
 · suzette
 · szantogergely
 · Szucsj
 · TJanek
 · Tóth János Janus
 · tuttobello
 · vargaistvan
 · Vojazs
 · vorosjudit


Könyvajánló

PiaNista:
Időzavar



Megjelent Maróti László (PiaNista) Időzavar című regénye.

'Maróti László kiadónk tehetségkutató pályázatának egyik fölfedezettje. Regénye a tudományos-fantasztikus, utópisztikus művek szerk...


Tovább...

Zeneajánló

P.Gábor - Track05Dance
Küldte: pgabor

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Véletlen (mû) ajánló...


Kategóriák


Irodalom


· Ballada:154
· Blog:87
· Bohózat:6
· Dal:1084
· Epigramma:11
· Esszé:185
· Ez+az:6322
· Haiku:1323
· Jegyzet:1112
· Képvers:127
· Kockavers:22
· Krimi:115
· Kritika:25
· Limerik:24
· Memoár:585
· Mese:675
· Novella:3763
· Próza:1931
· Prózavers:224
· Regény:1701
· Rondó:5
· Sci-fi:183
· Sírfelirat:4
· Színmű:2
· Szonett:848
· Szonettkoszorú:11
· Tanka:36
· Vers:63225

Zene


· Album:3
· Klipp:85
· Zene:162

Galéria


· Digitális grafikák:929
· Festmények:652
· Iparművészeti galéria:275
· Rajzok...:1771


Page generated in 0.4749 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz