Amatőr Művészek Fóruma

Évek múlnak felettünk
emlékek tartják életünk,
Még mindíg úgy látlak,
mikor szivemben zártalak!

Különös dolog történt a minap. Az úgy kezdődött, hogy eldöntöttem: biciklizni fogok. Persze nem egyedül.
Mikor elindultunk megcsapott a szabadság. Azt hittem ezt az érzést csak filmekben tudják eljátszani. De nem. Valós volt. Az a fajta mikor azt hiszed bármit megtehetsz. Mert így is van. Akkor, csak a pillanatban léteztem.

Tavaszi lepke csillog a fényben
Zivatar zümmög a májusi éjben
Boldogság bódít orgonaillattal
Langyos szivárvány csepereg csókkal

Haja ragyog a sötétben
szeme világít az enyémben
bőre csodálatos egy kincs
másnak ilyen nincs
kis fülét másokra hegyezi
kezét az enyémbe helyezi.

Piroskás az arcod
fejed a vállamra hajtod.
Megölellek téged
örökre belém vésed.
Nincsenek rá szavak
hogy mi gyönyörűnek tartalak.

Bárcsak az lennék a szívedben,
Aki te vagy az én lelkemben,
Kereslek szüntelen,
Nem talállak hirtelen,
Vigyázok rád én, ne félj,
Te meg addig csak mesélj.

Zord hidegben bandukol a gondolat,
néz fel az égre, vár szebb napokat.
Napsugár jelezte, tavasz nem messze,
rügyek pattognak fáknak örömére.

Süt a nap jobbról-balról,
megtört fény szűrődik szemembe fentről.
Közelemben bogarak vannak, azokat vonzom
legalább.

Veled fedezem fel magam
minden percét látom
ki voltam
olyan pici, annyira más...

E kérdésre, hogy
"Mi leszel, ha nagy leszel? "
azt mondom: boldog.

sátor koppan hanghullámok zivatarában
éjféli fénycsobbanás
sörös haj és hajas száj
nyargalások plátók felé
autotune narratívák

(Vallomás helyett, prózában)

Látod, a Hold nem kérdezi, hogy kell-e. Csak úgy kel. Süt rám, halvány sugaraival végigtapogat, fürkészi a testem édes titkait.
A bőröm alá hatol...
A holdam te vagy.

Némaság takar be hideg éjjelen.
Magányba űzöl és dühös hideged csontomba mar..
Ha szerettél is már magadban hagyod messzire repül az a szerelmes angyal aki egykor szárnyat is adott.  

Felkészülten ültem,
Lettem, ettem, tettem!
Merész dolgot léptem..
A régi múltat elengedtem,

Hintázunk liánok rugalmas testén,
Messze-néző kristálytiszta tónál,
Léptünk lassú, tékozló, hajlott, TÉPETT

Találtam egy füstös komát, ki majd
Elhúzza az én szépséges álmom dalát.
A hegedűnek hangja kissé rekedt volt,
De az én hangom áhítata megnyitott
Minden ablakot, csak az az egy, amit
Vártam, még csukva volt.

Apró Erdő, Róki és NyuszToni ideiglenesen közös kunyhója
2019 10. 16.

- Tudtad, hogy sok ember fél a Boldogságtól? - kérdezte NyuszToni.
- Azt se vágom mi az, akkor honnét tudhatnám? - húzta meg a vállát Róki, de aztán elgondolkodva folytatta. - Bizonyára valami ijesztő dolog lehet, ha félnek tőle.

Elhagyott női szivek!....
Hold bevilágít a fényes ablakon,
magadban fekszel az ágyadon.
Nézed a szürke mennyezetet,
szeretnéd ha valaki szólna veled,
érezné, elhagyott szivedet.....

két
szemed
ölemben
felvillanó
meteorhullás

Te és én.
Két koros tölgy
egymás mellett.
Magunk törünk büszkén az égre,
ágaink egymásnak feszülnek néha,

A céllövöldék mögötti sárban
talán hanyatt fekve egy délelőtt
feltépett tüdővel széles mosollyal
lélegzed ki az életerőt.

ez a személyiségfajta
magára hagyva úgy viselkedik
mint egy intelligens gyurma
visszafolyik amorfba és
akkor ott a nyugvó ponton
Isten majd újratervezi

A BIBIONE-I SENORA


Annamari Bibionéban nyaralt újdonsült barátjával – akiről szinte mindenki tudta (itt a szűkebben vett környezetére kell gondolni, annál is inkább, mert egész leélt életében feltűnően kevés embert volt csak igazán, és teljesen, megismerhető közelségbe közel engedni magához), így nem csoda, ha mindig hangsúlyozottan csinos, és elegáns barátnője, akivel jóindulatúan is testi, és fizikális adottságaikban különböztek egymástól meghívta, hogy felesben kifizetve az autóköltséget – mert autóval szándékoztak átszelni az olasz Alpok vadregényes, kanyonszerű, alagutas járatait, elmennek, és fantasztikus, és feledhetetetlen két hetet töltenek majd együtt!

(K. É. részére)

I.

Megjegyzés: Hajdúböszörmény, 2018. 09. 07.

Mi legyek? Könny legyek, ha szemembe gyűlsz.
Most négyzetre emellek, és kívánlak,
Mert szeretem, ha magányosan ülsz,
Amikor élve-félve megtalállak.

Megcsaltam az éjszakát,
holdsarló csúcsáról elloptam egy csillagát,
nevét suttogva feküdtem le,
ábrándokat, kusza álmokat kergetve,
repültünk, s én öleltem féltőn, remegve.

Megjegyzés: 2016. május 23.
Tiszakécske.

jázminillat leng körül
lágy akácillat között elvegyül
illatmámorban fürdik az arcom
akarom hogy így maradjon

éhes vagyok és egyre éhesebb...
tudom, messze vagy és ez rossz,
kellesz, mikor tavasszal nyílnak
az erdők, kellesz, mert távol vagy

fák öle ringat madárhang trilláz
színorgiája érzelmet szitál
csendben araszol bennem a remény
vágyakat borzol a belső zeném
hajamba kócol májusi szellő
napsugár izzik benne az erő

Megjegyzés: 2018. 04. 22.

Szánkóm húzva kacagtál felém
- egyensúlyom kerestem rajta -
rátaláltam, s nevettem veled...
kacsintottál, új mosolyt csalva.

Sssss...
elmondok neked egy mesét
hogy nekem az élet miért
je megint egy versbe bók
bakker bújok mélyre el.

Ha tükröt nézek, téged látlak,
ha szemedbe, minden várhat..
ha nem vagy itt, oly hűs az éjjel,
ha itt vagy, felforr szenvedéllyel!

Megjegyzés: 2018. jan. 09.

Dédike szép lassan lopakodott ki a szürke hétköznapok világából.
Eleinte kevesebbet törölgette a vitrin nipplakóit. Lepedő nélkül is zavartalanul szundikált éjszaka. Megszöktek a receptek a fejéből, így alig főzött. A vizet sem ivásra, sem pancsolásra nem használta. A kertben vígan kapált naplementéig.

Lüktető kalászán érik a nyár,
őszi lepketáncot követ a napsugár.
Már dért kortyolnak a levelek.
Végre felém szaladsz nevetve, s, ha elesel,

No hát, ifjú királyom,
fölségednek ajánlom,
fogadjon szolgájává,
büszke lehet még reá!

Megjegyzés: deb-nek ajánlom