Amatőr Művészek Fóruma

Bizonyára mindenki ismeri ezt a sorozatot, aki nem, az keressen rá a youtube-on... kicsit megihletett a debilség, s bár talán nem hozom a kötelező szintet, de végül is megpróbálom. Ha okoz pár vidám pillanatot, már megérte:)

Na, végre, kipanaszkodhatom magam! Itt nem lát senki, és nem jutnak a hírek asszonykám fülébe!
Hát kérem, az úgy volt, hogy Debrecenbe készültünk üdülni. Csomagolt az én drágám ezerrel, pedig csak három napra mentünk:

Alias Tütyőre, megint mi vigyáztunk. (Mint korábban is mondtam, ő az én megátalkodott 4 éves unokám.) Nála a kisördög is leszalutálhatna!
Nos, hogy eltöltsük a napot kivittük a strandra: Először jól viselkedet… tekintetét nem győzte körbehurcolni a napozók között. Örültem, amikor elindult barátkozni a földön heverésző emberekhez. (Szép, szőke göndör fürtjeivel, mindenkit elbájolt.) Vesztükre, hellyel kínálták… még egy kimustrál, női retikült is kapott ajándékba! Csivitelt, csacsogott mindenkivel. Na, gondoltam: szegény feleségemnek, és nekem, végre nyugtunk lesz! Szemünket nem vettük le róla, de azért kényelmesen, megkönnyebbülve feküdtünk végig a napozóágyon. Nyugalmunk 5 percig tartott:

Csak így hívják: Bocó néni, de hogy mi a rendes neve, a jó Isten se megmondója. Terebélyes, olyan 76 körüli, rózsaszín képű asszonyság, aki mindig fülig mosoly. No nem mintha különösebb oka lenne vigyorgásra, hacsak nem az, hogy már kora reggel ő az első vendég a falusi kiskocsmában. A 460 lelket számláló községben, egy éltes korú hölgy a szóvivő. (Erre majd később visszatérek.) Senki ne értsen félre: nem iszákos, csak éppen kiszúrta magának a kocsma előkelő helyét: A füstös lokál végébe - franc tudja miért-, beraktak egy "redvás" bőrfotelt, amibe éppen-hogy csak belefér a "nacsásasszony. " Merné is helyét bárki elfoglalni, hát kérem, lenne ott olyan rikácsolás, hogy hónapokra bezárhatna a helyiség. (Bár, gyanítom, másképpen nem tudják kiutálni onnan, csak ha „trónusát” kidobják.)

Kedves Mikulás!

Elkeseredésemben fordulok hozzád: kérlek ne hozz semmit az én unokámnak! (Bár tavaly is én vettem ajándékot.)
Kis Tütyő, nem tud írni: még csak négyéves. Engem kért meg, hogy kérjek számára valamit: Hát én, a semmit kérem! Sorolom indokaimat: Tegnapelőtt, bezárt a vízóra aknába, - majdnem megfulladtam. (Éppen szerelőt vártunk.) Az eseten feldühödve – miután távozott a mesterember-, Tütyőt leraktam az órához. ( Cselekedetemet nevelési szándékkal tettem.) Mondtam: "olvassa" le az állást. Először tetszett neki a dolog, de 1 órahossza elteltével, sírva könyörgött, hogy engedjem ki: Nyem tudok ovasni, nyem tudok ovasni. – nyafogta, mit akit jól elvertek. Esküszöm, soha nem kapott tőlem pofont! ( Egyszer úgyis elverem!)

Most szeretnék mosolyt varázsolni az arcotokra, nem lehet mindig sírni.

Tisztelt Hóhányó Hivatal!

Alulírott Dér Csipke Rózsa azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy a rendelésünk teljesíteni szíveskedjenek, ellenkező esetben bírósághoz fordulunk.

1996. Nov. 11-én megrendelt ünnepi hóesés a mai napig nem érkezett meg. Sajnálattal konstatáltuk, hogy jég alatt, el akarják sikkasztani az idei havat is.