Amatőr Művészek Fóruma

Válasszatok magatoknak halált!
A magasan fénylő, csillagködbe vesző
lezuhan,
hold dala hiába oltja gyémánttá
ében éjágyát
hiába a tejút-köntös
ölelő ametiszt felhő.
Lezuhan.

Narancshéj hajókat ringat fodros hátán,
lassan, hömpölyögve issza fel a fényt,
majd szikrázva küldi vissza szerteszét.

Évezredek során annyi mindent látott,
partján poroszkáltak fásult emberek,
szívükben szorongás, szemükben könny remeg.

Megjegyzés: 2013.

Oly régen, amikor voltam csak egy kis "pöcsös",
Hát akkor, jól jött volna még ez a két ötös!
Kemény "karók", vánszorgó, hármasok, négyesek,
Ritkán láttak így, talán évente négy esett.
Kerítést- mászó, érett cseresznye-zabáló,
Boldog, mindig éhes, kajáért sorban álló,
Néha öröknek látszó, boldog, kölyök évek,
emlék-kútból merítve, Hozzád visszatérek.

Sokszor volt szenvedés az életem.
Néhányszor közel volt a halálom.
Túl sok már idáig a véletlen,
amelynek értelmét nem találom.

1,

Felszálltam a vonatra,
amolyan IC fajtára.
Négy napra megyek,
négy hét ruhával
Sopronig.
Ilyen egy XXI. századi
konformtúrista a
hátizsákos világkörüli
túrák korszakában:
maradi.

Megjegyzés: Krisztus után 2017. július 21.

Amikor már kipróbáltam oly sok formát,
s úgy látom, hogy úgy-ahogy megy ez már nekem,
akkor érzem, mily hideg és szűk a korlát,
hát finoman smirglizem, reszelgetem.

Nyolcvankilenc kilogramm,
az már majdnem kilencven:
a lélektani határom.
A fejem, meg az óvodai jelem közé
egyenlőségjel húzható.
Pöttyöslaba,
ha szakállat, kócos hajat és pajeszt
rajzolok rá, a tökéletes fej-alteregóm.

Megjegyzés: Krisztus után 2017. július 20.

Tökéletes életvonalat akartam
mindig: mélyet, hosszút, csuklóig
leérőt önbizalomnak, hogy
biztos lehessek benne mindent
szabad.
Úgy volt, hogy a piák, a cigik,
a lezabált büfé asztalok,
a hazugások, az autók, a pénz,
a pinák meg amik a világot
mozgatják majd nem fognak rajtam.

Megjegyzés: Krisztus után 2017. július 19.

A lány elment. Alaposan megvizsgálva a mozzanatokat, ez senkit sem lepett meg. Valahogy benne volt a pillanatokban.

Az együtt belélegzett levegő ízében, ahogy feljebb jutottak egy domboldalon és visszanéztek a városra. Abban, ahogy kézen fogták egymást a néhány pohár –rozé fröccs – után szemtelenül és elég gyorsan kanyargó lépcsőkön felfelé. Már a nappalok első pillanatai a frissen lefőtt kávé gőze is magában rejtette azt a vége érzést, ami aztán kinőtte magát egy délutánon.



Megjegyzés: 2017. február

Magamnak kerestem.
Örülnöm kellene.
Hömpölygök,
mint a tenger istene.
Csillapodom
talán majd egyszer,
és megszűnik minden.

Szerző: 'Mérget étkezem, s létezem
Félhetem réveteg szégyenem
Képzetem szétszedett gépezet
Mézemet kéjesen élvezem.'

Nyári alkony.
Fényes, keleti csillag világít az égen.
Jééé! Még gyermekkoromban láttam utoljára
- tán harminc éve is már -
és mégsem olyan régen,

Mennek a hogyvagyok az utcán
az egyik akáclila, a másik citrom,
óvónéni tereli őket a zebrán,
kezük összekulcsolódva, mintha
bilincs volna az összetartozás.
Amolyan könnyes emlékezés ez
Nemecsek, és Boka ábrázatán.

Égi fényeken
Röppenő szivárványhíd
Rajtad lépdelek

Életében mindegyre percemberkékkel civódott-vitázott
Istenverte áldott színészóriás volt velején szólva
önnön erejéből felküzdve magát
a csúcsig majdhogynem eljutott
halálával barátai folyton sokasodnak
amíg élt a segítő jószándék
- ha lett légyen is - galádul kerülte el

Szerző: 'Öreganyám mindig mondta
hallgass te csak a jó szóra!
Megfogadni nem volt módom
rossz szavakhoz kapcsolódom. '

Nyár estéken a konyhaablakban állok,
rágyújtok egy cigire, mellé
gyümölcslevet iszom, így megvan
a yin és a yang.

Megjegyzés: Krisztus után 2017. július. 11.

napom rakosgatom
egy emlék villan fel
minden törött darabon
...
majd lassan feladom

Magadra maradsz,
míg önnön torkod
át nem harap
s örömódákból
áramló torkodból,
gennyes patak fakad.

Végtelen türelem
átölel szüntelen,
gördülő könnycsepp
szárad kézfejemen,
menedéket talál
meleget magának,
oltalmazza őt
pillangó szárnyú bánat.