Amatőr Művészek Fóruma

"Idegen, s irreális az ország, ahol élünk... "
Szemünket lesütve kísér a szemérmünk,
mint féltő őrünk, nehogy felkiáltsunk:
Mit keresel még itt nékünk nem királyunk?

Megjegyzés: Joszip Mandelstam azonos című verse és első sora nyomán, amelyet 1923-ban a sztálini Oroszországról írt, s amelyért Szibériába száműzték.

Sopron öreg utcáin ismernek:
nem ide születtem, de itthon vagyok;
ide tartozom, ez az otthonom, hazám,
s úgy érzem, szeretnek,
hogy szükség van rám.

Házam, hazám Istenem,
Ágyam, székem, kenyerem,
Otthonom csak itt lelem,
Hegytől ölelt völgyeken.

Megjegyzés: szantogergely: "Hazáim" c. versének ihletésére

Amikor már unom a nyikorgó kiskaput,
a puszta semmit, a délibábot,
a magyar ugart, ahol anno millió aludt,
és alszik ma is: akkor én nekilátok,
és a nyakamba kapom a lábam,
s azt is elfelejtem, hogy valaha erre jártam.

Elfeledni gyerekálmot
nem lehet,
meghallgatni vágyaikat,
szükséglet.

Több mint ezer éves, névformáló vándor,
Görög Alexandroszból, lett így a Sándor.
A büszke férfiak örök tündöklése,
Hisz „Istenek császára” e név jelentése!

… magyar vagyok…

igazak földjén megtépett kócos álom
patakok csobogó vizében eltévedt mosoly
puszták izzadt teste a lemenő nap fényében
az vagyok… múlt vértjében öltözött harcos
kinek fegyvert… a tollat… a Jó Isten adott

Haikuban és apevában írva.

Idő van! Ébredj!
Az idő, halad, pereg…
Feleszmélés kell.

Megjegyzés: Vecsés, 2016. július 24. – Kustra Ferenc ---
Az apeva öt soros „vers”. Az első sor egy, a második két, a harmadik három, a negyedik négy, az ötödik, öt szótagot tartalmaz. Nem rímes. Tilos a szavak tördelése.

Hazánk ékköve vagy!

A víz felől rám telepszik a pajkos esti szellő,
És imádni való a vízszaga, jó, hogy erre jő.
Bajuszomat kócoló
És arcomat csókoló,
Hűvösödő fuvallat
Langymelegen simogat.

Megjegyzés: Vecsés, 2015. július 21. – Kustra Ferenc

Miért hullik a sok könny?
Miért terjed a közöny?

Rongálják a mi lelkünket!
Hogy vessük le félelmünket?

Megjegyzés: Vecsés, 2013. január 7. – Kustra Ferenc

Szülőhelyem Egrespatak,
ott szült az édesanyám,
drága kincset hagyott reám:
az volt az én nagy hazám!

Már üres a nyomor, a meghatottság,
Ránk lőcsölték, nincsen jó megoldottság.
Hajnalhírre fény szűrődik a leplen,
Ez a mai világ és ez végtelen?

Megjegyzés: Vecsés, 2009. június 1. – Kustra Ferenc

Magyar vagyok, már azért is, mert régen… ide születtem.
Magyarul beszélek, anyám tanított… ez anyanyelvem.
Magyarul tanultam imádkozni és az iskolában!
Mindig magyar gondolataim fogantak a hazámban!

Megjegyzés: Vecsés, 2015. június 4. – Kustra Ferenc

Törékeny, madártestű,
De szíve, lelke kemény.
Hűség, s dac
Erényes szerelem
Fűtötte
S a remény.

Megjegyzés: 2017. március 18.

Szerelmetes Hazám
Te vagy az Anyaföld.
Fiadat öleléssel
kérlek nehogy megöld!

Európai stílusú haikucsokorban…

Hol kard vagdosta,
Hol lánctalpak taposták!
Elbukott csaták!

Megjegyzés: Vecsés, 2017. március 14. – Kustra Ferenc

Most még sokan vagyunk, elhagyatottak,
mindig más szolgái, öröktől megbotozottak,
kiket a föld kinevelt a honi sárból. Remegve,
üvöltve jöttünk, mezítelen - tisztán, e baljós
világra, mi: a “nép”. Szorgos emberré kovácsolt
a sors s, tettük dolgunk
remélvén a derűs holnapot…
/ éppen úgy, mint “amazok”… /

Neked szólok székely barátom:
ne bántsd a magyart!
Mi végre az, ha
civódni látom
szél-verette nemzetem.

Megjegyzés: (Sipos Lajos erdélyi költő barátomnak)
Brassó, 2013

Szűkebb pátriám Tápé
engem be nem fogadott.
Felvégi házam sáté,
ahol is gyütt-mönt maradok.

Megjegyzés: Tápé, 2015. március 16-án

Lélekben "zsidónak" érezve magam,
kiválasztott nép fia vagyok én is.
de mely nemzet ne lenne kiválasztott mégis,
kinek önbecslő elhívatottsága van.

Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2016. május végén