Amatőr Művészek Fóruma

olaj /vászon

olaj / vászon

Ma már tudom, hogy az élet csupa fény és csupa árnyék. Örömteli csillogás és dögletes kárhozat.
Akár Pierrot a bohóc Watteau festményén, ahol a szerencsétlen flótás oly ügyefogyottan és olyan bénán áll hófehér ruhájában előttünk, miközben éppen a könnyeivel küszködik.

Magas dombtetőkön,
És hűs völgyeken át,
Száguld a széllel
A didergő hajnal.

olaj / vászon

olaj / vászon

Elfut az égbolt
csillaggal teli
éjszaka szekerén.
Búsul a vén hold,
ott fenn kuksol a
kőtemplom tetején,

Arcomat a barna ablakkeretnek támasztva kémlelek kifelé.
- Istenem, milyen boldog gyermek voltam itt!

A piros szőlők a lugasról ma is a szánkba lógnak, mint régen,
de már semmi nem ugyanaz… Én felnőtt vagyok, a Nagymama pedig elment…

Ezüstözött kontúrú rekeszzománc

Hajnali kettő tájban
Ragacsos félhomályban
Egy szál neon ruhában
Dögös lányok a chatszobákban

Írhatnék érzelmes verset
De nem akarok.
Lehetne bosszús egy mű
Mmm, nem akarom

Ha éppen nem történik semmi az utcán,
embernek nyoma sincs, ballagok némán.
Nyakam behúzom, a hideg ne fusson végig a hátamon.
Tél van, kissé havas, a járdán a köveket bámulom.

A tájfun szinte berobbant, feldúlva a délutáni rezzenéstelen forróságot.
A szél viharos gyorsasággal söpört végig a tóparti sziklákon. Meghajlásra kényszerítette az út menti büszke tartású pálmákat, derékban megtörte, s a tó víztükrére buktatta a lótuszokat.

Suhan mellettem a táj,
Elmosódott, őszbe borult fák,
De talán nem csak kintre költözött a tél,
Hanem bentre.. a szívünkben él.

Uramisten, mi a franc ez?? – üvöltenék, de egyelőre hang nem jön ki a torkomon. Csökevényes tudatomba sokk-szerű impulzusok tolulnak, megfagyasztanak, lebénítanak. Nyálkás, nedves bőrömet éles pengeként hasítja a hideg, mint korcsolya a jégpálya felszínét, karcol a levegő. Fáj.

Ha nincs vihar, nincs fejlődés
Eső nélkül a föld is meddő marad
Ha van vihar, van fejlődés
Kiszáradt medrekbe, zúgó patak dagad!

akvarell / Velence 2

1. Vajon milyen... ő?

Semmit étkező?

Forró mint a... jég?

Van-e nála vég?

Mint a homokba rajzolt
archimedesi körök,
a szerelem törvénye
testünkben oly örök.

Söthenyes szoba asztalán
ezüst gyertyatartó áll,
valaha vidám láng égett
leolvadt viaszcsonkján.

akvarell / Tengerszem

akvarell / Romkert

akvarell / Malom

1.

Isten szeret.

(Mi mást tehet?)


Vezet kézen

téged éppen,

olyan szépen!

akvarell / Kastély

akvarell / Érik a szőlő

Mozdulatlan, csupasz ágak közül
alig vet fényt lenyugvó lábnyomán,
végtelen harmatot szitál körül
az ágvégekről halkan és sután.
Vágtat a szél, suhanva átrohan,
hol mély árkot vés az emlékezés,

Mottó: „Magyarországon évről évre egyre több gyerek tűnik el. Míg 2011-ben 10 ezer 400 esetet regisztráltak, tavaly már 20 ezret. Az eltűnt gyerekek többsége egy héten belül előkerül. Azonban minden évben van 100-200, akiről semmit sem tudnak kideríteni. ”

Dombvár, százhatvanezer lakosú, nyüzsgő folyóparti település. Az utóbbi néhány évben rohamos fejlődésnek indult. Az apró, külvárosi házakat lassan teljesen felfalják a központból terjeszkedő modern lakótelepek, áruházak. A kikötőbe, szinte folyamatosan érkeznek északról, fával megrakott uszályok, melyek a bútorgyárat, és a parttól kissé távolabb lévő papírgyárat etetik.

akvarell / 35x40cm / Velence

akvarell / 35x40cm / Háztetők

akvarell / 35x40cm / Falusi látkép

akvarell / 35x40 cm / Balaton

Borgőzös este
álltak ők lesbe,
hatalmas harc volt,
vérre menő,

Megint karácsony volt. Nagy pelyhekben hullott a hó és a város lassan kezdett retkes mézeskalácsillatot árasztani. Az emberek lelkesen ünnepeltek, látszatboldogságuk átsütött a házak betonfalán és visszaverődött az utcák hideg macskaköveiről.
Aznap különösen zöld voltam, úgy is mondhatnám, szuperzöld hangulatban róttam köreimet a néptelen utcákon. Már sötét volt, a köztéri lámpák sárgás fénykörében alakom hosszú, groteszk árnyékot vetett a mocskos keményre fagyott hóra.

Változott a Világ a Föld légterében,
hisz több millió éve fent vagyunk az Égen!
A Nap és Hold a két legfontosabb Csoda,
már megpróbáltuk azt is, hogy kerülünk oda!

Utazás a VÉGtelenbe.
Ezt a darabot a "13 ok, hogy miért" című sorozat ihlette. (második évad).
Zongora, cselló, hegedű a fővonal, modernebb hangzású aláfestő akkordokkal.

November vége fele járt az idő, kint gyorsan sötétedett. Egymás mellett ültünk a süppedős fekete bőr kanapén. Titokban beszívtam a cigarettája füstjét, magamban ízlelgettem – én már egy ideje leszoktam. Émelyegni kezdett a gyomrom.
Felém fordult és metszőn a szemembe nézett.
– Rendezd át a világot! – mondta hirtelen.

Írni, ha félsz, ha a szavak mélyen húsba vágtak
Ember vagy ki arat, néha babért, néha várat
Váratott, harminc év kellett s most homályosan látok
Marnak bűneim, lelkiismeretem nem csupán egy átok

Lélegeztetőre
Tettük a világot.
Kapkodunk egy kósza
Szalmaszál után.

Walthauser Gézáné született Kászon Irén mindig is törékeny egészségnek örvendett, ezért egész életében sűrűn látogatta a különböző orvosokat és specialistákat. Szinte már számolni se tudta, hányféle gyógyszert szedett különböző testi bajaira.
– Géza! Szép ünnepélyes temetést szeretnék, ha meghalok – nyafogta férjének – mert biztosan tudom, hogy én fogok előbb elmenni.