Amatőr Művészek Fóruma

Lehalkul a tv, kigyúlnak a fények
az utcán, de az ablak csukva.
Nincs levegő a szobában, alig érek
a hűvös konyhakövön kúszva

... és az ember, győzedelmeskedett!!!
Sikeresen kijátszottuk a természetes szelekciót. Kitaláltunk és feltaláltunk, aztán felhasználtunk végül teljhatalmat adtunk a sok " okoskütyünek".
És micsoda túlélő faj!!!
Átrendeztük a jó öreg értékrendet.
Olyan porlepte volt már...
Ahogy gépek lelkeként életre kel a sok " okosság"
Lássuk csak, van okos telefon, okos tévé, okos aszfalt- máris érvényét veszti a buta mint a föld kifejezés- aztán van intelligens parkoló rendszer, okos hűtő és mosógép... hmm
És úgylátom ezekkel arányosan egyre több a hülye - bocsánat - modern ember.

Megjegyzés: s. k

„Szeretlek. ” „Nem volna kedved? ” Mindig
is sejtettem, hogy a szív szava és
az ösztön tőmondata ugyanaz.

A reggel
lassan belopódzik az ablakon
túl minden magányon
emlékezem
veled volt a legtöbb közöm
most semmivel
szünetjellé lett az életem
belémhaltak a szavak
és e mélabús szaggatásban
eltűnik lassan aki voltam
ami marad
csak nehéz árnyéka a múltnak
lejátszatlan kottalap
kiszámolt szótagok
ragacsos dallamok
tompán dobbanó gondolatok...

Megjegyzés: 12. 07. 20

Annamari lecsupaszított válla,
melle volt a lényeg.
Attila szemből jól mutatott.
Ágyából nézte, ahogy a nő félmeztelenül
az ablakon kinéz.
Annamari előrehajolt,
mellei, mint két üres,
bánatos tarisznya csüngtek mellkasán.

Őrzi hangjait;
ódon csend-ülés.
Rézsút csókol arcomra
impregnált szélütést.

Volt egy város,
kilincsein esernyők,
az asszonyok lábujjain
aranygyűrűk,
férjeiken karperecek.
A hangszórókból
üvöltött a figyelem.

magányos dallamot kopog a tűsarok
elhagyatott macskaköves utcán
mely félhomályba veszve lustán kanyarog
s folyóparton végződik majd kurtán

Megjegyzés: stiletto -
1. gyilok (rövid, hegyes tőr)
2. tűsarok

Mint anyátlan kisded oly társtalan vagyok.
Hiába mondjátok, odafönt nap ragyog.
Üres falak között dúlt magányban élek;
gyűrött gyermekkorom mindegyre feléled.

Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2017. április 28.

Hosszú másodpercekig figyeltem napbarnított bőrén vágyam hiányát.
Újabb és újabb foltok rajzolódtak ki szemem előtt.
Már nem voltam vak, látni akartam, hogyan válik semmivé bennem az öröm forrása.
Körülöttem a világ zaja egy tölcséren át folyt le a tudatalattimba.
Ott voltam én, s elért minden hang.

Házunkban családom öt cicát tartott.
Bútort, szőnyeget szapulnak éles karmok.
Rendre áll a macskabál;
szívem búsan kalapál.
Gazdit keresek én is, s feladom a harcot.

Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2017. július 4-én

én a munkámat
zsigerből végzem - mondta
Hasfelmetsző Jack

Szerző: 'Kísértőbűvészre feketül az átka,
köpönyeget váltna, sistereg a nyála.
Hajderménkűt csapna - ráég a körmére,
örvény - mit kavarna - lehúzza a mélybe.'

Szerző: 'Az ősz rozsdás, és permeteg,
vagyok én magam gyermeteg.
Gallérom immár kihajtom,
mer’ tele mán a szakajtóm. '

Távol siklik ahogy nézem:
halvány csík a fáradt égen,
lassan oszlik - int a nyár,
új napjait írja már.

Megjegyzés: 2017 július 14.

Ma hajnalban
elmentem a
hiábavalóságok piacára.
Egy cigány asszony
a tenyerébe hullott
esőcseppeket számlálgatta,

Szerző: 'mint egy utolsó
kegyelemdöfés néz rám
s taszít a porba
majd rúg még egyet belém
(húzza száját vigyorba)
egy beteges tükörkép'

A nyár volt tavasz, a tavasz lett tél.
Köszönöm az időt, mit itt töltöttél.
Minden hónap bús november.
Magányos szív remélni nem mer.
Mert mi lesz, ha ismét lángra gyúl?
Egy élet akkor ismét lehull?

Ablakomon az üresség
holt percei dörömbölnek.
Eközben az idegeim
lassú kínnal felőrlődnek.

Mikor legurul pár sör,
csak úgy sarkosan
az Ördög-sarokban
oldott lesz a hangulat,
lecsap az úgynevezett részegség.
Akkor általában, nagy vidáman,
az önjelölt stílusmentorom,
az úgymond haverom,
lerohan, hogy:
különben is
hogy áll a hajam?

Megjegyzés: Krisztus után 2017. 06. 24