Amatőr Művészek Fóruma

1.

Még élek.
Hiányom fájna,
vagytok ablakom
a Világra,
ráismerés a keddre,
s a világító
vasárnapok uszálya.
Mondhatnám vadszőlővel is,
ami körbefutja kertem,
de néma,
s néha szeretném
én is, e néma-léhaságot.
Szerelmesen
lenni szüntelen.
A vagyok nektek súlyát -
tollnak képzelem.

Rengeteg lépés. Még nagyon hosszú az út. Jó irányba megyek egyáltalán?
Furamód a máskor forgalmas nagyvárosi utcán nincs teremtett lélek, akitől
megkérdezhetném. Az a tény már meg sem torpant, hogy nem is emlékszem már, hová
igyekszem. Csak azt tudom, hogy fontos lenne odaérnem.
Néha autók húznak el mellettem. Nézek utánuk kérdő arccal, de persze nincs a hátsó rendszámtáblára írva a válasz a fel sem tett kérdésre.
A távolban, jobb oldalon körvonalazódni kezd valami építmény.

Megjegyzés: A napokban átélt "lidércálmom".
Nem szoktam álmodni - vagyis nem szoktam emlékezni rájuk. Ez annyira valóságos volt,
hogy muszáj volt megírni!

Találd meg önmagad!
Ó, találd meg!
Könnyű ezt mondani!
Én nem hiszek!

Megjegyzés: A vers címe idézet Hermész Triszmegisztosz Smaragdtáblájának 2. tanításából: "Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van... ". Az első sort és a visszatérő sorokat pedig Jacco Gardner pszichedelikus rock számából, az azonos nevű " Find Yourself" című mű hatására, dallamára, ritmikájára írtam, de a versszöveg nem annak fordítása, nem azonos vele. Annál remélhetőleg jobb

Az egyszemű király figyel, követ,
trónja a várával ősi rom,
de tornya őriz minden követ,
s onnan néz át oly sok zord koron.

Megjegyzés: Jacco Gardner: "The one eyed king" című dalának hatására és verzéjének dallamára. A szöveg nem fordítás, azzal nem azonos.

Tomboló nyárban,
Negyven fok felett,
Ha lehunyom a szememet
Elmélázva, elmerengve,
Könnyű testedet látom
Forróságtól elpilledve

Megjegyzés: 2017. forró nyarán

Hidd el, ott állok
annak a falnak a tetején,
mit megbontott a szél,
és keresem a hajnalt,
a pírt az arcodon,

Megjegyzés: 2013.

Rejtett szavak engem hívnak,
erős mágnesek vonzanak,
de tőlem mit akarhatnak?
Bennem az álmok alszanak.

Megjegyzés: 2015. 08. 21.

Elszállt kék madaram,
édenét elhagyta,
új álmot kergetne
zöldeskék két szeme.

Két befékezett kerékkel
gurulok az Óceánba.
Meghalni megyek, könnyezve.
Te toltad szekeremet át
köveken, hüppenőkön.
Te voltál a kocsis, a ló,
a torkomat fojtogató szó.

Megjegyzés: 2012.

Érzem, közel az ébredés
a sötétből iramodva
tör elő a létezés
(a rozsdás síneken)
s zaja oly idegen

Árnyék vetül, a film szakad,
messze szalad az öntudat.
Odaát vár egy szebb világ,
hol mindig nyílnak orgonák.

A baj ott kezdődött, nem tudtam azt, hogy álmodom. Csak később ébredtem rá. Szerencsére, nem túl későn.

Felültem az ágyban, mert valami rendkívülit láttam. Mintha a Föld egy szempillantás alatt elveszítette volna a vonzáserejét. Volt gravitáció... nincs gravitáció...
Arra figyeltem fel, hogy autók hullanak le a semmibe, azután már hallottam sikolyokat, őrjítő ordításokat. Hullottak az emberek, állatok, a házak, bútorok, minden dőlt és hullott lefelé a végtelen mélységbe.

Éjjel akusztikus csillagmező úszott az égen
olyan hatalmas volt, mint a szárnyaló albatrosz.
Gyógyító energiát sugárzott a Föld népére,
egészséget, békét, hogy elért redős lábadhoz.

Kísért a sors, ellene tenni nem lehet,
Mindig van valami, mi tettre késztet engemet.
Felettem, egy sötét felleg úszkál csendesen,
Vonzza a bajt, s keservesen sír énvelem.

Megjegyzés: 2017. május 28.

Tiszta az ég,
Bàrányfelhők úsznak.
Repes a szívem, mert
Mini szoknyàt hùztam.

Megjegyzés: 2017. Május 28.

Éreztem a falakból áradó emberi ármányt, ahogy tapogatózva haladtam a sötét folyosón. Az egyik oldalon végre kő helyett fát tapintottam. Az ajtó nyikorogva tárta elém a magányos gyertyával megvilágított szobát. A benti hangorkánban a láng bolondul táncolt. Díszes, zöld cserépkályha terpeszkedett a sarokban, mellette kukoricacsutkával teli kosár. Rövid, múzeumból lopott ágyon egy lobogó, sötét hajú, legkisebb jóindulattal sem szűzies nő térdelt.

Egész éjjel csapkodta a szél
a vasrácsos kaput.
Valaki nyitva hagyhatta az este.
Aznap éjjel senki sem aludt.

Elveszett a remény,
Elveszett az àlom,
Elvesztettem őt is,
Csak azèrt sem bànom.

Megjegyzés: 2014. Àprilis 26.

Hajadonfőtt keresem nyomát
a levélfakasztó vén ősznek,
mert nem ád a Nap több violát,
eltompult, fakó fény hervaszt meg.

Megjegyzés: 2012.

A vàgy bugyog bennem,
Mint kitörni készülő vulkàn.
Hiànyàt érzem,
S pezseg a vèrem.