Amatőr Művészek Fóruma

Lassan lépdel az idő,
s a fekete madarak
hosszú sora szememre száll.
Ökörnyálat simít kezem
őszülő hajad helyett.

Megjegyzés: 2014.

Bizony, az ember néha elmereng,
hová jutott, s merre megy....
hallgatja a távolodó neszeket,
messziről egy halkuló vonatfütty integet.

Megjegyzés: 2017. június 22.

Nem beszélnek belém a kopott délutánok, bár zavart
csendjük érthetetlen, kötött szó-halmazán
néha átpislog a nap, s homlokomhoz
egy-egy rím, mint kósza ág
verődik oda

Elgyengít az ópiát
Fájdalmamba belevág
Nem tudom én mit akar
Lágy ködével eltakar.

Megjegyzés: Egy betegség kezelésére írt fel az orvos nekem egy gyógyszert, amely ópiátot tartalmazott. A versben ennek a hatásait írom le. Azóta már megszabadultam ettől a fájdalomcsillapítótól, nem voltam hajlandó többet szedni.
Senkinek sem javaslom, sem kipróbálni, sem átesni ezen, illetve ha hasonló hatóanyag-tartalmú "gyógyszert" kap bárki is, inkább ne váltsa ki, kérjen másikat. Az internetes keresőben is érdemes rákeresni egyes gyógyszerek hatóanyagtartalmára, még a kiváltás előtt.

Bárcsak rátaggelhetném az
Istened rám zúdított panaszaidra.
Csak három hetente beszélünk,
online, de így is beléd fulladok.
Visszarántasz a múltba, újra annak
a kisgyereknek, bezárva a négy
fal közé szorított igazságodba.

Megjegyzés: Krisztus után 2017. június 6.

Sajog a lélek, súlyos sebek véreztetik.
Ránk zuhog minden fájdalmad, bennünk csobban.
Tekinteted szelíd, sosem fenyegető.
Mégsem jajdulunk  feléd.

Megjegyzés: (napjaink történéseire...)

Amikor elhagy a jókedv
és elillan a bizalom,
amikor nem néznek fel rád,
csak a porba tipornak,
amikor elnyomnak,
mint egy utolsó csikket,
hiába hull ezernyi könnycsepp.

Itt kering csak egész nap
szótlan egymagába,
s minden hajnal keltén
még bizakodva tölti vidám
csicsergéssel az üresedett udvart,
míg szívében mély bánat.

Kádba bedőlve félrészegen,
azokon merengek, akik
megbántottak, szóval vagy
cselekedettel, jéghideg
tekintettel néztek rám,
megbocsátás helyett.

Megjegyzés: Krisztus után 2017. 05. 27.

Első halott az életemben édesapám volt.
Szívemben ő lett a legelső fénylő fájdalomfolt.
Tízéves gyermeki eszemmel nem is értettem,
miért hogy elragadta tőlem valami végtelen.

Megjegyzés: 2016. október 31.

Egy régi, szép, magyar férfinév a Károly,
A szép nevek között, mint egy díszes páholy.
E név eredete csak egy részben török,
Karvaly madár neve, így lett végleg örök!

Idegen vagyok saját létemben,
Szomorúan egyedül az életben.
Tűz hevíti szívemben a vágyat,
Elmém nevet visít hozzá: Márta.

Először elidegenedik legbelül...
már távol jár, de a térben
még önmagaként funkcionál a beakadt lemez,
az elmúlásra szánt test.

Sárgult, rozsdás falevelek
ősszel, ha lehullnak a földre,
messze hordja az őszi szél
lassan, elvesznek a ködbe.

Megjegyzés: Hajdúszovát, 2017. március 24.

Keserèdes szàjíz,
Kimondott szavak.
Tudtomon kívűl,
Megbántottalak.

Megjegyzés: 2017. Màjus 15.

vékonyka voltál.
kezem között semmi.
ahogy átfogtalak
azt gondoltam: ennyi?
mégis mennyi-mennyi
erőt rejtett lényed.
szemeidben álmok.
szívedben fáj-évek.

Megjegyzés: Anyukám halála napján írtam (2014. július 4.) és búcsúztatásán el is mondtam...

Beteg a sóhajom: nem sóhajtok,
magamban tartok minden bánatot.
Vannak köztük könnyebbek, súlyosak,
másnak nem adok: mind rám maradnak!

Csendbe zártál, átöleltél,
úgy vigyáztad álmomat.
Gyengédségbe beburkolva
talált ránk a virradat.

kócos hajamba
görcsöt font
a másnaposság
beesett szememből
könnycsepp csordul,
mikor meglátom a
konyhát.

Megjegyzés: Kr. U. 2017. május 14.