Amatőr Művészek Fóruma

Gyorsan szállnak az évek,
túl az életünk derekán,
de hidd el Kedves,
lesz még: ősz, tél, tavasz, nyár,
süt még ránk éltető napsugár.
Tiszta már az égbolt,
csak a bárányfelhők kergetőznek,
a szikrázó napsütésben.

Novemberi délután a nap már lemenőben járt,
Ég és Föld között vibrált a levegő,
akkor érkezett "Ő".
Új Csillag született meg éppen,
Viktória személyében.

Megjegyzés: Ildikó Szatmári

Éjjel utópisztikus álmot láttam,
szabadon szálltam a légben,
nem keresztezte utam a végzet,
jó sorsomban száguldoztam véled.

Szemed ha rám néz,
fénye tükröződik,
lámpácska van benne,
mely nekem világit.

Megjegyzés: 2017. 09. 15

Harmóniám megtalálni
életcélom tán idilli,
türelmesen ebben bízom,
remélem, hogy nem csalódom.

Felettem bágyadt hold andalog.
Kajánul kacsintnak angyalok.
Lám, szívem mindig elragad,
bóklászni vattaszín felhők alatt.

Megjegyzés: 2011.

Rajtad pihenek
Vállra hajtott fejemen
Ejtőzik kezed

Megjegyzés: 2017. 09. 11.

Mikor elhatalmasodik benned a vágy,
forró lávaként öntve el tested,
izzó hevétől leolvadnak a köréd épített
falak és szabaddá lesz lelked.

Kitárul előtted képzeleted világa,
tágra zárt szemeiden áthatol a fény,
lombos erdő gyepszőnyegén sétálsz,
miközben bárányfelhők tolulnak föléd.

Október végén már nem nyílnak virágok. Egy különleges példánynak azonban ekkor akadt kedve a kibontakozásra. Tavasszal még csak bimbódzott, lassan-lassan teltebb szirmokká fejlődtek a gyenge sziromlevelei, nyáron megerősödött, ősz közepére pedig kinyílt. Hogy hogyan is történt mindez? Elmesélem.

Valamikor az emberek nemcsak pénzért dolgoztak. Ha azt akarták, hogy környezetük szebb legyen, akkor önként és néha dalolva is, szabad szombatjukat feláldozva tettek a közért, szebbé tették lakóhelyüket vagy akár tágabb lakókörnyezetüket is. Így történt ez két fiatal szív esetében is, amikor feletteseik hívó szavára hallgatva jó kedvvel festegették a helyi óvoda kerítését. Szép pirosra, ami hasonlított az éppen nyíló tulipán színére.

A természet gyűjtőlencséje a tavasz.
Előre érezzük minek köntörfalaz,

Mit oszt meg mivel, szerencséje bőkezű:
Előbújik a karnevál, vidám életszerű
értékké nemesül, minden éltető erejű.

Rakott krumpli

Egy nyári napon, együtt vettük, válogattuk,
Bosnyák téri piac, kopott sátrai alatt,
cserfes kofák, mosolygós nénikék asztaláról,
azt, ami még talán délelőttről megmaradt.

Egy röpke pillanat
ébreszti a reményt,
váratlanul tegnap
érkezett a levél.

Újra itt lehetek
szivem ettől boldog,
sokat jelent nekem
ha hozzátok szóloK.

Korán serdült ez a pici lány. Osztálytársai még kisgyermekeknek látszottak, amikor rajta már elkezdtek mutatkozni a nővé válás első jelei. Vidéki kisváros iskolájába járt, ahol a gyermekek, de még a szüleik is eléggé elmaradott nézeteket vallottak. A kor, amibe született szerette az egyforma, átlagos embereket. Aki egy kicsit is eltért tőlük, azt megszólták, rosszabb esetben ki is közösítették. Hamar észrevette, hogy másképp néz ki, mint a kortársai. Testvére, aki ugyan egy évvel idősebb volt, mint ő, vékony, csenevész lányka volt mellette. Ő vastag csontú, dundi és egy fejjel magasabbra is nőtt nála. Felmenői között mindkét oldalon voltak igencsak megtermett ősök. Állítólag apai nagymamájára ütött, ugyanolyan volt az alakja, a járása, a mozdulatai is.

a fiú szőke-barna volt
talán fekete
forgattam a gombját
csak mert olyan volt
mint a hold

Szemed néztem
(Feleszméltem)

Hintáztatott
Vetkőztetett

Szerelemmel
Mohón ölelt

Megjegyzés: 2008. június 13. péntek

Már a Miklós végre nagyon boldog,
Hiszen örömmé váltak a gondok.
A szép Viktória, kedves párja,
Megszülte fiát, már nemcsak várja!

Színes strandlabdát dobál a nyár.
A fényben millió sugár
szövi emlékek fátyolát.
Mosoly gurul az úton át.

Dimbes-dombos sikátoron
Csörömpöl a kuka-lak:
Egy szoprán sziámi szakadt szerelmet nyávogat.

Hahotánk a párhuzam,
Lecsorog pöttöm, vaskos
Formulákban.
Távozik a lég.
A hörgő beleremeg.
Újabb köszön:
Ennyivel a Glóbuszt sírja felé ereszted.

Megjegyzés: Megjegyzés: 2017. július 16.

Nevetve, késő délutánig,
a Nap utolsó sugara
arcodról tükrözi
bársonyos melegét.
Sehová nem siető
lépteink meglepik
a fűszálak közé
lehelt finom árnyakat.

Bárányfelhők galoppoznak,
bárcsak ne lenne holnap,
kéklik az ég odafenn,
tetszik a lét idelenn.