Amatőr Művészek Fóruma

Mikor legurul pár sör,
csak úgy sarkosan
az Ördög-sarokban
oldott lesz a hangulat,
lecsap az úgynevezett részegség.
Akkor általában, nagy vidáman,
az önjelölt stílusmentorom,
az úgymond haverom,
lerohan, hogy:
különben is
hogy áll a hajam?

Megjegyzés: Krisztus után 2017. 06. 24

Beugrott hozzám,
szárnyát hátrakötötte a Gondviselő.
˝Rabhoz mégy, légy feszes és előkelő! ˝
Tipegett, csőrében barna mag vacakolt,
gúzsba kötött szárnnyal arcomon maszatolt.

Megjegyzés: 2012.

Még csak jegyesek, de már megjárták az Alpokat, a Kaukázust, függőlegesen átvergődtek a Kilimandzsárón. Részmunkaidős állást vállaltak; egy magas toronyóra mutatóit kalibrálták. Alattuk bogárnyi kocsitorlódás, köröttük a levegő mocskával, a pirosló horizonttal egybekötött durva, lelketlen metropolisz.

Szabadnak születtem,
rabságra jutottam.
Tehozzád hű lettem,
előled futottam.

"ő óriás és nagyon öreg.
opálszínű, nehéz feje lehúzza a Földre.
ott aztán vér és piszok tapad rá.
temetés se kell, eszik a kukacok.
a pillangógyerek homályosan érzi, hogy él.
szivárvány-prizmán látja az egészet.

Nem állok meg soha, hát még el sem indultam
Frusztráló vagy számomra, mint a kigombolódó ingujjam
Habzsold csak az életet továbbra is nagy kanállal
A csőlátásmódod lassan felér majd az agyhalállal

A sokféle isten között
csak néha találkozom Veled.
Futólag. De akkor sem érzem
a " végtelen szeretet"-ed.
Hiszek persze Benned is,
amint abban is,
hogy nem véletlenül mutatod Magad,
s mikor nem látlak,
akkor is hallom, hogy mindig hívsz,
miközben a híveid semmit sem hallanak.

Bimm-bamm, bimm-bamm!
Kondul a város az esti imára.
Bimm-bamm, bimm-bamm!
Harangoz a szívem utána, utána.

Szentléleknek tűz szikrája,
rőt szíveknek megnyitója,
rést ütsz sínylődő lelkeken,
hatalmad örök, végtelen.

a harmadik nap végre megláttam
Ő volt
égő szívem csipkebokra
azóta gondolok
sötét kolostorokra

kergetem a futó álmokat,
és látom a nem láthatókat,
örvendek, ha beborul az ég,
meghalni meg csupa semmiség.

jégen róka áll
jég alól néz fel rá a
hal és mosolyog

Nem gyermeki az az álmom,
hogy én ki, az űrbe vágyom.
Korom szerint gyerek vagyok,
de nagy tettre vállalkozok.

fekete özvegy
hálójában hímez majd
párját ritkitja

Tollat vettem a kezembe
Kaptam egy jelet,
Hogy írjak verseket.

Belém nőtt a nevelés, mint abroncs a fába.
*
Megyek egy sínen.
Jó az idő.
Tiszta a kép-em.
Jók a kilátások is.
Van belátásom is.

Reményhal, óh reményhal!
Ki sosem hall, míg más meghal!
Imádkozom, segíts nekem
Minden halált felejtenem.

Alkotnom kellene, de nem tudok.
Fáradt vagyok, az agyam zsibog.
Gép vagyok, gép vagyok.

Titkok lengnek körül.
Ezt a hülyeséget!
Kérdezz engem bármiről,
bármit elmesélek.

Porszem a napsugár felé látszik lebegni.
Porszem nem megy sehova.
Porszem felszínén nem él meg egy elefánt.
Porszem nincs egyedül.
Porszem porcica lesz, ha minden összejön.