Amatőr Művészek Fóruma

Mikor Matildot megismerte, már befutott szobrászként tartották számon. Sok kiállítás és tárlat kínálta alkotásait megtekintésre, és igen sokat meg is vásároltak. Rendeléseket is úgy kapott, hogy szinte a lábát se tette ki a műteremajtón. Igazán szerencsésnek érezte magát. Talán a magány volt az egyetlen, amitől szívesen búcsút vett volna. De nem volt kiért búcsúznia.

Matild úgy jött, mint egy üstökös. Tökéletes formáival először a szobrászt fogta meg, göndör kacajával és arcán azzal az édes kis gödröcskével aztán a férfit is. A mindent elsöprő érzéki vágy hatalmába kerítette, és úgy fogva tartotta, ahogyan eddig el sem tudta képzelni. Elég volt csak gondolnia Matildra, és lúdbőrzött gerincén a bizsergés, és szinte bőrének illatától tágultak orrlyukai. Különféle formákban látta maga előtt, mint Vénusz, majd, mint közönséges kokott. Amíg csak csodálta, különféle helyzetekben idézte maga elé. Karját kitárva, ágaskodó kis rózsaszín mellbimbóival, majd összekuporodva, mosolytalan arccal. Látta a lányt magát teljesen kitárva, combjai közt az éden leplezetlenül, arcán a kéj mámorával. Rengeteg kompozícióval csigázta saját vágyait.

Az augusztus mindig a nyaralásról szólt. A legjobb nyaralásról, amit egy városi gyerek elképzelhet. Kicsaptak (nálunk így mondták anno) bennünket vidékre a nagy-nagynéninkhez, apai nagyanyánk testvéréhez. Szerény környezetben, de mindennel felszerelt kis házi gazdaságban tölthettünk napokat, heteket, ahol szabadon csatangolhattunk a pataktól az erdőig. Etettünk libát, kacsát, tyúkot, még pulykát is, és messze elkerültük a disznókat. Az anyakocától tartottunk, a kismalacokat szívesen dédelgettük, ha a kezünkbe adták, de csak tisztes távolságra az óltól.



Megjegyzés: * prósza – Tejjel föleresztett kukoricalisztből való vajas, vagy zsíros keményebb és vastagabb sütemény, (Kresznerits, Tájszótár); másképp: görhe, görhön, görhő. (Magyar nyelv -1862- szótár)

Ez is elérkezett. A kilencedik életemet taposom és érzem, hogy minden nap gyengébb vagyok, közeleg a vég. Itt az idő, hogy összegezzem eddig történteket és elinduljak az utolsó utamra. Sokan úgy tartják, hogy nekünk, macskáknak hét életünk van. Ez nem igaz, erre én vagyok az élő bizonyíték.

Az első életem tartott a legrövidebb ideig.
Éppen csak megszülettem a világra, amikor úgy határoztak, hogy nem kell több éhes száj a házba. Így hát, társaimmal együtt bedobáltak egy zsák mélyére, és rövid zötykölődés után egy huppanás jelezte, hogy lemondtak rólunk. Testvéreimmel küzdöttünk az életünkért, amennyire egy újszülött életösztöne harcolhat. Aztán egyre kevesebb kétségbeesett nyávogás hallatszott. Én bírtam a legtovább, de a fiatal szervezet feladta a küzdelmet. Még az sem adatott meg, hogy a szemem kinyíljon és rácsodálkozhassak a világra.

kényelmes fotel
nagy ablakon át nézem
a Hold hogy fogy el

rózsám kiszárad
kaktuszaim öntözöm
sebzett szívemben

Még szülinap előtt…

A totyogás már a múlté, Őhercegsége szalad. Pontosabban, mindenhová siet. Rohan az ebédlőasztal körül, majd megáll egy pillanatra a földig érő tükör előtt, és saját fizimiskáját jól megnézve, megelégszik az eredménnyel. A nagyapja kibabrál vele, és a tükör elé feszül, hogy ne lássa magát benne a kicsi a következő kör után. Két kíváncsi pislogás, majd Őhercegsége ugyanolyan testtartással beáll a Papa mellé. Nagyapó vicces ember, ezért gyorsan leguggol. A pöttöm nem is gondolkodik, simán leutánozza. Mi már suttyomban gurulunk a nevetéstől, persze nagyon visszafogottan, amikor a Papa négykézláb elindul a szoba felé. Utánzásból ötösre áll a kisded, nekünk meg csorog a könnyünk a kirobbant a röhögéstől. Őhercegsége tetszését nyilvánítja, és hatalmas tapsot kapunk.



Megjegyzés: 2017. augusztus 6.
*Bruno Mars – 24K Magic

mikor egy emlék újra éled
megdobban a szív
és hív

valami messzi tájra

elfeledett boldogságot igéz minden pillanat
és éleszt újra egy fakuló érzést mi még megmaradt
kételyekkel lép az ember a homályba
és csak reméli hogy ott két ölelő kar várja
egy szerető szív,

Megjegyzés: mohol, 2017. augusztus 06.

Már egészen apró gyermekként szerettem hajnalban kelni. Kiosontam a házból. Aztán a kertkapun elhúztam a reteszt, s máris futottam a ház sarkán lévő kis kerek szilvafához. Alacsony volt a törzse és egyenesen szerteágazó ágai már simára voltak koptatva. Ott üldögéltem, és meglestem az ébredő mezőt. Jobbra volt a lucernás, ami mindig elkápráztatott, mert gyönyörű zöld volt. Ha viszont le volt kaszálva, akkor a széna fűszeres illata bűvölt el. Balra volt a veteményes. Ilyenkor hajnalban ott dolgozott anya és apa. Kapálták a krumplit, zöldségeket, meg a dinnyést. Aztán mentek etetni az állatokat, észre sem vettek, azt hitték, még az igazak álmát aluszom.

Mit csinálsz?

Mócsingollak.
Lelegellek
Addig ölellek
Amíg a karom
Elfárad
Így leszek
Széllelbélelt
Szélkelep
Gólyahír
Fészkes fene

Engem a múlt sose zavart,
arra alapoztam,
összekapartam az avart,
és nagy tüzet raktam.

Napilapokkal
szél felesel a standon.
A zebrán futok
mert mindjárt piros.
A busz elhúz
az orrom előtt - s hallom
valaki után kiált
a vén trafikos:
- Itt hagyta
a visszajárót, drága!

Száz-kövér zsákba gyűjtöm a napot.
  szélnek eresztem majd,
ha árva lelkek várnak  csodára,
hogy fényre kapjon  minden régi lámpa,
és újból nevessenek rozsda-arcú ablakok.

a téma az útcán hever
a téma üget át a parkon
a téma fiókára vadász'
le se szállt az alkony

Csússzmássz és Nyálkatalp, a két csiga egymás szomszédságában laktak egy öreg lapulevél árnyékadó rejtekében. Érdekes volt a kapcsolatuk, mert több is lehetett volna köztük, mint barátság, de mivel hímnősök voltak, nem tudtak megegyezni, hogy ki a fiú, és ki a lány. Nyálkatalp szerint természetesen ő a férfi, mert szerinte neki menőbb a háza. Csússzmássz ezt vitatta, mivel ő sokkal sportosabb alkatú, ezért neki kellene viselni a nadrágot. A napokig tartó vita, végül is, közös megegyezéssel zárult: maradtak örök barátok, vagy barátnők attól függően, hogy páros vagy páratlan nap volt.

Hazautaztam. Nem volt már miért a hegyen maradnom. Tudtam, hogy Angelina nem jön el többé. Nem jöhet. Megbékéltem vele. Összecsomagoltam. Néhány napot még a szüleimnél töltöttem, lenn a városban, azután visszamentem Komáromba, s elfoglaltam az új munkahelyemet.

Megjegyzés: V é g e!

Szeretem a nyár élénk színeit, még akkor is ha magam fekete-fehér alakként mozgok bennük fanyar humorral. Felvillanyoz a sok narancs, élénk zöld, sárga, kék, vörös meg a sorolhatnám még árnyalat. Feldob a tűző Nap annak ellenére, hogy elítélem a tikkasztó hőmérsékletét. Legyen reggel vagy este, egyre megy, imádok kimozdulni, mert mások az arcok és az épületek kopott kontúrjaira is nyugtató modorban vetül a fény. Tetszenek az utcai srácok, akik hunyorogva mászkálnak fel-alá a járdákon félmeztelenül vagy fehér atlétában, tökmindegy, még a zokni szandál is le van szarva, mert még az is adja!

Amikor a pásztorok észrevettek, még mindig a földön fetrengtem és zokogtam. Kérdezték tőlem, mi van velem, hol fáj, de én csak váltig azt hajtogattam: angyal volt... angyal volt... angyal volt...
– Sokk érte! – hallottam az idős pásztor szavát. Kulacsából megitatott, sőt biztatott, igyak minél többet. Lassan múlt a sokkhatás. Azt mondta az öreg a fiatal pásztornak, hogy hazakísér engem, mert le kell feküdnöm, sokáig fogok aludni.

Megjegyzés: Folyt. köv...

A reflektor függönyében
Egy új világ díszeleg,
Csendesen él,
Vidáman beszél.

Megjegyzés: A sziluettek margójára, 2014. novemberéből

A következő nyáron, már kezemben volt a diploma, meg némi spórolt pénz. A munkahely is biztosítva volt számomra a megyei erdőgazdaságban, de még előttem volt a nyár, és nem is tudtam mit kezdjek vele.
Amikor a pénzt kezdtem gyűjtögetni, még az volt a tervem, hogy újra Budapestre megyek, és addig haza sem jövök, míg meg nem találom Őt.

Simul a szélben selyem árvalányhaj.
Kimonó-érintés a térdre,
lengeléptű gésa tipeg-