Amatőr Művészek Fóruma

Szomorú a hangulatom, szomorú a táj
azt előre nem tudhatom, hogy még mi vár rám,
félhomályban csendben sírok és emlékezek
lenyugodni mért nem bírok magam kérdezem!

Megjegyzés: Ada, 2o17. o6. 15.

Nyelvemen van egy szó,
mely ki nem mondható.
Kezemben van egy kés.
Egyetlen egy döfés.

Ami fájdalom ért engem
Az a rengeteg gyötrelem
Végignézni szenvedését
Sajnos ebből állt másfél év.

Látni, hogy milyen elesett
Látni, hogy kétségbeesett,
s közben a Halál szelleme
titokban lopva figyelne.

Hallod? Megrepedt a kis lelkem. Utóvégre
vasalt talpú szavak tapossák ki épp belőlem
a hitet. Visszakézből pofon repít a gyermek-
koromba. Apa te vagy? Könnyű zsibbadt
repülés az emléked a megismételhetetlenbe.

Megjegyzés: Krisztus után 2017. 09. 11.

Elviszem a bánatot
elviszem a szerelmet
a segítő kezeket
elviszem a szenvedélyt
elviszem testemet
elviszem mindenemet

Azon tünődöm magamban, némán,
ha szemem csukva, szemfedő alatt,
ha koporsóm teteje lezárva marad,
kérdezem: látszik e vajon a gyáván
fényeskedő ragyogó szivárvány?

Balszerencsét sütött
rám a Hold.
Csend előtt, viharban
hullámzó tengerhorizont
mögött
nyugatról kelt fel a Nap,
amikor születtem.

Lement a nap és lelkünkre fájón,
most letérdepel már a szürkület,
Feszült a csend és baljós sötét,
majd kioltja bennünk a színeket.

Csak az marad, ami ott lapul,
védetten az agyunkban legbelül,
Eltöltött évek, Szellem és Lélek,
így majd gondolatokká egyesül!

Kilőttem a lelkemet egészen a Mennyig
majdnem elértem, láthatod édes
most más vagyok, már nem neked való
ahogy távolodom, megrészegít
az űr, mely aszteroidáktól érdes
lassan, de biztosan lemorzsol
ahogy sodródom, tűzzel a szívemben
még melegít, ahogy folysz az ereimben
kósza álom voltál lehunyt szemeimben
... egy halott bolygó darabkája lettem
minek kérjem, hogy maradj mellettem

önzésed tengerébe fulladok
és te nem dobsz nekem mentőövet
melletted akármilyen érző lény
csakis magányos pária lehet

Rendes kurva pénzért kúr
más drogért
míg hull a hó...

Halkan pihegett alattam
hűs piheágy habpaplan
csókolt gyengéden
mellem felett
szívem alatt az
istentől való megszabadulás.

Ujjaim hangjátéka a klaviatúrán,
mintha sztepp-cipők kopogása
lenne füstös revübárokban. Bárcsak.
Inkább gyilkos kapitalista tempó
hangja ez, copy-paste üzemmódban
veretés emailek arcára, hasára, hátára.

Megjegyzés: Krisztus után 2017.08.28., 14:15

Most már úgy kezdem minden mondatom
ezen túl mindig: „bocsáss meg kedves! ",
s legyen feletted égi, óvó oltalom
igazabb nálamnál, igazán szerelmes!

Ha elmúlik a szerelem,
és engem többé már nem látsz.
Ha nem marad, csak gyötrelem,
és engem már hiába vársz.

Szörnyű volt az a nap. A koponyám sajgott, a gondolkodás kimerítőnek bizonyult és a beszéd megerőltető volt.
Az osztályom kuncogott, mikor megérkeztem.
-Remélem jól szórakoznak.
Morinaga elém állt és átadta a házi feladatát. Nem mertem ránézni.
-Köszönöm. -mondtam halkan. -Mind hozzák ide!
Érdekes módon követték az utasításomat.
-Mit fogunk csinálni? -kérdezte Miss Jankins.
-Szabadonválasztott. -elterültem a székemben.
Sosem voltam ilyen hanyag. A fiú jelenléte piszkosul elgyengített. Tanítványaim kihasználták a helyzetet és a lehető legértelmetlenebb módon múlatták az időt, míg egy régi könyv lapjaiba bújva színleltem az olvasást. Relaxációmból szeretett művészpalántám ébresztett.

Haragszom rád,
elhitted, másnak, hogy rossz vagyok,
pedig kedves szóval jöttem hozzád,
eloltani támadt régvolt haragod

Játékot hoztam, hogy lássam végre
mosolyogni is tudsz, ha ér a fény,
és előkerül az eltemetett remény.

Szerző: Szóval nem tudom, számodra milyen az érzés. Az érzés, hogy itt hagyod ezt a helyet mindörökre. A szemközti kapu mögül már nem morog rád az a szomorú eb, ha éjszaka érkezel. Nem látod többé a nyírfa fekete-fehér mintáját, és nem bámulod itt a lassan lehulló falevelek halott táncát sem.
Ahogy halványulni fognak a dolgok, már nem fog jelenteni semmit az itteni pékségből jövő friss kenyérillat. A buszok letargikus nyögése és dízelolajszagú ajtónyitása a szuszogással. A bitumenbe rajzolt hajszálerek mintája, melyek között nyáron a forróságtól bátor vagy szédült hangyákat nézted megállva, melyek jó nagy kitérőkkel és
összevissza kanyarokkal, de rendesen közeledtek az utca közepe felé, semmibe véve azt a vonalat, amely szürkébben jelezte, az autógumik ott rohannak el.

-1-
Múlik a múltad
repülsz angyal nyomában
lezárja végleg
a szétszabdalt üresség
pislogásnyi életed.

-2-
Létből a csapda
romok közül ébredez
suttog az idő.

Megjegyzés: (waka, -és haiku formában.)

Egyszer csak mindenhonnan jöttek.
Érzésviharok.

Pedig a bolt rég kiürült
de beszippantott még utolszor
a beteljesült végzet (az élet);
romjaim fölött
felhőkbe gyűrődött a csönd
és sosem felejtem a csőr nélküli sas
karmoló tekintetét.

Nyomokat követek
vaksin kacsázó árnyakat
semmibe vezető léptek nyomát
egy arcot egy mozdulatot
egy életunt csodát amelyik
megmutatja nekem magát
nem ölelhetem a semmit
nem ölhetek meg senkit

Megjegyzés: 2013. 11. 28.