Amatőr Művészek Fóruma

reménnyé feslő kurta gondolat
elindul útján s már ég felé szalad
ott fent repesve várják csillagok
homlokán ábra rajta én vagyok

Ezt magyarázd meg kérlek,
ez nem olyan kiváltság mint a többi,
a madarak melletted repülnek.
Nem hiszem, hogy ok nélkül engeded.
Ám, ha ők a kiválasztottak, akkor miért sírnak
a vadgalambok amikor énekelnek?
Mintha tudnának valamit a feltámadásról.

Hullámzik az idő óceánja,
messzi sodor minden részletet.
A felejtés ím karjába zárja.
Bús fejemre szürke nincs pereg.

Na már megint fennakadtam magamban! Beleállt a görcs ebbe az égbe vágyó földi lábba, pedig épp próbáltam egyenesbe jutni magammal (nem linkelek) , de túl hosszú időre belém haltak a szavak.
Próbáltam én veszettül összetuszkolni magam, nem csak okafogyottan célra törni, zárványként lenni itt, de az élet megint lesből támadt.
Jó szándékok közt összetörve vagyok most, mint aki falhoz állítva lát jövőt, és lassan fölzabál önnön rögeszmém.
Mi ez a társult téboly, ami most van, és rágalmat okád?
Mi számít jobban odafent? Az igazság, vagy az álszent megadás?

Míves ezüstgomb az éj mellényén
a hold. Fent gurul, és halkan énekel.
Elgondolkozom rajta néhanapján,
vajon hogy jutott a magas égre fel.
Úgy: feldobta egy régi-régi éjen
egy mérges szabó, felsebezte tán
a varrótű az ujját, s így bosszúból
nagyot lódított fénylő korpuszán.

Ki akartam festeni
falaimat
de beverték az évek
rémülő repedések
tova-szerte futnak
nincs erre szín
szó se

Csikorgó szavak
sorvadnak verssorokba
vákumolt darab.

Megjegyzés: Mielőtt írnátok, tudom, hogy ezek csak haiku formába öntött gondolatok. Engem nagyon szórakoztat különböző versformákban leírni.

Megcsodáltam sok-sok képet.
Bekapcsoltam  a számítógépet,
nyitottam oldalt, nem volt foglalt, hamar bejött. Semmi erotika, vagy pornó.
Tájképek voltak mindenütt. Porhó,

Napokig szemeztünk egymással,
annyira vágytam utánad, erősen, már-már vadul,
reggelente pásztáztalak szemeimmel,
míg egy nap az enyém lettél.
Csak erősen vágynom kellett.

Van-e állandóbb a változásnál? Persze.
Három nap telt el egyedül a harmadikon.
Leszakadt ágyon, sörkonzerven meg chilis babon
élve, van idő a filozófiára, a filozofálgatásra:
„a változásnál csak egy állandóbb van: az unalom. ”

Megjegyzés: Krisztus után 2017. május 1.

Valaki egyszer régen(még igen-igen ifjú voltam akkor), azt mondta nekem nagy szeretettel: "Te sose fogsz megöregedni. " Nem értettem mire gondol, ma sem tudom miért mondta és azt se miért íródott ilyen kitörölhetetlenül az emlékezetembe ez a mondat. De ma akár a tükörbe nézek, akár magamba elcsodálkozom: Honnan tudhatta?
Ha azt mondom soha nem sikerült jó érzéssel vagy elfogadással gondolni saját megöregedésemre az nem mutat teljes képet. Igazából féltem (... ek) tőle színtiszta rettegéssel. Hogy a test változásainak stációitól, vagy az elmúlás közeledtétől, azt még magamnak se tudtam megmagyarázni,... bár a haláltól már nem félek.

Hangulati elemek az elmúlásról

Néha olyat teszek,
hogy hamar rab leszek,
magam is.
mindenkinek van egy
téglája a falban.
bár ez néha hamis.
nyugalom,
a hosszú élet ritka...

Megjegyzés: 2017. augusztus 07.

Egyszer csak meghalt a Gombóc.
Gombóc egy szökésben lévő
kutya volt.
Erről az jutott eszembe -
Mi értelme van annak,
hogy kvantummechanikus
esszenciák vagyunk, akik
hol döglöttek, hol nem?

Hangulati elemek

Nem a siker, hanem a
kudarcok sora visz előre,
mivel nem hiszed el,
hogy senki nem figyel,
senki nem felel,
hogy ez a sorsod,
csak azért is legyél jobb.
a döcögős kövesút
tart éberen a szekéren,
nehogy elálmosodj
babérokon elpilledve,
bedobhatod a főzelékbe.

Megjegyzés: 2017. augusztus 01.

Szinte ordító
Érzéseidet mély csend
Öleli köréd

Hangulati elemek

Mondják a pénz nem boldogít,
a dolognak valóság tartalma van,
de mégis hamis a tézis,
mert az sem boldogít, ha nincs.
én már csak tudom.
a dolgok jelenlegi állása olyan,
mint a tárogató hangja,
messziről szép.

Megjegyzés: 2017. 07 28.

Mi történt veled,
hogy már nem érdekelnek az emberek?
A terhüket már nem te cipeled?
Szétosztottad, mint a kenyered?
Mindenkinek a maga keresztje?
Mi történt veled?
Meghaltál?

lenni csak
lebontva
mint egy ház

adni csak
míg sokk
ki nem ráz

A rend magából kifordul,
megítélni: nincs rá jogom.
Ím békétől ment itt-honom,
s az emberség bűnre csábul.
Mondhatnám úgy is kajánul:
jó, ha kéznél van ostorom.

Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2017. május 4.

Évülhetetlen
Szólámpás világítson
Szívbéli jóság