Amatőr Művészek Fóruma

1,

Felszálltam a vonatra,
amolyan IC fajtára.
Négy napra megyek,
négy hét ruhával
Sopronig.
Ilyen egy XXI. századi
konformtúrista a
hátizsákos világkörüli
túrák korszakában:
maradi.

Megjegyzés: Krisztus után 2017. július 21.

Volt egy város,
kilincsein esernyők,
az asszonyok lábujjain
aranygyűrűk,
férjeiken karperecek.
A hangszórókból
üvöltött a figyelem.

magányos dallamot kopog a tűsarok
elhagyatott macskaköves utcán
mely félhomályba veszve lustán kanyarog
s folyóparton végződik majd kurtán

Megjegyzés: stiletto -
1. gyilok (rövid, hegyes tőr)
2. tűsarok

Ajkamon ragadt sós íz,   véred veszem,
haraplak, kérlelj, magamnak marlak,
 Elrejtenek  borús fellegek, félsz kedvesem?
Felvezetsz vénuszi járdán a mennybe, takarlak,

baktat az érzés
tenyerén tartja
a múlt képeit
fenn a magasba
röppen az álom
hallik hogy suhan
kopogtat szíven
majd mélybe zuhan

(2015) ...avagy ma született sündisznók...:)

Az álom hűvös, idegen nekem,
az álmatlanságot elviselem.
Nem könnyű, de én jól kihasználom,
akkor születik legjobb írásom.

Amikor már kipróbáltam oly sok formát,
s úgy látom, hogy úgy-ahogy megy ez már nekem,
akkor érzem, mily hideg és szűk a korlát,
hát finoman smirglizem, reszelgetem.

Mint anyátlan kisded oly társtalan vagyok.
Hiába mondjátok, odafönt nap ragyog.
Üres falak között dúlt magányban élek;
gyűrött gyermekkorom mindegyre feléled.

Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2017. április 28.

Évülhetetlen
Szólámpás világítson.
Egyetlen: Jóság.

Hosszú másodpercekig figyeltem napbarnított bőrén vágyam hiányát.
Újabb és újabb foltok rajzolódtak ki szemem előtt.
Már nem voltam vak, látni akartam, hogyan válik semmivé bennem az öröm forrása.
Körülöttem a világ zaja egy tölcséren át folyt le a tudatalattimba.
Ott voltam én, s elért minden hang.

A szabadok törvénye,
megálmodott kavargás,
villámok a tavon,
születés egy ösvényen,
Kiirtott türelem.
Hínárcsaládom örvénye ellenére,
ráolvasás-hatalom.

Gyarló

Méri fohászod,
s imádra ellensúlyt rak.
Túl nagy a bűnöd!

Ego

Öröm, báj, kéj, vágy,
ösztön, kacérkodó éh
- Hedonizmusom

Megjegyzés: Inkább hívnám kritikus hangvételű, sűrített gondolatmorzsáknak, hiszen hagyományos értelemben véve nem Haikuk.

Nyolcvankilenc kilogramm,
az már majdnem kilencven:
a lélektani határom.
A fejem, meg az óvodai jelem közé
egyenlőségjel húzható.
Pöttyöslaba,
ha szakállat, kócos hajat és pajeszt
rajzolok rá, a tökéletes fej-alteregóm.

Megjegyzés: Krisztus után 2017. július 20.

* 2016

Napilapokkal
szél felesel a standon.
A zebrán futok
mert mindjárt piros.
A busz elhúz
az orrom előtt - s hallom
valaki után kiált
a vén trafikos:
- Itt hagyta
a visszajárót, drága!

Ahogy telnek-múlnak a napok, az órák,
úgy rakódik, mint kéreg a fára,
a szívemre a bánat.
Leszek egyre fásabb,
érettebb a halálra.

Száz-kövér zsákba gyűjtöm a napot.
  szélnek eresztem majd,
ha árva lelkek várnak  csodára,
hogy fényre kapjon  minden régi lámpa,
és újból nevessenek rozsda-arcú ablakok.

Dimbes-dombos sikátoron
Csörömpöl a kuka-lak:
Egy szoprán sziámi szakadt szerelmet nyávogat.

Hahotánk a párhuzam,
Lecsorog pöttöm, vaskos
Formulákban.
Távozik a lég.
A hörgő beleremeg.
Újabb köszön:
Ennyivel a Glóbuszt sírja felé ereszted.

Megjegyzés: Megjegyzés: 2017. július 16.

Jackie, te vérbemászó
"haszontalan" zenész,
elszállt a hajód a szélben.
Ki kiáltott érted igaz szót?
Lelked visszatért kies hazádba,
éltedben pörös ördög álarcosbálja
terít széles szőnyeget
a jól kiérdemelt, álnok halálra.

Megjegyzés: 2017. május 10.