Amatőr Művészek Fóruma

Kedves Alkotótársak!


A házi pályázat beküldési időszakának utolsó hetébe lépve, szeretnélek tájékoztatni Benneteket a közös ötleteléseink során házilag kidolgozott új szavazási módszerünkről, az ún. zsetonosztó rendszerről.

Ne gyújts hiú lángokat,
de adj tüzet, ha kérik.
Eléri minden bolond flótás,
ha hajában rezzen a zene,

„Olyan szép ez a világ, ha minden rendben folyik benne, de amint kisiklik valami, kínná válik akár egyetlen parszek is. Egyensúly, erre figyelmeztetett csillagvilágú szülőm, ki végtelen tereken vándorolva küldte gyógyító-melengető fényét távoli peremvidékünkre. A létezés örök titkára akart tanítani.
Már eonokkal ezelőtt megszűnt, már akkor vörösbe pulzált, mikor fel sem foghattuk még, hogy szülőnk lesz egyszer. Távoli jövő volt nekünk, s régmúlt lettünk neki. Különös kapcsolat, mégis a most az, amikor itt van. Persze részben csupán. Nem tudunk beszélgetni vele, csak ő szól hozzánk. Csillagpárom, Illa olykor elektronfelhőket sír utána. De szülőnk mindenre gondolt, kérdéseinkre a válasz is ott volt hunyorgó üzenetében, elmondta teljes történetét és a mi születésünket is. ”

itt járt tegnap a barátnőm Teréz
jól jönne pár lepedő pléd
vagy bármi ha tiszta
ígéret van csak - mondta

Ha válladdal nem tartasz engem,
s karóként nem óvsz a világtól,
ha máshol vagy, nem két szememben,
gyenge szavak hullnak a számból.

Ölelj valóvá!
Ne engedj elillanni, kérlek!
A sarkon kúsznak már a fények.
Szoríts, mert félek!

Az éj megóvhat.
Tudod, most szavak nem kellenek.
Csak repíts a szivárványon csendben,
és ringass engem!

Megjegyzés: 2013. 09. 22.

Dolgozni kéne bár, de nem tudok.
Egy kertben üldögélve hallom, ahogy repkednek dongók
s halkan néhol csipognak a rigók.
A táj igaz s gyönyörű, mégsem gyönyörködtet,
s nem hagy bennem semmi emléket.

Nyelvemen van egy szó,
mely ki nem mondható.
Kezemben van egy kés.
Egyetlen egy döfés.

Hamvadtam, égtem csókos ajkán,
félig szívott parázs cigarettaként,
s úgy fújta ki ernyedt füstkarikám,
mint megunt, kiolvasott regényt.

A Végső kapcsolatot tudattalan keresve,
nagy utat tettem meg, úgy, ahogy Te.
Megtörtént és
Most igazán mindent kockára tettem
őszintén és szeretve
meleg szívvel vezérelve.

Őrült vagyok, szellemet szeretek,
elneveztem őt fehér Szellőnek.
Nem feledem rózsaszín mosolyát:
mással tölti napját: engem nem lát.

- Ismered azt a viccet, amiben az orvost kihívják az éjszaka közepén?
Johnatan Hallway szinte összerezzent a kérdésre. Kollégája és barátja, Leslie Han pedig úgy tett, mintha nem vette volna észre.
A napernyő árnyékából láthatták a tengerbe süllyedő napot és azokat a strandolókat, akik úgy fotózzák, mintha ez lenne életük utolsó pillanata. Ha nem lett volna az a rossz érzésük, miszerint ez lesz az egyetlen szabadnapjuk ebben az évben, lehet ők is ott pózoltak volna, maximálisan kiélvezve a part nyújtotta szórakozási lehetőségeket. De a tapasztalat mást súgott.
Pár nappal ezelőtt egy emberi, férfi torzót sodort partra a víz. Amikor megérkezett a bejelentés először azt hitték valami elvesztett filmes kellékről van szó. Aztán az első szakértői vizsgálat megdöntötte ezt a tézist. Gyilkosság történt. A nyomozás idejére a strandszakaszt lezárták, a környező partokat átfésültették, de ha voltak is további darabok, azokat elnyelte a tenger.

Megjegyzés: Pályázatra készült, amelyen sajnos nem kapott helyezést.
Pályázati kritérium: strand témakörben, max. 5000 szó

Kálmán bácsi hetvenes éveiben járt, a Parkison kór rég elkezdte felemészteni rövid távú memóriáját: Bár első ránézésre makkegészségesnek tűnt, mégis baja volt a jelennel, míg múltjából minden szépre visszaemlékezett. A kórházban öt percenként mutatkozott be betegtársainak, köztük nekem is. Mégis, ha beszélgetésbe elegyedtem vele, folyékonyan, hosszan beszélt édesanyjáról, családjáról, és a szeretet fontosságáról. Egyik ilyen beszélgetésünk alkalmával megkérdeztem tőle:

- Mit gondol, hova lett ebből a szép világból a szeretet?

Aranyálom. Onnan jött Józsi is, ahonnan pár nyomorultat hozott már a mentő. Lefogyva, tetvesen, kiszáradva, bőrbetegségekkel tarkítva testszerte. Némelyikük annyira kiszáradva, hogy másnapra már csak a lábcédulát kellett reákötözni. Két-három nap alatt, de legfeljebb egy hét után mind eltávoztak.
Józsi nem volt kiszáradva. Csak a lelke. Az szikkadtan kornyadozva hálálkodott minden egyes kanál leves után. Szemében őszinte, és nyílt öröm ragyogott minden mosoly, és cirógatás után. Tán ő még ellátta magát ott, abban az otthonban, ahonnan érkezett. Ahol soha semmi rendkívülit nem talált a vizsgálat egyetlen feljelentés nyomán sem. Pedig már a mentősök és a kórház is tett bejelentést nem is egyszer. Mindhiába.


Megjegyzés: 2007. április 30.

Őrülten dobol a vér füleimben,
az éjszaka jéghideg tűkkel szúrkálja
végtagjaimat,
apró remény szüleimben,
életben tart még néhány percig.
Ahogy körülöttem lassan szűnik a zaj,
lelkemet mágikus erők megszerzik.

Bálint egész nap el volt foglalva, segített apjának az összetört autók karosszériájának javításában. Elég rendesen törtek mostanában a kocsik. Kinek véletlenül, kinek rutintalanságából adódóan, kinek nagyképűségéből kifolyólag. Bálint szerette ezt a munkát. Örült, amikor látta, hogy keze által visszanyerik eredeti formájukat a járgányok és már csak kétszer-háromszor kell lefújni őket festékkel és száguldozhatnak velük újra a tulajdonosaik.

Kávéház, füst, kiratok
utcák szerelmek
közöny és képek
arcomon
széttörnek az esti fények
és a járdán
büszke asszonyok
ringó lépte
dobban

Fonák álmokat szül fénylő fura korong,
ma is ott gurul a kormos ég tetején.
Van ki holdnak hívja (de szerintem bolond)
Felszippantja nyugalmadat - csalfa a remény

-hogy mélyen aludj ma-

Az álmos város mord szívében
mélyen alszik a csend,
pislogó, öreg lámpák fényében
születik a rend.
Nem él a szakadékok mélyén
ember, csak odafenn.
Hosszú utcák andalognak
a városból kifelé,
friss gombával a zsákjukban,
baktatnak hazafelé.

Megjegyzés: JA-nak

itt vagyok mégis sehol
nem mozdulok ha lépek
szívem csendet zakatol
lekapcsolnak a fények

árnyékjáték a lélek
kontúrját idő mossa
bátor vagyok hogy félek
jövőmet múlt tapossa